Fórum

Valami bűzlik Romániában

- olvasói panaszlevél -

Álmatlan éjszakákon át mintha átok ülne rajtam, borzalmas fejfájás gyötör. Gondolkodom a jövőn, a gyermekeim jövőjén, amit ép elmével nem tudok elképzelni ebben a rendszerben.

Férjem 27 ledolgozott év után kap 1 300 000 lej munkanélküli segélyt egy egész évig. Megbecsült munkás volt a vállalatnál, ezért nem engedték el, amikor kapott volna végkielégítést és utána munkanélküli segélyt három-kilenc hónapig. Más, akit könnyen tudtak nélkülözni, sokkal kevesebb ledolgozott munkaidővel mindezt megkapta.

Két iskolás gyermekemmel nem tudom, mit fogok kezdeni. A nagyobbik fiam nyolc osztályt végzett, azt taníttassam ebből a pénzből, vagy a most nyolcadikos gyermekemet? Bárhogy is nézzük, ennyi pénz éhenhalásra se sok, megélni belőle lehetetlen. Most még a nyári időszakban elmegy az ember alkalmi munkára, amíg lehet, de kérdem én, meddig? És utána ülünk a babérjainkon, és várjuk a nyögdíjat (nem nyugdíjat). Miből lehet megélni annak, aki már a 45-ön fölül van, sehová sem akarják alkalmazni, esetleg a felkapaszkodott patron urak, akik – tisztelet a kivételnek (ami nem sok) – dolgoztatni szeretnek, de fizetni és főleg munkakönyvvel alkalmazni nem nagyon. Igaz, létezik az úgynevezett „szociális segély", rengeteg utánajárás, cirkusz – jogos vagy nem jogos?

Legalábbis, ahogy hallom az illetékesektől, 2-3 hónaponként bedugják a szájukat pár lejjel, legtöbbjük azt se érdemli, hisz földje, lova, tehene van és kapja. Aki 1 évben 1-2 hónapot elmegy külföldre, mert másképp a gyerekeket felrakhatja a füstre, attól már elvágják, mert rengeteg pénzzel jön haza, hiszik azok, akik nem próbálták, de ami segítséget ad a román állam az alamizsna, főleg annak, aki több gyereket vállal, kérdem én: érdemes?

A gyermek nem fa az erdőben, annak jövőre van szüksége, ami sajnos nagyon bizonytalan. Igaza volt, aki mondta: „Amikor gyermek születik, sírni kell, mert nem tudod, mire született". Hiába vállal a család több gyermeket, amikor nincsenek meg azok a körülmények, amik szükségesek.

Kihal a magyarság? Istenem, hosszas betegségnek halál a vége. Még nem szenvedtünk eleget? Még nincs olyan nép, mint a magyar, aki annyi szenvedést, csúfságot, megalázást kibírt és ki kell bírjon mai napig, és még mindig hazátlanok vagyunk, mert saját bőrömön tapasztaltam, hogy az anyaország se vár kitárt karokkal, ott is számunkra csak a nehéz munka, kevés bér jár, és hiába vagy magyar, ha Romániából mentél. Megvan rólunk a vélemény, amit a romániai nem magyarok okoztak minden országban. Valamikor a rabszolgatartás idején megalázott népnek is ma saját hazája van, de minket innen nap mint nap ki akarnak kergetni, ahol pedig élnünk kell, ha már itt születtünk, és nem is megyünk, mert nem akarunk. Külföldre csak a Románia nyomorúsága kényszerít dolgozni, a pénzt, amit nehezen keresünk, mi „románok", itt költjük el.

Egy alkalommal még kis gyermekemmel az orvosnál voltam, ott egy öreg néni várt sorára. Szánalom volt ránézni, nagyon betegnek látszott, amikor kérdeztük, mi a panasza, a gyomra fájt, és akkor mondta, hogy három napja semmit sem evett. Amikor kérdeztük: miért? nem tud? — kiderült, hogy nem volt mit. A fia bányász volt akkoriban, de az édesanyja étlen halt meg. Így vagyunk mi is magyarok. Szenátoraink harcolnak a magyarok jogaiért, de mi ezalatt haldoklunk, mert a segítségnek, amit koldulnak számunkra, nem jut el csak töredéke hozzánk.

