Vissza a tartalomjegyzékhez

BALOGH M. PÉTER
Altató taktikázás

Akiknek emlékezete megőrzött valamit az 1990-es és 1994-es választásokról, csodálkozva tekintget körbe - akár az öt országos tévécsatornán, akár az utcán -, miszerint a választások előtt egy hónappal szinte alig érzékelhető, hogy folyik a kampány.
“Egyszer volt Budán kutyavásár” idézhetnénk a népi bölcsességet, amikor a rendszerváltás utáni első szabad választás lelkes légkörére gondolunk. Az újdonsült választók kíváncsiságára jellemző volt, hogy az akkor még névtelen jelöltek is teltház előtt beszéltek.
Azután jött 1994-ben az első professzionális kampány. Sok-sok milliárdos költségét a pártok alig győzték eltitkolni a közvélemény előtt. Hol vannak a mindent elborító plakáterdők, amelyek 1990-ben és 1994-ben már három hónappal a választások előtt egymást többszörösen átfedő réteget vontak az aluljárók falára és a villanyoszlopokra? A mostani kampány kétségkívül más.
Jellemző, hogy egy hónappal a választások előtt a választás esélyesének tartott MSZP még meg sem jelent plakátjaival a köztereken. A ma már “plakátháborúnak” aligha nevezhető versenyben először az SZDSZ jelent meg három prominens vezetőjét ábrázoló, hirdetőoszlopokon megjelenő plakátjával, majd a sokak számára nehezen értelmezhető “Hogy tartsuk a jó irányt!” szlogent tartalmazó gigantposzterekkel.
A szabaddemokrata jelszónál is talányosabbra sikerült az MDNP plakátja, amely szintén három pártvezetőt mutat be, fölöttük a “Többet ésszel” sokat mondó szlogen, mellettük a rejtvény egy nagyméretű szám: 9,7 százalék. A talányos szám sokakat elgondolkodtat, milyen 9,7 százalékról is lehet szó? Sajnos a rejtvény csak addig érdekes, amíg valaki el nem olvassa az apróbetűs megfejtést: valahol egy időközi választáson valaki az MDNP színeiben ennyi szavazatot ért el. A kopogtatócédulák lassú csordogálását látva az MDNP politikusai is kezdik sejteni, hogy 9,7 százalékos pályacsúcsukat aligha közelíthetik meg a választásokon.
Az MDNP-hez hasonlóan a KDNP is komoly eséllyel pályázik a parlamenten kívüli pártok közé. A “Jólétet mindenkinek” jelszó alatt a felhőkbe montírozott pártelnök Giczy György nehezen tudja meggyőzni a választókat arról, miért ne a KDNP-nél ma már vallásosabbnak mutatkozó, adó-, és társadalombiztosítási terheket csökkentő, de egyúttal a jóléti kiadások növelését ígérő FIDESZ-re szavazzanak a jobboldali választók.
A választási kampány elején Sepsey Tamás az MDF Országos Választmányának elnöke még magabiztosan nyilatkozta, hogy az MDF nyerni fog a választásokon. Ma amikor a legfrissebb közvélemény-kutatások napvilágot látnak, világos, hogy a párt legfeljebb tapasztalatokat nyerhet. Az MDF esélye a parlamentbe jutást jelentő 5 százalékos határ elérésére napról napra csökken.
Az ellenzéki oldalon ma már egyértelműen a FIDESZ lett az a párt, amely esélyes lehet az MSZP megszorítására, esetleg legyőzésére. A felmérések szerint márciusban az MSZP némileg veszített támogatottságából, ezzel egyidejűleg a FIDESZ nevet egyre inkább csak szimbolikusan viselő Magyar Polgári Párt növelte támogatóinak számát.
Érdekes, hogy miközben csökken a különbség az MSZP és a FIDESZ között, még a FIDESZ szavazói közül is többen számítanak az MSZP, mint saját pártjuk győzelmére. Jelenleg még kétséges, hogyan fogadják a választók a FIDESZ új kampányfogását, aminek keretében telefonon hívják fel a választókat. A beszélgetés kezdetén Orbán Viktor pártelnök géphangja jelentkezik, majd “átadja a kagylót” a helyi jelöltnek. Az első meghatódáson túlesve a választó könnyen érezheti úgy, hogy ismét hülyének nézték.
