„Géza, megint otthon hagytad a kulcsot!” - kiált fel Paula aszszony a balatoni
vityilló lelakatolt ajtaja előtt az ötórás autózás után, majd széttárt karokkal
folytatja: „Miért nem a Huffnágel Pistihez mentem feleségül?” Nos - a Mézga
család egyes személyiségjegyeit leszámítva -, az átlag magyar utazó sokban
hasonlít a fenti jelenet szereplőihez.
Vízimotoros Fotó: MTI
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint polgártársaink összes
utazásának kétharmada belföldre irányul, az első számú úti cél a Balaton.
Érdekes, hogy az utazók életkorának előrehaladtával a magyar tenger vonzereje
arányosan csökken, más szóval leginkább a gyerekek és a fiatalok vannak oda
Közép-Európa legnagyobb taváért. A Balaton vízminősége egyébként az Állami
Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat legfrissebb - lapunknak adott -
tájékoztatása szerint kiváló. A hetek óta tartó meleggel összefüggő baleset nem
történt. Az más kérdés, hogy némely zsúfolt partszakasz méltán viselhetné a
„Hungarohering” nevet. A népszerűségi lista második helyén az
Északi-Középhegység, a Mátra és a Bükk áll.
A KSH adatai szerint ez a táj leginkább az idősebb korosztály szimpátiáját bírja.
A toplistán a Dunakanyar a harmadik, amely a nagymarosi építkezés leállítása óta
kezd egyenesbe jönni. A régiót főleg a közép- és felsőfokú végzettségűek,
valamint a tehetősebb rétegek kedvelik. Az előbbi információk alapján szinte
magától értetődő, hogy az utazások mintegy hetven százalékára nyáron kerül sor.
A pihenni vágyók több, mint egyharmada hétvégi házban nyaral. Jó esetben a
sajátjában, esetleg ismerőstől, rokontól kölcsön kapottban. Bár a szállodai
szolgáltatások igénybevétele az elmúlt tíz év alatt a duplájára nőtt, a hotelek
részesedése még így sem éri el az öszszes szálláshely tizenöt százalékát. A
közlekedési eszközök megválasztásánál - úgymond - „antibakteriális”
hatás érvényesül: hiába hív a vasút, vár a MÁV, az utazók hatvan százaléka
autóval közelíti meg a vakáció helyszínét. Ha már itt tartunk, szeretnénk
néhány - az ÁNTSZ szakértőitől kapott - jó tanáccsal szolgálni a
sofőröknek: ne vezessenek sötét farmernadrágban, viseljenek világos színű
vászonnadrágot, vagy - a hölgyek - szoknyát. A nyitott szemmel autózóknak a
napszemüveg a divathullámtól függetlenül javallott. Amennyiben napfénytetős
kocsival megyünk, a napszúrás megelőzése érdekében viseljünk világos sapkát,
vagy kendőt. A jelenlegihez hasonló külső hőmérsékletnél az autóban ötvenöt
fokra is felkúszhat a hőmérő higanyszála, a kormánykerék pedig akár hetven fokra
is felhevülhet.
A magyar ember a jég hátán is megél, ha a sors úgy hozza, akár nyáron is. Ezt az
állítást igazolják azok az adatok, melyek szerint az utazók egyharmada a
vendéglátó rokonok jószívűségére apellál, amikor élelmezési terveit
szövögeti. Persze az is igaz, hogy a jelenlegi kánikulában nagy a fertőzésveszély,
gyorsan romlanak az élelmiszerek. Nem ritka, hogy a polgárok savanyú tejet, vagy zöld
felvágottat kapnak az üzletben. A vendéglátó-ipari egységekben sem árt az
óvatosság, a nagy meleg ott is kedvezőtlenül hat. A közelmúltban heten betegedtek
meg étteremben fogyasztott tatárbifsztektől.
A statisztikai adatok szerint egy átlagos belföldi út tíz napig tart, négy hétnél
hosszabb utazásokon szinte kizárólag egyedülállók, vagy gyermek nélküli
házaspárok vesznek részt. A kirándulások háromnegyedét maguk az utazók szervezik,
utazási irodák szolgáltatásait alig tíz százalék veszi igénybe. Az ok feltehetően
anyagi eredetű. Míg húsz évvel ezelőtt kétezer forintba került az átlagos hazai
nyaralás, manapság majdnem negyvenezret kell fizetnünk egy hasonló élményért.
A tél hideg, a nyár forró
Hazánkban a Magyar Királyi Országos Meteorológiai és Földdelejesség
Intézet 1870-ben történt megalakulásával indultak meg az első mérések. Az azt
megelőző időszakról a krónikások beszámolóiból nyerhetünk bepillantást. Ezek
szerint 1473-ban például rendkívül száraz és meleg volt a nyár. A Duna anynyira
elapadt, hogy még gyalog is át lehetett gázolni rajta. 1494-ben hat hónapig egyetlen
csepp eső sem esett. A legmagasabb napi hőmérsékletet Pécsett regisztrálták 1950.
július 5-én. Az eredmény 41,3 Celsius-fok, árnyékban.
A „kánikula” elnevezés a latin canis (kutya) szóból ered, ugyanis a Nap
látszólagos égi pályáján mozogva a nyár közepén a Nagy Kutya (Canis major)
csillagkép legfényesebb csillagával, a Siriusszal együtt kel. Az ókori csillagászok
felfogása szerint a forró, száraz, tikkasztó időjárást a Sirius okozza -
természetesen a tudomány jelenlegi állása szerint ennek nincs alapja. Budapesten a
legmagasabb nappali hőmérsékletet, 39 fokot, 1943. augusztus 21-én mérték. A
leghosszabb napsütés nélküli időszakot 1978-ban regisztrálták Szegeden: október
31-től december 4-ig nem sütött a nap. A legnagyobb hirtelen felmelegedés
kategóriában Békéscsaba az éllovas: 1963. február 3-án 18 óra alatt 27 fokkal
melegedett fel a levegő.
Talán többeket meglep a következő adat: a legforróbb és a leghűvösebb nyár
középhőmérséklete közötti különbség mindössze 4 Celsius-fok.
Hűsítőül nézzünk egy-két téli rekordot: Gömölytapolca 1940. február 16-án
írta be nevét a történelembe. A nevezetes napon ugyanis nem kevesebb (illetve nem
több), mint mínusz harmincöt fokos hideget mértek a községben. A legnagyobb mért
hóréteg vastagsága 151 centiméter. Az adatot 1947. február 19-én jegyezték fel
Kőszegen. A farkasordító hideget érzékeltető „zimankó” kifejezés első tagját
az orosz „zima” (tél) szó alkotja. A második rész (mankó) - egyes kutatások
szerint - a jeges talajon elszenvedett balesetekkel összefüggő gyógyászati
segédeszközre utal.
(Összeállításunk az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai alapján készült.)