2001/5.

Kutatás és környezet

A tápláléklánc szennyeződése nehézfémekkel, mikroelemekkel

Kádár Imre


Hazai talajaink közel fele meszes, fele savanyú kémhatású a szántott rétegben. A kémhatás mellett a talajok kötöttsége, ill. agyagtartalma is meghatározó a nehézfémek és tápelemek viselkedése szempontjából. A kötöttséggel, ill. az agyagtartalommal, valamint az aciditási viszonyokkal a talajtulajdonságok egész komplexuma változik. Más lesz ebből adódóan az elemek felvehetősége, megkötődése, kimosódása stb. A hazai kísérletes vizsgálatokat tehát legalább 4 termőhelyre kellene elvégezni: meszes és savanyú, valamint homokos és kötöttebb vályog talajokra. E célból 1991-ben meszes vályog csernozjomon (Mezőföld), 1994-ben savanyú kötött erdőtalajon (Mátraalja), 1995-ben meszes homoktalajon (Duna-Tisza köze) állítottunk be szabadföldi kisparcellás tartamkísérleteket. Itt a legrégebbi mezőföldi kísérletet ismertetjük.


A mezőföldi termőhely és a szabadföldi kísérlet

Az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete (TAKI) Nagyhörcsöki Kísérleti telepe Fejér megye déli részén, Sárbogárdtól mintegy 20 km-re ÉNY-ra fekszik. A telep az Alföld nagy tájának Dunántúlra eső Mezőföld részén helyezkedik el, a Ny-Mezőföld Bozót-Sárvíz közti löszhát geomorfológiai tájrészében. Tengerszint feletti magassága 140-150 m, talajképző kőzete a 15-20 m vastagságú lösz.

A kísérletet 1991. tavaszán állítottuk be 21 m2 területű parcellákkal, melyeket körbe 1 m-es utak határolnak a jó megközelíthetőség érdekében és a talajáthordás megakadályozására. A növényi sorrend az első 4 évben kukorica-sárgarépa-burgonya-borsó volt. Az osztott parcellás elrendezésben a 13 vizsgált mikroelem jelentette a főparcellát, a 4 terhelési szint az alparcellát 13x4=52 kezelésben, 2 ismétléssel, összesen 104 parcellával. A parcellák teljes területe 2184 m2, az utak és szegélyek területe 2008 m2, a kísérleti bekerített terület tehát 4192 m2.

Parcellánként évente átlagmintát veszünk a szántott rétegből 20-20 pontminta egyesítésével. Mélyfúrásokat 3-5 évente végzünk. Növényminták vételére többször is sor kerülhet a tenyészidő alatt. Parcellánként 20-40 növényből álló átlagmintát képezünk, és külön analizáljuk a gyökeret, hajtást, levelet, az aratáskori szem- és szártermést. Az elemzések általában 25 elemre terjednek ki, ICP technikát alkalmazva.

A termett növényi anyagot átadjuk az Állatorvostudományi Egyetem (ÁTE) Takarmányozástani Tanszékének, ahol etetési kísérleteket végeznek kisállatokkal (brojlercsirke, nyúl, patkány). A kísérleti állatok szerveit visszakapjuk ICP elemzésre. Évente 200-400 mintát vizsgálunk meg 20-25 elemre, ami újabb 5-10 ezer primer mért adatot eredményez. Az állatetetési kísérletek eredményeit közösen értékeljük. Az összehangolt kutatások lehetővé teszik, hogy a talaj-, növény- és állatmintákat ugyanaz a laboratórium vizsgálja, így az eredmények összevethetők és a talaj-növény-állat tápláléklánc elemforgalma nyomon követhető. Az etetési kísérleteket Fekete Sándor irányítja.

A fentieken túlmenően más irányú kutatásokat is kezdeményeztünk. A szennyező elemek talajéletre gyakorolt hatását az MTA TAKI Talajbiológiai és Talajbiokémiai Osztályának munkatársai sokoldalúan elemzik. A termés minőségét jellemző szerves összetevők (cukrok, fehérjék, vitaminok stb.) speciális vizsgálataira a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet (KÉKI) laboratóriumaiban, valamint az ÁTE különböző tanszékein kerül sor. Az eredmények közös értékelése és publikálása elkezdődött. A kísérlet egyre több tudományág szakembereinek figyelmét kelti fel és szerencsésen valósítja meg a tudományközi együttműködést.

