2001/6.

Könyvszemle

A MAGKÉMIA ÉS A FULLERÉNEK
Szerkesztő: Braun Tibor

A fullerének előállítása óta eltelt alig tíz esztendő alatt több mint tízezer közlemény jelent meg, melyek a legkülönbözőbb elméleti és kísérleti vizsgálatok eredményeit taglalják. A felfedezést követő, de az előállítást megelőző öt év folyamán csak néhány tucat dolgozatról adhatunk számot, azaz a fullerének kémiája az előállítás hatására terebélyesedett ki rendkívüli módon. Bár lényeges gyakorlati alkalmazásokról még nem számoltak be, aligha kétséges, hogy a fullerének és származékaik különleges fizikai és kémiai tulajdonságai fontos gyakorlati alkalmazások alapját képezhetik.

A kötet, mely 10 összefoglaló dolgozatot tartalmaz, egy új sorozat, a Developments in Fullerene Science első kötete. A sorozatot is Braun Tibor szerkeszti. A kötethez Sir Harold Kroto írt előszót, mely egyben igen jó összefoglalója az egyes fejezeteknek.

Az első rész négy fejezete a szilárd fázisú fullerének szerkezetével foglalkozik. Tárgyalják a pozitron annihihilációs vizsgálatokat (az indiai C.S. Sundar munkája), a müon spektroszkópia (a kanadai E.J. Ansaldo írása), a Mössbauer-spektroszkópia (szerzői Vértes Attila és Klencsár Zoltán) segítségével elért eredményeket, melyek messze túlnyomó része a C60 és a C70 jól definiált származékaira vonatkozik, valamint a radioaktív nyomokat tartalmazó, rendkívül változatos összetételű és magasabb fulleréneket is érintő kísérleteket.

Az egyetlen fejezetből álló második rész címe - The Structure of Fullerenes in Solution - kissé félrevezető, mert az érdekes összefoglaló, a japán H. Nakahara és K.L. Seki munkája, a C60 és származékai oldatainak radiációs kémiájával foglalkozik.

A harmadik rész három fejezete a fullerének, ezen belül is az endohedrális fullerének összetételével, a negyedik pedig a radioaktív fullerének gyógyászati alkalmazásaival foglalkozik.

Az ausztráliai G.E. Gadd közleménye az endohedrális nemesgáz fullerének magvisszalökődési folyamatok során való képződését és tulajdonságaikat vizsgálja, mint a szerző írja, Braun és Rausch úttörő kísérletei, és az azt követő vizsgálatok alapján. Igen érdekesek azok a számítások, melyek szerint a vizsgált anyagokban az endohedrális származékok mennyisége rendkívül csekély, ilyen vegyület egyetlen molekulájára 109-1012 darab eredeti fullerénmolekula jut. Ez az adat egyben jelzi, hogy milyen rendkívűli a nukleáris módszerek érzékenysége.

Szorosan kapcsolódik ehhez a következő fejezet, a japán T. Ohtsuki és K. Ohno írása, melyből kiviláglik, hogy az endohedrális származékok mellett lehetőség nyílik heterofullerének képződésére is a besugárzási folyamatok során. K. Masumoto, T. Ohtsuki és K. Shikano írása pedig azokat a kísérleteket foglalja össze, melyek szerint a nukleáris reakciók segítségével a szénkalitkák 12C atomjait 11C-vel, 14C-vel, illetve 13N-nel lehet helyettesíteni.

A gyógyászatban jelenleg csaknem kízárólag diagnosztikai céllal használnak radioaktív atomokat tartalmazó készítményeket. Nagy problémát jelent az alkalmazott vegyületek megkötődése a szervezetben. Az endohedrális fullerénszármazékok alkalmazása ezeket a problémákat jórészt kiküszöböli, mert a kalikában kötött nuklid nem kerül a szervezet anyagaival közvetlen kölcsönhatásba, és a testidegen fullerénszármazék kiürül. Az amerikai Gimes Júlia Erhardt és L. J. Wison által írt rövid fejezet a kezdeti eredményeket foglalja össze. A negyedik rész a fullerén készítmények szennyezéseivel foglalkozik. Egyetlen fejezetből áll, melyben Braun Tibor és Rausch Henrik saját vizsgálataikat foglalják össze. A neutronaktiválási analitikai eljárás rendkivül kis mennyiségű szennyezések meghatározását teszi lehetővé. Mivel a fullerének egyik legérdekesebb és legtöbb reménnyel kecsegtető gyakorlati alkalmazása elektromos tulajdonságaikkal kapcsolatos, melyeket a nyomszennyezések igen jelentősen befolyásolhatnak, ezek a vizsgálatok alapvetőek. Fontos következtetéseket lehet levonni az adatokból a kiindulási anyagok szennyezettségére és az előállítás körülményeire vonatkozóan is.

A könyv a fullerének kémiája és fizikája iránt érdeklődők számára szinte nélkülözhetetlen, és várakozást támaszt a sorozat további kötetei iránt. (Nuclear and Radiation Chemical Approaches to Fullerene Science. Kluwer Academic Publishers, Dordrecht, 2000.)

Beck Mihály


<-- Vissza az 2001/6. szám tartalomjegyzékére