2003/6.

Közlemény


Az ELTE etológusainak munkája a 7.14 impact faktorú Current Biologyban címlapfotóval látott napvilágot; a cikket a Sunday Telegraph május 4-i száma is ismertette. Lapunkban időről időre szívesen adunk hírt más magyar kutatók, kutatócsoportok eredményeiről is, amelyek jelentős impact faktorú folyóiratokban, vagy nemzetközi érdeklődést kiváltott könyvekben jelennek meg. Kérésünk: gyorsan! Tömören!

Szerkesztőség


A KUTYÁK ÉS FARKASOK KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG AZ EMBERREL VALÓ KOMMUNIKÁCIÓBAN

Current Biology, Vol. 13, No. 9, 29
April 2003, 763-766.

Miklósi Ádám,1 Kubinyi Enikő,1
Topál József, 2 Gácsi Márta,2
Virányi Zsófia,1 Csányi Vilmos1

Paleontológusok és genetikusok egyetértenek abban, hogy a mai kutya őse valószínűleg egy, a mai farkashoz hasonló szociális ragadozó lehetett. Valójában azonban igen keveset tudunk arról, milyen változások képezték az alapját annak, hogy a kutya mint faj alkalmazkodott az emberi környezethez. Az ELTE Etológia Tanszékének kutatói úgy kívánták megközelíteni ezt a régóta megoldatlan kérdést, hogy kutyákat és farkasokat neveltek fel teljesen hasonló módon, emberi környezetben, miközben összehasonlító módszerekkel figyelték meg a két faj egyedeinek viselkedését. A szakirodalomban ez az első eset, hogy egyszerre, de egymástól elválasztva neveltek föl farkaskölyköket néhány napostól 3-4 hónapos korukig.

A kutatás egyik fő kérdése volt, hogy az ily módon fenevelt farkasok képesek-e az emberi kommunikáció vizuális jeleit értelmezni. Kiderült, hogy a farkasok képesek bizonyos gesztusok értelmezésére, mindent összevetve azonban teljesítményük elmaradt a kutyáké mögött.

Egy másik kísérletben azt vizsgáltuk, hogyan viselkednek ezek az állatok egy megoldhatatlan problémahelyzetben. A farkasok a teszt végéig derekasan küzdöttek a probléma megoldásával, és egyáltalán nem foglalkoztak a mögöttük némán álló gazdával. Ezzel szemben a kutyák néhány próbálkozás után "feladták a dolgot", és egyre gyakrabban és hosszabban néztek az emberre. A kutyák és farkasok viselkedésbeli különbsége arra utal, hogy az utóbbiak kerülik az emberre való nézést, amit jelen helyzetben a gazdák "segítségkérésként" értelmeztek. Még ha nem is tudjuk bizonyítani, hogy a kutyáknak valóban ez lenne a szándékuk, ez a viselkedésbeli módosulás az "ősibbnek" tekinthető farkasviselkedéshez képest arra utal, hogy az evolúció során a kutyában olyan változások mentek végbe, amelyek az emberi kommunikációhoz jobban hasonlóvá és egyben számunkra könnyebben értelmezhetővé tették kommunikatív viselkedését.

Miklósi Ádám

A borítón a megfigyelések egyik alanya, Minka látható, amint éppen erdei sétát tesz. (Fotó: Molnár Attila).

1 ELTE Etológia tanszék

2 ELTE Összehasonlító Etológiai kutatócsoport


<-- Vissza az 2003/6. szám tartalomjegyzékére