2001/5.

Viták - vélemények

A géptervezés és a gyártástechnológia fejlesztésének szerepe a mai iparstratégiában

Egy szakmai vita tanulsága

Jelen írásunk célja, hogy a Széchenyi-tervben1 megfogalmazott kormányzati elhatározás valóra váltását az ipar, elsősorban a gépipar területén konkrét stratégiai megállapításokkal segítsük. Feladatunkat megkönnyíti, hogy az Északkelet-Magyarország Gazdaság-Kultúra-Tudomány című regionális folyóiratunkban az elmúlt két év során szakmai vitát folytattunk2,3 és ennek kapcsán jelentős számú értékes szakmai vélemény, tudományos értékű tanulmány született a cím szerinti témakörben.

A magyar iparfejlesztés stratégiájáról

A mai magyar gazdaság kétszeresen is különleges és nehéz helyzetben van. Egyrészt időben egy átmeneti állapottal kell számolni, amelyet az államszocializmus lebomlása és ezzel párhuzamosan a polgári társadalom felépülése jellemez. Másrészt térben - mindkét irányból erősen befolyásolható és sebezhető helyzetben - Európa nyugati és keleti felének határán helyezkedünk el. Lélekszámban, területi méretekben és gazdaságunk fejlettségét illetően is tipikusan kis országnak számítunk, amelyik sem nyersanyaglelőhelyekben, sem energiahordozókban nem bővelkedik. Bonyolult helyzetünk miatt technológiai és tudományos trendekkel foglalkozó szakértőink egymásnak ellentmondó megállapításai között nehéz eligazodni. Helyénvalónak tartjuk azt a megállapítást, hogy a "hagyományosnak" tekinthető, valamint a viszonylag anyagigényes, "köznapi" ágazatoknak ésszerű és főleg gazdaságilag versenyképes hasznosítása a gazdaságban igen jelentős tényező egy kicsiny, viszonylag szűk piaci mozgásterű, de értékes szakmakultúrájú országban, mint amilyen például Magyarország4."

A műszaki fejlődés és munkaerőigény kapcsolatát illetően kitűnő tanulmány5 azon egyszerűsítő megállapításával azonban, hogy "Az új technológia alkalmazásának célja vagy a gyártási költségek csökkentése (gyártásfejlesztés), vagy a termék minőségének javítása, illetve új, korszerűbb termék előállítása (gyártmányfejlesztés)" már kevésbé értünk egyet, annál is inkább, mert ennél a mondatnál értelmezési probléma is felmerül.6,7 A magyar szóhasználatban általában konstrukciós fejlesztésről és technológiai fejlesztésről beszélünk, és ezek együttese határozza meg a termék színvonalát. Ez a kétfajta fejlesztés azonban nem vagy-vagy alapon, hanem a legváltozatosabb módon egészíti ki egymást.

Óriási különbség van a technológiai és a konstrukciós fejlesztés között a költségekben és az új értékre gyakorolt hatásban.3.13 A géptervezés során (amelyben a konstrukciós fejlesztés bekövetkezhet) 60-80%-os új érték jön létre, míg a gyártástervezés, gyártás és szerelés együttesen (amelyekben a technológiai fejlesztésre kerülhet sor) csupán 20-40%-os új értéket visz a gyártmányba. A fejlesztési költség pontosan fordított lefutást mutat: a technológiai fejlesztés költsége legalább egy, de igen gyakran két nagyságrenddel múlja felül a konstrukciós fejlesztés költségét.

A termelés során a realizálható haszon (nyereség) az alapvető hajtóerő. Ez elvileg két egymástól eltérő módon érhető el. Az egyik mód az önköltség csökkentése, amely a termelékenységet növelő technológiai fejlesztéssel, az anyagköltség és a munkabér csökkentésével érhető el. A másik mód a gyártmány eladási árának a növelése, amely új, nagyobb használati értékű termék bevezetésével (általában konstrukciós fejlesztéssel) érhető el.