A FIDESZ-MPP győzelmi esélyeit csökkentheti a Független Kisgazdapárt megerősödése, amely párt részben a pártelnök elleni merényletet követő sajtófigyelemnek, részben a tragikus gyermekgyilkosság nyomán fellángoló halálbüntetés-párti hangulatnak köszönhetően az elmúlt időben növelte támogatóinak számát, megszilárdítva ezzel dobogós helyezését. Az FKGP-nek igen nagy hátránya, hogy Torgyán Józsefen kívül a pártnak szinte nincsenek komoly politikusai, így könnyen lehet, hogy a párt egyéni jelöltjei még akkor sem jutnak a második forduló három állva maradó jelöltje közé, ha a párt listán megőrizné május 10-ig dobogós helyét.
A kampány visszafogottságához biztosan hozzájárult az a törvényi rendelkezés, amely az SZDSZ javaslatára limitálta a kampányköltségeket. A pártok jelöltenként csak egymillió forintot költhetnek a kampányukra, ez az összeg azoknak a pártoknak, amelyek minden körzetben jelöltet állítanak, így mindenhol van megyei listájuk, egyúttal országos listát is állíthatnak, legfeljebb 386 millió forintot jelent. Ez a rendelkezés a pártokat a korábbi kampányok leglátványosabb s egyben legköltségesebb elemeinél kétségtelenül visszafogottságra kényszeríti.
A választások nagy esélyesének tartott MSZP visszafogottságát azonban alighanem más elvek vezetik. A kampányra vélhetően legtöbb pénzzel rendelkező szocialisták állítólag amerikai szakértők bevonásával alakították ki stratégiájukat. Ebben feltehetően része van annak is, hogy az alacsony részvételi arány egyértelműen a szocialistáknak kedvez. Ezért szerették volna elérni, hogy a választások május 10-e helyett egy héttel korábban, a háromnapos ünnep utolsó napján, május 3-án legyenek, arra építve, hogy ekkor sokkal kevesebben mennek el szavazni.
A nyilvánosság előtt gyakorlatilag nem létező MSZP-kampány is közrejátszhat abban, hogy a HVG megbízásából készült legfrissebb Medián-felmérés adatai szerint március végén a választók 64 százaléka jelezte, hogy részt fog venni a szavazáson, ez 7 százalékkal kevesebb, mint négy évvel ezelőtt ugyanennyi idővel a választások előtt.
Az MSZP-nek eddig sikerült ráerőltetnie altató taktikáját a többi pártra, amelyek láthatóan nehezen találják annak ellenszerét. A szocialisták a Kádár-korszak közömbös, apolitikus tradíciójának felelevenítését stratégiájuk középpontjába helyezték. Mind külföldre mind belföldre azt sulykolják, hogy az országban társadalmi béke van, ezért a kampányból igyekeznek kiiktani minden konfliktust, de magát a demokratikus vitát is. Jellemző, hogy a miniszterelnök fontosnak tartja, hogy találkozzon a történelmi egyházak vezetőivel, holott a történelmi egyházak, mindenekelőtt a Katolikus Egyház egyértelműen az ellenzéki pártokat kívánja támogatni. A találkozó egyetlen célja a béke látszatának fenntartása.
Az MSZP érdekét szolgálja az is, hogy a közszolgálati médiákban csak jelképesen jelenik meg a kampány, illetve a választásokkal kapcsolatos bármilyen tájékoztatás. Ez is erősíti azt a kádári tradíciót, hogy a politizálást rá kell hagyni a politikusokra.
Amennyiben a következő időszakban tovább csökkenne a különbség az MSZP és a FIDESZ között, valószínűleg a szocialisták is kénytelenek lesznek aktívabban kampányolni, abban azonban biztosak lehetünk, hogy ebben az aktív kampányban is a békesség, a stabilitás hangsúlyozása és a meglévő problémák bagatellizálása lesz a központi elem.
A választásokig még egy hónap van hátra, addig a helyezések még változhatnak, a lehetséges alternatívák száma azonban egyre csökken. A kampány hátralevő idejének nagy kérdése: lesz-e érdemi vita, megjelennek-e az alternatívák?