2000/11.

Könyvszemle

LENGYEL HADAK EGY DUNAI VÁR FALAINÁL

Esztergom az ünnepi hagyományt tetőzve, a török alóli második visszavételének 250. évfordulóján az újjárendezett vízivárosi Duna-parton sokakkal közös összefogásból Sobieski János lengyel király győzelme emlékére obeliszket állíttatott. A 300. jubileumon pedig tudományos konferencia kíséretében felújíttatta az emlékmű környezetét és díszeit. A város szinte örökletes színhelye lett a két nemzet sokféle történelmi szálból szövődött közösségvállalása ünnepi és mindennapos alkalmainak.

A közös históriai igény helyi szolgálattevői szívesen idézik fel az alkalmakat. Így tettek Sobieski halála harmadik centenáriumán: régvolt jelenlétére a Megyei Levéltár újabb történész-konferenciát rendezett. A tanulmányokká érlelt előadásokból egy szépen formált, kétnyelvű Sobieski-emlékkönyv jelent meg, mintegy dokumentálva a hagyományozódó közösségvállalást.

Az eddig ismerteknél (így a helyi Villányi Szaniszló, Némethy Lajos könyveinél) az 1993- as, majd az 1996-os konferencia előadói annyival többet nyújtanak, hogy elmélyültebben tanulmányozták a meglevő forrásanyagot, amely közben jelentős mértékben bővült lengyel nyelvűekkel, korszerűsödtek az "egész és rész" vonatkozásai. Utóbb már lengyel történészek is előadtak a konferencián - kettő közülük magyarul.

A két nemzet barátkozása jeles és máig termékenyítő forrásokkal és feldolgozásokkal rendelkezik. És bár a művelődés- és irodalomtörténeti feltáró munka a gazdagabb, a "historikusok" remek sorából mégis illő Divéky Adorján, Csapláros István, Kertész János, akár Angyal Endre és mások e tárgyú működését említenünk. Bűntudattal mellőzve a lengyel irodalom és élet e honi szerelmesei, például Kerényi Grácia nevét. Nemzedékemben a "kapcsolattörténet" szellemi alapozását Hopp Lajos munkássága, kiemelkedően Kovács Endre művei végezték el. Kovács István írásai erre az alapra "épültek". Köztük a Hamuban csillogó gyémánt (1988), amelyben magyarul talán a legkörültekintőbb "Sobieski-portré" olvasható. Meglepett, hogy önálló könyv csupán az ugyancsak tevékeny királynéról (Maria Kazimiera) jelent meg itt, Tadeusz Zelenski műve harmincöt év előtt.

A feleségével sűrűn levelező férjnek így még az "emlékkönyve" után is adósai maradunk. Bár tartozásunkból az említettek sokat leróttak.

Sorsainkat akár a földrajzi helyzet meghatározó volta alakítja, állandó keresztezések között. A gyakorta közös ellenségek, az ellenükre álmodott "perszonálunió" vágyálmai, olykor megvalósulása a szorosabb kapcsolatok idején, akár a trónok körül. Összegzésként mégis gyanítható, hogy egy, a közép-európai históriát mérlegelő, virtuá- lis eredménykönyv "remények és kudarcok" fejezetében azonosan előkelő helyezés illethetné a párhuzamos történet nem kevés korszakát, ugyanígy "a homályos átláthatóság" címszava alatt. A csalóka barátok és több pogány közt őrlődő, a Nemesi Köztársaság szejmjének "liberum vétójával" folyamatosan küszködő, a hit védelmére a római kúria és a jezsuiták által következetesen űzött törökverő király rövidke Duna-táji jelenlétének értékelése is a fenti címszavak alá sorolható.

Az itt töltött hónapokban számára az osztrákok gőgteljes gyanúja, Thököly Imre nehezen követhető, alig értelmezhető pálfordulásai, leginkább hadseregének épen tartása jelentett köznapi gondokat, kevésbé talán a Bécs alól elkergetett török hadak mozgásai. A "nagypolitika" furfangos ingoványa, a latolgatás mérlege gondolkodásától távolabb állhatott. Carl von Clausewitz a lényegre tapintón sorolja őt "minden idők legnagyobb hadvezérei" közé. Sobieski eleme inkább a hadvezetés.