Eddig soha nem maradtam el egyetlen szavazásról se, de ha még élek, soha többet nem fogok elmenni, és a környezetemet is le fogom beszélni, mert semmit nem tesznek érdekünkben a választottak, sokszor megválasztják nélkülünk egymást a feljebbvalók. Mi a látszatszavazásnál csicskások vagyunk, mint ahogy a népszámlálásnál is kihalófélben lévő nép. Ez a huszonegyedik század demokráciája.

Haladunk az Európai Unió felé? NA NEM!!!

„Remény nélkül..."

Vitafórum

Idegentitástudat

Tisztelt dr. Lázár Gábor!

Helyeslem az Ön ténymegállapítását, mely szerint az asszimilációt nehéz megakadályozni, mert az egyéni érvényesülési érdekek felülkerekednek. A megoldás a lakosság mentalitásának megváltoztatásában rejlik, konkrétan: a kivándorlás helyett a külföldi munkavállalást kellene választaniuk azoknak, akik nem elégednek meg a külföldön megkereshető jövedelmekkel. Élő példa erre a Szatmár megyei avasi románság életmódja. Az avasiak hatalmas pénzösszegekkel térnek vissza szülőföldjükre, ahol palotákat építenek, és nyugati típusú életvitelt folytatnak. A luxusautók nem hiányoznak egyetlen portáról sem, de ezek mellett megjelennek a teherautók és a munkagépek. Ez a tájegység a nyolcvanas években még csak a túlzott alkoholfogyasztásról és a késelésekről volt hírhedt, ma már a megye legnagyobb cégeinek ad otthont. A települések arculata tíz év alatt teljesen megváltozott, ingatlanállománya szinte már turisztikai látványosságnak számít. Ez a gazdasági fellendülés, amely az Avasban, a kilencvenes években végbement, nem a politikai vezetésnek, hanem a lakosság mentalitásának köszönhető, és élő bizonyítéka annak, hogy ha a kivándorlás helyett a külföldi munkavállalást választjuk, a nyugaton megkeresett pénzt itthon próbáljuk meg hasznosítani, akkor felpezsdülhet a gazdasági élet.

A helyi vezetőség csupán annyit tehet az anyagi jólét biztosítása érdekében, hogy a térségbe csalogatja a külföldi befektetőket, s ezáltal több ezer ember számára munkahelyet biztosít, de ez csak havi 100 eurós jövedelemforrást jelent a munkavállalók számára, s ezzel az összeggel a kivándorolni vágyók nem fognak megelégedni.

Őszinte tisztelettel Katócz Ágnes

Drága a víz... is

Figyelem! Az alábbi írás sértheti egyes olvasóink jó ízlését. Evés közben, ill. társaságban hangosan ne olvassák. Mindemellett a dolog nem fikció, megtörtént kies hazánkban.

Az ember (gondolkodó) biológiai lény, s mint ilyen, saját anyagcseréjétől nem függetlenítheti magát, tetszik, nem tetszik, a szükség előbb-utóbb utat tör magának. Másképpen szólva, a megemésztett étel-ital nem vész el, csak átalakul, és a kisdolog, illetve nagydolog távozik a szervezetből. Napjában négyszer-ötször. Ez nagy gond lehet, mondjuk bevásárlás közben, de otthon szerencsésen megoldható a dolog. Igen ám, de ebben a fránya vízórás világban boldognak mondhatja magát az, akinek pottyantós budija van, mert a sporlós tömbházlakó nagy dilemma elé kerül. Lehúzzam vagy ne húzzam le? — foglalkoztatja a nagy kérdés a kispénzű embereket, mert ugye, kár a drága tiszta vízért, erre a gusztustalan célra mosogatólé is megfelel, ideig-óráig pedig az is, hogy elegánsan lehajtjuk a vécékagyló fedelét, amit nem látok, az nincs is alapon. Hogy mit szól ehhez az új népszokáshoz egy orvos vagy a kényesebb nyálkahártyával bélelt szaglószerv tulajdonosa, ezt most hagyjuk. Beszéljünk inkább a legújabb, a minap hallott módszerről, melynek lényege azon a felismerésen alapul, hogy a bűzös veseterméknek semmi keresnivalója a lakásban, attól mindenképpen meg kell szabadulni valahogy. Vagyis: a már feldolgozott folyadékot ügyesen be kell vezetni egy erre a célra kijelölt befőttesüvegbe, annak tartalmát pedig észrevétlenül kiloccsantani az ablakon, vigyázva arra, hogy lehetőleg ne öntözzük vele az alsó szomszéd száradó ruháját, téli pityókáját. És így mindenki jól jár, a vízóra nyugton marad, a többiek úgyse tudják meg. Elnagyolt számítás szerint így személyenként meg lehet takarítani kb. tízezer lejt, havonta egy kiló kenyér, esetleg egy fél csomag cigaretta árát. Megéri? Utolsó megjegyzés: jelen írás szerzője is csóró, távol áll tőle a gúnyolódás, és tiszteli a vizet, például kifejezetten idegesíti, ha csöpög a csap.