E mezőföldi kísérletben az alábbi részproblémák vizsgálatát tűztük ki célul (Kádár 1995):

1. Egyes elemek viselkedése a talajban: megkötődés, kilúgozás, elillanás, tehát a talajbani átalakulásuk.

2. Terhelés hatása a talajéletre: a talaj biológiai aktivitásának változása, talajlakó mikro- és makroszervezetek populációjának alakulása.

3. Terhelés hatása a növényre: termés, minőség, betegségekkel és kártevőkkel szembeni viselkedés, gyomosodás megfigyelése. A hatásvizsgálat kiterjed az egyéb környezeti stresszel szembeni viselkedésre, mint a szárazság- és fagytűrés, megdőléssel szembeni ellenállás stb.

4. Elemek növényi felvételének és növényen belüli transzportjának vizsgálata: akkumulációjuk a gyökérben, hajtásban, szárban, szemben.

5. A növénybe került szennyezők hatása az állatokra. A hatásvizsgálat kiterjed az emésztési, szaporodási és anyagforgalmi mutatókra, szövettani mikroszkópos vizsgálatokra.

6. Az elemek vándorlásának nyomon követése a talaj/növény/állat láncban, az állati szervek azonosítása, melyekben az egyes elemek felhalmozódnak.

A KöTM Talajvédelmi Szakértői Bizottsága jóváhagyta azokat a hazai, 1. táblázatban bemutatott "összes" károsanyag-tartalomra vonatkozó talajszennyezettségi A, B, C határértékeket, amelyek a felszín alatti vizek minőségi védelmét előíró kormányrendelet-tervezet mellékletében szerepelnek. Az "összes" tartalomra adott koncentrációk részben a hazai háttérterhelésre (A értékek), részben pedig a holland és német tapasztalatokra épültek. Az elfogadott szennyezettségi A, B, C kritikus koncentrációk további ellenőrzést igényelnek, és ki kell dolgozni határértékeket a "felvehető" frakciókra is, hiszen utóbbiak a meghatározók élettani és környezetvédelmi (veszélyeztetettségi) szempontból. A fentiek alapján munkánkat a talaj- és növényvizsgálati szennyezettségi határértékek kimunkálására fordítottuk.

Az "összes" tartalmakat kémiai módszerekkel, általában tömény savakkal becsüljük. Kérdés, hogy a talajba került szennyezés mennyire mutatható ki kémiai eljárásainkkal, mekkora a visszamérés %-a? Minderre konkrét választ csak a terhelési kísérletekben kaphatunk. A "felvehető" tartalmakat, ill. határkoncentrációkat ugyancsak kísérletesen lehet megállapítani eltérő talajokon és növénykultúrákban. A növények reakciója, károsanyag-felvétele fajonként változó, e téren a hazai vizsgálatok alapvetőek lesznek a mobilis A, B, C szennyezettségi kritikus koncentrációk megismerésében, melyeket a talajhasználati céloktól függően differenciálva állapíthatunk meg.

A kísérleti eredmények főbb tanulságai

Az eltérő terhelésű talajokon termett növények toxicitása, mennyiségének és minőségének változása, gyomokkal és betegségekkel szembeni viselkedése, élelmiszer- és takarmány-alapanyagként való felhasználhatósága hazánkban még nem ismert. A legfontosabb zöldségfélék, mint a közvetlen emberi táplálékul szolgáló élelmiszerek és gabonafélék nehézfémet akkumuláló képessége megmutatja, hogy az ország lakossága mennyiben veszélyeztetett, vagy lehet veszélyeztetett egy adott terhelésnél. Mindezen ismeretek birtokában a szükséges védekező beavatkozások megtervezhetők, a kármentesítési prioritások kijelölhetők. Választ keresünk arra a kérdésre is, hogy milyen agrotechnikai beavatkozásokkal, vetésforgókkal védekezhetünk a káros nehézfémterheléssel szemben mezőgazdasági területen? Milyen célértékig szükséges a szennyezett talajokat megtisztítani különböző mezőgazdasági hasznosítás esetén?

