1999/3

Tudománypolitika

Magyar tudományosság: főváros, vidék

Kozák Imre

Az Akadémia elnöke hivatalba lépése óta hangsúlyozza a regionalitás szempontjának fontosságát a tudományszervezetben. A tudomány nemzeti funkciójának kiterjesztése azt is jelenti, hogy a tudományos értelmiség és intézményei erősödjenek a vidéki központokban, segíthessék az egyes régiók szellemi-anyagi versenyképességét a szellemi világpiacon, emeljék a helyi társadalmi-kulturális élet színvonalát. Az elnök évente többször meglátogatja a vidéki akadémiai bizottságokat, rendszeresen folytat tudomány- és kultúrpolitikai konzultációkat, kikéri a helyi köztestületi tagság véleményét az akadémiai reformok kérdéseiről. Emellett rendszeressé tette félévente az értekezleteket a területi bizottságok elnökeivel, ahol megvitatják a regionális központokat érintő kérdéseket, a vidéki tudományszervezetek aktuális feladatait. 1997-ben - ezáltal is elismerve a regionalitás, a vidéki tudományosság fokozódó jelentőségét az Európai Unióhoz való csatlakozásunk idején - az Akadémia vezetése 30%-kal megemelte a területi bizottságok éves költségvetését.

A Magyar Tudományos Akadémia területi bizottságai elnökeinek 1998. április 21-i, az Akadémia elnökénél folytatott megbeszélésén - azután, hogy az Akadémia Elnöksége 1997. október 28-i ülésén külön napirendi pontként tárgyalta a vidéki tudományos munka helyzetét és problémáit - ösztönzést kaptam, hogy az MTA 1998. május 4-5-i közgyűlésén szólaljak fel, ismertessek pár jellemző adatot és - korántsem mindenre kiterjedően - vessek fel néhány gondolatot a magyar vidéki tudományosság helyzetéről.

Jelen írás a felszólalás alapján készült, kiegészítve az Akadémia elnöke nevével fémjelzett Tudománypolitika az Ezredforduló Magyarországán (Tudománypolitikai Koncepció) című mű (1) néhány kapcsolódó idézetével és egy pár publicisztikai hivatkozással.

Hosszabb ideig haboztam, hogy a felszólalást írásban is közreadjam-e, három okból. Egyrészt nem voltam és azóta sem vagyok meggyőződve, hogy ezzel nem ártok-e többet, mint használok, másrészt, mivel a Közgyűlés másnapján az Akadémia egy neves, fizikus rendes tagja (az egyik fővárosi MTA kutatóintézet igazgatója) felszólalásomat számjátéknak nevezte, vagyis olyannak, amellyel érdemben nem érdemes foglalkozni. Harmadrészt azért, nehogy a mondanivalóm összemosódjék az országgyűlési választási kampány egyes jelszavaival. Végül is - mintegy kötelezettségként - a közlés mellett döntöttem. Befolyásolt, hogy 1949 óta egy vidéki egyetemhez, a Miskolci Egyetemhez kötődöm és 1996 októberétől ellátom az MTA Miskolci Területi Bizottságának elnöki tisztét. A vidék szót az alábbiakban a "nem-főváros" (franciául: province) értelemben használom.

I.

A számadatok tanúsága szerint a magyar tudományosság döntően a fővároshoz kapcsolódik. Van ebben egy természetes, talán szükségszerű elem is, a mértéket és az ország jövőjét tekintve azonban a jelenlegi helyzet elgondolkodtató.

Az általam művelt tudományterület, a mechanika nyelvére lefordítva, a magyar tudományosságban a főváros "tömegvonzása" figyelhető meg (a tömegvonzás fizikai természeti törvény és ha itt átvitt értelmet is kap, el kell fogadnunk, mint megfigyelhető törvényszerűséget). Lássuk a főváros "tömegvonzását" alátámasztó néhány adatot.

Az 1. ábra a (3) kiadványból vett adatokkal a kutató fejlesztő helyek ráfordításainak területi megosztlását szemlélteti.

1. ábra • A kutató-fejlesztő helyek ráfordításainak megoszlása 1996-ban

1. táblázat • Az MTA rendes és levelező tagjai

Az MTA Almanachja (2) alapján összeállított 1. táblázat szerint az MTA rendes és levelező tagjai közül, noha 145-en vidéken születtek (50,9%), mégis csak 64-en laknak vidéken (22,3%).

Továbbra is az Akadémiánál maradva, kiolvasható (3)-ból, hogy az állami költségvetés kutatásfejlesztési támogatásából az MTA kutató-fejlesztő intézetei 1996-ban 75,1%-ban részesedtek.

