Az állatvédelmi törvényről
A Hetek 1998. március 28-i számának Fókusz rovatában
„Egerek és emberek” vastag betűs főcímmel cikk jelent meg
az állatvédelmi törvényre utalással, viszonylag azonban tág
teret szentelve az állatkísérletek kérdésének. Pogátsa
Gábor professzor, a Magyar Diabetesz Társaság és a Magyar
Kardiológusok Társasága tudományos bizottságai elnöke arra
a kérdésre válaszolt, miszerint léteznek-e Magyarországon
„embervédelmi” szempontok. Erre a kérdésre - bár erről
könyveket lehetne írni - egészen röviden azt lehet mondani,
hogy az Alkotmányunk és az egész demokratikus jogrendünk az
embervédelmet szolgálja. Pogátsa professzor rámutatott arra,
hogy állatkísérletek nélkül nagy felelőtlenség lenne
gyógyszereket forgalmazni, az emberi élet feltétlenül
értékesebb az állaténál, s elsősorban az embert kell
megkímélni a szenvedésektől és betegségektől, ezért
dolgoznak állatokkal. Mindez megfelel az általános
vélekedésnek, s ennek megfelelően rendelkezik az
állatvédelmi törvény is. Pogátsa professzor azon állítása
azonban, hogy „Európát most kétségtelenül egy Ázsiában,
Indiában őshonos hozzáállás jellemzi, ahol az állatokat
szinte többre becsülik, mint az embereket”, elgondolkodásra
és észrevételek tételére ingerel. Ez ugyanis valójában az
állatvédelmi törvény létrehozásának indokoltságát, az
állatvédelem szükségességét kérdőjelezi meg, s arra az
orvosi álláspontra enged következtetni, hogy az európai
társadalmi gondolkodás ázsia szintre van süllyedőben. A
civilizált és kulturált embernek kötelességei vannak. Az
állatvédelem hatékonyságának előmozdítása érdekében
két fontos kötelesség lépett előtérbe: olyan társadalom
kialakítására tart igényt, amely tagjai - kellő
értelemmel rendelkezvén - átérzik, hogy az állatok is
élőlények (akárcsak az ember), érezni, szenvedni, örülni,
szeretni, halálfélelmet átélni, a felettük „uralkodó”
gazdájukhoz ragaszkodni tudnak, s ezért bizony joggal
tarthatnak igényt a biológiai szükségleteik
kielégítéséről való emberi gondoskodásra, megértésre és
- Uram bocsá’ - kellő tiszteletre. No meg persze
nagy-nagy humánumra mindenki részéről. Ezt a célt szolgálja
a - hosszas várakozás után - megszületett állatvédelmi
törvény, amely - valljuk be - lehetett volna az európai
társadalmi elvárásoknak megfelelőbb is. Ettől függetlenül
azonban csak örülni lehet annak, hogy végre megszületett.
S ha már az erkölcsről történt említés, ezúttal sem
mulasztható el Schopenhauer véleményére való utalás:
erkölcstelenül cselekszik az, aki más szenvedését okozza; a
humanitárius érzés mindazokkal való szolidaritás érzése
útján jön létre, akik szenvednek. Ez pedig vonatkozik az
emberek és az állatok közötti viszonyra is.
Dr. Zoltán Ödön, az Állatvédő Egyesület elnöke