Vissza a tartalomjegyzékhez

PETRŐCZ KATALIN SZABÓ IBOLYA ANNA
Húsvéti panoráma


Húsvéti mise Rómában, a Szent Péter Bazilika előtt Fotó: MTI

A farsangi eszem-iszomnak a nagyböjt vet véget. Megesik azért, hogy szigorúságán enyhítenek a közbeeső vasárnapok. A böjtöt követi a nagyhét: virágvasárnappal kezdődik, ami voltaképpen a pálmaágakra utal, melyeket Jézus lábai elé szórtak, amikor bevonult Jeruzsálembe. A következő jeles napok a nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat, amelyekhez sajátos liturgia fűződik. Ezalatt minden egyéb szertartás tilos, a házasulandók is kénytelenek várni. Van, aki önként vállalt keresztre feszítéssel próbál még inkább azonosulni Krisztus szenvedéseivel. Persze nem Magyarországon, hazánkban inkább békésen festegetik a tojásokat és várják a locsolókat. Azok, akik eddig azt hitték, hogy ez máshol is így van, meg fognak lepődni a következő körképen.

Szent eledel

Lengyelországban a nagyböjt az elemózsiás kosarak megszentelésével ér véget. Nagyszombaton szokványos az utcán fehér kendővel letakart kosarakat cipelő emberek látványa: viszik a templomba a húsvéti ételeket, hogy a pap megszentelje. A kosarakban rendszerint festett tojások, sonka, a hozzá tartozó torma és só, azonkívül kuglóf és az áldozat jelképe, a cukorból készített bárány található. A kosárban mindennek szimbolikus jelentése van. Bár nem mindig egyszerű követni az összefüggések fonalát, értelmezésük szerint a piros tojás a feltámadt Krisztust jelképezi, a kenyér és a só jókívánságot jelent, a különleges fajta kolbász pedig elegendő ételt és tavaszi termékenységet szimbolizál. A kosár marcipánt és túrótortát is rejteget. Az ünnepi szentmise után családi körben fogyasztják el a kosár tartalmát, a gazdagon díszített ünnepi teríték közepén a cukorból készített bárány áll.
A „cukros bárány”, vagyis a bárány formájú torta Németországban is terítékre kerül vasárnap, csakhogy itt ebédre. Dániában nem cukorból készül a bárány, hanem valódi bárányból sütik, mellé „elefántsört” isznak. Bármilyen távol esik is innen Málta szigete, a szokások ide is elértek: a figolla nevű édes sütemény ilyenkor bárány, kosár vagy hal formát kap. A gyerekeknek egyébként mindegy. Az olaszok a hagyományos panettonét húsvétkor galamb formájúra készítik. A svédek, úgy látszik, kevésbé édesszájúak (vagy önmegtartóztatóbbak?), ők tojást tojással esznek az ünnepek alatt. A finnek egy hagyományos népi eledelt emeltek húsvéti rangra: a huszadik század húsvéti eledele a mämmi, egy vízből és rozsmalátából készített sötétbarna kása. Manapság tejszínnel és cukorral édesítik, és hogy még finnebb legyen, nyírfakéreg kosárkákban kerül a boltok polcaira, már a karácsonyi ünnepeket követően. A britek a szokásos toast helyett nagypénteken édes, meleg molnárkát pirítanak, és vajat kennek rá, a csokitojásokat elteszik vasárnapra.

Máglyarakás

A németek fogékonysága a kellemes és a hasznos összekötésére húsvétkor is megnyilvánul. Míg máshol esetleg gondot okoz, hogyan szabaduljanak meg a karácsonyi fenyőfáktól, a németek egyszerre gyarapítják a kultúrát és tesznek eleget a környezetvédelmi szempontoknak: a vasárnapi misét követően hatalmas máglyákon égetik el a húsvétig őrzött Tannenbaumokat.
Svédországban egyenesen azon versenyeznek, ki tud nagyobb tüzet gyújtani. Gyakori a húsvéti tűzijáték is, a „boszorkányok elijesztésére”. A finnek is ezért gyújtanak tüzet. Az északi vasorrúak nagypéntek és húsvét vasárnap között repkednek. A finn és a svéd falvakban és külvárosokban ma is gyakran látni kormos arcú, boszorkánynak öltözött gyerekeket, amint seprűvel a kezükben koldulják végig a házakat. Az óvodák, iskolák és a média a nyolcvanas évek óta aktívan támogatja ennek a népszokásnak a terjesztését, bár eleinte nem talált egyértelműen pozitív fogadtatásra. A svéd „boszorkányok” gyakran hagynak húsvéti levelet, vagyis díszes kártyát a postaládában vagy a küszöb alá csúsztatva, titokban tartva a küldő kilétét.

Szabad-e locsolni?

