1999/10 Különszám

Nemzetközi eredmények és trendek

A PET az ezredfordulón

Gulyás Balázs


A modern biomedicinális kutatási és diagnosztikai módszerek egyik koronázatlan "királynője" a pozitron emissziós tomográfia vagy PET: Az elmúlt két évtized során a PET' kifejlesztése és széles körű alkalmazása forradalmi változásokat hozott nem csak a klinikai diagnosztikában, hanem az agykutatásban, az élettani kutatásokban, a gyógyszerkutatásban és fejlesztésben is. A PET a funkcionális biológiai képalkotó eljárások közé tartozik. Segítségével az élő szervezetbe juttatott, pozitront kibocsátó izotóppal megjelölt, biológiai jelzőmolekulák térbeli és időbeli eloszlását tanulmányozhatjuk pontos anatómiai kontextusban. Mivel elméletileg a szervezet anyagcseréjében részt vevő bármilyen szerves molekula vagy annak prekurzora béta-bomló izotóppal jelölhető, a módszer segítségévei számos biokémiai, élettani, farmakodinamikai vagy farmakokinetikai folyamat paramétere térben és időben mérhető és nagy anatómiai pontossággal lokalizálható működés közben az élő szervezetben.


Előzmények

Az izotópokat felhasználó modern képalkotó eljárások kifejlesztésének története a század elejéig nyúlik vissza. Azzal egyidőben, hogy Wilhelm Conrad Röntgen a századforduló előtt (1896) először alkalmazza a katódsugárzást az általa elnevezett biológiai képalkotó módszerben (Nobel-díj: 1901), Párizsban Antoine Henri Becquerel, Marie Sklodowska-Curie és Pierre Curie (Nobel-díj: 1903) leírják a természetes radioaktivitás jelenségét és a természetes izotópok tulajdonságait és annak gyakorlati alkalmazásaival kapcsolatban is kísérleteket folytatnak. Honfitársunk, Hevesy György (Nobel-díj: 1943) már a tízes években elkezdi vizsgálatait a természetes izotópok biológiai jelzőanyagként való alkalmazhatóságával kapcsolatban. A harmincas évek legelején egy másik honfitársunk, Szilárd Leó írja le elsőként a mesterséges izotópok termelésére képes részecskegyorsítóról elképzeléseit és szabadalmi javaslatát, amelyet azonban végül is nem ő, hanem az amerikai Ernest Orlando Lawrence valósít meg a gyakorlatban (Nobel-díj: 1939). Az első részecskegyorsítók, a ciklotronok meghozzák azt a lehetőséget, hogy segítségükkel immár mesterséges izotópokat lehessen rendszeresen termelni kísérleti, ipari vagy orvosi alkalmazások céljából. Carl David Anderson 1932-ben elsőként ad leírást egy új elemi részecskéről, az elektron pozitív töltésű "ellen-anyag" párjáról, a pozitronról (Nobel-díj: 1936), és alig két évvel később Frederic Joliot és Iréne Joliot-Curie először állít elő mesterséges pozitron kibocsátással bomló izotópokat (Nobel-díj: 1935).

A mesterséges rövid életidejű izotópok gyakorlati felhasználása a biológiát és az orvostudományt is azonnal lázba hozza: elkészítik az első érzékelő rendszereket az élő szervezetbe bejuttatott izotópok detektálására, kialakulnak az első gamma-kamerák, és megszületnek az első matematikai modellek, amelyek segítségével a szervezetbe juttatott izotópok mért adataiból a szervezet egyes élettani, biokémiai paramétereire lehet következtetni. Már 1948-ban két amerikai kutató, S. S. Kety és C. F. Schmidt kidolgozza a vérátáramlás pontos mérésére az első "tracer kinetikus" modelleket, amelyeket a későbbiekben radioaktívan jelzett jelzőanyagokra (tracerekre) is alkalmaznak. Kety fiatal munkatársa, Louis Sokoloff, a módszert továbbfejleszti és kidolgozza a szervezet anyagcseréjének pontos mérésére szolgáló és a mai napig rendszeresen alkalmazott modellt.

Már 1953-ban pozitront emittáló izotópok felhasználásával és a fenti modellek alkalmazásával elkészültek az agyi anyagcsere és vérátáramlás mérésére szolgáló detektorrendszerek, amelyek segítségével többek között agytumorokat lehetett kimutatni. Ugyanakkor e rendszerek nem adtak pontos anatómiai információt vizsgálatuk tárgyáról, az élő szervezetről. Ezt a dimenziót a tomográfiás elv alkalmazása "hozta be" a módszer továbbfejlesztése során. A tomográfiás elv lényege igen egyszerű (1. ábra) és már a harmincas években is kísérleteztek hazánkban, a világhírű Tungsram gyár Bródy Imre vezette laboratóriumában a kutatók a tomográfiás elven alapuló metszet-képalkotás problémájának megoldásán. Amikor azonban az emberi szervezetből származó óriási tömegű információt kellett feldolgozni nemcsak a korai számítógépek kapacitása nem volt elegendő, de elemi matematikai modellek sem álltak a kutatók rendelkezésére a probléma kezelésére. A kérdéskör pontos matematikai kezelésének megoldásában Allan M. Cormack jeleskedett (Nobel-díj: 1980), akinek matematikai eredményeit felhasználva és nem kevés leleményességgel a hetvenes években Godfrey N. Hounsfield (Nobel-díj: 1980) elkészítette az első számítógépes tomográfokat és ezzel megvetette a CT, az MRI, a PET és egyéb tomográfiás elven alapuló képalkotó módszerek alapjait.

1. ábra: A tomográfiás elv alapja a mindannyiunk által jól ismert számtani feladat: a végösszegek alapján meghatározni, mely számok állnak az egyes "képelemekben".

Az első PET kamerát, amely 18F-fluoro-deoxy-glukóz izotóppal kezdte meg működését, Michel Ter-Pogossian és munkatársai építették 1975-ben St. Louis-ban, a Washington University Sugárfizikai és nukleáris medicina tanszékén.

Jelenleg a világban több mint 200 PET laboratórium működik (www.icppet.org; www.neuro.ki.se/neuro/europet.html).

A PET alapelemei

A PET lényege, hogy pozitron kibocsátással bomló (béta bomló) izotóppal jelzett biológiailag aktív jelzőmolekulákat juttatunk az élő szervezetbe, s azok szöveti eloszlását egy detektorrendszer segítségével regisztráljuk, majd az így nyert információt a tomográfiás módszer segítségével két- vagy háromdimenziós kvantitatív eloszlástérképekké alakítjuk át.

