Vissza a tartalomjegyzékhez

BALOGH M. PÉTER
Ki robbantotta fel a bombát?


Torgyán József a robbanás után. Az elnök kilátása Fotó: MTI

A választási kampány kellős közepén a hét mindent elsöprő belpolitikai híre: hétfőn éjjel bomba robbant Torgyán József otthona előtt. Kedden este valamennyi magyar televíziócsatorna valamennyi híradója nagy terjedelemben foglalkozott az eseménnyel, bemutatva a helyszínt és a kameráknak ezúttal is készségesen nyilatkozó pizsamás, háziköntösös pártelnököt.
Szerdán valamennyi napilap foglalkozott az eseménnyel, fényképekkel illusztrált vezércikkek értékelték a történteket. Megszólaltak a pártok vezetői, a belügyminiszter, a szakértők, és persze mindenekelőtt maga az áldozat: Torgyán József, aki - mint mindig - ezúttal is kész teóriával állt elő. Hűen régóta vallott filozófiájához, „mindegy, hogy mit mondanak egy politikusról, a lényeg, hogy beszéljenek róla”, kerek perec megvádolta a kormányzó pártokat, hogy ők állnak a merénylet mögött. Rendkívül súlyos állítás - mivel azonban éppen Torgyán honosította meg azt a gyakorlatot a magyar politikában, hogy bármit lehet mondani anélkül, hogy azt bizonyítanánk - a sajtó és a politika napirendre is tért e vád fölött. Mindenki egyetértett: a politikai terrorizmus megjelent Magyarországon!

Horn-Kuncze összeesküvés

Akinek van hajlama az összeesküvés-elméletek gyártására és elfogadására, már el is képzelheti, ahogy Horn Gyula és Kuncze Gábor gondterhelten töpreng a miniszterelnök dolgozószobájában, mert ugyan nem látják, de érzik, hogy a kisgazdapárt ellenállhatatlanul nyomul, és ha így megy tovább, abszolút hatalmat szerez. A két mindenre elszánt „nemzetvesztő, hazaáruló, dilettáns stb.” (a részletes felsorolást lásd Torgyán József parlamenti beszédeiben), hatalmi pozíciójához görcsösen ragaszkodó pártelnök nem hagyja magát megtéveszteni a közvélemény-kutatások eredményei által, melyek szerint a kisgazdapárt egyre inkább a politikai középmezőnybe szorul, így reális esélye van arra, hogy a választásokon a negyedik helyen végez. Az sem nyugtatja meg a liberálbolsevik ármánykodókat, hogy az utóbbi hónapokban Torgyán elnök úr halványabban szerepel, érzékelhetően kifogyott a jelzőkből, és azt a magas fordulatszámot, amit már 94-ben elért, nem tudja túlhaladni, így önmagát ismételgeti, egyre kisebb hatékonysággal.
Mindez nem téveszti meg a kormánypártokat és a mögöttük állókat, és talán éppen a Halló Bár elleni robbantás éjszakáján születhetett a zseniális titkos terv: hajtsunk végre politikai terrorakciót a kisgazdapárt ellen! A stratégák először a párt Belgrád rakparti székházát szemelték ki célpontként, így kívánták elérni céljukat: a kisgazdák megfélemlítését, hogy megállítsák őket a hatalomhoz vezető diadalúton. Majd mikor látták, hogy ez sem segít, hiszen Torgyán József még a felajánlott védelmet sem fogadta el, határozottabb lépésre szánták el magukat: hétfőn már a pártelnök lakása ellen robbantottak. Így akarták elterelni a figyelmet a kisgazdapárt sikereiről és aláásni Torgyán győzelmi esélyét.
Évtizedek múlva a történészek nyilván ki fogják mutatni, hogy a kisgazdákat megállítani hivatott terrorista merénylet terve az MSZP vagy az SZDSZ stratégáinak fejéből pattant ki, és az is kiderülhet, hogy hétfőn éjjel Kuncze Gábor valójában a nyomokat eltüntetni ment ki a helyszínre. De az is lehet, hogy a híres Kennedy-rejtélyhez hasonlóan csak a lehetséges verziók száma fog növekedni, s a megoldás talán soha nem születik meg.