A szokások szerint igen. Van, ahol kölnivel, van, ahol vödörrel - de van, ahol egyenesen „kiverik” a lányokból az ajándékot. Lengyelországban a „mindenki mindenkit” elve uralkodik, tehát egységesen vizes lengyelek ünnepelnek. Magyarországon a Krasznaja Moszkva átható illatát lassan felváltja a Chanel és a Givenchy, cserébe piros tojás vagy egy kupica itóka jár. Az ifjú tőkések azért pénzt is elfogadnak - a csokoládé mellé. Az olaszok ebben is gálánsabbak: az ajándék itt a lányos házhoz érkezik, és még piros tojást sem kérnek cserébe. A csokitojás itt csak „csomagolás”, amelybe az apróbb ékszert vagy órát rejti a férfiember. Az ilyenkor szokásos tombolákon az éttermekben, presszókban kiállított kétméteres csokitojásokat is meg lehet nyerni - ezek persze nem rejtenek több kiló aranyat.
A hagyományőrző finnek virágvasárnap víz helyett „virpovitsá”-val, azaz fűzfaágakkal keresik fel egymást. Gyengéden megütögetik barátaikat és rokonaikat, majd jó szerencsét kívánnak. Egy hét elmúltával viszonozzák a jókívánságokat, általában egy tojással, édességgel vagy egy pénzérmével. Svédországban a csapások kizárólag a lányokat illették: nagypénteken a fiúk nyírfaágakkal felszerelkezve, csoportosan látogatták végig a lányos házakat, és addig csapdosták a lányokat, míg inni nem kaptak valamit. Ez a valami persze rendszerint nem víz volt... Mára talán civilizáltabban fejezik ki érdeklődésüket a gyengébb nem iránt.

Húsvéti keresztelő

A Jeruzsálembe látogató zarándokok szó szerint követhetik Jézus példáját: végigmehetnek azon az úton, vállukon akár kereszttel is, melyen Jézust vitték a Golgotára. A Via Dolorosa még Jeruzsálemben sem egyirányú. A katolikusok a Szent Sír templom felé tartanak, míg a protestánsok a Kerti Sír felé menetelnek - legalábbis mióta a múlt században egy angol kutató ott azonosította a sírhelyet.


A Fülöp-szigeteken néhány percet keresztre szegezve töltött egy fiatalember, hogy így emlékezzen Jézus Krisztus golgotai szenvedésére

A Fülöp-szigeteken a legbuzgóbb hívek a kereszt cipelésével sem elégednek meg. San Pedro Cutudban minden évben keresztre feszítenek néhány önként vállalkozót, aki a maga testén is meg szeretné tapasztalni Krisztus szenvedéseit. A látványos - és nem kevéssé véres - eseményeket élénk érdeklődés kíséri. A szenvedésre vágyókat római centurióknak öltözött segédek szögezik fel a keresztre tizenkét centiméteres szögekkel. Sokan évente felszegeztetik magukat a fára. Azokat, akik netán higiéniai kifogásokkal élnének, sietünk megnyugtatni: a szögek nemcsak hogy rozsdamentes acélból készülnek, de az AIDS és egyéb fertőzések elkerülése végett gondosan sterilizálják őket.
A Fülöp-szigeteken is szokás a bűnbánók nagypénteki felvonulása. A vezeklők több mérföldet menetelnek, és közben kötelekkel és fadarabokkal verik a hátukat. Vérük sokszor a bámészkodó tömeg közé fröccsen. Az esemény megfelelően véres voltához a közönség soraiból is hozzájárulnak, üvegcserepekkel időről időre újabb sebeket ejtenek a vezeklők testén. A Vöröskereszt tavaly arra kérte a Fülöp-szigeteki katolikusokat, hogy önostorozás helyett inkább adjanak vért.
Chilében még nem hangzott el ez a felszólítás, pedig ott is látványosságnak számítanak az önkéntes keresztrefeszülők, akiket teherautón hordoznak körbe. Az őket kísérő tömeg egyházi énekeket dalol. Hasonló módon „ünnepelnek” Mexikóban is. Sok közösségben végigjátsszák a passiót: az elárultatást, az ítéletet, a keresztutat, a keresztre feszítést és a feltámadást. Van, ahol a játék komolyra fordul: önostorozás és valódi keresztre feszítés is követheti.