A PET az orvosbiológiai képalkotó eljárások közé tartozik. Mivel a PET a tomográfiás elven alapul, e szempontból "rokona" a számítógépes tomográfiának (computerised tomography, CT), a nukleáris magmágneses rezonanciás képalkotásnak (nuclear magnetic resonance imaging, NMR vagy MRI), és az egy-foton kibocsátáson alapuló tomográfiának (single photon emission tomography, SPECT) 1. táblázat. Ugyanakkor különlegessége, hogy míg más képalkotó eljárások esetében a sugárforrás (például fény vagy katódsugár-forrás) a vizsgált rendszeren, testen kívül helyezkedik el (mint a reflexió [fényképezés] vagy a transzmisszió [Röntgen vizsgálata] esetében), a PET-nél (hasonlóképpen a SPECT módszerhez) a sugárforrás magában a vizsgált rendszerben, testben belül van: pozitron emisszió történik (2. ábra).

1. táblázat • A tomográfiás elven alapuló orvosbiológiai képalkotó eljárások összehasonlítása

2. ábra: A biomedicinában leggyakrabban használt képalkotási módszerek alapelveinek összehasonlítása.

A PET alapelemei: 1. ciklotron (részecskegyorsító), amely béta bomló izotópokat termel; 2. az így nyert izotópokat radiokémiai laboratóriumban igen gyors szintézisek során biológiailag aktív molekulákba (jelzőanyag, "tracer", radioligand) építik be; 3. az így kialakított jelzőanyagokat a beteg, illetve kísérleti személy (állat) szervezetébe intravénás injekció formájában (vagy ritkábban: belélegeztetés révén) juttatják be; 4. a jelzőanyagból vett mintát rendszeresen radiofarmakológiai minőségellenőrzésnek kell alávetni; 5. a PET kamera a szervezetbe juttatott jelzőanyag eloszlását pontos anatómiai viszonyok között regisztrálja; 6. az így nyert adatokból képfeldolgozási műveletek során (gyakran megfelelő matematikai-kinetikai modellek segítségével) biológiai-élettani-biokémiai információk nyerhetők (3. ábra).

3. ábra: A biomedicinában leggyakrabban használt képalkotási módszerek alapelveinek összehasonlítása.

A PET fizikai alapjai

A pozitron (b+) a negatívan töltött elektron pozitív töltéssel rendelkező "ellenanyag"-párja. Mint ilyen, a természetben viszonylag ritka elemi részecske, amely "normális földi viszonyok" között, keletkezési helyétől eltávolodva általában egy mm-en belül egy elektronnal találkozik s a két részecske annihilálja egymást. Az annihiláció során két 511 keV-os g-foton keletkezik, melyek egy tengely mentén két ellentétes irányba szétsugárzódnak. Az így keletkező gammafotonokat szcintillációs detektorokkal regisztrálni lehet. A napjainkban használt PET kamerákban leggyakrabban a nátrium-jodid (NaI) vagy a bizmut-germánium (Bi4Ge3O2) kristályt használják, melynek előnyös tulajdonságai közé tartozik, hogy a gammafotonokat viszonylag nagy hatékonysággal alakítja át a látható fény tartományába eső fotonná. Az így nyert fotonokat egy fényelektron-sokszorozó (photomultiplier, PM) segítségével lehet értékelhető elektromos jellé átalakítani.

A PET kamerában a detektorok egy körgyűrű mentén helyezkednek el, s mindegyik egy-egy fényelektron-sokszorozóhoz csatlakozik. Két egymással szemben elhelyezkedő detektor által kijelölt csatorna a "detektorcsatorna". Amennyiben egy detektorcsatorna mindkét detektor párja egy elektronikus rendszer (koincidencia kör) segítségével bizonyos időintervallumon (általában 15 nsec) belül egy-egy fotont észlel, tudjuk, hogy a detektorcsatorna térfogatában annihilációs esemény történt (4. ábra).

4. ábra: Pozitron-elektron annihiláció és koincidencia detektálás a PET-ben.

A detektorokat tartalmazó detektorgyűrű egy-egy detektora a gyűrű számos más tagjával képezhet egyidőben detektorcsatornát (5.A ábra). A jelenleg használt kamerákban általában egy detektor a gyűrűben lévő detektorok kétharmadával áll ilyen kapcsolatban; a Magyarországon használt GE 4096 Plus kamera esetében a gyűrűben 512 detektor helyezkedik el s ezek mindegyike 355 más detektorral alkot detektorcsatornát. Egy gyűrű általában néhány milliméter (általában 3-6 mm) vastagságú "szeletet lát" az élő szervezetből. A gyűrűk számának növelésével a kamera által észlelt "kép-szeletek" számát közvetlenül is növelni lehet, illetve a szomszédos gyűrűk közti detektorcsatornák kialakításával "másodlagos", "harmadlagos" stb. képsíkok ("szeletek") hozhatók létre (5.B ábra és 5.C ábra). Ezek az úgynevezett kétdimenziós adatgyűjtés esetén kialakított képsíkok, de a modern kamerákban (5.D ábra) már az is megoldható, hogy szinte minden olyan detektor-kombináció "él", amelyik geometriailag elképzelhető, és ezáltal a kamera háromdimenziós adatgyűjtést végezhet. Így kialakított tengelyirányú képmező (a kamera "látótere") hosszát (mely a modern kamerák esetében 10 és 16 cm között van) meg lehet sokszorozni azzal is, hogy a kamera vizsgálóasztalán fekvő beteget a vizsgálóasztal automatikus mozgatásával akár tetőtől talpig végig lehet vizsgálni ("egész test PET").

5. ábra: A. A PET detektorgyűrűjében lévő detektorok mindegyike párba állítható számos más vele szemben lévő detektorral, így egy detektor számos detektorcsatorna kialakításában vesz részt. B. A PET kamera több detektorgyűrűt tartalmaz s így a kamera háromdimenziós látótere a vizsgált test egy térfogatát fedi le. C. A Debrecenben lévő GE 4096 Plus PET kamera detektorgyűrűi. D. PET kamera.

A PET kamera térbeli feloldóképessége úgy mérhető, hogy a kamera látóterében lévő pontszerű sugárforrás a leképezés során Gauss-eloszlásként jelenik meg, amelynek félérték szélessége - "full-width-at-half-maximum" (FWHM) - jellemzi a térbeli feloldást (6. ábra). Ez az érték a modern kamerák esetében 3,5 mm körül van; a Magyarországon lévő kamera feloldása a képsíkban 5 mm, tengelyirányban 6 mm. A kamera lokalizációs pontossága (az a képesség, hogy két térbeli intenzitás-maximum ["peak-to-peak"] között különbséget tegyen) azonban a térbeli feloldóképességet is meghaladhatja és általában 2 mm körül van (6. ábra).