Mégis, kinek az érdeke

Lehet, hogy van, aki felháborodik azon, hogyan lehet tréfát űzni egy ilyen súlyos esetből, hiszen kétségtelenül volt bomba a pártszékház előtt, és nagy hatóerejű szerkezet robbant az Endrődi Sándor utcában, ahol sokaknak okozott komoly anyagi kárt, nem is beszélve az érthető és indokolt ijedtségről. Kétségtelenül együttérzésre szorul az idős pártelnök és felesége. Mi azonban csak Torgyán József állítását gondoltuk végig: kezdő kriminalisták is tudják (de még a krimiolvasók is), hogy az első kérdés, amit a bűncselekményeknél fel kell tenni: „Kinek áll érdekében?” Különösen igaz ez a politikai terrorizmusra.
Fordítsuk komolyra a szót: politikai terrorizmusra, úgy napjainkban, mint a közelmúltban, sajnos számos példát láthatunk. A német Vörös Hadsereg Frakciótól az olasz Vörös Brigádokon keresztül a palesztin Fekete Szeptemberig és a Hamaszig, az északír IRA-tól a baszk ETA-ig, és még folytathatnánk a sort, számos esetet találunk arra, hogy fanatikus emberek politikai céljaik elérése érdekében erőszakot alkalmaznak. Politikai terrorizmus esetén mindkét elem lényeges: az erőszak és a politikai célok is. A felsorolt terrorszervezetek, de még a magányos terroristák is mindig valamilyen határozott politikai cél érdekében követik el rémséges tetteiket.
A hetvenes évek végén mind a Vörös Hadsereg Frakció, mind a Vörös Brigádok a fennálló - szerintük kizsákmányoló - államrend megdöntését tűzték ki célul. Államügyészeknek, bankároknak, a gyáriparosok szövetsége elnökének az elrablása és meggyilkolása a politikai, hatalmi elitre mért csapás volt. Hasonlóképpen a zavarkeltés és az állam destabilizálása volt a célja Aldo Moro elrablásának és meggyilkolásának és a Vörös Brigádok többi terrorakciójának.
Amikor a palesztin terrorszervezetek izraeli sportolókat, szabadságos kiskatonákat, iskolás gyerekeket vagy buszok utasait gyilkolják le, akkor azt az általuk gyűlölt zsidó állam elleni háborúnak tartják. Céljuk Izrael megsemmisítése és az iszlám palesztin állam létrehozása.
Amikor az Ír Köztársasági Hadsereg brit katonákat öl meg, vagy a rivális protestáns fegyveresek ellen bombamerényletet hajt végre, vagy amikor London üzleti negyedében pokolgépet robbant, vagy az éppen kormányzó brit konzervatívok kongresszusát röpíti a levegőbe, ezt a katolikus dominanciájú egységes Írország megteremtése érdekében teszi.
A független baszk állam létrehozása a célja az ETA merényleteinek, amelyeknek áldozatai vezető politikusok vagy rendőrtisztek. Hasonlók a motívumai a Korzika Franciaországtól való elszakadásáért küzdő terroristáknak, akik nemrég a francia prefektus meggyilkolásával akarták felhívni ügyükre a világ figyelmét. Na, de ki és miért akarta felrobbantani Torgyán Józsefet?

Retorikai politikai terrorizmus

A fanatikus terroristáknak mindig vannak világosan vagy zavarosan megfogalmazott, de mindenképpen egyértelmű politikai céljaik. Tetteiket ezekkel a célokkal igazolják és ezen céloknak rendelik alá.
A kisgazdák megfélemlítéséhez, vagy rajtuk keresztül a politikai feszültségek szításához aligha fűződhet a jelenlegi kormánypártoknak érdeke, hiszen Torgyán József - szándéka ellenére - komoly szolgálatokat tett a jelenlegi kormánynak. Az ő politikája tette lehetetlenné a Fidesz által elképzelt Polgári Szövetség létrejöttét.
Tízéves történetük során a kisgazdák váltak a magyar politikai élet legegzotikusabb pártjává. Voltak itt - Torgyán József által „pancserpuccsnak” nevezett - ostromok és ellenostromok, itt bukkantak fel a politika botrányhősei és furcsa figurái. Itt lett Morvai úrból képviselő. Ő az, aki Szibériában megtalálta az utóbb nőnek bizonyult Petőfit, s akit korábban állítólag már el is raboltak politikai okokból és akit ittas vezetésen kaptak, kifizetetlen köztartozásai miatt pedig meg akartak fosztani mandátumától, majd zavaros körülmények között kizáródott a kisgazdapártból. Itt volt képviselő a tóragyújtogató fiatalokat pártfogásába vevő, utóbb a MIÉP-hez csatlakozott Kapronczy, akinek ügye kapcsán napvilágot láttak az FKGP képviselő-állításának kusza pénzügyi összefüggései.
Ebben a pártban volt alelnök Maczó Ágnes, akit ugyanolyan lendülettel rúgtak ki a pártból, mint amilyen vehemenciával védték antiszemita-ízű megnyilvánulásai óta. Az egzotikus események és személyek sorát még bőven folytathatnánk, de igazságtalan lenne megfeledkezni magáról Torgyán Józsefről, aki kétségtelenül megalapítója a retorikai politikai terrorizmusnak. Személyeskedő, másokat ócsárló, sértegető beszédmódjával, olyan politikai kultúrát honosított meg, amelyben verbális szinten minden megengedhető. Mint láttuk, az őt ért támadás után sem tagadta meg önmagát, és vádaskodásával ismét sikerült besároznia a politikát és magával rántani a dagonyába sokakat.
Mindannyiunk érdeke, hogy kiderüljön: ki és miért robbantotta fel a bombát, milyen alapja van Torgyán József kijelentéseinek. De ugyanennyire érdekünk, hogy megőrizzük nyugalmunkat és józanságunkat. Igaza van Schlett István politológusnak: a sajtó és a politika felelőssége, hogy ne keltsen hisztériát, amikor nincs rá ok. Érdekünk, hogy a bomba, ami felrobbant az Endrődi Sándor utcában, ne okozzon nagyobb károkat, mint amekkorát eddig okozott.