1998-ban az intézethálózat konszolidációs folyamatának pénzügyi adatai szerint az MTA kutatóintézeti hálózatának összes támogatása 6122,08 MFt-ot tesz ki (4). A támogatás megoszlását a fővárosi és vidéki kutatóintézetek között a 2. táblázat mutatja (a táblázat a Földtudományi Kutatóközpont teljes támogatásának a felét vette vidéki kimutatóhelyi támogatásként.

2. táblázat • A MTA kutatóintézeti hálózatának összes támogatása 1998-ban MFt-ban

A vidéki kutatóintézetek az összes támogatásból 19,8%-ban részesednek (ebben benne van a Szegedi Biológiai Kutatóközpont 9,7%-os aránya is). Megjegyzésre érdemes, hogy az egész intézethálózati konszolidációs folyamatban mindössze két intézet került ki teljes egészében az MTA hálózatból, mindkettő vidéki (Bányászati Kémiai Kutatólaboratórium, Miskolc és a Műszaki Kémiai Kutatóintézet, Veszprém).

A fővárosi "tömegvonzás" működésére három idézettel világíthatunk rá. Az egyik Markó László rendes tagtól, az MTA Veszprémi Területi Bizottsága elnökétől származik, aki a vidéki tudományosság ügyében már az MTA 1996. december 12-i közgyűlésén felszólalt és adatokkal alátámasztva hívta fel a figyelmet a vidéki tudományos életet fenyeget a veszélyre (5): "Ha egy közösségen belül egy meghatározott csoport alkotja a többséget, akkor a demokratikus játékszabályok betartása esetén (amikor a többség akarata érvényesül) személyi (és pénzügyi - a szerző megj.) kérdésekben automatikusan a többség fokozatos megerősödése fog bekövetkezni. Nem valamiféle klikkrendszerre gondolunk, ez természetes következménye a személyes ismeretségeknek, kapcsolatoknak, barátságoknak. Akivel gyakrabban találkozunk, azt jobban ismerjük, azt bátrabban támogatjuk, az hamarabb jut eszünkbe stb."

A másik kettőt egy pécsi professzorokkal készült interjúból vettem (6). Flerkó Béla rendes tag, az MTA Pécsi Területi Bizottsága korábbi elnöke említi : "A pénz természetesen Pesten mindig több. De mi is szereztünk. Évente kaptunk az Akadémiától valamennyit, és 15-20-szor annyit a különféle amerikai alapítványoktól." Majd az interjú egy másik helyén: "Hallatlanul nagy hátrányokkal küszködnek ma is a vidéki tudósok - véli Lénárt László, a POTE Élettani Intézetének igazgatója. - Ez főként abból ered, hogy minden döntést Budapesten hoznak meg. Ha egy vidéki kutatásvezető ezeket befolyásolni kívánja, rendszeresen fel kell utaznia a fővárosba. Az utazás mindig elvesz egy napot. Ha egy vidéki tudós Pesten lobbyzik, elmarad a munkájával, ha viszont belemélyed a munkájába, és nem utazik, akkor a következő évben - valószínűleg - kevesebb pénzből gazdálkodhat".

Mindamellett az idézetekhez hozzátartozik, hogy egyik idézett vidéki tudós sem érzi magát mellőzöttnek vidékisége okán, és nem a saját maguk helyzete, hanem a környezetük, végső soron a vidéki tudományosság érdekében nyilatkoztak. Ez utóbbi vezeti jelen sorok íróját is.

II.

A magyar tudományosságban (és nem csak ott) észlelhető fővárosi "tömegvonzás" mellé kívánkoznak azok a napjainkban megfogalmazott kívánalmak, amelyek a régiók (Magyarországon elsősorban a vidék) jövőjét próbálják körvonalazni és a fővárosi "tömegvonzás" mint természeti törvény kiegyensúlyozására a figyelmet felhívni.

A parlament 1998. február 18-i területfejlesztési nyílt napján hangzott el a megállapítás: Egy régió működésének alapfeltétele - több más mellett - a magas szintű kutató-fejlesztő bázis megléte. Ugyanerről az Akadémia elnöke, mint történész is, így vélekedett (7): "minden tapasztalat arra utal, hogy a XXI. század már nem lesz többé a nemzetállamok Európájának időszaka, az integrációban azonban a regionális értelmiségi központok és a vidéki tudományos intézményrendszerek nélkül nincs igazi esélye a vidéknek", majd így folytatta: "annak érdekében, hogy esélyünk növekedjék, kormányzati eszközökkel is be kell avatkozni a vidéki értelmiségi bázisok, tudományos intézmények fejlesztésébe".