6. ábra • A pontszerű, ideális sugárforrásból érkező jel a leképezés során egy Gauss- eloszlásként jelenik meg, amelynek félértékszélessége (mm-ben kifejezve) jellemzi a PET kamera térbeli feloldóképességét, míg az intenzitáscsúcsok közti távolság (peak-to-peakdistance) a kamera lokalizációs pontosságát jellemzi.

A PET-ben leggyakrabban használt izotópok

A számos pozitron kibocsátással bomló izotóp közül elsősorban azok alkalmasak biológiailag aktív molekulák jelzésére, amelyek (i) az élő szervezetek gyakori alkotóelemei közé tartoznak és (ii) a felezési idejük rövid, így a vizsgálat során általuk okozott biológiai sugárterhelés alacsony. A PET-ben felhasznált izotópok döntő többségét jelenleg elsősorban ciklotronok, kisebb részben lineáris gyorsítók segítségével állítják elő. A ciklotron gyorsítóterében elektromos erőtér hatására spirális pályán közel fénysebességűre gyorsulnak föl elemi részecskék (például protonok vagy alfa-részecskék), amelyekkel egy céltárgyat bombáznak. Ennek hatására a céltárgyban lévő atomok egy részéből magfizikai reakciók során béta bomló izotóp keletkezik. A céltárgy megfelelő megválasztásával természetesen a kívánt izotópok megválaszthatóak. A PET-ben leggyakrabban használt izotópokat (melyeket bio-izotópoknak is szokás nevezni) a 2. táblázat tartalmazza.

2. táblázat • A PET-ben leggyakrabban használt izotópok és fő tulajdonságaik

Radiokémia

A bio-izotópoknak az orvosi felhasználás szempontjából "kedvező" sajátságai, hogy radioaktívak, de igen rövid a felezési idejük. E két tulajdonság azonban megnehezíti a velük dolgozó kémikusok dolgát: a gyors felezési idő miatt pedig rendkívül gyorsan, csak igen gyorsan lezajló kémiai reakciók felhasználásával dolgozhatnak; ugyanakkor a radioaktivitás különleges biztonsági feltételeket követel meg. A radiokémikusok a ciklotron céltárgyából nyert izotópokat gyors kémiai reakciók segítségével biológiailag aktív jelzőmolekulákba építik be. Olykor a ciklotron céltárgyából származó izotóp maga is biológiailag aktív jelzőmolekula (például az 15O2 molekula) és azonnal a betegbe juttatható, a legtöbb esetben azonban többlépcsős kémiai reakció során történik a radioaktív jelzőanyag, a radiotracer szintézise. A radiotracer, amennyiben az élő szervezet valamely szöveti eleméhez (egy specifikus kötőhelyhez, azaz receptorhoz) kötődik, a radioligand nevet viseli.

A PET radiokémia egyik jellemzője, hogy a hatékonyság érdekében a teljes szintézisnek az alkalmazott izotóp fél életidejének háromszorosánál rövidebb időn belül kell lezajlania, és az így nyert jelzőanyag radioaktivitása legalább 30%-a legyen a kiindulási radioaktivitás mennyiségének. Ez utóbbi elv azonban igen sok esetben sérül és számos központi idegrendszeri radioligand esetében jó, ha a kiinduló dózis 10%-át eléri a végtermék radioaktivitás szintje. Néhány gyakrabban használt jelzőanyagot a 3. táblázat tartalmaz.

3. táblázat • PET vizsgálatnál leggyakrabban használt biológiai jelzőmolekula

Minőségellenőrzés és a jelzőanyag bejuttatása a szervezetbe

A termelt jelzőanyagot a beteg vagy kísérleti személy (avagy kísérleti állat) szervezetébe legcélszerűbb intravénás injekció formájában bejuttatni; ebben az esetben a jelzőanyag "biológiai elérhetősége" (bioavailability) 100%-os. Ritkábban előfordul az is, hogy gázállapotú jelzőanyagot (pl. 11CO vagy 11CO2) belélegeztetéssel juttatunk a vizsgált személy testébe.

A jelzőanyag beadott dózisa messze elmarad a farmakológiai hatást kiváltó gyógyszerdózisok általában milligrammos nagyságrendjétől és az úgynevezett "jelződózis" nagyságrendbe tartozik, amely a jelzőanyag tömegét tekintve a ng - pg nagyságrendet, a koncentrációt tekintve pedig a nM-pM nagyságrendet jelenti. Ugyanakkor fontos szempont, hogy a beadott jelzőanyag magas aktivitásszintű legyen (500 - 4000 mCi/mmol), hogy a vizsgálat során nyert adatok statisztikailag jól értékelhető felvételekhez vezessenek.

Nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy az emberi szervezetbe ily módon bejuttatott anyag kellő tisztasági fokú-e ahhoz, hogy a szervezetet ne veszélyeztesse. Minden emberi szervezetbe bejuttatott PET jelzőanyagnak gyógyszer tisztaságúnak kell lennie, és így elméletileg minden egyes alkalommal ellenőrizni kellene, hogy a beadásra kerülő szer kémiailag és radiokémiailag kellően tiszta, steril és pirogénmentes (azaz lázkeltő hatása nincs). A rövid féléletidejű izotópok (pl. 15O) esetében erre időnként kerül sor (pl. minden tizedik szintézis), míg a viszonylag hosszabb féléletidejű izotópok esetében (pl. 18F) a kémiai és radiokémiai tisztaság mérésére minden egyes alkalommal, de a sterilitási és pirogénmentességi teszteket ebben az esetben is csak időnként lehet elvégezni.

Képfeldolgozás és -kiértékelés

A kamera detektorcsatornáin belül észlelt események sokasága kétféle információt hordoz: egy mennyiségi (intenzitás, hány annihiláció történt) és egy minőségi (lokalizáció: a detektorcsatornán térfogatán belül történtek az események) jellegűt. Elektronikus memóriarendszer rögzíti a vizsgálat során minden detektorcsatorna térfogatán belül észlelt eseményt. Ezt az információt számítógépes rendszer segítségével térben "visszavetítve" (back-projection; 7. ábra) kétdimenziós esemény-térképeket kapunk, melyek az egyes detektorgyűrűk területén belül az annihilációs események kétdimenziós térbeli eloszlását (azaz a radioaktivitás eloszlását) adják meg. Amennyiben bizonyos időintervallumokat felhasználva történtek a mérések, az aktivitáseloszlások változásai az idő függvényében vizsgálhatók.

