Az első nap Fotó: MTI
Ilyenkor tavasszal, a felvételik és beiratkozások
időszakában, a 6-7 éves óvodások és szüleik izgatottan
készülődnek az életük talán első nagy fordulópontját
jelentő iskolakezdésre. Mit is értünk iskolaérettség alatt?
Az iskolaérettségnek három fő területe van: a testi
fejlettség, a közösséghez való viszony, és az értelmi
érettség.
A biológiailag iskolaérett gyermekre mindenekelőtt a testi
fejlettség a jellemző, pontosabban a mozgások
összerendezettsége. Fontos a gyermek beszédének megfelelő
fejlettsége is, hogy a hangképzés tiszta, a kiadott hangok
érthetőek legyenek, vagyis az iskolás beszéde formailag
megfelelő legyen. Nagyon nehéz megtanulni helyesen írni vagy
olvasni annak, aki az egyes hangokat nem tudja tisztán kiejteni.
Ha szükséges, igénybe lehet venni logopédus segítségét is.
Fontos, hogy a gyermek látását és hallását is ellenőrizze
szakorvos.
Az iskolában - különösen nagy létszámú osztályban -
kevesebb egyéni figyelmet kap a gyerek, mint az óvodában vagy
otthon, ezért alkalmazkodnia kell. Egyes gyerekek a csoporthoz
intézett felszólításokat, kérdéseket elengedik a fülük
mellett, pedig ezeket éppúgy figyelemmel kell kísérniük,
mintha egyedül csak nekik szólna. Ilyen gyerekek esetében
jobb, ha a szülők még egy évet várnak az iskolakezdéssel.
Mivel nem vagyunk egyformák, 1-2 év érési eltolódás
teljesen természetes.
A közösségi élet szabályainak elsajátítása a 3-6 éves
kor egyik legfontosabb nevelési feladata. Legyenek szabályok,
amelyek betartását következetesen várjuk el gyermekeinktől.
Ezek lehetnek a napirenddel, az életvitellel kapcsolatosak,
például étkezés előtti kézmosás, utána fogmosás, a
játékok elrakása és így tovább. Beszélgessünk velük
sokat! Ne engedjünk meg közöttük csúfolódó beszédet,
folyamatos civakodást. Figyeljünk oda, hogy más
gyerekközösségből milyen - esetleg negatív -
tapasztalatot szereztek, és beszéljünk erről velük. Fontos
elv, hogy lehetőleg minden problémát már akkor kezeljünk,
amikor jelentkezik. Ehhez nekünk is következetesnek és
figyelmesnek kell lennünk.
Az értelmi érettség sokféle képességet feltételez. A
gondolkodás területén elsősorban az analízisre és
szintézisre való képesség szükséges. Emlékeznie kell a
látott képsorokra, a hallott szavakra, mégpedig helyes
sorrendben. A memóriát otthon vagy utazás közben játszva is
fejleszthetjük. Fontos az irányok ismerete, ezért
gyermekeinktől jól megfogalmazott mondatokat várjunk a „hol
van?” kérdésre. Ma már nagyon sok könyv, munkafüzet
segíti a felkészítést, amelyeket a könyvesboltokban lehet
beszerezni.
Érdemes megemlíteni a diszlexiát, amelyről ma egyre több
szó esik. Maga a szó az anyanyelvi képességek gyengeségét,
zavarát jelenti. Tehát nem értelmi, intellektusbeli gondokat!
Vannak olyan jelek, amelyek már iskolakezdés előtt utalhatnak
arra, hogy az olvasás-, írástanulás nehézséget jelenthet
majd az iskolában. Ilyen például az összerendezetlen mozgás,
vagy ha még nem alakult ki, hogy jobb- vagy balkezes a gyerek,
illetve ha az irányokról nincs fogalma. Ilyenkor jó, ha
szakemberhez fordulunk, mert könnyebb iskolakezdés előtt
kifejleszteni ezeket a képességeket, mint később.
Ne úgy készüljünk az iskolára, mintha azzal véget is érne
szülői felelősségünk a nevelésben. Sokan úgy gondolják,
hogy kora reggel beadják az iskolába a gyereket, este
hazaviszik, megetetik, a köztes időben pedig a nebuló fejébe
töltik a tudást, a magatartási és egyéb szabályokkal
együtt. Pedig a szülő feladata nem ér véget a beíratással.
Kövessük figyelemmel a gyerek kapcsolatait, mondassuk el vele
iskolai élményeit, mit tanult, mit látott, mit tapasztalt.
Ezek a közös beszélgetések érzelmi szempontból is
jelentősek, erősítik a szülő és gyermeke közötti
bizalmat, ami előfeltétele annak, hogy a későbbiek folyamán
semlegesíthessük az őt érő esetleges káros befolyásokat. A
leckeírásnál se hagyjuk őt mindjárt magára. Fontos, hogy
kialakuljon a gyerekben a rendszeresség, pontosság szeretete,
ami az iskolai feladatok teljesítéséhez szükséges. Ha téved
is a tanító valamiben, akkor se kritizáljuk őt a gyerek
előtt. Hazaérkezés után hagyjuk, hadd játsszon, olvasson egy
kicsit, de azt nem szabad megengedni, hogy csak este kezdjen
hozzá az iskolai feladatokhoz. A tanulás megfelelő
feltételeinek biztosítása is lényeges a jó eredmény
eléréséhez: lehetőség szerint legyen a gyerekeknek külön
tanulóhelye, ahol a tanszereiket tartják, és amelynek
rendjéért ők felelősek.
Egy első osztályba lépő gyermek szüleinek tisztában kell
lenniük a gyermek teljesítőképességével. Ne legyünk
maximalisták, csak azt várjuk el tőle, amire képes. Ha a
szülők túl magasra állítják a mércét, gyermeküknek
előbb-utóbb olyan kudarcélmények sorozatában lesz része,
amely egész életében negatívan befolyásolhatja. Legyünk
reálisak, és a saját álmainkat ne a gyermekünkön keresztül
akarjuk megvalósítani.