Összecseng az előzőekkel az Országos Területfejlesztési Koncepció összefoglalásának kitétele: Az ország kiegyensúlyozott térbeli fejlődése elengedhetetlenné teszi vidéki centrumok, növekedési pólusok létrehozását. Ezt nem negatív diszkriminációval, Budapesten és környékén korlátozó intézkedések bevezetésével, hanem pozitív ösztönző kezdeményezésekkel kell elérni.

Egyértelműen fogalmaz a Tudománypolitikai Koncepció (1) III. A Tudománypolitika Működési Területei fejezetének A) A K+F-szféra Intézményrendszere, 5) Regionalitás a tudományszervezetben című pontja is: "A jövendő Európája csak részben lesz az államok Európája. Növekedni fog a regionalitás és a polgárok szabad társulásának súlya. Azok a régiók fognak hozzájutni a közösség biztosította előnyökhöz, amely régiók megfelelő helyi szintű értelmiséggel rendelkeznek. ... Közérdek tehát, hogy oldjuk a hagyományos Budapest-központúságot a tudomány szervezetben. Nem Budapest erejét csökkentve, hanem a ,fejlesztésekben a vidéki bázisok lehetőségét növelve. A hétköznapok szintjén Európába az út a helyi értelmiségeken át vezet." Később, ugyanezen fejezet D) Tudománypolitika és a Tudományos Értelmiség, 5) A tudományos utánpótlás: új ösztöndíjrendszer című pontja szerint: "Az állami tudománypolitika legyen eszköz is az esélyegyenlőség, az egészséges versenyszellem és a minőség-orientált kiválasztás intézményes megteremtéséhez."

A legutóbbi idézet kapcsán felmerül a kérdés, valóban ez lenne a helyes sorrend: esélyegyenlőség biztosítása, egészséges versenyszellem és minőség-orientált kiválasztás, avagy elegendő a manapság olyan sokat hangoztatott utóbbi kettő. Kérdés - csak az Akadémián belül maradva - helyes-e az esélyegyenlőség biztosítása, a lehetőségek (pénzügyi és személyi feltételek) megteremtése nélkül csak azt az elvet hangoztatni, hogy nincs fővárosi és vidéki tudományosság és tudós, csak tudományosság és tudós van, vagyis érvényesítsük-e a versenyszellemnek és a minőség-orientált kiválasztásnak- a főváros-vidék vonatkozásában - a jelenleg előnyös helyzetben lévő fővárosi kutatóintézeteknek kedvező elvét (a 2. táblázat szerint ugyanis 1998-ban az MTA kutatóintézeti hálózatának összes támogatásából a fővárosiak 80,2%-ban részesedtek).1

Az Akadémia teljes felelősséget érez kutatóintézeti hálózatáért és támogatja, figyelemmel kíséri a tanszéki, egyetemi kutatóhelyeket. A továbbiak - tekintettel az előzőekre is - e két kutatóhelyi terület néhány adatát viszonyítják egymáshoz.

III.

A 3. táblázat elöljáróban - és a témához látszólag csak lazán kapcsolódóan - érdekes adatokat tartalmaz (8) alapján.

3. táblázat • A nappali tagoztaton tanuló egyetemi és főiskolai hallgatók aránya a 20-24 éves népesség %-ban, a szülők lakhelye szerint az 1996/97. tanévben

Felvethető mégis - kapcsolódva az előzőekhez - hogy van-e valamiféle - pozitív vagy negatív - kapcsolat az egyes megyék gazdasági fejlettsége és az ifjúság tudásszerzési törekvése között. Kérdés az is, megvan-e a gazdaságilag elmaradottabbnak tartott megyék ifjúságának lehetősége, esélyegyenlősége megszerzett tudásának a kutatás-fejlesztésben történő alkalmazásra a saját, vagy valamely környező megyében (lásd az 1., 2. táblázatot és az 1. ábrát.)

A 2. táblázat szerint az Akadémia 1998-ban 6122,080 MFt-ot fordít kutatóintézeti hálózatának támogatására. Ebből az összegből (4) szerint 1200 MFt-ot tesz ki az 1997-98. évi növekedés. 1999-ben, (9)-ből kiolvashatóan az MTA kutatóintézetek további 1100 MFt-ra számíthatnak.

Ezzel párhuzamba állítható, hogy az MTA támogatású egyetemi kutatócsoportok 1998-ban összesen 739,659 MFt akadémiai támogatásban részesültek. A támogatás összege - a KJT követelményének teljesítését nem számítva -1996 óta változatlan.

