Zsiros Géza az 1990-94-es parlamenti ciklusban országgyűlési képviselő, az
FKGP színeiben a parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke, majd a 36-ok néven
nyilvántartott kisgazda frakció tagja - ez volt az a frakció, amely az
Antall-kormánnyal együttműködött. 1992. február 24-től Zsiros évekig a Békés
Megyei Gabonaforgalmi Vállalat igazgatója volt.
- Mit csinál jelenleg egy volt FKGP-s képviselő?
- Maszek paraszt. Harminc hektár saját tulajdonon gazdálkodom, de ezen kívül
testvérem, unokatestvérem, szüleim, nagyszüleim földjét is én művelem Kunágotán.
- A politikai élet nem hiányzik?
- Nekem a politika nem életcél volt, hanem eszköz: hogy azt a földtulajdont,
amit elvettek szüleimtől, nagyszüleimtől tisztán és tehermentesen viszszakaphassuk.
Ez sikerült több mint egymillió állampolgárnak Magyarországon. Büszke is vagyok
erre.
- Mi a véleménye a most kialakult politikai helyzetről? Úgy látszik, hogy a
Torgyán József vezette FKGP kormányzati pozícióhoz jut.
- 1848-ban volt egy gondolatmenet, ami körülbelül így hangzott: Kossuth Lajos,
megvagyunk mi kend nélkül, szeretjük a szabadságot rend nélkül. A kisgazdák nagyon
nehezen viselik a rendet, a fegyelmet, az összefogottságot a párton belül és kívül.
Mindenkinek nagy a fontosságérzete. Azt, hogy Torgyán úr milyen módszerekkel éri el,
hogy viszonylagos belső fegyelem legyen a párton belül, az az ő dolga. Javára szól,
hogy az FKGP a közéletben ma tényező. Az más dolog, hogy ahhoz képest, amire
érdemesült, amit ő maga is meghirdetett és alapvető célként elfogadtatott - 130
kisgazda képviselő legyen a parlamentben -, csak a harmada sikerült. A kormányzati
lehetőség és felelősség pedig adott.
- Van-e a kisgazdapártnak esélye arra, hogy hosszú távon meghatározza ennek az
országnak a sorsát?
- Alighanem igen. Először is a kisgazda frakcióban vannak komoly és önállóan
gondolkodó politikusok. A döntéshozatali folyamat során pedig Torgyán Józsefnek is
csak egy szavazata van. Természetesen van pártfegyelem és van frakciófegyelem. Az
pedig úgy tűnik végleges, hogy - ha kormányzati feladatot vállal - nem Torgyán
József lesz a frakció vezetője. A kisgazda érdekeket nem egy személy testesíti meg,
hanem egy csapat. A kisgazdapárt pedig nem most lesz először kormányzati tényező.
- Képes lesz-e az FKGP mint kormányzati párt, illetve azok, akik a vidéket
képviselik, megjeleníteni azt az akaratot, amiért bekerültek a parlamentbe?
- Ebben a kérdésben Orbán Viktornak adok igazat. A vidéki kis falvacskák
lakói közül is a Fidesz parlamenti jelöltjeire szavaztak a legtöbben - nem pedig a
kisgazdákéira. Akár akarja Orbán Viktor, akár nem, ez elsődlegesen az ő, illetve
pártjának a felelőssége. Ugyan történelmi távlatokban nézve a vidék és a
paraszti érdekképviselet pártja az FKGP, jelen szituációban a fő felelősség a
Fideszé. Más részről viszont azt is észre kell venni, hogy ma már a vidék-, illetve
parasztpolitizálásnak nem a zászlólobogtatás az eszköze. Egy gyakorlati dolgot hadd
említsek, amiből sok minden ki fog derülni: vajon megoldja-e ez az ország a
következő 3-4 hónapban a búza felvásárlását, betárolását és
értékesítését. Az én közegemben a búza kétharmadát magángazdák termelik meg.
- Az uniós csatlakozás találja-e majd olyan helyzetben az ország
mezőgazdaságát, amilyet az EU tagállamaitól megkíván.
- Csak abban az esetben, ha a következő nyolc év a mezőgazdaságot érintő
beruházásokról fog szólni és nem a felélésről.
- Képes-e ezt a kisgazdapárt érvényesíteni a mezőgazdaság mai helyzetében?
- Önmagában a kisgazdapárt politikai ereje és tapasztalata ehhez kevés.
Viszont, ha a gazdák nemcsak a politikai, hanem a gazdasági és gazdaságpolitikai
érdekképviseletüket is biztosítják, akkor ez megoldható. Ehhez ma Magyarországon az
éves költségvetésnek nem 10-12 százaléka, hanem mintegy 20 százaléka lenne
szükséges. Hogy ezt el tudják-e vagy el akarják-e érni közösen, azt én innen nem
tudom megjósolni.
- A közéleti szerepléstől végső búcsút vett?
- Nézze, egyet tudok mondani: a parasztpolitikusok nem a Rózsadombon élnek.
Nekik mindig van jövőjük.