Vissza a tartalomjegyzékhez

JORDANIDISZ ÁGNES KARDOSNÉ TANÓ ÁGNES
Iskolavárás


Az első nap Fotó: MTI

Ilyenkor tavasszal, a felvételik és beiratkozások időszakában, a 6-7 éves óvodások és szüleik izgatottan készülődnek az életük talán első nagy fordulópontját jelentő iskolakezdésre. Mit is értünk iskolaérettség alatt? Az iskolaérettségnek három fő területe van: a testi fejlettség, a közösséghez való viszony, és az értelmi érettség.
A biológiailag iskolaérett gyermekre mindenekelőtt a testi fejlettség a jellemző, pontosabban a mozgások összerendezettsége. Fontos a gyermek beszédének megfelelő fejlettsége is, hogy a hangképzés tiszta, a kiadott hangok érthetőek legyenek, vagyis az iskolás beszéde formailag megfelelő legyen. Nagyon nehéz megtanulni helyesen írni vagy olvasni annak, aki az egyes hangokat nem tudja tisztán kiejteni. Ha szükséges, igénybe lehet venni logopédus segítségét is. Fontos, hogy a gyermek látását és hallását is ellenőrizze szakorvos.
Az iskolában - különösen nagy létszámú osztályban - kevesebb egyéni figyelmet kap a gyerek, mint az óvodában vagy otthon, ezért alkalmazkodnia kell. Egyes gyerekek a csoporthoz intézett felszólításokat, kérdéseket elengedik a fülük mellett, pedig ezeket éppúgy figyelemmel kell kísérniük, mintha egyedül csak nekik szólna. Ilyen gyerekek esetében jobb, ha a szülők még egy évet várnak az iskolakezdéssel. Mivel nem vagyunk egyformák, 1-2 év érési eltolódás teljesen természetes.
A közösségi élet szabályainak elsajátítása a 3-6 éves kor egyik legfontosabb nevelési feladata. Legyenek szabályok, amelyek betartását következetesen várjuk el gyermekeinktől. Ezek lehetnek a napirenddel, az életvitellel kapcsolatosak, például étkezés előtti kézmosás, utána fogmosás, a játékok elrakása és így tovább. Beszélgessünk velük sokat! Ne engedjünk meg közöttük csúfolódó beszédet, folyamatos civakodást. Figyeljünk oda, hogy más gyerekközösségből milyen - esetleg negatív - tapasztalatot szereztek, és beszéljünk erről velük. Fontos elv, hogy lehetőleg minden problémát már akkor kezeljünk, amikor jelentkezik. Ehhez nekünk is következetesnek és figyelmesnek kell lennünk.
Az értelmi érettség sokféle képességet feltételez. A gondolkodás területén elsősorban az analízisre és szintézisre való képesség szükséges. Emlékeznie kell a látott képsorokra, a hallott szavakra, mégpedig helyes sorrendben. A memóriát otthon vagy utazás közben játszva is fejleszthetjük. Fontos az irányok ismerete, ezért gyermekeinktől jól megfogalmazott mondatokat várjunk a „hol van?” kérdésre. Ma már nagyon sok könyv, munkafüzet segíti a felkészítést, amelyeket a könyvesboltokban lehet beszerezni.
Érdemes megemlíteni a diszlexiát, amelyről ma egyre több szó esik. Maga a szó az anyanyelvi képességek gyengeségét, zavarát jelenti. Tehát nem értelmi, intellektusbeli gondokat! Vannak olyan jelek, amelyek már iskolakezdés előtt utalhatnak arra, hogy az olvasás-, írástanulás nehézséget jelenthet majd az iskolában. Ilyen például az összerendezetlen mozgás, vagy ha még nem alakult ki, hogy jobb- vagy balkezes a gyerek, illetve ha az irányokról nincs fogalma. Ilyenkor jó, ha szakemberhez fordulunk, mert könnyebb iskolakezdés előtt kifejleszteni ezeket a képességeket, mint később.
Ne úgy készüljünk az iskolára, mintha azzal véget is érne szülői felelősségünk a nevelésben. Sokan úgy gondolják, hogy kora reggel beadják az iskolába a gyereket, este hazaviszik, megetetik, a köztes időben pedig a nebuló fejébe töltik a tudást, a magatartási és egyéb szabályokkal együtt. Pedig a szülő feladata nem ér véget a beíratással. Kövessük figyelemmel a gyerek kapcsolatait, mondassuk el vele iskolai élményeit, mit tanult, mit látott, mit tapasztalt. Ezek a közös beszélgetések érzelmi szempontból is jelentősek, erősítik a szülő és gyermeke közötti bizalmat, ami előfeltétele annak, hogy a későbbiek folyamán semlegesíthessük az őt érő esetleges káros befolyásokat. A leckeírásnál se hagyjuk őt mindjárt magára. Fontos, hogy kialakuljon a gyerekben a rendszeresség, pontosság szeretete, ami az iskolai feladatok teljesítéséhez szükséges. Ha téved is a tanító valamiben, akkor se kritizáljuk őt a gyerek előtt. Hazaérkezés után hagyjuk, hadd játsszon, olvasson egy kicsit, de azt nem szabad megengedni, hogy csak este kezdjen hozzá az iskolai feladatokhoz. A tanulás megfelelő feltételeinek biztosítása is lényeges a jó eredmény eléréséhez: lehetőség szerint legyen a gyerekeknek külön tanulóhelye, ahol a tanszereiket tartják, és amelynek rendjéért ők felelősek.
Egy első osztályba lépő gyermek szüleinek tisztában kell lenniük a gyermek teljesítőképességével. Ne legyünk maximalisták, csak azt várjuk el tőle, amire képes. Ha a szülők túl magasra állítják a mércét, gyermeküknek előbb-utóbb olyan kudarcélmények sorozatában lesz része, amely egész életében negatívan befolyásolhatja. Legyünk reálisak, és a saját álmainkat ne a gyermekünkön keresztül akarjuk megvalósítani.