Naomi Mason, Sepsiszentgyörgy

Család és egészség

Aranylakodalom és vasdiploma

Beszélünk ezüst-, arany-, gyémántlakodalomról, mint a házasságkötés 25., 50. és 60. évfordulójáról. Máskor azt halljuk, hogy egy-egy hivatásban eltöltött szolgálatot a diploma megszerzése óta eltelt éveknek megfelelően ezüst-, arany- vagy vasdiplomával jutalmaznak. Általában az ilyen hasonlatoknak említett két rendsora: ezüst-arany-gyémánt, másrészt ezüst-arany-vas utal az eltelt idő és az értékek növekvő egymásutánjára. Nem vitás, hogy e két sorozat közt ellentmondást érzünk. Az ezüst-arany-gyémánt egymásutánja nyilván az említett fémek és drágakő kereskedelmi értékének sorrendjéhez igazodik.

Igen ám, de más a helyzet az ezüst-, arany- és vasdiploma esetében. Az aranynál kevesebbet ér a vas, viszont az aranydiplománál többet jelent a vasdiploma. Hogyan lehetséges ez?

A három fém ilyenféle értékrendjét különös történeti okok magyarázzák. A primitív ember valamennyi fémnek varázserőt tulajdonít, s a fémekkel kapcsolatos hiedelmek, babonák napjainkig élnek mind a természeti népek, mind földrészünk parasztsága körében. Messze múlt időkre tehető az olyanféle elképzelések eredete, hogy pl. az élével felfelé állított balta megtöri a zivatar erejét, vagy hogy különösen szép fehér fényű lesz a vászon, ha az aszszonyok ujjukon ezüstgyűrűvel vetik el a kendert stb.

A régi idők embere azonban nem állt meg egy-egy ilyen részlet elgondolásánál, hanem a fémekkel kapcsolatos hiedelmek egész rendszerét alakította ki. Babilonban született meg az a tanítás, hogy minden fém egy-egy bolygótól nyeri varázserejét. Az aranynak aranyos színét, ragyogását a Nappal, az ezüst ezüstjét a Holddal hozták kapcsolatba, a bronz tulajdonságát a Marstól, a vasét a Merkúrtól, a rézét a Jupitertől, az ónét a Vénusztól, az ólomét a Szaturnusztól származtatták. Mintha mindezek az égitestek, csillagok fényük közvetítésével a föld egyes ásványaiba sugározták volna át a maguk rejtélyes energiáit. S innen már csak egy lépés volt ahhoz, hogy egy-egy fém mögé egy-egy istent is odaképzeljenek.

A rendszer még ebben a formájában sem teljes. Az ősi babilóni elképzelés szerint ugyanis az említett fémek egyúttal az emberiség őstörténetének egy-egy korszakát is jellemzik olyanformán, mint azt a nagy római költőnek, Ovidiusnak verse is megfogalmazta: a kezdeti aranykort, az ősi boldogság paradicsomi időszakát az ezüst-, majd a réz-, végül a vaskorszak váltotta fel, s e fejlődés során fokozatosan romlott meg a világ, öltözött fegyverbe, kemény vasba, s lett az ember ellensége — az ember. Igen ám, de ez a gondolatsor is ellentmond az ezüst-, arany- és vasdiploma értékfokozatának. Miért éppen a vasat becsüljük meg a legjobban?

