Vissza a tartalomjegyzékhez

NAGY ISTVÁN
Döntsd a tőkét

A mértéktartó pénzügyi szakembereket meglepte a politikai jobboldal előretörése a választásokon. Bár egyértelmű, hogy a magyar gazdaság az elmúlt négy évben - különösen a „Bokros-csomag” 1995. évi bevezetése óta - látványos javuláson ment keresztül, egyes pártok gazdasági programjai tele vannak olyan kódolt üzenetekkel, amelyeket - úgy tűnik - sokan észrevettek. A nemzetközi tőke kifinomult hallással rendelkezik.

A szakértők egyetértenek abban, hogy Magyarország 1945 után a jelentős nagyságrendű külföldi hitelek és kölcsönök segítségével vált képessé újjáépíteni gazdaságát - hangzott el egy közelmúltban megrendezett országos konferencián Budapesten. A külföldi bankok segítsége nélkül talán soha nem jöhetett volna létre az a közel 3000 milliárdos állami vagyon, amelynek privatizációja megkezdődött a rendszerváltás után. Tavaly a GDP közel 75 százaléka már a magánszférában képződött. Kétségtelen, hogy a mára 17 milliárd dollárt is meghaladó külföldi tőkebefektetések jelentősen hozzájárultak a magyar gazdaság elmúlt években megtapasztalt nagyságrendű fejlődéséhez. Ennek közel 8-10 százaléka a pénzügyi szférába került, jelentős lendületet adva ezzel a pénzügyi intézményrendszer minőségi átalakulásának.
Mégis, bizonyos politikai erők görcsösen tartanak a tisztán profitcentrikus nemzetközi befektetőktől, sőt néha úgy tűnik, különösen a bankoktól. Emiatt a hazai bankok megítélése érdekesen alakult a közéletben. Az 1987-ben „felső utasításra” létrehozott kereskedelmi bankrendszer olyan hitel- és befektetési portfóliót örökölt, amelynek jelentős része a rendszerváltás után kialakuló piacgazdaság keretei között csak veszteségeket termelt. A versenyhelyzethez nem szokott bankvezetők a régebbi érában kialakult gyakorlatukat folytatták, a hiteldöntések sokszor fehér asztal mellett vagy vadászat közben születtek, sok esetben egyértelmű politikai nyomásgyakorlás eredményeként. A bankok vezető pozíciói mindkét eddigi szabad választás után komoly politikai alku tárgyát képezték a győztesek között. A felelőtlen hitelezési gyakorlat következtében felduzzadó kétes hitelportfólió eredményezte aztán az erőteljes felzúdulást keltő, az állami költségvetésnek több mint 320 milliárd forintjába kerülő bankkonszolidációt. Ez - valamint több bankbotrány - egyes politikai erők számára újabb érvanyagot jelentett a „kapitalista métely” elleni küzdelmében. A veszteséges követeléseiktől megtisztított bankok közül aztán egyre több került kalapács alá. Sorra jelentkeztek a világhírű - és hatalmas tőkeerejű - szakmai befektető pénzintézetek, hogy részt szerezzenek a tortából. Ezt szinte el is várták a nemzetközi multinacionális befektetők, mivel számukra jelentős biztonságot jelent, ha az általuk jól ismert bankok hazai érdekeltségei kezelik számlájukat. A multik számára előfeltétel a biztonságos bankrendszer megléte, amelyet hazai befektetők sem tőkeerő, sem szakértelem terén nem voltak képesek létrehozni - lásd, Innofinance, Ybl Bank stb.
Mára úgy tűnik, a hazai bankszektor nemzetközi újrafelosztása megtörtént. Megkezdődött a küzdelem a piaci részesedések növeléséért, versenyképes szolgáltatások fejlesztéséért, jól fizető ügyfelekért. A bankok egymást „alullicitálva” keresik a fizetőképes adósokat, akiknek hitelt nyújthatnak. A hitelkamatok csökkenése egyre szélesebb vállalkozói kör számára teszi elérhetővé a hitelfelvételből történő fejlesztést, hiszen a kamatok kitermelhetők. Persze a bankok most már megnézik, kinek adnak hitelt, így az eddigi „kapcsolatok” egyre kevésbé működnek. Befektetéseik nélkül sokkal nehezebb lenne létrehozni a pénzügyi infrastruktúra európai színvonalú rendszerét, amely az EU-csatlakozás fontos feltétele is.
Márpedig a befektetéshez legelőször bizalom kell, amelyet nehéz megteremteni, de még nehezebb fenntartani. Ezért fontos a banktulajdonos multiknak is, hogy milyen elkötelezettségű politikai erő kap lehetőséget az ezredforduló kormányának megalakítására. Úgy tűnik, a következő megbeszélésükön szívesebben tennének az asztal közepére piros szekfűcsokrot, mint egy kosár narancsot árpacipóval.