2002/2.

Könyvszemle

Hubai László: Magyarország XX. századi választási atlasza 1920-2000.

Magyarország XX. századi történelmében - időnként többé-kevésbé korlátozott formában - a parlamentáris államberendezkedés volt a meghatározó. A Horthy-korszak, az 1945-49 közötti ún. koalíciós évek és az 1990 utáni politikai rendszer jellegére, működésére nézve számos - eredményeit tekintve többségében időtálló - feldolgozás született. Napjainkra azonban egyértelművé vált olyan kutatások szükségessége, amelyek átfogó fogalmi és szempontrendszert használva lehetővé teszik az összehasonlító jellegű vizsgálatokat hazai - a különböző parlamentáris időszakok összevetésével -, valamint európai, elsősorban kelet-középeurópai keretek között.

Hubai László jó érzékkel olyan területet választott kutatási feladatául - a XX. századi magyar képviselő-választások eredményeinek feltárása -, amely valóban fontos és megkerülhetetlen kiindulópontul szolgálhat későbbi munkálatok számára. Jelen sorok szerzője - ha csekély mértékben is - közreműködött az anyaggyűjtésben, így közvetlen közelről láthatta, mennyi fáradságos, aprólékos munkával járt az adatok összeszedése, rendszerezése, a szükséges források és a technikai háttér biztosítása. Az eredményt nézve nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy megérte: az 1920 és 1998 közötti, összesen tizenegy választás eredményét tartalmazó háromkötetes - mellesleg súlyra sem csekély - munka az utóbbi évek egyik legjelentősebb szakmai teljesítménye. Sőt, aligha tekinthető lezárt műnek. Igaz, A XX. század választási atlasza címet viseli, de a későbbi kiadásoknál minden bizonnyal érdemes tovább bővíteni a 2000. év utáni választások eredményeivel. Hiányzik a munkából a századelő időszaka, nem véletlenül. Ezeket a választási adatokat ugyanis egy másik, méreteit tekintve hasonló ívű - a dualizmuskori Magyarországot átfogó - kutatási program keretében lenne célszerű összegyűjteni.

Hubai Lászlót munkája során tartalmi és formai oldalról egyaránt alaposság jellemezte. Az adatok minden esetben primer forrásokra épülnek: választási jegyzőkönyvekre, vagy ennek hiányában a korabeli sajtóra. A három kötetből hiányoznak az ilyenkor nehezen elkerülhető elírások, tárgyi tévedések.

A szerző célja - bevallottan - nem egyszerűen forrásfeltárás és közlés volt. Olyan munka elkészítésére törekedett, amely a lehető legsokoldalúbban segíti azokat a szakembereket és érdeklődőket, akik valamely, a választások történetéhez kapcsolódó részterületen kívánnak további kutatásokat folytatni. Mindez persze elkerülhetetlenül a terjedelem jelentős megnövekedésével járt együtt, de megérte. Az első kötetet - a választójog történeti változásainak rövid bemutatásán túl - alapvetően a pártközpontúság uralja. Minden egyes választásnál külön-külön jellemzi az induló pártokat, és ismerteti a választási eredményeket. Számos térkép nyújt további kiegészítő információkat az egyes pártok támogatottságáról, azok területi és időbeli változásairól. Az egész műnek talán ez a leglátványosabb része. A második kötet alapvetően a választókerületekre koncentrál. Ismerteti a jelöltek névsorát, majd a szavazás eredményét választókerületenként, a választókerületen belül pedig további bontásban településenként és pártonként. A harmadik kötet újabb csoportosítását adja az adatoknak - települések szerint. Hubai itt terjedelmi okok miatt bizonyos korlátozásra kényszerült. Csak azokat a választásokat vette figyelembe, amelyek - elsősorban a titkos szavazás biztosításával - "valóságosnak" tekinthetők. A települések közül pedig csak azokat, ahol a választójogosultak száma 1998-as állapot szerint elérte, vagy meghaladta a kétezer főt.

Jól látszik, hogy egyfajta súlyponteloszlás figyelhető meg a munkán belül. Bizonyos mértékig kevesebb információt kap az olvasó a Horthy-korszakra vonatkozóan, szemben az 1990-es évekkel. A két világháború közötti választási adatok - mint már említettük - többségükben hiányoznak a III. kötetből. Hasonló tendencia érzékelhető az I. kötet térképvázlatainál. Amíg például az 1922. évi választásról 7, az 1994. éviről már 31 térképet találunk. Ezt az aránytalanságot valamelyest enyhíti, az információgazdagságot pedig tovább fokozza, hogy a három kötet mellé egy CD is társul. A CD-n nemcsak a teljes településenkénti adattár található meg, hanem például a választójogi törvények is "1848-tól napjainkig".

Mindössze két, aligha elkerülhető hátrányát lehet megemlíteni a választási atlasznak. Egyrészt borsos ára miatt valószínűleg nem sok tanár engedheti meg magának, hogy kizárólagos használatra beszerezze magának. Másrészt az adatoknak ilyen sokoldalú és sokszínű csoportosítása következtében bizonyos időre van szükség ahhoz, hogy az olvasó a három kötet használatát illetően kellő jártasságra tegyen szert. Természetesen ez nem vonatkozik a CD-re, amelynek egyik előnye éppen a források gyors és változatos felhasználhatóságában rejlik.

A 90-es évek a hazai történész szakmában az átfogó összegzések időszaka volt. Számos olyan monográfia, szintézis született, amely a XX. századi magyar történelem egészét vagy kisebb-nagyobb periódusát tekintette át, s mellettük valamelyest háttérbe szorultak a történetírás egyéb területei. Hubai László munkája egyfajta jelzésként is felfogható, és remélni lehet, hogy az egyébként szép hagyományokra visszatekintő forrásfeltáró, adatgyűjtő munka is új lendületet fog venni a második évezred elején. (Napvilág Kiadó, Budapest, 2001. ... o.)

Püski Levente

PhD., egy. doc. (Debreceni Egyetem)


<-- Vissza az 2002/2. szám tartalomjegyzékére