Szekszárdnál kezdődik a Dunántúl, s itt végződik az
Alföld. Ez a kettősség évszázadokig rányomta bélyegét a
településre. Babits Mihály a századelőn úgy látta
szülővárosát, hogy az a „kis város, nagy falu”
mintaképe. Szekszárd a felszín alatt azóta is megőrizte
mezővárosi vagy inkább falusi jellegét. Az elmúlt nyolc év
alatt azonban feltámadt a borászat, a polgárosodás jelei
mutatkoznak. A megyeszékhely lassan cáfolja Babits szavait:
elhagyható a „nagy falu” kifejezés.
Először egy belga nőifehérnemű-gyártó cég érkezett.
Az üzem ma 250-300 embert foglalkoztat. Ezt követően egyre
több cég akadt „horogra”. Német és olasz társaságok
döntöttek úgy, hogy itt fektetnek be. Az önkormányzat
telkeket vásárolt, amelyeket közművesítés után
kedvezményesen vagy ingyen odaadott külföldi és hazai
beruházóknak. Meglévő üzemek felvásárlásával pedig
angolok és belgák is érkeztek. Ma olyan cégek vannak
Szekszárdon, mint a világhírű táskagyártó Samsonite, a
fehérnemű-készítő VanDeVelde, vagy a műanyag csöveket
gyártó svéd Uponor.
„Ezerháromszáz-ezernégyszáz új állással gyarapodott a
város” - mondja Kocsis Imre Antal polgármester, aki
nyolcadik éve első embere a főleg borairól ismert dunántúli
városnak. „A munkanélküliséget jelentős mértékben
leszorítani egyetlen okból nem sikerült - emlékeztet a
polgármester -: a Szekszárdi Húsipari Vállalat
szerencsétlen privatizációja folytán szinte ugyanennyi ember
került az utcára.”
A botrány nem tett jót Szekszárd hírnevének. Mint ismeretes,
az ország egyik legmodernebb húsüzemét egy német üzletember
vette meg, aki - miután többször összeveszett a
dolgozókkal - tartozásai, a beszállítók és a bérek
kifizetése nélkül angolosan távozott. A dolgozók az ÁPV
Rt.-ig futottak a pénzük után, ahol sátrat vertek. A
rendőrségi eljárás folyamatban van, a kedélyek megnyugodtak:
profilbővítés keretében az üzemet megvásárolta a Fázis
Távközlési Rt., amely a napokban indítja újra a vágóhidat.
A tervek szerint az év közepére hatszázan dolgozhatnak itt.
A hús mellett a megélhetés másik forrása a bor. A Szekszárd
melletti dombokon mintegy 17 ezer borospince és tanya
található. Tanya tanya hátán. Akárcsak az országban a
focihoz, itt mindenki ért egy kicsit az édes nedűhöz. Ehhez
hozzájárul az is, hogy az alföldi síkság és a dunántúli
dombság találkozása miatt különös, a szőlőtermesztéshez
kiváló mikroklíma jellemzi a térséget. A szekszárdi
kadarkára a fáma szerint Kanadában úgy tekintenek, mint
gyógyszerre, mert olyan összetevőket tartalmaz, amely kedvező
hatással van az érrendszeri és szívbetegségekben
szenvedőkre.
Pedig a több évszázados borászati hagyományok ellenére az
1992-93-as évekre mélypontra zuhant a szekszárdi bor
ázsiója. Más borvidékek sorra vitték el a versenyeken a
pálmát, az üzleti életben pedig a megrendeléseket a
szekszárdiak orra elől. Meglepő módon, 1997-re kijöttek
ebből a gödörből. Kocsis Imre Antal szerint a kilábalás
annak köszönhető, hogy a szekszárdi borosgazdák megtanultak
együtt dolgozni a történelmi borvidékért. Közös
marketing-programot dolgoztak ki, és - ami a legfontosabb -
„nincsenek torzsalkodások”. Kialakult egy középtermelői
hálózat, amely a világpiacon is képes eladni a szekszárdi
bort.
Mindehhez szükség volt másra is. „A város
infrastruktúrája remek” - mondja a polgármester, hátrány
viszont, hogy az úthálózat elavultsága miatt a fővárosból
hamarabb lehet eljutni Debrecenbe, mint a 6-os úton
Szekszárdra. Az ittenieknek pedig csak jelentős kerülővel
lehet átkelni a Dunán: a főváros alatt ugyanis csak két híd
található, a dunaföldvári és a bajai. E kettő közül a
dunaföldvári a fiatalabb: tavaly ünnepelte a 75.
születésnapját. A térség azt szeretné, ha e két probléma
orvoslása megtörténne: a 6-os út rekonstrukciójára várnak
és arra, hogy „építsék már meg az évek óta beígért
szekszárdi Duna-hidat”. Kocsis Imre Antal Soós Károly Attila
lemondása után februártól országgyűlési képviselő. Mint
elmondta: legfontosabb feladatának a közlekedés
fejlesztéséért való lobbyzást tartja. Hátha ihatnak majd
egy pohár szekszárdi bort az új híd avatásán.