Ezen kettős lehetőség megértésével elérkeztünk az iparfejlesztés stratégiájának nagy dilemmájához: vajon a géptervezés (konstrukciós fejlesztés) eszközeivel, avagy a gyártástechnológia korszerűsítésével, esetleg mindkettő együttesével igyekezzünk-e növelni a hasznot (nyereséget)?

Szakmai vitánk során a legtöbben amellett törtek lándzsát, hogy a két eltérő fejlesztési módozat együttese, mégpedig együttes lehetőségeinek ismerete8, az együttes alkalmazás merészsége9, az együttes fejlesztés társadalmi összefüggésben történő elemzése10, az együttes fejlesztési utak mérsékelt ötvözése11, illetve az együttes fejlesztési utak részletes matematikai elemzésén alapuló kompromisszuma12 vezet ideális eredményre.

Az iparfejlesztés ideális kettős stratégiája

A lap hasábjain folyamatosan közölt vélemények, hozzászólások arra késztették a vitára okot adó írások13 szerzőit, hogy önmaguk is leüljenek és egyeztessék nézeteiket. Ennek eredményeként örömmel jelezték a nézetazonosság és egyetértés megszületését14, amely szerint a magyar gazdaság kettősségéhez igazodólag egy kettős iparstratégia alkalmazása vezethet ideális eredményre. Eszerint éles különbséget kell tenni a hazánkba települt multinacionális cégekhez beszállító magyar kis és közepes nagyságú vállalatok fejlesztési stratégiája és az önálló termékexportra is aspiráló magyar közepes és nagyvállalatoké között.

Beszállító cégek iparfejlesztése esetében a technológiai fejlesztés dominanciáját kell érvényesíteni. Ugyanis a beszállítás célvállalata (amelyik szinte minden esetben valamelyik multinacionális világcég) olyan fejlett konstrukciójú termékkel rendelkezik, illetve termékét olyan módon fejleszti időről időre, hogy az a világ élvonalát képezi. Ezért a beszállítandó alkatrészek és részegységek technológiai fejlesztésére kell koncentrálni a rendelkezésre álló tőkét, részben, hogy a beszállításra kerülő termékek minőségileg megfeleljenek a követelményeknek, részben pedig azért, hogy a termelékeny előállítási technológia folytán haszon (beszállítói nyereség) képződjön.

Ezzel azonban a magyar nemzetgazdaság kívánatos fejlesztése, különösen pedig a magyar lakosság életszínvonalának biztosítása nincs megoldva. A multinacionális cégek ugyanis Magyarországon képződött nyereségüket kivihetik, és rendszerint ki is viszik az országból. Ennek ellenére, munkanélküliséggel küszködő országunknak szüksége van a multinacionális vállalatok országhatáron belüli letelepedésére, részben a foglalkoztatási gondok oldása, részben a fejlett technika beáramlása érdekében. Az ország jólétének és viszonylagos szuverenitásának biztosítása azonban megköveteli a magyar tulajdonban (vagy legalábbis magyar résztulajdonban) álló, fejlett termékek önálló kibocsátására képes közepes és nagyméretű vállalatok gazdasági jelenlétét.

Önálló termékkibocsátású cégek iparfejlesztése esetében a világszínvonalat eszmeiségében meghaladó konstrukciós fejlesztés dominanciáját kell érvényesíteni.

Miért szükséges a világszínvonalat meghaladó eszmeiségű konstrukciók megalkotásának célul történő kitűzése. Azért, mert a hazai adottságok számbavételénél szomorúan kell tudomásul vennünk azt, hogy a meglévő technológiai berendezéseink, szerszámgépeink ugyancsak elavultak15, és ezek jelentős arányú lecserélésére évtizedeken belül sem kínálkozik anyagi lehetőség. Ezért a Magyarországon legyártott normális eszmei színvonalú gépek, gépipari termékek haszonnal nem értékesíthetők a minőségi színvonalra kényes világpiacon, ugyanis kivitelezésük magán hordja az elavult technológiai berendezések nyomait (például méretpontosság vagy felületi érdesség). Mindjárt más a helyzet azonban akkor, ha a világpiacon uralkodó termékgenerációt egy-két lépcsőfokkal meghaladó konstrukciót kínálunk eladásra. Ugyanis ez szegényes kivitele, elavult előállítási technológiára utaló külleme ellenére kelendő lesz, magasabb használati értéke következtében.