7. ábra • A PET képalkotási elve a "szűrt visszavetítés" (fileted back-projection) alapján áll. A, A pontszerű (ideális) sugárforrás a detektorokban jeleket ad (A) Ha "szűrés" nélkül vetítjük vissza a kép képrekonstrukció során, a detektorcsatornákat jelenítjük meg a detektorgyűrű területén. (B). Megfelelő matematikai műveletek segítségével ("szűrés", "filtering") az eredeti jel nagy pontossággal rekonstruálható (C). Kiterjedt kétdimenziós jeleloszlások hasonlóképpen rekonstruálhatók a PET esetében (D).

Az így nyert eloszlás-térképek azonban csupán a szervezetbe juttatott radioaktív jelzőanyag térbeli eloszlásáról nyújtanak információt. Annak érdekében, hogy ezt az információt biológiailag értelmezhető információvá alakítsuk, egyrészt pontosan ismernünk kell nemcsak a PET kamera által mért "szöveti" radioaktivitás értékeket, hanem a vérben lévő radioaktivitás mértékét és annak időbeli változásait (8. ábra) is. Emellett olyan biológiai modellekre (tracer kinetikai modellek) van szükségünk, amelyek segítségével a jelzőmolekulák szövetekben való eloszlását biokémiai, élettani paraméterekké lehet átalakítani. A mindennapi gyakorlatban használt, sokszorosan bebizonyított érvényű kinetikus modellek segítségével számos biokémiai, élettani paraméter térbeli eloszlásfüggvénye pontosan meghatározható. A legegyszerűbb eset az, amikor egy olyan radiotracert használunk, amely a vérbe juttatva onnét szabadon bediffundál a szöveti térbe és pillanatok alatt egyenletesen eloszlik a szervezet egészében (9.A ábra). Ilyen, a szervezet szövetterei között "szabadon diffundáló" radiotracer - amely egyszersmind ideális vérátáramlás jelző is - azonban kivételesen ritka (a butanol közelíti meg ezt az ideális tracert, mert egyszerre kielégít két tulajdonságot: hidrofil is [ez szükséges ahhoz, hogy a vérben, a szövetközi térben, illetve a sejteken belül akadályoztatás nélkül jelen legyen] és lipofil is [amely a sejtmembránon való szabad átjutás miatt lényeges]). A legtöbb radiotracer azonban igen bonyolult megoszlást mutat a szervezet különböző kompartmentjei között és eloszlásuk csak többváltozós "tracerkinetikai modellek" segítségével írható le (9.B ábra).

8. ábra • A PET-ben használt tracer kinetikus modellek alapfeltétele két mérés: a PET kamerával történő szöveti radioaktivitás szintjének, illetve az artériás vérben lévő radioaktivitás szintjének mérése.

9. ábra.A. A legegyszerűbb "két-rekeszes" tracer kinetikai modell. B. A "több-rekeszes" tracer kinetikai modell.

Igen sok esetben (például szöveti anyagcserét jelölő tracerek, így glükóz vagy metionin esetében is) azonban az aktivitáseloszlás és az anyagcsere változásai közti összefüggés kinetikus modellek nélkül is egyértelmű s ezekben az esetekben az aktivitáseloszlás maga is diagnosztikus értékű információval szolgál.

Vizsgálati paraméterek

A PET-tel történő vizsgálatok típusait a 4. táblázat tartalmazza. A leggyakoribbak az anyagcsere-vizsgálatok, amelyek révén mind anyagcsere-fokozódást, mind anyagcsere-csökkenést ki lehet mutatni. Mivel az anyagcsere fokozódása mind egészséges (pl. fokozott szellemi működés), mind kóros (pl. tumor) folyamatok során lehetséges, a módszerrel vizsgálni lehet a szervezet fiziológiás avagy kóros anyagcsere-változásait. Hasonlóképpen, az anyagcsere csökkenhet fiziológiás avagy kóros körülmények között. Az anyagcsere-vizsgálatok után a leggyakoribb vizsgálati típus a vérátáramlás mérése. Az anyagcsere-folyamatok alatt, ha azt külön nem jelezzük, mindenekelőtt a szervezet energiaellátásában legfontosabb szerepet játszó szőlőcukor (glukóz) metabolizmust értjük. A szervezet legjelentősebb energia felhasználói a szív, az agy és a vázizmok, amelyek a 18F izotóppal jelzett 2-deocy-D-glükózzal (FDG) végzett egész test PET vizsgálatok során azonnal kirajzolódnak (10. ábra). Természetesen nem csupán a szervezet glukóz anyagcseréjét lehet PET-tel mérni, hanem számos más molekuláját: közülük a leggyakrabban az egyes aminosavak (pl. a metionin, lásd később) metabolizmusának mérése történik, de egyebek mellett lehetséges az oxigén avagy a fluor anyagcsere közvetlen követése is. Ez utóbbi kiválóan alkalmas a fluort nagymértékben hasznosító csontrendszer vizsgálatára (11. ábra).

4. táblázat • A PET-tel gyakrabban vizsgál biokémiai, élettani paraméterek

10. ábra: • Az egész test FDG-vel történő PET vizsgálata során azon szervek rajzolódnak ki legjobban, amelyek a szőlőcukrot legintenzívebben használják fel anyagcseréjük során: a szív, az agy és a vázizomzat. (Magnus Dahlbohm, UCLA, szíves engedélyével).

11. ábra • 18F jelzőanyaggal végzett PET vizsgálat a csontrendszert rajzolja ki (Magnus Dahlbohm, UCLA, szíves engedélyével).

Az FDG PET vizsgálatot lehet az agyi metabolizmus feltérképezésére is használni. Ilyen esetben jól látható, hogy az agy sejteket tartalmazó szürkeállománya, melynek túlnyomó része az agykéregben van, kisebb részben pedig az úgynevezett kéreg alatti magvakban (thalamusz, törzsdúcok), jóval nagyobb mértékben használ fel glukózt, mint a csupán idegrostokat tartalmazó fehérállomány (12.A ábra).

12.A. ábra • Az FDG-vel végzett agyi PET vizsgálat során nemcsak a szőlőcukrot intenzívebben hasznosító szürkeállomány és az alacsony anyagcseréjű fehérállomány különíthető el egymástól, hanem a szürkeállományon belül a magasabb aktivitást mutató részek a kevésbé aktívaktól. A felvétel 7 normális kísérleti személy átlagolt agyi metabolikus képét mutatja egy horizontális metszetben.