Esztergom jó okból hálás neki. Tehette volna Thököly fejedelem is, aki "a királyi vezér, a felszabadító háború kezdeményezője" körül félreértéseket, számára gondot teremt. Meglepő, hogy végül rendre megfogadta pártfogója tanácsait, így a változó mértékű bizalmat nem veszítette el. A türelmes stratéga tudta: neki elsősorban hatalmas seregét kell a lehetőségek szerint épségben hazamenteni. A mégis bekövetkezetteknél nagyobb kalandokra nem vállalkozhatott. Nem kevés tanulságokat hoztak a visszatérés viszontagságai. Ezeket Krakkóbaírt levelei tanúsítják, jelentős konklúziói itt olvashatók. A Petneki Áron által közölt személyes híradásokra (Forrás - 1980/8.) a konferencián több előadó jó okkal hivatkozott. Közben elmélyült alapossággal foglalkoztak a körülményekkel, ezek következményeivel, a további tanulságokkal is.

Az emlékülést kezdeményező Csombor Erzsébet bevezetőjében a helyi "Sobieski-hagyomány" történetét és eseményeit idézi fel. Kovács István összefoglaló értékű megnyitója után Székely György elemzi a perszonálunió és a közös királyválasztó tervek és megvalósulások históriáját a két nemzet korábbi időszakaiból.

Peter Brucek értékes összefoglalójában a magyarok oldalán a korábbi Ausztria elleni lengyel katonai segítségnyújtások sorozatára emlékezik, a kortársi iratanyagból Várnai Dorota "a Lengyel János király" e táji értékeléseiből mutat fel véleményeket. Apafi Mihály és kancellárja, Teleki Mihály levelezése mellett kiemelt forrása a fortélyos Absolon Dániel, aki előbb Apafi diplomatája, majd Thököly titkára és kancellárja, utóbb pedig a Felvidék, majd Erdély tragédiája idején I. Lipót császár megbízásából Antonio Caraffa hadititkára volt. Életútját Szilágyi Sándor követte nyomon.

A gyűjtemény középpontjában két hosszabb, példásan dokumentált tanulmány áll. Esztergom megvételének részletes hadikrónikáját Szakács Lajos adja és értékeli a kor stratégiai szokásainak szakszerű ismeretében és mesteri fokon.

Pálmány Béla "a dicsőséges hadjárat elfelejtett befejezését" követi nyomon. Mindeddig ez volt a felszabadító hadjárat legkevésbé ismert fejezete: Fülek meghódolása, Szécsény visszavétele, az apadó reményű "vesszőfutás", közben a politikai gyanúsítások és ellentétek fokozódása, az út mentén élők kifosztottságából és bizalmatlanságából eredő szenvedés átélt és okozott viszontagságai. Sobieski legfényesebb ekkori haditette végül az lett, hogy a sereg másfél hónap válságos hányatottsága után, még a keményebb tél előtt hazakerült. Esztergom alól október 31-én indultak, és december 13-án Lublónál érték el a lengyel határvidék településeit.

Bécstől Krakkóig sok minden alakította a király és a sereg csalódottságát, valójában csupán Esztergom hálája szolgálhat elégtételül. A korábbi, nemritkán hamis csillogásoktól mentes horizont épülése, egy levegősebb tisztánlátás mindkét oldalon - legfőképpen ezt szolgálta a két konferencia, majd a gyűjtemények tudományossága, a Sobieski emlékkönyv kétnyelvűsége, egyben a kölcsönös szándékok is. Az "esztergomi fókusznak" ebben a folyamatban emlékezetes szerepe volt és maradt, az eddigi eredmény a korábbiaknál megbízhatóbb, kölcsönös értékű távlatokat teremt. (Sobieski- emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga. - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. Esztergom, 1999.149. o.)

Bodri Ferenc


<-- Vissza az 2000/11. szám tartalomjegyzékére