Vissza a tartalomjegyzékhez


TOLLHEGY

Az állatvédelmi törvényről

A Hetek 1998. március 28-i számának Fókusz rovatában „Egerek és emberek” vastag betűs főcímmel cikk jelent meg az állatvédelmi törvényre utalással, viszonylag azonban tág teret szentelve az állatkísérletek kérdésének. Pogátsa Gábor professzor, a Magyar Diabetesz Társaság és a Magyar Kardiológusok Társasága tudományos bizottságai elnöke arra a kérdésre válaszolt, miszerint léteznek-e Magyarországon „embervédelmi” szempontok. Erre a kérdésre - bár erről könyveket lehetne írni - egészen röviden azt lehet mondani, hogy az Alkotmányunk és az egész demokratikus jogrendünk az embervédelmet szolgálja. Pogátsa professzor rámutatott arra, hogy állatkísérletek nélkül nagy felelőtlenség lenne gyógyszereket forgalmazni, az emberi élet feltétlenül értékesebb az állaténál, s elsősorban az embert kell megkímélni a szenvedésektől és betegségektől, ezért dolgoznak állatokkal. Mindez megfelel az általános vélekedésnek, s ennek megfelelően rendelkezik az állatvédelmi törvény is. Pogátsa professzor azon állítása azonban, hogy „Európát most kétségtelenül egy Ázsiában, Indiában őshonos hozzáállás jellemzi, ahol az állatokat szinte többre becsülik, mint az embereket”, elgondolkodásra és észrevételek tételére ingerel. Ez ugyanis valójában az állatvédelmi törvény létrehozásának indokoltságát, az állatvédelem szükségességét kérdőjelezi meg, s arra az orvosi álláspontra enged következtetni, hogy az európai társadalmi gondolkodás ázsia szintre van süllyedőben. A civilizált és kulturált embernek kötelességei vannak. Az állatvédelem hatékonyságának előmozdítása érdekében két fontos kötelesség lépett előtérbe: olyan társadalom kialakítására tart igényt, amely tagjai - kellő értelemmel rendelkezvén - átérzik, hogy az állatok is élőlények (akárcsak az ember), érezni, szenvedni, örülni, szeretni, halálfélelmet átélni, a felettük „uralkodó” gazdájukhoz ragaszkodni tudnak, s ezért bizony joggal tarthatnak igényt a biológiai szükségleteik kielégítéséről való emberi gondoskodásra, megértésre és - Uram bocsá’ - kellő tiszteletre. No meg persze nagy-nagy humánumra mindenki részéről. Ezt a célt szolgálja a - hosszas várakozás után - megszületett állatvédelmi törvény, amely - valljuk be - lehetett volna az európai társadalmi elvárásoknak megfelelőbb is. Ettől függetlenül azonban csak örülni lehet annak, hogy végre megszületett.
S ha már az erkölcsről történt említés, ezúttal sem mulasztható el Schopenhauer véleményére való utalás: erkölcstelenül cselekszik az, aki más szenvedését okozza; a humanitárius érzés mindazokkal való szolidaritás érzése útján jön létre, akik szenvednek. Ez pedig vonatkozik az emberek és az állatok közötti viszonyra is.

Dr. Zoltán Ödön, az Állatvédő Egyesület elnöke