Régóta ismert, jól bizonyított tény, hogy élettani körülmények között a szöveti anyagcsere és a szöveti vérátáramlás egymással szorosan összefügg és a változások szorosan követik egymást. Ennek a jelentősége a PET szempontjából az, hogy a vérátáramlást rövidebb életidejű jelzőanyagokkal lehet vizsgálni, mint a metabolizmust, így például az agy rövidebb ideig tartó szellemi tevékenységei (pl. mozgási folyamatok irányítása) során az agyi vérátáramlás rövid ideig (1 perc) tartó PET méréséből az egyes agyterületek lokális anyagcsere változásaira, illetve áttételesen az ezek mögött álló idegtevékenységek intenzitására lehet pontos következtetéseket levonni (12.B ábra). A sorban következő gyakoriságú PET vizsgálatok a receptor-rendszerek vizsgálatával kapcsolatosak ( 12.C ábra ), majd ezeket követik az egyéb típusú (pl. pH) vizsgálatok.

12.B. ábra • A 150-butanollal végzett PET vizsgálat során az agyi vérátáramlás eloszlása láttatható. A felvétel 10 kísérleti személy átlagolt vérátáramlási képe, a metszet azonos magasságban készült, mint a 12.A felvétel. Jól látható, hogy a metabolizmus (A) és az agyi vérátáramlás (B) hasonló regionális eloszlást mutat.

12.C. ábra • Az agyi GABAA-benzodiazepin receptorok eloszlásának képe 11C-flumazenil jelzőanyaggal vizsgálva. A felvétel 5 normális kísérleti személy átlagolt képe, a metszet azonos magasságban készült mint az A és B ábrákon.

A PET-tel történő anyagcsere avagy receptor-kötési vizsgálatok nemcsak statikus értékeket adnak (statikus PET vizsgálat), hanem az egyes vizsgált paraméterek időbeli változásait is követni lehet a segítségükkel (dinamikus PET vizsgálat).

A PET a fentiek alapján a biomedicina számos területén alkalmazható vizsgálati módszer. A vizsgálatok elsősorban három nagy területet foglalnak magukban: az orvosi diagnosztikát, a gyógyszerkutatást és -fejlesztést, illetve a központi idegrendszer kutatását.

A PET alkalmazásai az orvosi diagnosztikában

Az elmúlt két évtizedben a PET vizsgálatok a modern orvosi diagnosztika nélkülözhetetlen eszközeivé váltak. 1991-ben jelent meg a nukleáris orvostudomány vezető folyóiratának, a Journal of Nuclear Medicine-nek egy teljes száma, amely 180 oldalon először adott egy nagy ívű áttekintést a PET széles körű alkalmazási lehetőségeiről a klinikai diagnosztikában (13. ábra). Az azóta eltelt időszak során tovább erősödött a PE'I' szerepe a modern klinikai gyakorlatban, ahol módszer a következő területeken játszik kiemelt szerepet:

- diagnosztika;

- differenciáldiagnosztika; - terápiakijelölés;

- gyógyszeres terápiák hatékonyságának ellenőrzése;

- sebészileg eltávolított tumorok utánkövetése, reziduális (az eltávolításból kimaradt) vagy visszatérő (rekurrens, recidív) tumorok vizsgálata.

13. ábra • A Joumal of Nuclear Medicine 1991. áprilisi számának címlapja (a Society of Nuclear Medicine szíves hozzájárulásával).

Mivel a legegyszerűbb és leginkább bejáratott PET mérések a szervezet glükóz vagy aminosav anyagcseréjével kapcsolatosak, azon szervek vizsgálata a leggyakoribb, amelyek metabolizmusa eleve magas (szív, agy) és mind a regionális metabolikus növekedés, mind a csökkenés jelentős diagnosztikus értékkel bír. Ugyanakkor a tumoros elváltozások legnagyobb részében igen jelentős anyagcsere-növekedés figyelhető meg, függetlenül attól, hogy a tumor elsődleges-e (primér tumor) vagy áttét (metasztázis), s hogy az mely szervben jelenik meg. Végül, de nem utolsósorban, a PET kiválóan alkalmas a központi idegrendszer kötőhelyeinek (receptorainak) vizsgálatára is. Így a PET elsősorban a neurológiai, pszichiátriai, kardiológiai és onkológiai diagnosztikában kiemelkedő fontosságú. Ezekkel a területekkel a jelen kiadvány több írása foglalkozik.

A PET-nek az alapdiagnosztikában kiemelkedő szerep jut olyan elváltozások esetében, amelyek más metszetkép alkotó eljárásokkal, például a CT-vel vagy MRI-vel nem mutathatók ki, mert vagy még olyan kezdeti stádiumban vannak, hogy az anyagcsere elváltozásokat nem követi jelentős anatómiai elváltozás, vagy az anatómiai elváltozások az "anatómiai" képalkotó eljárások (CT, MRI) feloldóképességét nem érik el. Például bizonyos agyi tumorok, az úgynevezett mikroadenómák csupán néhány száz vagy néhány ezer sejt "megbolondulásán" alapulnak, s bár makroszkópos anatómiai elváltozással nem járnak, jelentős anyagcsere növekedés és funkciózavar kíséri őket. A PET az ilyen agytumorok kimutatásának, lokalizálásának szinte egyedülálló eszköze (14. ábra).

14. ábra • Egy 11 C-metioninnal kimutatott mikroadenoma PET felvétele. (Mats Bergström, Uppsala PET Centrum, szíves engedélyével.)

Az anyagcsere-növekedés mellett fontos a PET szerepe a helyi anyagcsere csökkenéssel járó folyamatok megítélésében. A különböző eredetű demenciák más és más regionális agyi anyagcsere csökkenéssel járnak, amelyek PET segítségével jól azonosíthatóak (15. ábra). Amíg például a cerebrális vaszkuláris szklerózis alapján álló demenciák elszórt és szabálytalan regionális agyi anyagcsere-csökkenést mutatnak, az Alzheimer típusú demenciák elsősorban a homlok és fali lebenyben induló kiterjedt súlyos anyagcsere-csökkenéssel járnak. Ezzel szemben más agyi degenerációs folyamatok, amelyeknek nem szükségszerű velejárója a korai dementálódás, igen eltérő anyagcsere mintázatokat mutathatnak (16. ábra).

15. ábra • Alzheimer-típusú demenciában szenvedő beteg agyi FDG PET felvétele. (Összehasonlítási alap a 12.A ábra.)

16. ábra • Mitokondrium megbetegedésben (MELAS) szenvedő beteg agyi FDG PET felvétele. Szemben az Alzheimeres beteg diffúz agyi anyagcsere-csökkenésével (14. ábra), ezen esetben az agyi metabolizmus csökkenése igen változatos eloszlást mutat. (Molnár Mária Judit, DOTE Idegklinika, szíves engedélyével.)