Ovidius korszakolásának megfelelően a modern Európában a vas jelenti az emberi művelődés fejlődésének egyik legjelentősebb állomását; vasból készülnek a fegyverek, de nemcsak a fegyverek, hanem az ekék és kapák, a gépek is.

Lehet az arany vagy ezüst ritkább, ragyogóbb és díszesebb: közvetlen haszna, gyakorlati értéke mégsem versenyezhet a vaséval, s hogy tovább folytassuk a vas dicséretét, ez időtállóbb, keményebb is amazoknál. Mint ahogy a vasdiploma is nyilván erre a kitartóbb keménységre, hosszabb korszakot átfogó munkára utal nevével.

(dr. Bélley Pál nyomán)

Jövőtől vízum lesz?

Móricka és Marcella főiskolai hallgatók. Móricka kb. 60, Marcella úgy 120 kilométerre lakik a várostól, ahol a tanulmányait végzi. Szerencsésnek mondhatják magukat, mert vannak, akik még ennél is távolabbra kerültek az otthon melegétől.A dolog úgy kezdődött, hogy... vakáción voltak. Még a vakáció alatt értesültek róla, hogy a gondjaikat megértő, és jólétük felett őrködő szervek összetanakodának, s döntést hoztak, miszerint megkönnyítenék Mórickáék dolgát ami az utazást illeti. Mórickáék érdeklődéssel várták a tanévkezdést, hallám mit is könnyítettek meg a bölcsek. Hihetetlennek tűnt számukra, hogy valakik ennyire szívükön viselik az ő sorsukat.

Rövid kilincselés, pár röpke hét után megtudták. A Bölcsek Tanácsa menetlevelet ad nekik, hogy egy kis utánpótlásért olykor hazavonatozzanak. Így a 31 (ezer) lejes vonatjegynek csak felét, 16 lejt kell kifizessék. A hálátlan Móricka és Marcella azonban nemhogy örvendett volna, hanem elszomorodott. Megtudták ugyanis még azt, hogy menetlevélből belátható időn belül csak az az egy, pardon, kettő jut — egy oda és egy vissza —, több nincs és nem is lesz.

Mórickáék elszontyolodva emlegették fel azokat az időket, amikor még előadásokra, tárlatmegnyitókra, kiállításokra és konferenciákra utazgattak, nem ingyen, de még elviselhető áron, hogy mint szorgalmatos diákokhoz illik tapasztalatot szerezzenek, tudásukat elmélyítsék. Sopánkodás közben szorgosan töltögették a kis papírfecni rubrikáit, s azon gondolkodtak, vajon mire jó az eddigi, az igazán könnyű jegyvásárlást lehetővé tevő fényképes igazolványuk, s vajon hol romlott el az a fránya igazolvány. Mórickáék, végül szerencsésen elpazarolták egyetlen menetlevelüket, s most abban reménykednek, hogy a kalauz bácsi náluk is alkalmazni fogja azt a cseles, észrevétlen kézmozdulatot, mely csodálatos módon némi zörgő aprót varázsol a semmiből a bácsi zsebébe.

Itt a vége, fuss el véle! Meg se állj az EU-ig, s ne feledd, ó vándor, elvinni országod és bölcs vezéreinek jó hírét.

(kalapács)

A tudomány világa

A helyi és regionális közigazgatás története Romániában

Román nyelvű tudományos forrásmű Háromszékről

November első hetében kiemelkedő fontosságú könyvbemutatóra került sor a sepsiszentgyörgyi Képtárban. A szerzők Cziprián Kovács Lóránd politológus és Dr. Székely Zsolt régésztörténész, mindketten a városban működő Babes-Bolyai Közigazgatási Főiskola tanárai. A könyvet Gheorghe Tatu, volt Kovászna megyei prefektus és Cserey Zoltán történész méltatta.

A tartalomról...

