2001/1.

Magyar agrárium - EU-csatlakozás

Bevezető

Kovács Ferenc

"Aki a maga korának eleget tett,
az élt minden kornak."
(Schiller)

Magyarország csatlakozása érdekében folyó tárgyalások témái közül egyik legneuralgikusabb pont a mezőgazdaság, az agrártermelés. Adottságaink mellett azért is, mert már napjainkban is kirajzolódnak századunk azon jellemzői, melyek az élelmiszer-termelés és kereskedelem 21. századi perspektíváját meghatározzák.

Ilyen többek között a világ, lakosságának dinamikus növekedése, amely ugyanakkor a termőföld folyamatos csökkenésével párosul. Felvetődik a kérdés, lehetséges lesz-e az emberiség ellátása élelemmel? A válasz egyértelmű: igen. Hogyan? A versenyképesség alapjául szolgáló hatékonyság növelésével, a minőség és élelmiszer-biztonság igényeit is kielégítő, intenzív termeléssel.

Az Európai Unió új agrárstratégiájában a jelszavak élére a versenyképesség került, de nem mindenáron. Egyensúlyba kell hozni a termelés biológiai, műszaki, ökológiai és ökonómiai tényezőit: az egészséges környezet, a gazdasági növekedés és az életminőség javítása érdekében. E három stratégiai kérdés nem választható el egymástól, nem is mond ellent egymásnak, minthogy a világ lakosságának érdekeit együttesen szolgálják.

Ahol ezt felismerik, a termelés feltételei adottak, és azokat ki is használják, ott hosszú távon biztos jövőt építenek. Az összes mértékadó és a közelmúltban közzétett előrejelzés (USDA, FAPRI, OECD) azt mutatja, hogy a népességnövekedés és még sokkal inkább egyes nagyrégiók (India, Mexikó, Távol-Kelet, élén Kínával) gyors gazdasági fejlődése, a termőföld folyamatos csökkenése és a növekvő életszínvonal, állati termékekből a fogyasztás robbanásszerű növekedését idézi elő. Mint ismert, Magyarország adottságai az élelmiszertermeléshez többszörösen jobbak a világ-, és kiemelkedően jobbak az EU-országok átlagánál. Nemzeti érdek, hogy éljünk ezzel.

Veszélyt rejt magában az a felfogás, amely a magyar mezőgazdaság szerepét a nemzetgazdaságon belül a GDP különféle arányaival fejezi ki. Fejlett országok példái bizonyítják, hogy miközben csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, az ágazat stratégiai jelentősége a GDP-ben és külkereskedelemben nem csökken, hanem növekszik. Ez azzal magyarázható, hogy a GDP különböző arányai mögött folyamatosan növekvő termelési érték áll. Olyan minőségű végtermék, melynek előállításában önköltségében a szellemi munka, a tudás mind dominálóbbá válik.

Milyen a magyar mezőgazdaság helyzete a most folyó és várható tárgyalások időszakában? Nem biztató, ezért a jelenlegi helyzet sürgeti a teendők felgyorsítását. Minden magyar állampolgár örül annak, hogy a nemzetgazdaság GDP-je 1998-ban és 1999-ben emelkedett, annak már kevésbé, hogy a mezőgazdaságban, erdő- és vadgazdálkodásban viszont csökkent. Az agrár-külkereskedelmi mérleg egyenlege is romlott 1999-ben, az előző évihez viszonyítva. A hatékony külkereskedelmi aktívuma azonban változatlanul fontos! Az átlagok az egyes termelési ágazatokat illetően nagy differenciáltságot tükröznek. A növénytermesztésben és a kertészeti ágazatban kedvezőbb a helyzet, mint az állattenyésztésben. Ezért az állattenyésztést különösen hátrányosan érintheti a csatlakozás utáni közgazdasági környezet, ha versenyhátrányai nem enyhülnek.

Állattenyésztésünk jelenlegi potenciális helyzete aggasztó. A potenciális helyzet azt fejezi ki, hogy az állatállomány milyen nemzeti értéket képvisel, és a termelésben az agrár GDP-n belül milyen arányban részesedik. Ez az arány az intenzív agrárgazdasággal jellemezhető országokban 65-70%-nál is nagyobb és folyamatosan növekszik. Ennek az a magyarázata, hogy

• az állati eredetű élelmiszerek az emberiség számára élettanilag a legértékesebb, semmi mással nem helyettesíthető fehérjék hordozói;

• a világ lakosságának nagy hányada (közép-kelet-európai országokban is) abszolút és/vagy relatív fehérjeszegény táplálékon él;

• a fehérjeellátottság az ember valamennyi életfolyamatát, a szervezet fizikai és egészségi állapotát, valamint szellemi képességét is befolyásolja, így alapvetően társadalmi hatású,

• fejlett országokban az biológiailag értékes fehérje egy főre jutó évi fogyasztása az életszínvonal és életminőség értékmérője;

• a gabonafélék értékesítéséből származó egy ha-ra jutó jövedelem nagyságrendekkel megnő, ha belőlük állati terméket állítanak elő.

Megérthető, hogy az állattenyésztés fejlettsége és az állati eredetű élelmiszerek kereskedelmi forgalma jó mércéje az adott ország mezőgazdasági kultúrájának, az egymásra épülő hozzáadott szellemi és fizikai munka piaci értékesítésének, a vidéken élő emberek hosszú távú egzisztenciális biztonságának, valamint a foglalkoztatáspolitikai feszültségek feloldásának.

