DR. MOLNÁR TIHAMÉR
Hogyan előzzük meg az agyérbetegséget?
A HETEK egy korábbi számában értékes cikket olvashattunk
az érelmeszesedés problémájával kapcsolatosan. Rovatunkban
most egy olyan témával szeretnénk foglalkozni, amely szerves
folytatása az előbb említett írásnak, ugyanakkor egy
bizonyos életkoron felül a társadalom jelentős részét
érinti (sújtja) valamilyen formában. Ez az agyérbetegség,
amelyet a nemzetközi irodalom csak „stroke”-nak hív és
lefordítva annyit tesz, mint „ütés”. Az angol terminus
utal a kórkép kialakulásának hirtelen kezdetére, de
előrebocsátom, hogy azért vannak bizonyos figyelemfelhívó
jelek, melyeket ha időben észlelnek és befolyásolnak, illetve
kezelnek, akkor a súlyos következmények kivédhetők.
— Mikor beszélünk stroke-ról?
Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint
az agyműködés globális vagy fokális zavarával jellemezhető
klinikai tünet-együttes, mely 24 órát meghaladóan áll fenn,
és hátterében az agy vérkeringésében kialakult elváltozás
áll.
— Hogyan csoportosíthatjuk kialakulása szerint a
stroke-ot?
Agyi érelzáródással (mint agyembólia, -trombózis), illetve
agyvérzéssel (agyállományban vagy lágyagyhártya alatt)
járó állapotok. A múló jellegű agyi keringészavarra
(rövidíve: TIA) jellemző, hogy tünetei - melyek lehetnek
látászavar, beszédzavar, végtagzsibbadás stb. - 24 órán
belül nyomtalanul rendeződnek, de mindenképpen figyelmeztető
jel, hogy az állapot tisztázása végett sürgősen orvoshoz
kell fordulni.
— Milyen következményekkel jár a betegség?
A betegek 10-20 százalékának esetében végzetes, kb. 10
százalék teljesen gyógyul, míg a nagy többség különböző
fokú egészségkárosodással éli túl a stroke-ot. Ez
utóbbira példa a mozgáskorlátozottság (végtagbénulás), a
kommunikációs zavar (beszédteljesítmény-romlás), a
kognitív funkciók zavara és az elhúzódó hangulatzavar
(depresszió), hogy csak néhányat említsünk.
— Gyógyítható-e a már kialakult betegség?
Bár az orvostudomány az utóbbi időben nagy erőfeszítéseket
tett a stroke-terápia kidolgozásában, még a területen
dolgozó több szakember (ideggyó-gyász, idegsebész,
belgyógyász, családorvos, logopédus, rehabilitációs
szakember) együttes erőfeszítéseinek ellenére is azt lehet
mondani, hogy a terápia nem megoldott. A cél a betegség
megelőzése!
— Hogyan lehet megelőzni a betegséget?
Ezen a területen nemcsak a szakemberekre, hanem a sajtóra is
nagy feladat hárul, hiszen lehetőség szerint fel kell hívni
az emberek figyelmét a rizikófaktorokra, azoknak kivédési
lehetőségeire, valamint a gyógyítható kockázati állapotok
időbeni kezelésére.
— Melyek a stroke szempontjából legfontosabb
rizikófaktorok?
1. Életmóddal kapcsolatos tényezők: a dohányzás,
alkoholfogyasztás, elhízás, a testmozgás hiánya, fokozott
sóbevitel, kábítószer-élvezet.
2. Gyógyszerrel befolyásolható tényezők: magas vérnyomás,
cukorbetegség, magas vérzsírértékek, különböző
szívbetegségek.
3. Nem vagy nehezen befolyásolható tényezők: életkor, nem,
korábban már elszenvedett stroke vagy szívinfarktus.
— Miért kell erről beszélni ma Magyarországon?
Mert a nyolcvanas évek elején a hazai érték Európa egyik
legmagasabb stroke-halálozását jelentette, és bár a
kilencvenes években diszkrét csökkenés figyelhető meg a
statisztikákban, ennek ellenére a középkorú férfilakosság
stroke-halálozása változatlanul az egyik legmagasabb a
nemzetközi összehasonlításban.
Összefoglalva a leírtakat, fontos látni, hogy a már
kialakult agyérkatasztrófa következményeinek elhárítása
nem megoldott, ezért a fő célkitűzés a betegség
megelőzése. Ebben a szellemben született a Helsinborgi
Nyilatkozat is, mely a szakmai közvéleményen túl a lakosság
számára is egyértelművé kívánja tenni, hogy a stroke
jelentős százalékban megelőzhető, hiszen ezt nem lehet csak
a szakemberre hárítani. Az egyén felelőssége óriási:
felismerve a veszélyeket változtasson eddigi önpusztító
életmódján. Ehhez szeretnék sok sikert kívánni az
olvasónak!