Vissza a tartalomjegyzékhez

STRBIK LÁSZLÓ
Tovább megyünk a Medgyessy úton?

Amikor a nagyobbik kormányzópárt jövőbeli gazdaságpolitikai elképzeléseit szemügyre vesszük, óhatatlan, hogy az elmúlt négy év eredményeit is megvizsgáljuk. E napokban éppen hároméves a szigorú takarékossági intézkedéseket tartalmazó Bokros-csomag, amelynek szükségességét és eredményeit a mára már meglódult gazdaság is igazolja. Bár pártatlan gazdaságkutató szakemberek szerint a lakossági fogyasztást, a szociális kiadásokat, valamint a bérkiáramlást visszafogó intézkedések nem egyedüli okai a jelenleg tapasztalható kedvező gazdasági mutatóknak.
Elég, ha csak az állami vállalatok eladásából befolyt százmilliárdokra gondolunk. Bokrosnak 1996-ban mennie kellett, és akkor egy olyan pénzügyminiszterre volt szükség, aki a lakosság számára jobban tudta tálalni, emészthetővé tenni, kellően be tudta csomagolni a sokkszerű életszínvonal-zuhanással járó intézkedéseket. Hogy az azóta stabilizálódott és fenntartható fejlődési pályán haladó magyar gazdaság személy szerint mennyit köszönhet a Bokrost leváltó Medgyessy Péternek, nehéz megválaszolni. Annyi viszont nagyon valószínű - mivel maga Medgyessy nyilatkozott így -, hogy amennyiben ismét szocialista éra köszönt Magyarországra, új ember fogja vezetni a pénzügyi tárcát (kormányforrás szerint Szekeres Imre, az MSZP jelenlegi frakcióvezetője a legesélyesebb várományos), mivel Medgyessy nem vállalja tovább.
Az MSZP reális célnak tartja az évi 4-5 százalékos gazdasági növekedést, ami várhatóan a foglalkoztatottság kismértékű növekedésével is együtt jár. A következő évek kulcskérdése a beruházások két számjegyű növekedésének fenntartása, amivel a beruházási rátát az 1997. évi 23-24 százalékról fokozatosan 30 százalék körüli értékre indokolt növelni. Csak a beruházások ilyen szintje képes megalapozni a célul kitűzött mértékű fenntartható növekedést, illetve a versenyképesség ehhez szükséges javulását. A szocialisták céljai között szerepel az életszínvonal folyamatos növelésének lehetősége. Így a reáljövedelmek, a lakosság fogyasztása a következő két évben évi 2-3 százalékkal, majd 2000 és 2002 között évi 4 százalékkal emelkedhetnek. A pénzromlás mértékét az idei 13-14 százalékról jövőre 10, majd 2000-re 8, 2001-re 6, míg a négyéves ciklus végére 4-5 százalékra irányozzák elő a szocialisták.
Az MSZP szerint alapvető fontosságú a munkáltatói járulékterhek csökkentése, amit az adónemek közötti elvonások átcsoportosításával kívánnak elősegíteni. Az szja-tábla jövedelemhatárait a jövőben rendszeresen az inflációhoz szándékoznak igazítani. A forgalmi adó területén a szocialisták nem tartják időszerűnek az alapvető kulcsok (12, illetve 25 százalék) módosítását. Érezhetően egyszerűsíteni kívánják az adóeljárási szabályokat, de annak hogyanjáról nem szól az MSZP-fáma. Mint látható, az adó- és tb-járulékmérséklésekkel kapcsolatban meglehetősen szűkszavú a program, ami - figyelembe véve azt, hogy a szocialista folytonosságra jó esély van - nem túl biztató előjel.
Összefoglalásképpen elmondható, hogy az MSZP gazdasági programján érezhető a jelenlegi és a közvélemény-kutató cégek által készített választási prognózisok alapján valószínűsíthető győzelmükből fakadó hatalmi pozíció. Vagyis a szocialisták megtehetik, hogy kevesebbet ígérjenek, nem kell „ráhúzniuk a 19-re” ahhoz, hogy nagyobb esélyt teremtsenek maguknak, mint a jelenleg ellenzékben lévő pártok, amelyeknek érthetően kockáztatniuk kell. A szocialistáknak elég az elmúlt két év eredményeire támaszkodva egy alig tíz éve használt jelszót felmelegíteni, ami kissé módosítva így szól: „Tovább a Medgyessy úton.” Bár kérdéses: nélküle is tartható-e ez az irány, illetve a koalíciós partner szabaddemokrata pénzügyi szakembereknek mekkora részük volt az elmúlt évek sikereiben.