Kísérletünk 6 éve alatt különböző növénykultúrákat termesztettünk, hogy megismerjük azok reakcióját a talajszennyezéssel szemben. Elsősorban a zöldségnövényekre helyeztük a súlyt, amelyek közvetlenül emberi fogyasztásra kerülnek. Az első 4 év kutatási eredményeit A tápláléklánc szennyeződése kémiai elemekkel Magyarországon c. könyvünk taglalja részletesen.

Megállapítottuk, hogy a Cu, Pb, Mo, Ni elemeknél is túllépték a 'C' beavatkozási határértéket anélkül, hogy a termés csökkent volna. Ezek az elemek a növényre nézve nem bizonyultak toxikusnak adott talajon. A Cu, Pb, Ni esetén általában a termés sem szennyeződött kifejezetten, legalábbis bizonyos növényfajok és fogyasztásra szánt növényi részek esetében. A kormányrendelet tervezetében szereplő általános határkoncentrációk tehát csak iránymutatóul szolgálhatnak. Amennyiben részletesebb kísérleti adatokkal rendelkezünk majd a főbb talajainkon termett növények terhelhetőségét illetően, az általános határértékek a talajhasználati, növénytermesztési céloknak megfelelően finomíthatók lesznek.

A mikroelem szennyezők kimosódásának megítélése eltérő hazai talajokon

1996-ban a gépi mintavételi technika lehetővé tette a 0-30, 30-60, 60-90 cm-es talajrétegek szennyeződésmentes kiemelését és analízisét a kísérleti helyeken. Meszes csernozjom talajon összesen 72, meszes homoktalajon 45, savanyú erdőtalajon 63, azaz összesen 180 talajmintát elemeztünk külön-külön cc HNO3 + cc HO2 feltárással az "összes", valamint az NH4-acetát + EDTA kioldással, a felvehető tartalom megállapítása céljából. Az elemzések 10-20 összetevőre terjedtek ki, az összes mérések száma meghaladta az ötezret. Az analizált minták parcellánként 5-5 fúrás, ill. kiemelt talajszelvény anyagát egyesítették rétegenkénti átlagmintákat képezve. Az összes fúrópontok száma tehát 900 volt.

A kezelés: a következő elemek tekintetében adott módot következtetések levonására: As, Ba, Cd, Cr, Cu, Hg, Mo, Ni, Pb, Se, Sr, Zn. A megállapításokat Kádár (1995) könyve tartalmazza.

A kutatások által lefedetlen területek, hiányosságok

Amint láttuk, sajnos nem vizsgálunk minden elemet minden termőhelyen. Hiányzik a savanyú homoktalajra tervezett kísérlet, amelyet mielőbb indítani kellene, hisz minden évben nő a lemaradásunk e téren. Megjegyezzük, hogy a savanyú, kolloidszegény homoktalajok a legérzékenyebbek a környezeti terheléssel szemben. A Nyírségben ehhez még az is hozzájárul, hogy a talajvíz általában közel helyezkedik el a felszínhez. A holland és német tapasztalatok zöme hasonló talajviszonyokon született, határértékeikben ez a körülmény tükröződik vissza.

Jelenlegi ismereteink szerint csaknem 2 tucat elem fejthet ki káros hatást a felszín alatti vizekre. A hagyományos makrotápelemek közül a N, P, S elemeket és azok vegyületeit emelhetjük ki. A mikroelemek közül pedig a kormányrendelet tervezetében is szereplőket: Ag, As, B, Ba, Be, Cd, Co, Cr, Cu, Hg, Mo, Ni, Pb, Sb, Se, Sn, Te, Ti, Tl, U, V, Zn. Újabban gyakran emlegetik a Li, W, Zr elemeket, valamint régóta ismert szennyező lehet az Al, F, Mn. A hagyományos agronómiai kísérleteinkben vizsgáljuk a N, P, S makroelemek, valamint a Mn, Zn, Cu, B, Mo esszenciális mikroelemek hatását a talajra és növényre. Az agronómiai célú kísérletek azonban nem terhelési kísérletek, eredményeik nem adnak választ a környezetszennyezés által felvetett kérdésekre. Nem céljuk a káros terhelési szintek modellezése.