Az egyetemi kutatócsoportok fővárosi és vidéki megoszlásáról - az MTA Támogatott Kutatóhelyek Irodájának adatai alapján - a 4. táblázat nyújt áttekintést.

4. táblázat • MTA támogatású egyetemi kutatócsoprtok

Helyesnek kell mondanunk az Akadémia taktikáját, miszerint a rendelkezésére álló keretből először a teljes felelősséggel kezelt saját kutatóintézeti hálózatát igyekszik rendbe tenni, és emellett sokat ígérőnek tűnik az 1998. május 4-5-i közgyűlés 6/a határozata: "A Közgyűlés kéri az Elnökséget, hogy küldjön ki bizottságot, amelyik felülvizsgálja a támogatott kutatóhelyek működését, támogatási rendszerét és továbbfejlesztésére javaslatokat fogalmaz meg a decemberi közgyűlés részére."

Az Akadémia nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy tagjainak 68,0%-a, a tudományok doktorainak (az MTA doktora tudományos cím birtokosainak) pedig 74,1%-a (együttvéve 73,1%) felsőoktatási kutatóhelyen dolgozik. Arányuk a kutató fejlesztő intézetekben dolgozókhoz képest 2,44. Részletesebb adatok a (3) alapján összeállított 5. táblázat ból vehetők ki.

5. táblázat• Tudományos fokozattal rendelkezők száma a kutató-fejlesztő intézetekben és a felsőoktatási kutatóhelyeken

6. táblázat • Oktatók és kutatók teljes munkaidejű, kutatás-fejlesztésben fogllkoztatott dolgozókra átszámított létszáma az egyetemeken 1996-ban

Párhuzamba állíthatjuk a 4. táblázat és az ugyancsak a (3) alapján összeállított 6. táblázat adatait. Amíg a főváros és vidék tekintetében a tanszéki kutatócsoportok támogatásának aránya a 4. táblázat szerint 1,91 (1998-as adat), addig az egyetemeken kutatással-fejlesztéssel foglalkozók átszámított létszámának aránya, szintén a főváros és vidék viszonylatában, 0,64 (1996-os adat).

A két arányszám feltűnően nagy eltérése alapján felvethető a kérdés, az Akadémia akar-e és tud-e tenni azért, hogy

- több támogatás jusson a felsőoktatásban dolgozó akadémikusok és tudományok doktorai kutatásaira (lásd az 5. táblázatot);

- a főváros és a vidék közti megoszlás tekintetében a tanszéki kutatócsoportok MTA támogatásának 1,91-es aránya, és az egyetemeken kutatás-fejlesztéssel foglakozók 0,64-es létszámaránya közelebb kerüljön e.

IV.

Jól tudom, hogy az adatok és idézetek összeválogatása - mint minden más esetben is - az elérendő cél érdekében önkényes. Meggyőződésem mindemellett, hogy az MTA kutatóintézeti hálózat konszolidációs folyamatának rendeződésével - az ország várható gardasági fejlődésére és az Európai Unióhoz történő csatlakozás követelményeinek figyelembevételére alapozva (amelyből a kutatási-fejlesztési ráfordítás GDP-hez viszonyított 1996. évi 0,67%-os arányának fokozatosan 1,6%rra növelése és a magas szintű kutató-fejlesztő bázisok regionális szintű megteremtése következik) - az Akadémia a maga területén hozzá tud - és akar is - járulni a jelen írásban felvetett anomáliák oldásához.

HIVATKOZÁSOK:

1 Glatz Ferenc: Tudománypolitika az ezredforduló Magyarországán (Tudománypolitikai Koncepció), 1998.

2 A Magyar Tudományos Akadémia Almanachja 1997, Budapest. 1997

3 Tudományos Kutatás és Kísérleti Fejlesztés 1996, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. 1997.

4 Tájékoztató az intézethálózat konszolidációs folyamatáról; az MTA 1998. május 4-5-i közgyűlésének anyaga

5 A vidéki tudományos munka helyzete és problémái; az MTA Elnökség 1997. október 28-i ülésének anyaga

6 Önmagukban találják meg New Yorkot; Népszabadság, 1998. május 12.

7 A régiók Magyarországa; Napi Gazdaság, 1998. április 29.

8 Magyar Statisztikai Zsebkönyv 1996; Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1997.

9 Tájékoztató az MTA 1999. évi költségvetésének irányelveiről; az MTA 1998. május 4-5-i közgyűlésének anyaga

1 Megjegyzendő, hogy a közölt támogatási arány összhangban van a fővárosi intézetek létszámarányával - (A szerk.)


<-- Vissza az 1999/3 szám tartalomjegyzékére