BOHÁCS ZOLTÁN
Kohl elveti a nagykoalíciót

A kancellárjelöltek nagyszabású rendezvényeivel elkezdődött a német választási küzdelmek utolsó felvonása. Annak ellenére, hogy a közvéleménykutatási adatok továbbra is biztos szociáldemokrata győzelmet ígérnek, alig négy héttel a választások előtt a még mindig erőteljesen bizakodó Helmuth Kohl továbbra is elzárkózik egy nagykoalíció lehetőségétől. Talán mégis neki lesz igaza...?

Helmuth Kohl. Nem keres új szövetségest Fotó: MTI

A hétvégén a nemzetközi sajtó által is bemutatott parádés bonni, berlini, dortmundi rendezvényekkel immár hivatalosan is elkezdődött a kampány alighanem mindent eldöntő utolsó, „forró” szakasza. Alig egy hónappal a szeptember 27-i választások előtt a különböző közvéleménykutatási adatok még mindig jelentős (5-6 százalékos), noha némileg csökkenőben lévő szociáldemokrata (SPD) fölényt mutatnak. A kereszténydemokrata unió (CDU/CSU) ugyan némileg előrelépett, ám a kancellár által hónapok óta ígért áttörés még mindig nem következett be. Különösen a keleti tartományokban nehéz a koalíció helyzete, hiszen itt a CDU támogatottsága alig lépi túl a húsz százalékot, s a koalíciós partner szabaddemokrata FDP-t potenciálisan választók aránya igen-igen szerény: alig valamivel több mint egy százalék. Mindez annak ellenére így van, hogy az utóbbi időben - ahogyan arra többen rámutattak - a keleti országrészben szinte nincs olyan tartomány, ahol ne kezdődne el szinte naponta valamilyen építkezés. Ám ennek ellenére a „keleti fellendülés” CDU által meghirdetett és támogatott programja számottevő szavazatokban továbbra sem realizálódik. Az SPD tartós, ötven százalék körüli népszerűsége arra utal, hogy keleten makacsul kitartanak a változás mellett.
A szociáldemokraták eltökéltsége egyébként változatlan: a párt továbbra is „balra zárt”, - azaz a kommunista utódpárt, a PDS támogatására semmilyen körülmények között sem tart igényt. Noha a 18 százalékos keleti szavazóréteg nem kis csábítást jelent, Schröder alighanem világosan látja: ha erkölcsileg tiszta akar maradni, és ha ellenfele „vörös” kampányának szeretné elejét venni, nagy ívben kerülnie kell a PDS-t. E tekintetben pedig kénytelen következetesebb lenni, mint az unió - amely a bajor CSU-n keresztül a kissé radikálisabb jobboldali szavazók elől sem zárkózik el egyértelműen.
Pillanatnyi elbizonytalanodásra utaló jel ugyanakkor, hogy a kampány utolsó szakaszában az SPD ismételten előállt korábbi nagykoalíciós javaslataival. Az unió válasza ugyanakkor határozott nem: „Ebben az évszázadban már volt részünk nagykoalícióban…, ennek eredményeképp számunkra 13 év ellenzékiség következett. Nem lenne ez másképp most sem” - jelentette ki Theo Waigel, a keresztényszocialista CSU vezetője válaszul az SPD részéről a hétvégén elhangzott ajánlatra. Az ötödik hivatali periódusára készülő Kohl a jelek szerint továbbra is bízik a sikerben - és továbbra sem hajlandó kompromiszszumokra.
Egyébként valóban nem kizárt, hogy a választások még szolgálnak némi meglepetéssel, hiszen a közvéleménykutatási intézetek adatai szerint a németek negyven-ötven százaléka még nem tudja, kire fogja leadni szavazatát. A Die Woche című hetilap pedig a Forsa Intézet által közölt adatokkal egyenesen sokkolni igyekszik a közvéleményt. Ezek szerint minden tizedik német elvileg kész szélsőjobboldali pártra voksolni, sőt harminchat százalék véleménye szerint kifejezetten pozitív hatással lenne a parlament munkájára, ha szélsőjobboldali párt is bekerülne a Bundestagba.
Noha az országban szinte alig van valaki, aki a kormányzat munkájával elégedett lenne, Willy Brandt megválasztását idéző átfogó leváltási hangulat nincs az országban. Annak ellenére is így van ez, hogy a választók nagyobb százalékának tűnik szimpatikusabbnak az új stílusú - leginkább angolszász példákra hasonlító - politizálást képviselő média-kedvenc, Gerhard Schröder. Ám ami a pártprogramot illeti, a választók már szkeptikusabbak. A Helmuth Kohl vezette koalíciónak eleddig szintén nem sikerült teljesen meggyőzni a választókat arról, hogy miért éppen ők tudnák az ország kissé megrekedt szekerét kitolni a kátyúból.
Egyes szakértők ugyanakkor rámutatnak, hogy - ami a pártprogramot és a használható alternatívákat illeti - a két párt már ugyancsak ellőtte minden puskaporát, s a hátralévő néhány hétben ilyenekkel már aligha fogja gazdagítani az idei kampányt. Ami ezzel szemben várható, az a hétvégihez hasonló parádés, színpompás, fesztiválszerű, egyébként nem túl sokatmondó pártrendezvények. A jól hangzó jelszavak és a színes effektek közepette pedig a választópolgárok eltűnődhetnek azon, hogy számukra melyik alternatíva tűnik hitelesebbnek: a szinte két lábon járó történelem, azaz Helmuth Kohl, vagy inkább a változtatást és a politikai arculatváltást megtestesítő Gerhard Schröder.