Vissza a tartalomjegyzékhez

SZLAZSÁNSZKY FERENC
Magyar tengerre, magyar

„Géza, megint otthon hagytad a kulcsot!” - kiált fel Paula aszszony a balatoni vityilló lelakatolt ajtaja előtt az ötórás autózás után, majd széttárt karokkal folytatja: „Miért nem a Huffnágel Pistihez mentem feleségül?” Nos - a Mézga család egyes személyiségjegyeit leszámítva -, az átlag magyar utazó sokban hasonlít a fenti jelenet szereplőihez.


Vízimotoros Fotó: MTI

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint polgártársaink összes utazásának kétharmada belföldre irányul, az első számú úti cél a Balaton. Érdekes, hogy az utazók életkorának előrehaladtával a magyar tenger vonzereje arányosan csökken, más szóval leginkább a gyerekek és a fiatalok vannak oda Közép-Európa legnagyobb taváért. A Balaton vízminősége egyébként az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat legfrissebb - lapunknak adott - tájékoztatása szerint kiváló. A hetek óta tartó meleggel összefüggő baleset nem történt. Az más kérdés, hogy némely zsúfolt partszakasz méltán viselhetné a „Hungarohering” nevet. A népszerűségi lista második helyén az Északi-Középhegység, a Mátra és a Bükk áll.
A KSH adatai szerint ez a táj leginkább az idősebb korosztály szimpátiáját bírja. A toplistán a Dunakanyar a harmadik, amely a nagymarosi építkezés leállítása óta kezd egyenesbe jönni. A régiót főleg a közép- és felsőfokú végzettségűek, valamint a tehetősebb rétegek kedvelik. Az előbbi információk alapján szinte magától értetődő, hogy az utazások mintegy hetven százalékára nyáron kerül sor.
A pihenni vágyók több, mint egyharmada hétvégi házban nyaral. Jó esetben a sajátjában, esetleg ismerőstől, rokontól kölcsön kapottban. Bár a szállodai szolgáltatások igénybevétele az elmúlt tíz év alatt a duplájára nőtt, a hotelek részesedése még így sem éri el az öszszes szálláshely tizenöt százalékát. A közlekedési eszközök megválasztásánál - úgymond - „antibakteriális” hatás érvényesül: hiába hív a vasút, vár a MÁV, az utazók hatvan százaléka autóval közelíti meg a vakáció helyszínét. Ha már itt tartunk, szeretnénk néhány - az ÁNTSZ szakértőitől kapott - jó tanáccsal szolgálni a sofőröknek: ne vezessenek sötét farmernadrágban, viseljenek világos színű vászonnadrágot, vagy - a hölgyek - szoknyát. A nyitott szemmel autózóknak a napszemüveg a divathullámtól függetlenül javallott. Amennyiben napfénytetős kocsival megyünk, a napszúrás megelőzése érdekében viseljünk világos sapkát, vagy kendőt. A jelenlegihez hasonló külső hőmérsékletnél az autóban ötvenöt fokra is felkúszhat a hőmérő higanyszála, a kormánykerék pedig akár hetven fokra is felhevülhet.
A magyar ember a jég hátán is megél, ha a sors úgy hozza, akár nyáron is. Ezt az állítást igazolják azok az adatok, melyek szerint az utazók egyharmada a vendéglátó rokonok jószívűségére apellál, amikor élelmezési terveit szövögeti. Persze az is igaz, hogy a jelenlegi kánikulában nagy a fertőzésveszély, gyorsan romlanak az élelmiszerek. Nem ritka, hogy a polgárok savanyú tejet, vagy zöld felvágottat kapnak az üzletben. A vendéglátó-ipari egységekben sem árt az óvatosság, a nagy meleg ott is kedvezőtlenül hat. A közelmúltban heten betegedtek meg étteremben fogyasztott tatárbifsztektől.
A statisztikai adatok szerint egy átlagos belföldi út tíz napig tart, négy hétnél hosszabb utazásokon szinte kizárólag egyedülállók, vagy gyermek nélküli házaspárok vesznek részt. A kirándulások háromnegyedét maguk az utazók szervezik, utazási irodák szolgáltatásait alig tíz százalék veszi igénybe. Az ok feltehetően anyagi eredetű. Míg húsz évvel ezelőtt kétezer forintba került az átlagos hazai nyaralás, manapság majdnem negyvenezret kell fizetnünk egy hasonló élményért.


A tél hideg, a nyár forró

Hazánkban a Magyar Királyi Országos Meteorológiai és Földdelejesség Intézet 1870-ben történt megalakulásával indultak meg az első mérések. Az azt megelőző időszakról a krónikások beszámolóiból nyerhetünk bepillantást. Ezek szerint 1473-ban például rendkívül száraz és meleg volt a nyár. A Duna anynyira elapadt, hogy még gyalog is át lehetett gázolni rajta. 1494-ben hat hónapig egyetlen csepp eső sem esett. A legmagasabb napi hőmérsékletet Pécsett regisztrálták 1950. július 5-én. Az eredmény 41,3 Celsius-fok, árnyékban.
A „kánikula” elnevezés a latin canis (kutya) szóból ered, ugyanis a Nap látszólagos égi pályáján mozogva a nyár közepén a Nagy Kutya (Canis major) csillagkép legfényesebb csillagával, a Siriusszal együtt kel. Az ókori csillagászok felfogása szerint a forró, száraz, tikkasztó időjárást a Sirius okozza - természetesen a tudomány jelenlegi állása szerint ennek nincs alapja. Budapesten a legmagasabb nappali hőmérsékletet, 39 fokot, 1943. augusztus 21-én mérték. A leghosszabb napsütés nélküli időszakot 1978-ban regisztrálták Szegeden: október 31-től december 4-ig nem sütött a nap. A legnagyobb hirtelen felmelegedés kategóriában Békéscsaba az éllovas: 1963. február 3-án 18 óra alatt 27 fokkal melegedett fel a levegő.
Talán többeket meglep a következő adat: a legforróbb és a leghűvösebb nyár középhőmérséklete közötti különbség mindössze 4 Celsius-fok.
Hűsítőül nézzünk egy-két téli rekordot: Gömölytapolca 1940. február 16-án írta be nevét a történelembe. A nevezetes napon ugyanis nem kevesebb (illetve nem több), mint mínusz harmincöt fokos hideget mértek a községben. A legnagyobb mért hóréteg vastagsága 151 centiméter. Az adatot 1947. február 19-én jegyezték fel Kőszegen. A farkasordító hideget érzékeltető „zimankó” kifejezés első tagját az orosz „zima” (tél) szó alkotja. A második rész (mankó) - egyes kutatások szerint - a jeges talajon elszenvedett balesetekkel összefüggő gyógyászati segédeszközre utal.
(Összeállításunk az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai alapján készült.)