1999/2.

Könyvszemle

Természeti értékeink leltára

Egy társadalom fejlettségi szintje, egy ország kulturális színvonala, s nem utolsósorban a lakosság természetszeretete a természetvédelem mindenkori szintjén is lemérhető, s egyúttal meg is határozza annak feladatait. A természet értékeinek védelme, ápolása, gondozása égetően fontos azokban a viszonylag kis területű országokban, ahol az ipar és a mezőgazdaság, valamint a települések fokozatos térhódítása miatt rohamosan fogynak a természeti értékeket is rejtő területek. A Természetvédelem Évében irt könyv előkészítő munkafázisa a természet értékeinek veszélyeztetettsége szempontjából akut időszakra esett, amikor a természetvédelemre vonatkozó törvények és intézkedések korábbi kuszaságaival és a privatizáció nyomán keletkező, inkább "kihasználható" területi jogi szabályozatlanságával nem kevesen visszaéltek.

A törvények és intézkedések még csupán első lépésnek tekinthetők e rendkívül nehéz, szép feladatsorban. Ám lehetnek törvények és intézkedések, ha az útikönyvekben, útleírásokban bemutatott természeti értékekről is alig van tudomásunk, ha az egyik megyében már nem ismerik a megye-határ túloldalán, pár száz méterre megbúvó ősbükköst vagy ősgyepet. De nem is nagyon volt honnan ismerni e természet adta kincseket (a természetet járó, annak rejtett zugait ismerőket kivéve), hiszen nem létezett, olyan tételesen és részleteiben is feldolgozott "leltár", amit fel lehetett volna lapozni, ahol tájékozódni lehetett volna. Nem volt honnan megismerni, rendszerében áttekinteni szülőföldünk községeinek, falvainak, városainak védett természeti értékeit.

Tudós megszállottsággal hajtott évtizedes kutatómunka, búvárkodás, az ország minden sarkát elérő szervezés, érdemes célra "pénzteremtés", azonos irányelvek összehangolása vezérelte a szerkesztőt. Nagyrészt az ő öröme (s ezért az élményért irigyeljük is őt), egyúttal terhe (hiszen így is 665 oldalra "hízott" a könyv) a válogatás feladata is. Karmesterként kellett irányítani a természetet és környezetüket kedvelők, ismerők ezreit, akiknek áldozatos, lelkiismeretes munka és szakmaszeretete ötvöződik a kezünkben tartott kötetben. Nemzeti parkjainkban barangolva, tájvédelmi körzeteink és természetvédelmi területeink bejárásakor tudjuk, látjuk, tapasztaljuk, hogy szakértő kezek sajátos arculatukat óvják. Védik az érintetlen természet benyomását nyújtó pazar látványt és élményt. De ki ismerte rajtuk kívül eddig azokat az itt is, ott is fellelhető (s a könyvben szép színes fényképeken bemutatott) jegenyenyársfa-sorokat, löszpusztaréteket, nyírfasorokat, hullámtéri erdőket, mogyorós-tölgyeseket, borókás buckákat, vadgesztenyefasorokat, úszólápokat, azáleás-vőlgyeket?

A száraz leltár helyett az adott megye térképén és külön az adott település térképrészletén feltüntetett, a természeti értéket és kialakulási vagy keletkezési körülményeit, továbbá környezetét bemutató ritkaságok gyűjteményét forgatjuk. Lokálpatriotizmusunk büszkeségével fedezzük fel, hogy az egyik legszebb orehideáknak a boldogasszony papucsának a termőhelye Miskolc mellett található, hogy az óriási andezíttömbbök kőtengere Boldogkőújfalu határában terül el, s hogy a kárpát-medencei endemizmus fajnak tekinthető hegyi kökörcsin a Bükk egyes völgyeiben kéklik, míg az Alföldön ritka növénynek számító halványlila őszi kikerics élőhelye (e pompázatos növény a hegyi rétek és kaszálók gyakori virága) a Berettyó folyó egykori árterületén van. Impozáns látványt nyújtanak a gyapjas zsákok a Velencei-tó környékén, templomromok tanúskodnak korábbi települések létezéséről, legendák fűződnek a "kövekhez" (Bába-kő stb.). Csaták, ütközetek emlékeit, hirdetik az emlékhelyek, melyek természeti környezetét a csata hősei és halottai iránt tiszteletből is óvták, őrizték a községlakók. A könyvet forgatván fakövületek és barlangok sokasága tárja fel a föld-történetet platánfasorok és kastélyparkok, morotvapatkók és emléktölgyek, lápok és védett fák, mocsarak és kunhalmok, madártelepek és szélmalomdombok gazdag pompája bontakozik ki szemünk előtt.

Hasznos a helyi védett természeti értékek sorsának megismerése, s biztató, hogy 1990 és 1995 között a legtöbb megyében emelkedett a helyi védett természeti értékek száma. A kiemelkedő értékek védetté nyilvánítása megyénként különböző sikerrel (és lelkesedéssel) történt. Tanulságos, hogy rögtön a könyv elején megismerhetjük a Nemzeti Természetmegőrzési Politika koncepcióját, annak alapelveit, valamint a természet megőrzési politika megvalósításának eszközeit az ellenőrző és megfigyelő rendszereket, valamint napi oktatás feladatait.

Mindannyiunknak, szülőföldünk természetszerető lakosságának könyvespolcára ajánlom ezt a maga nemében egyedülálló, igényesen és szemgyönyörködtetően összeállított hézagpótló monográfiát. (Magyarországi települések védett természeti értékei. Szerk.: Tardy János. Mezőgazda, 1996, 665 o.)

Molnár Katalin


<-- Vissza az 1999/2. szám tartalomjegyzékére