A hazai talajtani adottságokból, valamint az ország szennyezettségi helyzetéből kiindulva a KöTM Talajvédelmi Szakértői Bizottságának ki kell jelölnie azon elemeket, szennyezőket, meghatározva veszélyességi sorrendjüket, amelyek a kutatási prioritásokat meghatározzák. Mielőbb ismereteket kell szereznünk a főbb szennyezők talajbani mozgásáról, átalakulásairól, nyomon követésük technikájáról. Hazai szabadföldi kísérletek és tartamjelleggel folyó vizsgálatok nélkül határértékek nem állapíthatók meg, kármegelőzés és kármentesítés hatékonyan nem végezhető. Mivel a talajok megkötő képessége véges, egy adott terhelési szint felett áteresztővé válnak. A legszennyezettebb ipari körzetek talajaiban akár 1 m mélységben is nagyságrendekkel nőhet pl. az ólom mennyisége, melyet nem mobilisnak ismerünk. Az extrém szennyezéseket szintén sokoldalúan kellene vizsgálni és értékelni esettanulmányok keretében, hiszen a terhelési kísérletek minden előforduló szituációra nem adhatnak választ.

Talajaink és növényeink összetétele nemzetközi összehasonlításban

Az akcióban európai, ázsiai, afrikai és dél-amerikai országok egyaránt részt vettek, összesen 30 állam. A Föld különböző tájain 3600 termőhelyet mintáztak meg 1975-ben, egységes mintavételt követve, szigorú előírások szerint.

Az 1974-ben kezdődött FAO programban, ill. az 1975. évi mintavételi akcióban hazánk is részt vett. A munkát az MTA TAKI koordinálta. A mintavételek az egész ország területét érintették, kiterjedtek a főbb tájainkra és talajainkra. A 144 búza + 106 kukorica, összesen 250 termőhelyet, ill. 500 mintát reprezentál. A Dunántúl egy részén a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Talajtani Tanszéke, a Tiszántúl és az Alföld nagyobb részét pedig az akkori Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet debreceni és mezőtúri osztályainak munkatársai végezték a mintafelvételt. Az MTA TAKI által gyűjtött mintákon kiegészítő talaj- és növényelemzéseket is végeztünk (Sillanpää 1982, Kádár 1995).

A mintavételi helyek viszonylag egyenletesen oszlottak meg az ország területén, így hazánk sokszínű talajtakaróját reprezentálták és széles sávban változtak. Összességében a talajok alapvizsgálati eredményei a világátlaghoz közeliek és szórásuk is hasonló nagyságrendű. Talajaink szervesanyag-tartalma egyenletesen magasnak bizonyult a nemzetközi populációban. Az átlagos CaCO3 egyenérték és a talajok elektromos vezetőképessége szintén a nemzetközi mezőny közepe táján helyezkedett el.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a magyar termőhelyek talajtulajdonságai változékonyak voltak, de átlaguk a normálishoz közelinek adódott. Magas N, P, Ca ellátottság mutatkozott a talajban és növényben egyaránt. A K és Mg a talajban alatta, míg a növényben felette volt a nemzetközi átlagnak. Az esszenciális mikroelemek többsége a nemzetközi középmezőnynek felelt meg a talajban és növényben egyaránt. A B és Co kissé emelkedett, míg a Fe, Mn, Zn, Cu, Mo, Se vonatkozásában inkább alacsonyabb volt az ellátottság. A B, Co és Mn elemekre extremitások jellemzők.

