Vissza a tartalomjegyzékhez

KOVÁCS KLÁRA
Célegyenesben a közös pénz

Célegyenesbe érkezett az Európai Monetáris Unió (EMU) „tagtoborzása”, miután valamennyi az euro bevezetésére jelölt ország nyilvánosságra hozta tavalyi gazdasági eredményét. Valószínűnek látszik, hogy Görögország kivételével 11 ország részvételével indul el jövőre az euro. Amíg a jelentések megosztják a nyugat-európai közgazdászok véleményét - a német gazdaságkutatók és politikusok egyenesen megkérdőjelezték a német jelentés hitelességét -, addig a „latin országokban” tovább nő az eurohívők tábora.

A jelentés szerint a Tizenötök közül tizennégy ország teljesítette a feltételeket, három ország pedig - Dánia, az Egyesült Királyság és Svédország - nem akar az EMU tagja lenni. Görögország annyira alulteljesített, hogy most nem jöhet számításba.
A tavalyi eredmények alapján március 25-ig kiértékelik az egyes országok teljesítményét. Ennek alapján dől majd el, mely országok lehetnek az EMU tagjai. Mind a 14 EU- tagország teljesítette a költségvetési deficitre vonatkozó maximális 3 százalékot és a 2,7 százalékos inflációs küszöböt. A legkétségesebb feltétel - az államadósság - tekintetében viszont éles az eltérés. A bruttó nemzeti össztermék (GDP) 60 százalékánál kisebb adóssághalmazt csupán Luxemburg, Finnország és Franciaország teljesített. Olaszország és Belgium esetében ez az arány a megengedett közel kétszerese.
Magyarország a legoptimistább számítások szerint 2005-ben tud megfelelni a maastrichti kritériumoknak, óvatosabb becslések viszont ezt 10 éven belül nem tartják valószínűnek. Leginkább a még mindig magas - tavaly 18,3 százalékos - infláció a kerékkötő, mivel ez az érték tér el leginkább a megszabott értéktől (a kritériumokról és az eredményekről lásd a táblázatunkat).
Thibault de Silguy, az EU brüsszeli bizottságának monetáris ügyekért felelős főbiztosa szerint a tagországok - tavalyi államháztartási deficitjeiket figyelembe véve - „megfelelő irányba haladnak”, de további erőfeszítésekre van szükség gazdaság- és pénzügypolitikájuk harmonizálása érdekében.
A nyugat-európai közgazdászok véleménye megoszlik a „kiglancolt” gazdasági jelentésekről. A közgazdászok egy csoportja ugyanis úgy látja, hogy egyes országok esetében az eddigi teljesítményekhez képest meglepően jók az eredmények. Kérdéses, hogy tartani tudják-e a jelenlegi erőltetett menetet. Mások viszont úgy látják, hogy példa nélkül való az az egység, ami az euro bevezetésére jelölt országok között kialakult. Tartósnak vélik ezt az összetartó erőt, nem tartanak attól, hogy úgymond leengednek a tagországok, mivel az EMU-n belül közös stabilizációs egyezmény szankcionálja majd azt az országot, amely nem teljesíti a feltételeket.
Német gazdaságkutatók és a közös pénzrendszerrel szemben kétségeket tápláló politikusok megkérdőjelezték a bonni kormánynak a tavalyi államháztartási hiányra vonatkozó adatait. A Szövetségi Statisztikai Hivatal és Theo Waigel pénzügyminiszter azt közölte, hogy Németországban az államháztartás hiánya a maastrichti szerződésben határértékként megszabott három százalék helyett a GDP-nek csak 2,7 százalékát tette ki. A berlini DIW gazdaságkutató intézet szerint „teljesen érthetetlen” a statisztikai hivatal és a kormány által pénteken közzétett adat, mely szerint az államháztartás hiánya 2,7 százalékos volt. Az intézet az első kilenc hónap hivatalos adatai alapján ugyanis januárban arra az eredményre jutott, hogy az éves deficit 3,3 százalék lesz. Szerintük az utolsó negyedévben nem mehetett végbe olyan horderejű változás, ami indokolná ezt az tetemes eltérést. Egy frankfurti gazdaságkutató professzor arra a „trükkre” hívta fel a figyelmet, hogy az állami fejlesztési banknál a kormány által felhalmozott nagy összegű hiányt nem vették figyelembe. A statisztikai hivatal vezetője elutasította a vádakat.
Az IPSOS közvélemény-kutató intézet legfrissebb felmérése szerint egyre nő a szakadék a „latin országok” és a német közvélemény között. A franciák, az olaszok és a spanyolok többsége a korábbihoz képest változatlanul támogatja az euro bevezetését, ám a németek mind ellenségesebbek. A leglelkesebbek az olaszok: 72 százalékuk (decemberhez képest 1 százalékponttal több) alig várja az eurót. A spanyolok 58 százaléka (+ 4 százalékpont), a franciák 56 százaléka (+ 2 százalékpont) lelkes támogató. Ezzel párhuzamosan Németországban folyamatosan csökken az euróhívők tábora - amely a felnőtt lakosság körében 34 százalék (- 5 százalékpont) -, miközben a közös pénztől „fázók” aránya elérte az 56 százalékot (+ 6 százalékpont). Az euro-övezetből egyelőre kimaradó britek határozatlanok: 1-2 százalékponttal most ismét az „euroszkeptikusok” vannak többségben Nagy-Britanniában, pedig télen fordított volt a helyzet.
Az euroszkeptikusok táborát erősíti az is, hogy a gazdasági légkör alakulását az EU öt nagy államában a polgárok 65 százaléka még mindig „nyugtalanítónak” tartja. Az átlagon belül 81 százalékos nyugtalansági indexszel a német polgárok messze a legpesszimistábbak. Az öt megkérdezett ország lakosságának 53 százaléka úgy gondolja, hogy távlatilag javul majd az életszínvonal.

Az euro bevezetésének programja

- 1998. március 25-én az EU brüsszeli bizottsága nyilvánosságra hozza az euro megteremtésében részt vevő tagállamok első körének névsorát.
- 1998. május 2-án az EU- csúcson döntés születik az EMU alapító tagállamairól. Rögzítik a részt vevő országok valutáinak keresztárfolyamát, és létrehozzák az Európai Központi Bankot.
- 1998 utolsó napjaiban meghatározzák az euro értékét az egyes valutákhoz képest.
- 1999. január 1-jétől minden tagállam valutája az euro lesz - egyelőre azonban a banki elszámolásban lesz használatos.
- 1999-2001: e hároméves átmeneti szakaszban a „sem-sem” elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy sem kötelező, sem tilos nem lesz az euro használata. A praktikusság dönti majd el, hogy melyiket választják.
- 2002. január 1-jétől az euro minden tagországban felváltja a nemzeti valutát, és azt fél éven belül kivonják a forgalomból. A fizetésektől a vállalati elszámolásokon keresztül a kereskedelmi tranzakciókig minden euróban történik majd.