2000/3

Könyvszemle

RÉGI BÁNYAVÁROSAINK

A Kárpát-medence bányásztársadalmának évezredes történetét tudományos alapossággal feldolgozó szerző örvendetesen gyors egymásutánban kiadott két füzete közös főcímet kapott, ami az olvasóban azt a reményt kelti, hogy egy szép sorozat indul bányavárosaink bemutatására. Ez nagyon jó volna, hiszen ezek a sajátos rendeltetésű, jogállású és sorsú, hol virágzó, hol nyomorgó települések - melyek hazai kialakulását a második füzet első fejezete nagy alapossággal, egyszersmind tömören vázolja - mindig is magukra irányították a technika- és társadalomtörténet, az etnográfia és más témakörök iránt érdeklődők figyelmét csakúgy, mint számos íróét, művészét. Végül is aligha járunk messze az igazságtól, ha úgy véljük, hogy a reájuk vonatkozó ismeretek ma már a szellem emberei általános műveltségének részét kell képezzék.

Torockó nevének és lakóinak eredetét számos forrás kritikai áttekintése révén valószínűsíti az első füzet első fejezetében a szerző, szól a szabad királyi város 1516-ig tartó fénykoráról, majd a katolikus vallást az unitáriussal felcserélő népesség ezt követő sanyarú évszázadairól a dicsőséges 1848-ig. A második fejezet a torockói bányászatot és kohászatot ismerteti Orbán Balázs, Jankó János, Kós Károly, Kerpely Antal, Pávai Vajna Elek, Frivaldszky János, Nagy Ferenc, Kővári László és Edvi Illés Aladár írásait idézve. A harmadik és negyedik fejezet a népéleté, a népviseleté, az ötödik pedig a népszokásoké. Végül a hatodik Jókai Mórt szólaltatja meg, kinél szebben, szeretetteljesebben aligha lehet a torockói tájról, a torockói emberekről megemlékezni.

Besztercebánya történetéből emeli ki a leglényegesebbeket a második füzet második fejezete, majd a harmadik fejezet az ottani bányászatról szól. Ebben elsősorban azt a Thurzó-Fugger vállalkozást tárgyalja, amely a XV. század végén fölfejlődő rézércbányászat bázisán a tágabb bányavidék, illetve a magyar bányászat második - a nemesfém-ércek bányászatát követő - virágkorát valósította meg, és a várost Európa akkori műszaki és gazdasági életének egyik központjává tette. De ugyanebben a fejezetben mutatja be az első bányatársládát és az első fegyveres bányamunkás-felkelést is. Végül a negyedik fejezetet Besztercebánya gazdag kultúrájának, művészeti emlékeinek szenteli.

Az igen olvasmányos két füzet jól példázza, hogy leginkább a tudós kutató képes a nívós, sokoldalú és precíz ismeretterjesztésre: elolvasván e füzeteket a művelt olvasó élvezetesen újíthatja fel vagy bővítheti ismereteit, a történelmet tanuló diák tanulmányai tárgyának élesebb és részletesebb mozgóképéhez jut, és feltételezhetően gyarapítja a kutató tájékozottságát is az első füzet 49 tételes és a második füzet 71 tételes irodalomjegyzéke.

A recenzens e két füzet létrejötte kapcsán tudja, hogy mely nehézségei vannak ma egy "magányos" szerzőnek ilyen írásait publikálni szándékozván. Ezért jelen soraival szeretné azok figyelmét is felkelteni, akik - támogatásukkal - elősegíthetik, hogy a kitűnően induló sorozatnak folytatása legyen. (Gergely Ernő: Régi magyarországi bányavárosok. Torockó. Az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetének támogatásával és kiadásában, Budapest, 1998, 36 o., 11 ábra. - Besztercebánya. Napvilág Kiadó, Budapest, 1999, 41 o., 12 ábra)

Faller Gusztáv


<-- Vissza az 2000/3 szám tartalomjegyzékére