Sajnos a Pb és Cd szennyezettség aggodalomra ad okot, a Kárpátok medencéjében e szennyező elemek felhalmozódhatnak. Várhatóan az ólommentes benzin hazai és szomszéd országokban való elterjedése csökkenteni fogja a terhelést. A gyökéren keresztüli Cd felvétel elsősorban a savanyú termőhelyeken jelentős. Szükségessé válhat az erősen elsavanyodó nyírségi talajok meszezése környezetvédelmi megfontolásokból is, hiszen a növények s ezáltal az egész tápláléklánc Cd terhelése ilyen módon akár nagyságrenddel és egyúttal a Se hiánya is mérsékelhető.

A talaj-növény-állat tápláléklánc kísérletes vizsgálatának problémái

A nehézfémekkel és egyéb szennyező elemekkel végzett rövid tartamú állatetetési kísérletek zömében természetellenesen nagy adagokat/terhelést alkalmaznak, általában oldható sók formájában. Ilyen szituáció a normális táplálkozás során nem fordul elő, eltekintve az akut mérgezéssel járó balesetektől. A tápláléklánc terhelése a szennyezett környezetben, ill. talajon termő növény útján történik hosszú időn át, és nem oldható sókkal, hanem a légköri ülepedéssel növényre került, valamint a talajból felvett és biológiailag beépült szennyezők formájában. A talaj-növény-állat tápláléklánc vizsgálata során ismernünk kell, hogy a talajba került elemek milyen mechanizmusok útján és milyen mennyiségben jutnak a növényi részekbe, onnan pedig az állatba (emberbe).

Olyan hosszú tartamú etetési kísérletek szükségesek, amelyek az állat egész produktív élettartamára kiterjednek, s a természetes módon szennyezett takarmány hatását, azaz a biológiailag beépült elemek hatását az egészségre, takarmányértékesülésre, teljesítő-képességre, állati termék minőségére egyaránt figyelembe veszik. Ily módon jobban megítélhető a szennyezett táplálék potenciális veszélye az emberre is. A talaj/növény/állat tápláléklánc összekapcsolt együttes kísérletes vizsgálata azonban számos nehézségbe ütközik:

1. A szennyező mikroelemekkel és toxikus nehézfémekkel végzett vizsgálatok zöme tápoldatos és tenyészedény kísérlet, melyek nem adnak elégséges növényi anyagot a takarmányozási kísérletek számára.

2. A szabadföldi kisparcellás tartamkísérletek rendkívül költségesek. Ez igaz a hosszú tartamú állatetetési vizsgálatokra is, melyeket sokirányú kórbonctani, kórélettani, anyagforgalmi stb. kutatásokkal kell kiegészíteni.

3. A szennyezők egy része szabadföldön kevéssé akkumulálódik a takarmányul szolgáló növényben vagy növényi részben, így érdemi terhelési vagy anyagforgalmi vizsgálat sem végezhető. Ez volt a helyzet az Al, ill. részben a Cd elemeknél meszes talajunkon, ami indokolta az AlCl3 és CdSO4 sókkal végzett állatetetési/terhelési kísérleteinket.

4. A hagyományos struktúrában elkülönül a talaj-növény, valamint a növény-állat rendszer kutatása. Külön dolgozik a növénytáplálási, valamint a takarmányozási szakember, intézmény.

5. Az említett kutatási programok több kutatóhely, számos tudományszak harmonikus és tartós együttműködését feltételezik. Biztosítani kell a csoportmunka anyagi, személyi feltételeit, hosszú távú pénzügyi stabilitását, szakmai vonzerejét, az egyének kutatói szabadságát és szakmai érvényesülését stb., főképpen azonban a kísérleti és laboratóriumi hátteret.

A szennyező mikroelemek egy része kevéssé mobilis a talaj/növény vagy a növény/állat rendszerben, esetleg mindkettőben. A talajból néhány ezrelék vagy százalék kerülhet be a növénybe. A növénybe épült szennyezőkből a takarmány emésztésekor néhány százaléknyi jelenik meg az állati testben, szervekben. A nyomokban jelen lévő elem kimutatása nem könnyű, csak az újabb analitikai technika és nagy tisztaságú vegyszerek tették lehetővé figyelemmel kísérésüket a tápláléklánc egészében. Egy ilyen nagyszabású kísérletet ismertetett Hinesly munkatársaival az Illinois Egyetemen (Hinesly et al. 1985).