A PET vizsgálatok diagnosztikai biztonságát jelentősen növelni lehet több radiotracer együttes alkalmazásával. Így például helyi agyi anyagcsere-csökkenés van epilepsziák esetében is, elsősorban az epilepsziás góc (fókusz) helyén. Ezt a regionális anyagcsere-csökkenést megfelelő anyagcsere tracerrel, pl. FDGvel pontosan lokalizálni tudjuk. Ugyanakkor az epilepsziás gócot karakterisztikusan jellemzi (és már az anyagcsere-csökkenés megjelenése előtt kimutatható) egyes agyi receptor-rendszerek (pl. a GABAA-benzodiazepin rendszer) súlyos károsodása, amely megfelelő radioliganddal (pl. 11C-flumazenil) jól kimutatható (17. ábra). Mindez jelentős támpontot ad az idegsebészeknek, akik megfelelő esetben a góc eltávolításával a beteg állapotán segíteni tudnak. Az agyi receptorrendszerek 5. táblázat károsodása számos neurológiai és pszichiátriai megbetegedésben játszik kulcsszerepet (lásd Gulyás-Halldin-Farde tanulmánya), így az agyi receptor architektúra PET vizsgálata specifikus radioligandok segítségével rendkívül fontos diagnosztikai következtetésekhez vezethet. Például a szkizofréniás megbetegedések során a különböző típusú agyi dopamin receptorok (D1, D2, D3, D4, D5) károsodása jól kimutatható (18. ábra).

17. ábra • Epilepsziás beteg PET felvételei: a felső sorban két egymást követő horizontális metszeten 11C-fiumazenillel jelölve a GABAA-benzodiazepin receptorok eloszlási képe látható, míg az alsó sorban lévő, a fentiekkel azonos magasságban készült metszeteken FDG-vel jelölve az agyi glükóz metabolizmus látható. Mindkét jelölés kimutatja az agy fali lebenyében lévő jelentős aktivitást-csökkenést, amely az epilepsziás góc helyét jelzi. (Ivanca Savic, Karolinska Intézet, szíves engedélyével.)

18. ábra • Normális kísérleti személyben a törzsdúcokban a D1-es receptorok igen magas sűrűséget mutatnak (bal oldali kép), míg kezeletlen kataton szkizofrén betegben a D1-es receptorok sűrűsége igen alacsony jobb oldali kép). (Per Karlsson, Karolinska Intézet, szíves engedélyével.)

5. táblázat • A főbb agyi receptor-rendszerek és a velük kapcsolatban lévő idegrendszeri megbetegedések

Az optimális terápia kijelölésében számos esetben döntő a PET vizsgálat eredménye. Például agytumoroknál a sebész számára a műtéti terület helyét, a rezekció pontos nagyságát, várható agyi funkcionális károsodás mértékét adja meg a PET. Természetesen ugyanez áll a testen belüli tumorok pontos helyének, kiterjedésének meghatározására. Hasonlóképpen, by-pass műtétek előtt végzett PET szívvizsgálatok esetében információt nyerhet a sebész arra nézve, hogy érdemes-e a jelentős kockázattal járó nyitott szívműtétet elvégezni, mert a szívizom az érpótlás után regenerálódni fog. De az alkalmazott terápia hatékonyságának követésére is alkalmas a PET vizsgálat. Egy példa erre a Hodgkin típusú limfóma gyógyszeres kezelésének követése PET-tel (19. ábra). Természetesen nemcsak a gyógyszeres terápia hatékonyságát, hanem a sebészi beavatkozások után követését is ellenőrizhetjük PET-tel azt vizsgálva, hogy például egy agytumor eltávolítása után maradt-e vissza tumoros szövet az agyban (reziduális tumor), avagy hónapokkal-évekkel a műtét után visszatér-e a tumoros elváltozás (recidív, illetve rekurrens tumor, 20. ábra).

19. ábra • A. Hodgkin limfómás beteg horizontális, a szív szintje felett készült mellkasi PET felvétele a betegség aktív stádiumában. A felvétel során a jelzőanyag a fehérje metabolizmust kiválóan jelölő 11C-metionin volt. A szegycsont a kép teteje, a gerincoszlop a kép alja felé néz. A csigolyákban lévő csontvelő intenzíven vesz részt a vérképzésben, ezért ennek metabolizmusa normálisan is magas; ez a kép alsó felében látható. Ugyanakkor a betegségben résztvevő, kórosan magas anyagcseréjű nyirokcsomók konglomerátuma is kirajzolódik a képen. B. A három hónappal a kezelés után készült felvételen csupán a gerinccsigolya normálisan is intenzívebb fehérje anyagcseréjét látjuk, a korábban kórosan magas anyagcserével rendelkező mellkasi nyirokcsomók már nem mutathatók ki.

20. ábra • Agytumor rezekcióját követően, több hónappal a műtét után, a rezekciós üreg szélein ismét igen magas metabolikus aktivitás mutatható ki, jelezve a tumoros elváltozás visszatértét ("recidív tumor").

A fentiek csupán néhány példával szolgáltak annak érzékeltetésére, hogy a PET a modern orvosi diagnosztika egyik legfontosabb és legértékesebb eszközévé vált az elmúlt évek során. A jelen kötet több írása ennek részletesebb kifejtésével foglalkozik.

A PET alkalmazásai a gyógyszerkutatásban és -fejlesztésben

A gyógyszerkutatás és fejlesztés az egészségügy egyik legfontosabb és legnagyobb költségigényű része. Az elmúlt 20 évben a világon a gyógyszerfejlesztésre fordított összegek több mint meghatszorozódtak, és ennek az intenzív fejlesztésnek egyértelmű eredményei is mutatkoznak napjainkban. A gyógyszerfejlesztés folyamata azonban nem csak rendkívül költségigényes, de viszonylag lassú folyamat; egy gyógyszer kifejlesztése (a molecule-to-drug time) átlagosan 12-13 év, és a nagy gyógyszergyártók által egy fejlesztésre fordított összeg 300 millió Euro körül mozog! (21. ábra)

21. ábra. • A gyógyszerfejlesztés főbb lépései.

