Vissza a tartalomjegyzékhez


Interjú Buzetzky Győzővel, a Duna–Dráva Nemzeti Park gemenci tájegységének vezetőjével


Buzetzky Győző

- Hogyan lett önből természetvédő?
- Tulajdonképpen nagyon nehéz megfogalmazni. Bizonyára a gyermekkori élményeim sokat jelentenek ebben: Gemencen nőttem fel, már ötven éve ismerem ezt a területet.
- Évekig hajózott: a „csavargó” hajós lét és a helyhez kötött természetvédelem azért két különböző dolog.
- Ha az ember természettel foglalkozik, úgy, hogy az életét erre szánja, ahhoz kell hogy érdekelje a bennünket körülvevő világ. Nem azt mondom, hogy „a természet”, mert az ennél több. Az ember néha ide-oda csapódik, utazik, tengerésznek megy, ami mind-mind abból az igényből származik, hogy a világból minél többet megismerjen. Ez az alapja az egésznek. Aki szűklátókörű, nincsenek megfelelő ismeretei a „nagyvilágról”, az nem ismeri azokat a bajokat, amik ellen mi, természetvédők megpróbálunk fellépni. Szerintem a természetvédelem az emberiség egyik túlélési stratégiája. Sajnos a világot eluralta az üzleti szemlélet, mindenki csak használni akarja valamire a világot, a környezetet, a természetet. Ha csak hagyom a természetes szabályokat érvényesülni, és úgymond nem használok semmire egy védett területet, bizonyos értelemben az is használat.
- Mi Gemenc értéke, mit képvisel Magyarországon, illetve Európában?
- Nemcsak Európában, hanem a világ más tájain is sok folyót szabályoztak. Na már most a gátak közé szorításnak az lett az eredménye, hogy a folyók mellett általában csak egy néhány száz méteres sáv maradt meg a korábbi erdőkből. Ezeket az erdőket minden áradásnál elöntötte a víz, így sajátos élővilág alakult ki bennük. A hajdani árterek nagyobbik része ármentesített, vízrendezett mezőgazdasági területté vált, azaz megszűnt. Így van ez minden európai folyó mentén. Gemencnél valóságos csoda történt, itt kikerülték ezeket az ártéri erdőket. Maradt egy 7-8 kilométer széles hullámtér, ami akkora területet jelent, amelyen érvényesülni tudtak a természetes szabályzók. Tehát itt lehet átmenteni a jövő számára a ma már nem létező közép-európai folyómenti ártéri élővilágot.
- Kádár János is szeretett idejárni?
- A Kádár-ügy csak annyi, hogy a vadászat érdekében túlszaporították a szarvasállományt. Ez kárára volt az erdőnek, mert a szarvastömeg lelegelte az újulatot, szinte megette az erdőt. Ma már sokkal kevesebb a szarvas, mint akkoriban.
- Milyen állatok jellemzőek Gemencre?


Vaddisznó a gemenci erdőben. Egyedül

- Itt él a legnagyobb sűrűségben a fekete gólya az egész Földön. Jelenleg az élő fészkek száma harminc és negyven között lehet. A rétisas vizekhez kötődő nagyragadozó, veszélyeztetett, fokozottan védett madár. Nem véletlen, hogy az angol neve sea-eagle, azaz tengeri sas, de mondják fehér farkú sasnak is. Mi rétinek nevezzük, mert a vizenyős rétekhez, a vizes területekhez kötődik. Emellett számtalan ragadozó-madár kapcsolódik az ártérhez a darázsölyvtől kezdve a kerecsensólymon át a barna kányáig. A legkülönbözőbb költöző madarak szoktak itt „megszállni” Afrika felé vezető útjukon. Újabban már a hód is állandó lakó lett.
- Hogyhogy?
- Egy visszatelepítő program keretében több mint harminc európai hódot engedtünk szabadon. A nyomokból ítélve megszokták a területet.