Az idézett szerzők szerint a biológiailag beépült Cd éppúgy felvehető az állat számára, mint a Cd-sók. A csirkék 1-2%-át tartották vissza a takarmánnyal felvett mennyiségnek, melynek 60%-át a vesében mutatták ki. A Cd-sókkal végzett etetési kísérletek eredményei akkor fogadhatók el, amikor a Cd koncentráció a takarmányban nem haladja meg a természetes szintet, melyet a még egészséges növényben találunk. Továbbá a táp legyen esszenciális elemekkel megfelelően ellátott, mert szükséges az elemek egyensúlyát is biztosítani a takarmányban, ill. a felszívódás során. Az 1 ppm alatti Cd terhelést nem tekintik károsnak a baromfira, hiszen az állatok egészsége nem károsodott és teljesítményük sem csökkent.

Feltehetően az emberre sem jelent potenciális veszélyt az ilyen szennyezett talajon termett takarmány, hiszen az állati termékek (a tojás és a legtöbb szerv) nem mutattak akkumulációt. Jelentősebb mennyiség a vesében és részben a májban dúsult. E belsőségek rendszeres és tartós fogyasztása valóban növelheti az emberi szervezet terhelését. Talán célszerű lenne Cd-mentes diétára fogni az állatokat az értékesítés előtti hetekben és a vesét hulladékként kezelni. A szerzők szerint azonban a természetes körülmények között tartott halakban, sertések májában sem kevesebb a Cd.

Sárgarépa-etetési kísérlet nyulakkal

Saját vizsgálataink során 1992-ben pl. a sárgarépa gyökértermését hasznosítottuk takarmányként. A 13 vizsgált elemből a kontroll Cd, Pb, Hg, Se és Mo kezelést választottuk ki. Az állatonként adott 50 g nyúltáp mellé szennyezetlen, Cd = 2,3 ppm, Pb = 4,0 ppm, Hg = 30 ppm, Se = 36 ppm, Mo = 39 ppm szennyezettségű répagyökeret ad libitum etettük. A 6 kezeléscsoport 5-5, azaz összesen 30 új-zélandi fehér, vegyes ivarú nyúl beállítását jelentette egyenként átlagosan 2,3 kg-os élősúllyal. Az etetési kísérlet 20 napig tartott, különösen a Se kezelések alacsony termése nem tette lehetővé a hosszabb idejű vizsgálatot (Kádár és Fekete 1995, Fekete 1997).

Az etetés ideje alatt mértük az alap nyúltáp és a sárgarépa hasznosulását. A kísérlet végén meghatároztuk a vérszérum fontosabb jellemzőit. Boncolást követően megállapítottuk az egyes szervek tömegét és egyedenként mintát vettünk kémiai elemzésre. Elvégeztük a szokásos kórbonctani és kórszövettani vizsgálatokat is. Az anyagforgalmi vizsgálatok nagyszámú analízist tettek szükségessé. Külön elemeztük az összesen 30 állat szerveit (30 x 10 szerv = 300 minta), a bélsárt + vizeletet (30-30 minta), valamint az etetett takarmányt (6 minta). A 366 mintában 23-23 elemet vizsgáltunk és 8418 adatot mértünk.

Megállapítható, hogy az állati termékek minősége és mennyisége a genetikai adottságok (faj, ill. fajta), az állat kora és egészségi állapota, valamint a tartási viszonyok mellett döntően az etetett takarmány összetételétől függ. A megfelelő minőségű takarmány biztosítja a gazdaságos termelést és a jó minőségű, egészséges termékeket. A környezet szennyezésével a takarmány is szennyeződhet a levegőből vagy a talajból. A szennyező mikroelemek részben beépülnek az állati szervekbe, rontva a termék minőségét, az állat teljesítményét, és súlyos esetben közvetlen állategészségügyi, közvetve élelmezés-egészségügyi károsodáshoz vezetnek.