E téren is forradalmi változást jelentett a PET megjelenése, mely a gyógyszerkutatás és fejlesztés több fázisában tud bekapcsolódni a vizsgálati sorba és azt igen jelentős mértékben képes időben megrövidíteni. Bár elméletileg tehát számos vizsgálati lehetőség van a gyógyszerkutatásban, ahol a PET jelentős szerepet játszhat (6. táblázat), a gyakorlatban eddig három alkalmazási terület került előtérbe:

- a gyógyszerek szervezeten belüli eloszlásának vizsgálata;

- a gyógyszerek specifikus receptorokhoz való kötőképességének bizonyítása;

- és a gyógyszerek által kiváltott élettani hatások vizsgálata, a terápia hatékonyságának követése.

6. táblázat

A PET vizsgálati lehetőségek a gyógyszerfejlesztés és gyógyszerkutatás során

Az így elvégzett vizsgálatok segítségével egyes előzetes felmérések szerint (mivel a módszer csak az elmúlt években lett e téren egyre inkább elfogadott, pontos adatok még nem állnak a rendelkezésünkre) a molecule-to-drug time akár felére is csökkenhet! Nyilvánvaló, hogy amikor egy nagy gyógyszergyár (pl. Pfizer: Viagra) egy-egy új termékéért napi 1 millió dolláros bevételt könyvelhet el, a gyógyszergyárak vezetői nemcsak azt fontolják meg, hogy igénybe veszik-e a PET módszert a fejlesztés során, hanem a világcégek sorban állítják fel saját PET laboratóriumaikat.

Kiemelten kell megemlékeznünk a PET jelentőségéről a központi idegrendszerrel kapcsolatos alapkutatásokban. E téren döntően két kutatási terület az, ahol a PET forradalmian újat hozott az idegrendszeri kutatásokba: az agy aktivációjának, a magasabb agyi működések lokalizációjának vizsgálata, illetve az agyi receptor architektúra kutatása. A magasabb szellemi működések PET-tel történő vizsgálatairól e kötetben külön tanulmányban írunk.

A PET vizsgálatok költséghatékonysága

A PET kétségkívül az igen költséges vizsgálóeljárások közé tartozik. Egy PET központ felépítése több millió dolláros beruházás. Ugyanakkor maga a PET vizsgálat is magas költséggel jár: egy betegvizsgálat költsége, a vizsgálat típusától (egésztest avagy csak agy vizsgálata) és a felhasznált izotóptól, illetve jelzőanyagtól függően 1000 és 1400 USD között mozog. A kísérletes PET vizsgálatok ennél is jóval magasabb összegbe kerülnek: saját több mint egy évtizedes tapasztalatom szerint egy agy-aktivációs kísérletsorozathoz legalább 8-10 kísérleti személy vizsgálatára van szükség és egy kísérleti személy PET vizsgálata átlagosan 3 000 USD-ba kerül. A legköltségesebbek azonban a gyógyszerfejlesztéssel és gyógyszerkipróbálással kapcsolatos PET vizsgálatok: csupán egy gyógyszer-hatóanyag izotóppal történő megjelölése (azaz radioliganddá való átalakítása) és majomban végzett kipróbálása 30 000 USD-nál kezdődik.

Ezen adatok ismertetése után joggal vetődik fel a kérdés: megéri-e PET vizsgálatokat végezni? Hogy a napi élet szintén fogalmazzuk meg a kérdést: költséghatékony-e a PET vizsgálat mint diagnosztikus vizsgálat, mint kutatási módszer, és mint a gyógyfejlesztésben alkalmazott eljárás?

Az elmúlt két évtized tapasztalatai azt mutatják: látszólag kiemelkedően magas költségei ellenére a PET az egyik leghatékonyabb orvosi diagnosztikai eljárás és alkalmazása a kutatásban, elsősorban a gyógyszerkutatásban, olyan előnyökkel jár, amelyek révén sokszorosan megtérülnek az eljárás költségei.

Az összes észak-amerikai PET laboratórium munkásságát áttekintő és elemző Institute for Clinical PET (www.icp.org) adatai azt mutatják, hogy a helyes diagnosztikai kritériumok alapján kiválasztott beteganyag PET vizsgálatának költséghatékonysága (a költség-haszon arány) 1:4. Azaz a vizsgálatra fordított minden egyes ezer dollár négyezer dollár megtakarítást jelent azáltal, hogy a PET nagymértékben lerövidíti a diagnosztikus vizsgálatsor időtartamát, más magas költségigényű vizsgálatokat "vált ki", más módszereknél pontosabb diagnózist biztosít, elősegíti a terápiatervezést, a beteg ismételt utánkövetését, az alkalmazott terápia hatékonyságának ellenőrzését. A célzott, jól megválasztott és a megfelelő betegcsoportnál alkalmazott PET vizsgálat jelentősen növeli a diagnosztikus és terápiás biztonságot és számottevően hozzájárul a beteg életkilátásainak növeléséhez, életminőségének javításához.

A gyógyszerkutatásban alkalmazott PET vizsgálat költséghatékonysága még a fentieket is felülmúlja. A gyógyszerfejlesztés és -kipróbálás folyamatában számos lépésben játszhat fontos szerepet a PET vizsgálat, amely egyes tapasztalatok szerint a molecule-to-drug-time-ot 40-60%-kal lerövidítheti (Farde, 1996). Minderről a következő írások egyikében részletesen is írunk. Ami viszont egyértelmű: sikeres alkalmazás esetén néhány tízezer dollár értékű PET vizsgálat sorozattal több tízmillió dollár értéket lehet "nyerni" is.

Végül az élettani, illetve idegrendszeri alapkutatásokban jelentkező költséghatékonyságról: az alapkutatások jelentették mindig is azt a területét a tudomány világának, ahol nehéz "költséghatékonyságról" beszélni. Benjamin Franklin híres mondása a villámhárító hasznáról - "Mire jó egy újszülött?" - minden bizonnyal maradéktalanul érvényes a PET vizsgálatokra is. Ez az újszülött az elmúlt két évtizedben forradalmian változtatta meg ismereteinket az élő szervezet, különösen az idegrendszer működéséről.

A PET jövője

A fenti eszmefuttatás után felmerül a kérdés: az elmúlt két évtized sikere után milyen irányokat vesz a PET technika fejlődése, a PET további "terjeszkedése"? A radiokémiai technika fejlesztése jelenleg a PET-technika fejlődésének kiemelkedő területe. A világ legtöbb PET központjában az alapvető radiotracereket (FDG, 11C-metionin, 15O-víz stb.) már emberi közbeavatkozás nélkül, automatizált radiokémiai rendszerek segítségével állítják elő. Ugyancsak egyre inkább automatizált lesz a nem konvencionális radioligandok szintézise. A radiokémiai fejlesztés kiemelkedő jelentőségű területei a különböző receptor-rendszerekre ható nagy kötési képességű radioligandok szintézise, illetve a fejlesztés alatt álló új gyógyszer jelölt vegyületek izotóppal történő megjelölése.

