Vissza a tartalomjegyzékhez

LOCSMÁNDI ANDREA, ZARA ORSOLYA
Jobbra át

A Postabank lapcsalád sorsa radikálisan megváltoztathatja a magyar médiapiac politikai erőviszonyait. Kósa Csaba, a konzervatív újságírókat tömörítő Magyar Újságírók Közösségének vezetője abban bízik, hogy a születendő döntések - a baloldali értékeket képviselő Népszabadsággal szemben - visszabillentik a sajtószerkezet „egyensúlyát”. György Péter, az ELTE tanszékvezetője viszont úgy véli: a kormány felelős azért, hogy a rendszerváltást jelképező sajtóorgánumok megőrizhessék függetlenségüket és szellemiségüket.


Járai Zsigmond pénzügyminiszter és Auth Henrik, a Postabank új vezérigazgatója. Árulják a sajtócsomagot Fotó: V. Sz.

Auth Henrik, a Postabank Rt. új vezérigazgatója a legutóbbi közgyűlésen azt hangsúlyozta, hogy a jövőben megszüntetik azokat a jelentős kiadásokat okozó tevékenységeket, amelyek nem kötődnek szorosan a kereskedelmi bank profiljához. Ezért értékesítésre vár a pénzintézet tulajdonában lévő médiaportfólió. Ennek mikéntjéről azonban megoszlanak a vélemények. Míg a P&B Média Rt., amely a szóban forgó sajtóorgánumok részvényeinek a kezelője, egyben szeretné tartani a médiabirodalmat, addig a Postabank menedzsmentje meg akar szabadulni a lapoktól, hiszen egy állami banknak semmi szüksége nincs média- és sajtóbirodalomra. Legalábbis látszólag.
Borókai Gábor kormányszóvivő a Hetek kérdésére elmondta: a Postabank új igazgatósága ezekben a hetekben nézi át, hogy mit is kapott örökségül, mivel, hogyan tud tovább gazdálkodni. A portfólió új tulajdonosának személye a kormány döntésétől függ, így politikai alku kérdése, ki veheti majd meg a lapokat. Borókai azonban hangsúlyozta: ez nem jelenti azt, hogy a lapok a kormány befolyása alá kerülnek. A veszteséges újságok megvásárlói döntik majd el, hogy milyen irányba nyitnak a lapok, ezért a kormányszóvivő nem bocsátkozott feltételezésekbe. Vevő pedig egyelőre nem jelentkezett, így jelenleg csak elméleti problémával állunk szemben - mondta a kormányszóvivő.
Egy lapot azonban máris kiemeltek a „pakliból”. Stumpf István, a Miniszterelnöki Hivatal minisztere - egy közelmúltbeli nyilatkoztában - sokatmondóan kijelentette: a kormány hozzá akar járulni ahhoz, hogy a Magyar Nemzet jól informált orgánummá váljon.
Kósa Csaba, a konzervatív újságírókat tömörítő Magyar Újságírók Közösségének elnöke örvendetesnek tartja, hogy a Magyar Nemzet a polgári újságírás hagyományait követő, nagy konzervatív lappá válhat. Olyan baloldali értékeket képviselő lappal szemben, mint amilyen a Népszabadság - véli Kósa -, a sajtószerkezet egészséges egyensúlyát biztosítaná. Abban is reménykedik, hogy néhány lap sokkal kiegyensúlyozottabb, objektívebb lesz. „A kabinet láthatóan hozzá közelálló és tőle távoli lapok kategóriájában gondolkozik” - fejtette ki véleményét lapunk érdeklődésére György Péter esztéta, az Eötvös Loránd Tudományegyetem komunikáció tanszékének vezetője. Hozzátette: „A rövid távú politikai érdekek érvényesítése önmagában nem baj, de hosszú távon a kormány felelőssége, hogy olyan lapok, mint a Beszélő és a Magyar Narancs, amelyek egyben a rendszerváltás szimbólumai, megőrizhessék függetlenségüket és szellemiségüket. A médiaszakértő arra is rámutatott, hogy míg a médiával kapcsolatos szabályozás a mindenkori kormány feladata, a laptulajdonlás nem. A lapkiadás ugyanis piaci tevékenység, ahol - ritka esetektől eltekintve - nem egészséges az állami irányítás. A magyar sajtó történetében még nem fordult elő, hogy ekkora lapcsoport kizárólagosan egyetlen bank kezében összpontosult volna. György Péter a probléma gyökerét abban látja, hogy a Postabank mindig is állami bank volt. Véleménye szerint a kilencvenes évek elejétől az a furcsa helyzet állt elő, hogy miután az állam kivonult a kultúra támogatásából, a Postabank állt a helyére. Így válhatott Princz Gábor bankárként olyan meghatározó kultúrpolitikai „napkirállyá”, akinek az udvarába bejárt a fél magyar értelmiség. A Postabank számos olyan pártsemleges ügyet támogatott, amely mindenkinek fontos volt (például a Vígszínház felújítása), az állami mecenatúra azonban mégsem egy nyereségorientált bank tevékenységei közé tartozik. Különösen, ha tartósan veszteséget eredményez. Márpedig nem egy lap esetében pontosan ez történt. A megoldás módját egyelőre senki sem tudja, ám az bizonyosan nem szerencsés, ha az állam újra olyan feladatokat vállal magára, amelyektől korábban már megszabadult.
Wisinger István, a Magyar Újságírók Szövetségének elnöke komplex és összetett problémának nevezte a helyzetet, ám érdemben csak az elnökségi ülést követően tud nyilatkozni. Lapunk információi szerint a MÚOSZ elnökségét foglalkoztatja a kérdés, de nagyon pontosan és árnyaltan kívánják megfogalmazni álláspontjukat. Általánosságban nem tartják szerencsésnek, hogy tulajdonképpen a kormány dönt a lapok sorsáról, így közvetve azok stílusára, szellemiségére is hatással van. A probléma nehézségét az adja, hogy az eddigi helyzet is ellentmondásos volt. Számos lap - a 168 óra, a Magyar Narancs, a Szabad Föld vagy a Magyar Nemzet - a pénzintézet támogatása által maradhatott fenn, és képviselhetett önálló értékrendet. Ellenben a sajtóbirodalom építését más, politikai és gazdasági érdekek is motiválták: kiterjesztésének szakemberek szerint az volt a célja, hogy a bank ügyleteit leplezze és a bankot megmentse. Ám nem túl szerencsés, ha egy bank túl nagy hatalomra tesz szert.
A Keresztény Újságírók Szövetségének prominens képviselője, Czakó Gábor információ hiányában szintén nem kívánt nyilatkozni a Postabank lapcsalád sorsával és a magyar médiapiacon betöltött szerepével kapcsolatban.


A Postabank tulajdonán belül a P&B Média Portfóliókezelő Rt. holdingjába tartozó (részben vagy egészen érintett) lapok: Magyar Nemzet, Kurír, a Világgazdaságot kiadó Zöld Újság Rt., Pesti Műsor, Szabad Föld, Tallózó, Magyar Narancs, Beszélő, Sárga RTV, Elite, Magyar Konyha, Nemzeti Sport, több megyei napilap, valamint a 168 óra. Postabank-érdekeltség továbbá a Szikra lapnyomda, a Híd Rádió Kft., és a Magyar Eurosport.