Hazai viszonyaink között egyik leginkább veszélyes elemnek a Cd tekinthető. Ma még az élelmiszereink Cd szennyezettsége ritkán érheti el a kritikus szintet, de a környezetünkben alattomosan felhalmozódik. Potenciális veszélyét növeli, hogy talajaink és növényeink egy része a savanyú körzetekben már ma is az európai mezőny élvonalában van a felvehető készlet alapján. A légköri terhelés becsléseink szerint egy nagyságrenddel meghaladhatja a normális növényi felvételt. A kor növekedésével felhalmozódik az állati és emberi szervezetben, felezési ideje hosszú, s a szervezet végérvényesen mérgeződik. Az eddigi tapasztalatok alapján az alábbi javaslatok fogalmazhatók meg a káros mikroelem dúsulások megakadályozása és a hazai lakosság védelme céljából:

1. A FAO összehasonlító vizsgálatai szerint savanyú talajainkon a felvehető Cd készlet jelentős és a növényi Cd akkumuláció aggodalomra ad okot. Célszerűnek látszik e talajok meszezése környezetvédelmi szempontból is.

2. Folyamatosan ellenőrizni szükséges a növényi és állati termékek minőségét káros mikroelemkészletük alapján. Helyes lenne eltanácsolni a lakosságot az idős állatok veséjének fogyasztásától, ill. csak ellenőrzött termék fogyasztását engedélyezni.

3. A mikroelemekkel dúsított és reklámozott "csodaszerek", erősítő tabletták, keverékek, cseppek ellenőrizetlen használata veszélyeket rejt magában. Különösen igaz lehet ez olyan elemekre, mint a Mo és Se, melyek esszenciálisak és akadálytalanul felhalmozódnak a szervezetben. A normális és a túlsúlyos ellátottság közötti határ szűk, az ellenőrizetlen felhalmozás éppúgy mérgezést okozhat, mint a szennyező elemdúsulások.

Összefoglalás

Irodalmi, valamint saját vizsgálataink alapján szerzett tapasztalatokból az alábbi általánosítható következtetések vonhatók le:

1. Talaj. A talajban felhalmozódó elemek többségének mobilitását a pH jelentős mértékben szabályozza. Ahhoz, hogy a szennyezők a talajban megkötődjenek és a nemkívánatos növényi felvételt elkerüljük, hatékony eszköz lehet a savanyú talajok meszezése. Nem mérsékelhető azonban ilyen módon néhány aniont képező elem kikerülése a talajból, mint pl. a Mo, Se, Cr és részben az As. A talaj gazdagítása szerves anyagokkal elsősorban az organofil elemek (Mo, Se, Cu, Hg) visszatartását javíthatja. A meszezés és a megfelelő szervesanyag-gazdálkodás környezetvédelmi szempontból is indokolttá válhat egyes termőhelyeken.

2. Növény. Az elemek akkumulációja fajonként és fajtánként genetikailag eltér. Ez a jelenség lehetővé teszi, hogy a közvetlen emberi fogyasztásra kerülő zöldségek és más növények esetén kis szennyezettségű típusokat válasszunk ki és vonjunk termesztésbe. A gyökér/fiatal hajtás/ levél/szár/szem csökkenő elemtartalma a növényben szűrőrendszert képez. A szem genetikailag védett a káros elemdúsulásokkal szemben. (Kivétel: esszenciális mikroelemek egy része, mint a Mo, Se.) A szalmában ill. a melléktermékben felvett szennyezők nem jutnak ki a talaj-növény rendszerből, amennyiben visszaszántják a talajba. Ilyen módon a káros elemek forgalma egy nagyságrenddel csökkenthető, ill. a tápláléklánc terhelése mérsékelhető.

3. Állat. A fajonként eltérő elemfelvétel jelensége itt is fennáll, és a távolabbi jövőben védelmi szűrőként funkcionálhat. Belső genetikai szűrőt jelent, hogy a szennyezők elsősorban a vesében, kisebb részben a májban és tüdőben halmozódnak fel. A fogyasztásra kerülő hús, tojás viszonylag védett és nagyságrenddel kevesebb szennyező elemet tartalmaz. A vesét (esetleg a májat és tüdőt) célszerű lesz hulladékként kezelni szennyezett vidékeken. A tejbe a káros elemek könnyebben bejutnak, a tej állandó ellenőrzést igényel a fogyasztó védelmében. Közlekedési utak mentén, szennyezett ipari körzetekben tejelő tehenek legeltetését kerülni kell.

