2000/2

Jegyzet

Einstein, az amerikai

Intellektuálisan izgalmas előadásra invitálta az érdeklődőket a Magyar Természettudományi Társulat és a TIT Stúdió, amely sorozatban mutatja be a 20. század meghatározó természettudósait: az első előadás (1999. november 30-án) "Einstein és a relativitás" volt, amelyen Lukács Béla, a KFKI tudományos tanácsadója beszélt (a Népszabadság november 24-i száma szerint) a nagy amerikai tudósról.

Einstein hovatartozásával kapcsolatban sok téves adat és vélemény jelent meg és hangzott el, de tudtommal ez volt az első eset, amikor amerikai tudósnak nevezték. Tagadhatatlan, hogy 1933 őszétől 1955-ben bekövetkezett haláláig az Egyesült Államokban élt, amelynek 1940-ben állampolgára lett - megtartva mellette svájci állampolgárságát is.

Már ez is eléggé furcsa, de nézzük, mi volt előtte?

Először a formai kérdésre, az állampolgárságra keressük a választ. (Nem nagyon kell keresni, mert az Alice Calaprice szerkesztésében megjelent Idézetek Einsteintől című - magyarra is lefordított - könyv elején, az Einstein iratai alapján összeállított életrajzi kronológia pontosan tartalmazza az adatokat.) Közismert, hogy Albert Einstein, a 20. század gondolkodására a legnagyobb hatást kifejtő elmék egyike, 1879-ben Ulmban, Németországban született és természetesen német állampolgár volt. Ám 1896-ban, megundorodva a német militarista szemlélettől, lemondott német állampolgárságáról és öt évig "hontalan" maradt. 1901-ben - zürichi tanulmányai végeztével - megszerezte a svájci állampolgárságot. Ám amikor 1914-ben Berlinbe költözött, hogy elfoglalja ottani állásait, ismét fölvette a német állampolgárságot is - erről Hitler hatalomra kerülése után minden németországi kötelezettségével (például a Porosz Tudományos Akadémia tagságával) együtt lemondott. Ezután költözött az Egyesült Államokba és lett (lásd fent) amerikai-svájci kettős állampolgár. De - bár élete 76 évéből 21-et az USA-ban töltött - aligha nevezhető amerikai tudósnak: élete főművét mint svájci, majd mint német-svájci állampolgár alkotta meg.

Azonosságával kapcsolatban - más vonatkozásban - szintén nehéz képet alkotni, már csak iróniára hajlamos stílusa miatt is. Például 1919-ben a londoni The Times-ban ezt írta: "(...)ma Németországban 'német tudós'-ként említenek, Angliában 'svájci zsidó'-nak. Egyszer az lenne a sorsom, hogy bűnbakként tüntetnek fel, és éppen ellenkezőleg 'svájci zsidó' leszek a németeknek és 'német tudós' az angoloknak?" Nem sokkal később, 1922-ben - de még nem Nobel-díjasként - a Francia Filozófiai Társaságban tartott előadásában ezt mondta: "Ha relativitáselméletem igazolást nyer, Németország mint németre tart majd igényt rám, Franciaország világpolgárnak nyilvánít. Ha az elméletem valótlannak bizonyul, Franciaország németnek fog mondani, Németország zsidónak nevez majd." Ez utóbbiból annyi megvalósult, hogy Philipp Eudard Anton von Lenard, Nobel-díjas német fizikus 1936-37-ben megjelent Deutsche Physik című művében egyszerűen zsidónak nevezte... (Korábban egy berlini nyilvános szóbeli vitájukban ezt már egyszer megtette.)

A fenti adatok forrásául szolgáló könyvből sok mindent megtudhatunk még Einsteinről, ami nem köztudomású. Így például azt, hogy zürichi diáktársnőjének, Mariæ Milevanak, első feleségének még házasságkötésük előtt kislánya született, akiről azonban alig tudni valamit, valószínűleg csecsemőkorban meghalt. Két fia született az 1903-tól 1919-ig tartó házasságból: Hans Albert (1904-1973) és Eduard (1910-1965), az utóbbi szellemileg visszamaradott volt és egész életét pszichiátriai intézetben töltötte. Amikor elvált Milevától - akinek sokan nagy szerepet tulajdonítanak a relativitáselmélet megalkotásában -, a válási határozat kimondta, hogy minden későbbi (!) Nobel-díj pénzösszege Milevát illeti az ő és a gyerekek megélhetésének biztosítására. Azt azonban nem tudjuk, hogy ez valóban így lett-e. Már második feleségével - unokatestvérével - éppen Japánban utazott, amikor nyilvánosságra hozták, hogy az 1921-ben ki nem adott fizikai Nobel-díjat Einstein kapta "érdemdús matematikai-fizikai kutatásaiért, különös tekintettel a fotoelektromos effektus törvényének fölfedezésére" - vagyis meg sem említették az akkor már a laikusok körében is (kevéssé értett) szenzációt keltő relativitáselméletet. Ez a Svéd Királyi Akadémia nem első, de nem is utolsó, egyik legnagyobb baklövése volt (e téves döntésekről egész könyvet lehetne írni).

Pető Gábor Pál


<-- Vissza az 2000/2 szám tartalomjegyzékére