Farsang után jelmezbál

Mexikóban a gazdagon elkészített díszletek és jelmezek segítségével folyó színjátékokat sokszor komoly előkészületek előzik meg, amelyek akár egész éven át tarthatnak. A jelmez máshol is szerepet játszik: Máltán csuklyás vezeklők hordozzák a nemritkán életnagyságú szobrokat, mögöttük jelmezbe öltözött férfiak és nők bibliai jeleneteket elevenítenek meg. Guatemalában a legnevezetesebb nagyheti felvonulás nagypénteken kora reggel indul. A felvonuló tömeg elején lila reverendába és fehér fejkendőbe öltöztetett férfiak és fiúk mennek, a bámészkodók türelmesen követik őket. Még érdekesebb látványt nyújtanak a maja divatot követő festett szőnyegek, amelyeket a kálvária bizonyos állomásainál egymásnak adogatnak a felvonulók. Tíz napon át ünnepelnek. A szarvastáncot a maják függetlenné válásuk napján szokták előadni, ezen kívül csak a húsvét megfelelően ünnepélyes alkalom erre a táncra. Ezen mindenki részt vesz. A kiválasztott, jelmezbe öltöztetett résztvevők marimba-szóra (ez egy xylofonszerű ütőshangszer) táncolnak. Mindannyiuknak külön szerepe van. A táncot az öregember és felesége kezdi el, ezután száll be a táncba a kutya, a nyolc kapitány, a nyolc spanyol, a két szarvas és a két kismajom. A majmok tisztelegnek a többi táncos előtt, elkezdenek körbetáncolni és pénzt kéregetnek, közben pedig bőven fogy a guaro (cukornádból készült alkoholos ital).

Csend a lelke mindennek

Ha Chilében járva ránk szólnak hangos nevetgélés vagy ajtócsapkodás miatt, akkor biztosak lehetünk benne, hogy húsvétkor érkeztünk. Chile háromnapos gyásszal ünnepli Krisztus feltámadását. A szomszédok is segítenek egymásnak a csend-rend megtartásában, szólnak, ha túl hangosan szól a rádió, vagy ha valaki magáról elfeledkezve kalapáccsal kezdene kopácsolni. Az evésben is visszafogottabbak, mint egyebütt: péntektől vasárnapig tart a böjt, a hétfő pedig már munkanap.
Csend borul Franciaországra is, mivel péntekre virradóan a harangok Rómába repülnek. Távollétükben a ministráns-fiúk kereplőkkel jelzik a mise kezdetét. Szerencsére ez az áldatlan állapot csak vasárnapig tart, amikor is a harangok hazarepülnek Rómából. A madárlátta harangok örömükben szétszórják ajándékaikat a kertekben, a gyerekek nagy örömére.
A skandináv csenden már enyhítettek: Svédországban a mozik egy ideje kinyitnak nagypénteken is. Krakkóban, a „lengyel Rómában” vasárnap reggel az ország legnagyobb harangja, a Zsigmond harang jelzi Krisztus feltámadását. Ez a harang egyébként csak a legnagyobb egyházi és állami ünnepeken szólal meg. Varsóban ágyúlövéssel jelzik az ünnep kezdetét.

Tojásgörgetés

A tojás örök szimbólum. A Fehér Házban 1878 óta dívik a tojásgörgető játék, de máshol is megtalálható szokás a tojások összeütögetése. Ha nem törik össze a játék folyamán, az szerencsét jelent - a babonások szerint. A Fehér Ház kertjében idén húsvét hétfőn is megrendezik az amerikai gyerekek és szülők körében népszerű tojásgörgetést és tojásvadászatot. Bár ma már interaktív játékokkal és forgószínpadokkal szórakoztatják a kicsiket, a nap fénypontja még mindig az, amikor a főtt tojásokat kell végiggörgetni a Fehér Ház pázsitján. Az 1800-as évek eleje óta élő mulatságot eleinte a Capitoliumnál rendezték, de néhány képviselő beleunt a tojáshéjakon való csúszkálásba, és az apróságoknak el kellett hagyniuk a területet. Rutherford elnök megsajnálta a síró gyerekeket, így 1878 óta a Fehér Ház kertje ad helyet az eseménynek. Az ingyenjegyekért idén is nagy sorbanállás várható, hiszen a gyermekek nagy becsben tartják a kertben elrejtett fatojásokat, melyeket híres sportolók, űrhajósok, zenészek és színészek dedikálnak. A legértékesebb kincsnek a mindenkori elnök és a First Lady által dedikált tojás számít.

Leáldozik a nyuszi napja?

Képzeljünk el egy húsvéti csokifigurát, amelynek teste leginkább a patkányéhoz, lábai a csirkééhez, fülei pedig a nyúléhoz hasonlítanak. Hát igen, ma már a húsvéti nyuszi sem a régi. Legalábbis Ausztráliában. Hihetetlen, de úgy tűnik, az ausztrálok inkább kedvelik ezt az idétlen külsejű teremtményt, az erszényes nyulat, amely egyszerre hasonlít patkányra, csirkére, kengurura, oposszumra és házinyúlra.
A nyuszi elleni kampány oka, hogy az Ausztráliában elképzelhetetlen mértékben elszaporodott nyulak a szakértők szerint komoly károkat okoznak. Egyesek szerint az is lehetséges, hogy jövőre már egyenesen a tojás válik a vadászok célpontjává. A környezetvédelemre fogékony szülők máris váltottak: csokinyuszi helyett az új kedvenc figurájával ajándékozzák meg gyermekeiket húsvétkor. Bár a „bilby” környezetvédő pártolói igen lelkesek, nem biztos, hogy a gyerekek is úgy ráharapnak majd az új csokikedvencre, mint nyuszi a salátalevélre.