Arra, hogy hogyan lehetséges ilyen különleges gépeket, termékeket megkonstruálni, arra kissé nehezebb megadni a választ, de ezt is megkíséreljük.

Hogy a magyar gazdaságnak kitörési pontokra van szüksége, azt a magyar tudományosság már az 1980-as évek közepén felismerte16. De azt, hogy épp a gépipar területén találjunk ilyen lehetőséget és pontosan a revolúciós innováció tudatos alkalmazásával (erőltetésével!), csak az 1980-as évek végén sikerült felismerni17. Közgazdászaink ekkor egyáltalán nem értették meg az ilyen "erőltetett" fejlesztés jelentőségét, annál kevésbé, mivel már az 1970-es évek elején letették a nagy esküt a harmonikus növekedés mellett18, legalábbis a társadalmi fejlődés vonatkozásában. Később pedig jött a privatizáció mint "csodaszer", ami minden betegségre orvosság, és ez is jó 10-15 évvel hátráltatta az iparfejlesztési stratégia belső, immanens tényezőinek: a technikának és a technológiának a fogalmaiból kiinduló, különösen gyors technikai fejlődés lehetőségeinek a köztudatban való elterjedését.

A termékszerkezet-váltás ugyan az 1990-es évek elején szállóigévé lett, de kevesen ismerték fel, hogy ez a váltás nem termékváltást, hanem termékminőség-váltást kíván19, azt, hogy a gyártásban ugyanazon termékféleség mellett maradva, annak eszmei génszerkezetét növeljük, a fejlődésben egy-két minőségi jellegű lépcsőfokot átlépve.

Időközben kiderült az is, hogy az evolúció, az innováció és a gépek generációs fejlődése lényegében analóg folyamatok20, és ezáltal a biológiai lények fejlődéstörvényei az analógiák alapján modellként alkalmazhatók a gépek, gépipari termékek fejlesztésénél21. Ezen felismerés birtokában könnyen belátható, hogy ez az új modellalkotás valóban forradalmi változást idézhet elő a géptervezésben, mert a korábban alkalmazott matematikai és fizikai modellekkel szemben - amelyek egyszerűbben voltak a modellezni szándékozott gépnél (azt alulról közelítették) - a biológiai modellek bonyolultabbak a tervezés alatt álló gépnél (azt felülről közelítik).

Ezt követőleg már csak szorgalom kérdése feltérképezni a gépek generációs fejlődésének különféle típusait22, és a fordított közelítés szerint a bonyolulttól az egyszerűbb felé haladva olyan gépeket, gépipari termékeket konstruálhatunk, amelyek ténylegesen legyárthatók az avultnak számító "unikális" magyar szerszámgépparkon, és ezáltal az új termék gyártásba történő bevezetése nem igényel költséges technológiai beruházásokat. Ezek alapján megkísérelhetjük a választ arra az égetően aktuális kérdésre is, hogy tőkeszegénységünk ellenére hogyan fejleszthető a magyar gépipar az információs társadalom kihívásával dacolva23.

A lezajlott szakmai vitát értékelve összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a magyar ipar jövőjéért aggódó és a vitára okot adó mindkét szakembernek a maga részéről igaza van24 . Ugyanis igaz az is, hogy Magyarországnak a kutatás-fejlesztésre jóval többet kell fordítania, és igenis csökkenteni kell a hazánkat az EU-államoktól elválasztó technológiai szakadékot3. Ugyanakkor az is igaz, hogy azokat a relatíve kicsiny, más országok kutatás-fejlesztési befektetéseihez képest abszolút értékben szinte eltörpülő pénzeszközöket, amelyeket a magyar költségvetés e célra biztosít, rendkívül összehangoltan és céltudatosan kellene elköltenünk13.