4. Ember. Mivel a korral nő egyes szennyező elemek (főként a Cd) beépülése az állati szervekbe, előnyben kell részesíteni a fiatal állatok fogyasztását. A dohányzással jelentős mennyiségű Cd, Pb és más nehézfém kerül a tüdőbe, így nőhet a káros terhelése. Közlekedési utak mellett, városi és szennyezett ipari vidékeken kerülni kell olyan házikertek létesítését, ahol közvetlen fogyasztásra gyümölcsöt és zöldséget termelnek. A toxikus elemek talajbani mobilitását, valamint a növényi, állati és emberi szervezetbe való bejutását (felvételét, felszívódását) gátolják olyan "védő" elemek, mint a Ca, Mg, P, K. Az egész táplálékláncban biztosítani kell a kiegyensúlyozott Ca, Mg, P ellátottságot, ami kémiai mechanizmus útján megvéd az extrém dúsulásoktól. Hasonló szerephez juthat az egyes elemek közötti antagonizmus (pl. P-Zn, Zn-Cd, Ca-Cd stb.), mely terápiás célokra is alkalmazható.

5. Folyamatosan ellenőrizni kell a hazai talajok, növények (takarmányok, élelmiszerek), állati termékek összetételét, és ha szükséges, meg kell akadályozni a szennyezett termékek forgalomba hozatalát. Nem elégséges a végterméket ellenőrizni, a gazdálkodás egészét, a technológiai láncszemeket is szabályozni kell. Ehhez megfelelő ismeretekre, hazai kutatási háttérre, határértékekre, szaktanácsadásra van szükség. Végső soron a szennyező forrásokat kell felszámolni: az ólmozott benzin árusítását, ipari üzemek légszennyező tevékenységét, ipari/kommunális/mezőgazdasági szennyvizek és szennyvíziszapok ellenőrizetlen kibocsátását, a szakszerűtlen trágyázást és növényvédelmet stb.

6. Hazánk ásványi elemforgalmát illetően aggodalomra adhat okot

- a levegő magas Pb, Cd, Zn, As, Ni stb. szennyezettsége,

- a talajok regionális elsavanyodása; Ca, Mg, P, K védőelemekben való elszegényedése, valamint dúsulásuk szennyező elemekkel (Cd, Pb, Ni stb.),

- a növények növekvő szennyezettsége az elsavanyodó talajokon, városi és ipari körzetekben, autóutak mentén (szennyeződés a talajból, levegőből),

- az állati termékek, élelmiszerek szennyeződése, ami a Közös Piac szigorú szabványának meg nem felelő exportálhatatlan terméket, ill. a hazai lakosság veszélyeztetettségét is jelenti.

IRODALOM

Fekete, S. 1997. A talajt, növényt, valamint az állat és ember szervezetét terhelő károselemek a táplálékláncban. MTA-AOTE. Jelentés. Budapest.

Hinesly, T.D., Hansen, L.G., Bray, J.D., Redborg, K.E. 1985. Transfer of ludge-borne cadmium through plants to chickens. J.Agric. Food Chem. 33. 173-180.

Kádár I. 1995. A talaj-növény-állat-ember tápláléklánc szennyeződése kémiai elemekkel Magyarországon. KTM-MTA TAKI. Budapest.

Kádár, I .- Fekete, S. 1995. Takarmányozási kísérletek eredményei. In: Kádár: A talaj-növény-állat-ember tápláléklánc szennyeződése kémiai elemekkel Magyarországon. KTM-MTA TAKI. Budapest.

Spillanpää, M. 1982. Micronutrients and the nutrient status of soil: a global study. FAO Soils Bulletin. N. 48. Rome.


<-- Vissza az 2001/5. szám tartalomjegyzékére