2001/3.

Jegyzet

Fullerénkutatás mint címlaphír
a Nature borítóján

Nincsenek nyilvános adatok arról, hogy mivel kezdik napjukat hazai közéleti, politikai, gazdasági életünk személyiségei, de külföldi sajtótermékekben gyakran említik, hogy pl. nyugat-európai, egyesült államokbeli eminenciák napi-, heti- és/vagy havilapok átfutásával indítják napi tevékenységüket. Nem véletlen, hogy pl. a Le Monde, Frankfurter Rundschau, Zürcher Allgemeine Zeitung, London Times, Washington Post, International Herald Tribune vagy a Spiegel, Focus, Time, Newsweek ott van reggelente a vezetők asztalán (is) és híreik, válogatásaik, mértékadó elemzéseik által kialakított tekintélyük jelentős hatással van az eminenciák által hozott döntésekre. Már azáltal is, hogy említett sajtóorgánumok címoldalaikon kiemelik napilapoknál a nap, hetilapoknál a hét legjelentősebb, leginkább figyelemre méltó eseményét, eseményeit. A címlaphír különleges súllyal bír a hírközlés minden területén. A címlaphír jelez, orientál, kiemel és hangsúlyossá tesz. A címlaphírekben jelenik meg minden, ami aznap a világban - a szerkesztők, újságírók, elemzők szerint - a leg-ek kategóriájába tartozik.

Az említett sajtóorgánumokban természetesen néha szó esik a tudomány, a kutatás és fejlesztés híreiről is, de ezek főleg a laikusoknak, a nagyközönségnek szólnak.

A tudománynak, a tudományos kutatásnak azonban saját irodalma van, aminek célja a kutatók által elért eredményeknek a többi kutató számára való közzététele, információcsere, kritikai megszűrés érdekében. A tudományos alapkutatás egy sajátos kommunikációs mechanizmust alakított ki, ami az első őtudományos folyóiratok megjelenésével kezdődött a 17. században és amely alapjaiban azóta is ugyanúgy működik. Röviden, ez a mechanizmus töredékeredmények szelektív közzétételén nyugszik, átfogó végeredmények helyett. Tulajdonképpen ezek a kritikai szűrésen átesett, tudományos folyóiratcikkekben megjelenő töredékeredmények teszik lehetővé a tudomány és a tudományos kutatás sikeres működését, növekedését.

De akárcsak a világra zúduló politikai, gazdasági, társadalmi stb. hírek világában, ahol ezeket minőségi, fontossági szempontból osztályozni, rangsorolni kell, a tudományos világ híreinek esetében ugyanerre van szükség. Az egyik szelektálási, kiemelési eszköz a címlaphír.

Az Angliában 1869-től megjelenő tudományos hetilap, a Nature, a tudomány egyik legtekintélyesebb, legolvasottabb tudományos folyóirata.1 Heti példányszáma 100 000 körül mozog, 1999. évi hatástényezője (impakt faktora) 29,5, a legmagasabb a tudományos primer (nem összefoglaló) folyóiratok között. Annak ellenére, hogy 1985 és 1999 között a fulleréntudomány terén publikált kb. 12 000 folyóiratcikknek csak kb. 1,5, százaléka jelent meg a Nature-ben, ez utóbbiak közül tizenegyből csináltak címlaphírt a szerkesztők. Kivételesen nagy arány, ha tekintetbe vesszük a Nature interdiszciplináris jellegét és azt a nagyszámú természettudományi tématerületet, amivel hétről hétre a Nature foglalkozik.

A fullerének felfedezése2, a felfedezés jelentőségének gyors felismerése számos ténynek tulajdonítható. Itt most ezek közül egyetlenegyet szeretnénk kiemelni. Véleményünk szerint nem véletlen, hogy a szerzők tudták: egy ilyen súlyú, jelentőségű eredményt nem szabad akárhol leközölni, azt feltétlenül a rendkívüli szakmai tekintélyű és befolyású tudományos hetilapban, a Nature-ben kell megtenni. Egyáltalán nem tekinthető véletlennek, hogy a Nature szerkesztői rögtön felismerték Kroto és társai felfedezésének jelentőségét és azt úgy "honorálták", hogy "cover page story"-vá (címlaphírré) emelték.

A cél ilyenkor természetesen a figyelemfelkeltés, de az, hogy a szóban forgó sajtóorgánum mit és hogyan emel ki a címlapon, az adott lap komolyságát, szakmai felkészültségét, hozzáállását is jelzi. A fentieket a legmeggyőzőbben talán úgy tudjuk illusztrálni, hogy az 1.a-k ábrán bemutatjuk a fullerénkutatás "diadalmenetét", a fullerének felfedezésétől egészen az 1996-ban Harold Krotonak, Richard Smalley-nak, és Robert Curl-nek ítélt kémiai Nobel-díjig (sőt, kissé még azon túl is), a Nature címlaphíreinek tükrében. A hír a tudományos kutatásban is hír, terjedése jelentősen befolyásolhatja magát az eseményt, tényt, amit közöl. Mindezt persze számos más tényező is befolyásolhatja, de az vitathatatlan, hogy a tudományos sajtónak hatalma van, a híradásnak és a hírszerzésnek, ha szakmailag etikusan és komolyan űvégzik, a tudományban is rendkívüli a jelentősége.

Az 1.a-k. ábrán és az 1. táblázatban látható "címlaphírek" mindegyike a fullerénkutatásban elért új, jelentős eredményt jelez, amiről a szerzők egy, a szerkesztők által címlaphírrel jelzett Nature-számban közölt tudományos cikkben számoltak be. A cikkek címeit olvasva pl. szépen követhető a nanocsövek kutatásának világméretű előretörése. A szén nanocsövekre alapozott nanoelektronika képezi jelenleg a fulleréntudomány egyik legreménytelibb gyakorlati alkalmazási területét.3

Braun Tibor

IRODALOM

E. Garfield, Nature, 112 Years of Continuous Publication of High Impact Research, E. Garfield: Essays of an Information Scientist, vol 5, p. 261, ISI Press, Philadelphia, 1983

Braun Tibor, A káprázatos C60 molekula, Akadémiai Kiadó, 1996, 1. fejezet

Braun Tibor, Szénszférák zenéje. Fullerénkémiai kalandozások, Akadémiai Kiadó, 2000, 4. és 17. fejezet


<-- Vissza az 2001/3. szám tartalomjegyzékére