A magyar ipar létkérdése a jól összehangolt, nemzeti adottságainkhoz és kutatóink tudásának aktív kiaknázásához igazodó fejlesztés!

Gribovszki László - Tóth József

IRODALOM

1. Széchenyi Terv - Nemzeti Fejlesztési Terv. Gazdasági Minisztérium 2000. 08. 15.

2. Gribovszki László: Vitassuk meg! Északkelet-Magyarország Gazdaság-Kultúra-Tudomány 1998/11-12. 41. o.

3. Prohászka János: Néhány megjegyzés a kutatás, a termelés és a technológiai kapcsolatáról. Északkelet-Magyarország Gazdaság-Kultúra-Tudomány, 1998/4. 3. o.

4. Szentgyörgyi Zsuzsa: Technológiai és tudományos trendek. Magyar Tudomány, 1999/12. 1426. o.

5. Falusné Szikra Katalin: Műszaki fejlődés és munkaerőigény. Magyar Tudomány 2000/9. 1102. o.

6. Prohászka János: A technológiával kapcsolatos fogalmak értelmezése és osztályozása, Gépgyártástechnológia, 1979/6. 238. o.

7. Prohászka János: Tudomány-technológia-technika: hagyományos és (leg)újabb értelmezések. Magyar Tudomány, 1999/10. 1231-1233. o.

8. Fáy Csaba: Hozzászólás a kutatás, a termelés és a technológia kapcsolatáról szóló "vitához". ÉMGKT, 1999/4-5. 56-57. o.

9. Szamos Ede: Merjünk magyarok lenni: fejlesszük a konstrukciót és a technológiát együtt! ÉMGKT 1999/6. 15-16. o.

10. Merényi József: Primátus vagy harmónia. Széljegyzetek egy vitához. ÉMGKT 1999/11-12. 45-48. o.

11. Fekete Iván: Termékfejlesztés és finanszírozás. ÉMGKT 2000/1-2. 48-49. o.

12. Tóth László: Ipari fejlesztés matematikai közelítésben. ÉMGKT 2000/9. 25-26. o.

13. Tóth József: Egy új módszer: innovációs géptervezés. ÉMGKT 1998/11-12. 42-44. o.

14. Prohászka János-Tóth József: A termelés, a technológia és a konstrukció iparstratégiai kapcsolatáról. ÉMGKT 2000/3. 38-39. o.

15. Berend Iván: "Konzervatív gépek". Mitől függ a gazdaság szerkezete? Népszabadság, 1988. okt. 12.

16. Berend T. Iván: Kitörési pontok. Magyar Nemzet, 1985. dec. 24.

17. Tóth József: A revolúciós innováció tudatos alkalmazása. Közgazdasági Szemle, 1988/1. 120-125. o.

18. Kornai János: Erőltetett vagy harmonikus növekedés. Gondolatok a gazdasági növekedés elméletéről és politikájáról. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972.

19. Tóth József: Termékszerkezet-váltás - de hogyan? Magyar Tudomány, 1990/2. 175-180. o.

20. Tóth József: Evolúció, innováció és a gépek generációs fejlődése. Magyar Tudomány, 1999/11. 1331-1334. o.

21. Tóth József: A darwini fejlődéselmélet: eszményi modell a gépfejlesztés hatékonyságának fokozására. Borsodi Műszaki-Gazdasági Élet, 1989/2. 5-9. o.

22. Tóth József: A gépek generációs fejlődése. Miskolc, 1998. Megjelent a szerző kiadásában. A Magyar Tudomány, 1999/4. 510. oldalán ismertette.

23. Tóth József: Információs társadalom - hogyan tovább a gépiparban? Magyar Tudomány, 1998/11. 1320-1324. o.

24. Gribovszki László: A magyar ipar létkérdése az összehangolt fejlesztés (Vitazáró). ÉMGKT 2000/9. 27-28. o.


<-- Vissza az 2001/5. szám tartalomjegyzékére