Magyarországon a mezőgazdaság bruttó termelési értékéből az állattenyésztés 42%-kal részesedik. A létszámcsökkenés mellett ennek az is oka, hogy a hatékonyság elmarad versenytársaikétól, a termelés mutatói 20-30%-kal rosszabbak. A hazánkhoz hasonló EU- országokban az állatsűrűség több mint kétszerese a miénknek, ugyanakkor az állatállomány által okozott környezeti terhelés hazánkban nagyságrendekkel kisebb, mint az EU-tagországokban.

A magyar állattenyésztés fejlesztésének elsődlegesen a hazai lakosság ellátását, továbbá a jelentős export-árualapok folyamatos és biztonságos megteremtését is kell szolgálnia. A fejlesztés során célszerű és nélkülözhetetlen számításba venni a világ élelmiszer-termelésében és fogyasztásában várható legfontosabb tendenciákat. Az ENSZ mezőgazdasági és élelmezésügyi szervezete, a FAO a legutóbbi (1996) világélelmezési csúcstalálkozón főként az élelmiszer-ellátás mennyiségi gondjaival foglalkozott. A mennyiségi gondok mellett azonban világszerte előtérbe kerülnek az élelmiszerek minőségének problémái, és stratégiai kérdésként fogalmazódik meg az egészséges élelem, az élelmiszer-biztonság iránti igény.

Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az élelmiszerek ne tartalmazzanak olyan anyagokat, melyek a szervezetbe kerülve azonnal, vagy kumulálódva később az életfolyamatokat kóros irányba kényszerítik, károsítják. E bonyolult és látszólagosan ellentmondásos igények kielégítése csakis a tudományos megismerés felgyorsulásával lehetséges. Ez oldhatja fel az intenzív termeléshez nélkülözhetetlen kemikáliákkal szembeni fenntartásokat, és segítheti a különféle toxikózisok okozta állat- és humán-egészségkárosodás megelőzését. Az ember életfolyamataira ható anyagok 70%-a a táplálékkal kerül a szervezetbe, hazánkban a lakosság keresetének 25-32%-át fordítja élelmiszerekre. Legújabb felmérések szerint az EU lakosságának 65%-a bizalmatlan az élelmiszerek minőségével szemben. Az emberi életminőség javítására való törekedés ma világtrend, megvalósításának fontos tényezője az egészséges környezet és az egészséges táplálék.

Az élelmiszer-biztonság olyan történetileg kialakult komplex feltételrendszer, amely az élelmiszer fogyasztásra bocsátásának és a minőség deklarálásának alapfeltétele. A biztonság komplex feltételrendszerét jogszabály határozza meg, amely magában foglalja mindazon szennyezettségi tényezőket, melyek az ember egészségét károsítják. A jogi szabályozás feltételrendszere nem statikus, hanem az új tudományos eredményektől és a diagnosztika fejlődésétől függően változik, melynek alapján eldől, hogy egy adott élelmiszer forgalomba hozható-e, vagy nem, avagy ki kell vonni a forgalomból.

Az Európai Unió is sürgetően írja elő a csatlakozásra váró országok számára a ratifikált nemzetközi egyezményekben rögzített, szigorú minőségi szabályok betartásával történő élelmiszer (-alapanyag) -előállítást, a kockázati tényezők feltárását, a kockázatbecslést és ezeknek a társadalommal való megismertetését. Az igények kielégítésére jöttek létre az EU jelentősebb tagországaiban azok a minőségbiztosítási rendszerek (Quality Assurance Schemes), amelyek összességükben átfogják a termelés-feldolgozás-forgalmazás láncolatát. Megvalósításukkal nemcsak diplomáciai szintre emelkedő viták előzhetők meg, (BSE, dioxin, trichinellózis, szalmonellózis stb.) hanem óriási gazdasági haszon is keletkezik.

Feladataink tehát nagyok, az idő sürget, a tudományt képviselők és a végrehajtó hatalom még szorosabban összehangolt cselekvésére van szükség. Az informatika birtokában gyorsan kimutathatóvá válik a tudományos felismerés és a hasznosítás késedelme miatt elmaradt haszon, a versenyhátrány és a kiszolgáltatottság. A Magyar Tudományos Akadémián folyó agrárkutatások tudományos kiadványai nagy segítséget nyújthatnak a tennivalókhoz. Amennyiben megfelelő intézkedések hiányában folytatódik az ágazat lemaradása, félő, hogy a magyar agrárgazdálkodók egy esetleges közeli uniós csatlakozás vesztesei lesznek. A tárgyalások során el kellene ismertetnünk, hogy a termelés mai szintje és szerkezete rendhagyó körülmények között alakult ki. Ennek elfogadtatása azért is fontos, mert a magyar agrárgazdaság növekedése nélkül az egész magyar gazdaság hosszú távú stabilizálása is megkérdőjeleződik.

Egy évszázada annak, hogy Darányi Ignác, akkori földművelésügyi miniszter a parlament költségvetési vitájában a következőként érvelt: ..."meg kívánom értetni mindenkivel, hogy ebben az országban másképp mint a földművelést és annak érdekeit támogatva senki nem boldogulhat". Természetes, hogy a világ azóta sokat változott, de az idézet időszerűségén talán még nem késő elgondolkodni.


<-- Vissza az 2001/1. szám tartalomjegyzékére