A kamerák fejlesztése terén több fő irány mentén halad a munka. (i) A kamerák térbeli feloldóképességének további javítása. Teoretikus megfontolások alapján 2 mm az a határ, ami e téren elérhető. Ugyanakkor a fejlesztés rendkívül költséges, mert a cél elérése érdekében egyes elképzelések szerint 2000 detektort kellene egy detektorgyűrűbe építeni, és ez a tény exponenciálisan növelné meg a számítógépes háttér kapacitásigényét! A hamarosan kísérleti célból a kölni egyetemen felállítandó, a CTI cég által tervezett kamera 2,8 mm-es feloldóképességű és több mint 200 képsíkot "lát". (ü) A kamerák érzékenységének javítása, elsősorban érzékenyebb szcintillációs kristályok segítségével. Ez azt eredményezné, hogy a kísérleti személyek sugárterhelését tovább lehetne csökkenteni, ugyanakkor a képfeldolgozás statisztikáját tovább lehetne javítani. (üi) A PET és a CT "egybeépítése" egy kamerába. Az így kialakított "hibrid" kamera - melynek prototípusa már működik az USA-ban - egy mérésből nyújt mind pontos anatómiai (CT), mind pontos funkcionális (PET) információt. (iv) Végül, de nem utolsósorban igen üdvözlendő tény az, hogy hazánk sem marad el a fejlesztés terén. Bár a PET kamerák gyártásával kezdetben több nagy nemzetközi cég foglalkozott, jelenleg a kamerák majdnem 100%-át a GE és a CTI cég gyártja. Ugyanakkor azonban számos kisebb orvosi műszergyártó foglalkozik a SPECT kamerák PET izotóppal és "PET módban" való működtetésének gondolatával. Több prototípus is elkészült már az így átalakított SPECT kamerákból, s e téren hazánkban a MEDISO cég 2- és fejes PET (CI) adatgyűjtési módban is alkalmazható SPECT kamerái mindenképpen igen figyelemreméltó kezdeményezések!

Már ez utóbbi fejlesztés is arra mutat, hogy a jövőben a PET módszernek még szélesebb körben elérhető orvosi diagnosztikus eljárássá kell válnia. Erre a tendenciára utal az is, hogy a nagy ciklotron, radiokémiai és kameragyártó cégek két fő "filozófiát" követnek fejlesztéseikben. (i) Egy-egy régióban izotópelosztási központok (isotope distribution center) létrehozása nagy teljesítményű ciklotronnal és mindenben automatizált, gyógyszerészeti kiszerelésben "termelő" radiokémiai laboratóriummal. E központokból autó, helikopter vagy repülőgép segítségével akár több száz kilométerre is gazdaságosan lehet szállítani 18F-alapú PET jelzőanyagokat. Azaz ily módon egy kisebb ország egész területén lévő több PET kamerát képes ellátni jelzőanyaggal egy-egy ilyen központ. (ü) Ugyanakkor érezhető az a fejlesztési elképzelés is, hogy egy nagyobb közkórház igényeit kielégítő "minimum PET központot" lehessen a jövőben létrehozni olyan optimalizált teljesítményű és automatizált radiokémiai rendszerekkel egybeépített "mini baby ciklotronnal (pl. a GE Medical Systems "Minitrace" ciklotronja), amely egyetlen PET kamera alaptracerekkel való ellátására elegendő. Mivel egy ilyen kis PET központ költségigénye csupán kb. fele egy "klasszikus" PET központ alapműszerei költségigényének, nem csak kiemelt költségvetésű egyetemi klinikák, hanem egy-egy nagyobb területi kórház avagy magánrendelő intézet (amire pl. Németországban már jó pár példa is van!) is képes lesz a jövőben ilyen PET központ felállítására.

Végül, de nem utolsósorban érdemes arra a kérdésre is választ keresni, hogy vajon 25 évvel az első PET kamera működésbe állítása után nem haladta-e a túl más képalkotó módszerek fejlődése a PET által nyújtott lehetőségeket.

Évekkel ezelőtt sokan abban a hitben kezdtek el új képalkotó eljárásokkal behatóbban foglalkozni, hogy a funkcionális MRI átveszi a PET-től annak az aktiválási vizsgálatokban betöltött szerepét, az MRS (magnetic resonance spectroscopy, magmágneses rezonancia spektroszkópia) a szervezeten belüli vegyületeket lesz képes pontos anatómiai kontextusban lokalizálni, s az MEEG pedig (magneto-electro-encephalography, az agyi mágneses tér változásait mérő enkefalográf igen nagy (1 msec) időbeli feloldással lesz képes neuronpopuláció szintű aktivációs folyamatokat követni az élő emberi agyban.

Míg az utóbbi módszerekkel kapcsolatos elsődleges magas elvárások "a helyükre kerültek" és velük kapcsolatban a kezdeti lelkesedés csökkent, a PET semmit nem veszített vonzásából. Mindezt jelzi mind a PET központok számának, mind a PET módszert felhasználó nemzetközi tudományos közlemények számának rendületlen és megtorpanást nem mutató növekedése is (22. ábra).

22. ábra.

A. A PET központok számának növekedése az Egyesült Államokban. B. A tudományos folyóiratokban megjelent PET-tel kapcsolatos közlemények számának alakulása az elmúlt negyedszázadban.

IRODALOM

Gulyás, B., Trón, L., Csiba, L., Ésik, O., Pálinkás. J., Szabó, Zs. Pozitron emissziós tomográfia: Alapok és alkalmazások. Orvosi Hetilap 137(1996):731-738.

Gulyás, B. A pozitron emissziós tomográfia a klinikai farmakológiában. In: Vizi, E. Sz. (ed.) Klinikai Farmakológia. Budapest, 1998. pp. 1297-1306.

Gulyás, B., Müller-Gärtner, H. W. (eds.) Positron Emission Tomography: A Critical Assessment of Recent Trends. Dordrecht: Kluwer Academic Publisher, 1998. p. 482.

Gulyás, B. (ed.) European PET Centers 1996-1997. Debrecen: DOTE, 1998. p. 145.

The Journal of Nuclear Medicine, Vol. 32. April 1991.

Wagner, H. N., Szabó, Zs., Buchahan, J. W. (eds.) Principles of Nuclear Medicine. Philadelphia: Saunders, 1995. pp. 1254.

www.icppet.org

www.neuro.ki.se/neuro/pet/europet.html

www.biomedicine.dote.hu/textbook/functima.html


<-- Vissza az 1999/10 (különszám) szám tartalomjegyzékére