Vissza a tartalomjegyzékhez

DR. MOLNÁR TIHAMÉR
Hogyan előzzük meg az agyérbetegséget?

A HETEK egy korábbi számában értékes cikket olvashattunk az érelmeszesedés problémájával kapcsolatosan. Rovatunkban most egy olyan témával szeretnénk foglalkozni, amely szerves folytatása az előbb említett írásnak, ugyanakkor egy bizonyos életkoron felül a társadalom jelentős részét érinti (sújtja) valamilyen formában. Ez az agyérbetegség, amelyet a nemzetközi irodalom csak „stroke”-nak hív és lefordítva annyit tesz, mint „ütés”. Az angol terminus utal a kórkép kialakulásának hirtelen kezdetére, de előrebocsátom, hogy azért vannak bizonyos figyelemfelhívó jelek, melyeket ha időben észlelnek és befolyásolnak, illetve kezelnek, akkor a súlyos következmények kivédhetők.

— Mikor beszélünk stroke-ról?
Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint az agyműködés globális vagy fokális zavarával jellemezhető klinikai tünet-együttes, mely 24 órát meghaladóan áll fenn, és hátterében az agy vérkeringésében kialakult elváltozás áll.

— Hogyan csoportosíthatjuk kialakulása szerint a stroke-ot?
Agyi érelzáródással (mint agyembólia, -trombózis), illetve agyvérzéssel (agyállományban vagy lágyagyhártya alatt) járó állapotok. A múló jellegű agyi keringészavarra (rövidíve: TIA) jellemző, hogy tünetei - melyek lehetnek látászavar, beszédzavar, végtagzsibbadás stb. - 24 órán belül nyomtalanul rendeződnek, de mindenképpen figyelmeztető jel, hogy az állapot tisztázása végett sürgősen orvoshoz kell fordulni.

— Milyen következményekkel jár a betegség?
A betegek 10-20 százalékának esetében végzetes, kb. 10 százalék teljesen gyógyul, míg a nagy többség különböző fokú egészségkárosodással éli túl a stroke-ot. Ez utóbbira példa a mozgáskorlátozottság (végtagbénulás), a kommunikációs zavar (beszédteljesítmény-romlás), a kognitív funkciók zavara és az elhúzódó hangulatzavar (depresszió), hogy csak néhányat említsünk.

— Gyógyítható-e a már kialakult betegség?
Bár az orvostudomány az utóbbi időben nagy erőfeszítéseket tett a stroke-terápia kidolgozásában, még a területen dolgozó több szakember (ideggyó-gyász, idegsebész, belgyógyász, családorvos, logopédus, rehabilitációs szakember) együttes erőfeszítéseinek ellenére is azt lehet mondani, hogy a terápia nem megoldott. A cél a betegség megelőzése!

— Hogyan lehet megelőzni a betegséget?
Ezen a területen nemcsak a szakemberekre, hanem a sajtóra is nagy feladat hárul, hiszen lehetőség szerint fel kell hívni az emberek figyelmét a rizikófaktorokra, azoknak kivédési lehetőségeire, valamint a gyógyítható kockázati állapotok időbeni kezelésére.

— Melyek a stroke szempontjából legfontosabb rizikófaktorok?
1. Életmóddal kapcsolatos tényezők: a dohányzás, alkoholfogyasztás, elhízás, a testmozgás hiánya, fokozott sóbevitel, kábítószer-élvezet.
2. Gyógyszerrel befolyásolható tényezők: magas vérnyomás, cukorbetegség, magas vérzsírértékek, különböző szívbetegségek.
3. Nem vagy nehezen befolyásolható tényezők: életkor, nem, korábban már elszenvedett stroke vagy szívinfarktus.

— Miért kell erről beszélni ma Magyarországon?
Mert a nyolcvanas évek elején a hazai érték Európa egyik legmagasabb stroke-halálozását jelentette, és bár a kilencvenes években diszkrét csökkenés figyelhető meg a statisztikákban, ennek ellenére a középkorú férfilakosság stroke-halálozása változatlanul az egyik legmagasabb a nemzetközi összehasonlításban.

Összefoglalva a leírtakat, fontos látni, hogy a már kialakult agyérkatasztrófa következményeinek elhárítása nem megoldott, ezért a fő célkitűzés a betegség megelőzése. Ebben a szellemben született a Helsinborgi Nyilatkozat is, mely a szakmai közvéleményen túl a lakosság számára is egyértelművé kívánja tenni, hogy a stroke jelentős százalékban megelőzhető, hiszen ezt nem lehet csak a szakemberre hárítani. Az egyén felelőssége óriási: felismerve a veszélyeket változtasson eddigi önpusztító életmódján. Ehhez szeretnék sok sikert kívánni az olvasónak!