A helyi és regionális közigazgatás története Romániában c. tanulmány a szerzők szerény álláspontja szerint egyetemi kurzus, de valójában ennél sokkal több. Tudomásunk szerint ilyen történeti igényű, a közigazgatással foglalkozó mű az elmúlt 10 évben (a közigazgatási kar létrejötte óta) nem jelent meg az országban. Igényességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a szerzők két oldalról, két szakterület irányából közelítették meg a témát. Nem lehetett könnyű összeegyeztetni a történész és a politológus szemléletét, és tudományos módszereit. Olvasói szemmel azonban bízvást elmondhatjuk, hogy megérte a befektetett munka.

A könyv olvasmányos, határozottan tényszerű, közérthető stílusban tárgyalja a történelmi események és a koronként létező politikai struktúrák sajátos összefüggéseit. A magyarok bejövetelétől 1968-ig tárgyalja a mai Románia területének adminisztratív felosztását és közigazgatási intézményeit. Cziprián K. Lóránd és Székely Zsolt nem nyitnak vitát a román-magyar elsőbbség kérdéséről. A füljegyzetben kifejezett szándékuk szerint arra törekszenek, hogy a helyi autonómia, a helyi közösség politikai és gazdasági jogainak kérdéskörében a román illetve a magyar fél felfogásbeli különbségeit történelmi gyökerekre vezessék vissza. Miért gondolja a román társadalom azt, hogy a magyarok eltúlozzák az említettek jelentőségét, illetve miért érezzük úgy, mi magyarok, hogy a centralista állampolitika az elhallgattatásunkra törekszik? Nos erre a kérdésre is választ próbál adni ez a könyv.

El kell még mondani, hogy míg az erdélyi fejedelemség adminisztratív történetét három fejezet tárgyalja, addig Moldva és Havasalföld mindössze egy fejezettel szerepel. Ennek oka, mint arra Cserei Zoltán rámutatott a forrásművek szétszórtságában, de sokféleségében is rejlik. Éppen ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy a szerzők az összefoglalt ismeretanyag és adathalmaz tekintetében forrásművet alkottak, melyet nem csak főiskolai, egyetemi hallgatók forgathatnak haszonnal, de az egyszerű történelemkedvelő olvasótól a kutatókig mindenki.

... és a formáról

Néhány szót a belbecs után a külcsínről is ejtsünk. A fűzött kötet borítógrafikája metaforikusan közöl egy történelmi szükségszerűséget. A régi, megomlott kőfalat, fokozatosan egyre szilárduló, szigorú rendszerbe álló téglafal váltja fel. Úgy hisszük, nem kell magyarázni, hogy mennyire szükség van Romániában arra, hogy rendet teremtsünk a közigazgatás mint tudomány és mint intézményrendszer háza táján. Azonban arról sem szabad megfeledkeznünk, s ezt szintén a borítógrafika közli velünk, hogy az új rendszer a régiből, arra alapozva kell kinőjön. Másként szólva: ismerd meg a múltat és uralkodni fogsz a jövőn.

Ide tartozik még a szerzők azon ígérete, hogy hamarosan egy magyar nyelven írott Erdély közigazgatási történetével ajándékozzák meg az olvasókat. Kíváncsian várjuk, s nem marad más hátra mint gratulálni a szerzőknek és a Pro Scientia Administrativa tudományos társaságnak, hiszen büszkék lehetünk arra, hogy Háromszék kezd betagolódni a román tudományos közéletbe.

Kacsó András

Orrszarvú a bányában

Négy gyapjas orrszarvú, egy mamut, egy farkas, több rénszarvas, vadló, növény és rovarféle maradványait tárták fel egy angliai kőfejtőben. A maradványokra az egyik lapátoló munkás talált rá. A Birmingham Egyetem régészei szerint az utóbbi évek egyik legfigyelemreméltóbb észak-európai régészeti felfedezéséről van szó.

A leletek igen jó állapotban maradtak fenn, így a régészek pontos képet alkothatnak arról, milyen lehetett az élet a Brit-szigeteken 30-50 ezer évvel ezelőtt. A növények különösen jó állapotban megőrződtek. Körülbelül olyan benyomást keltenek, mintha a múlt héten temették volna el őket — állítják a kutatók. A növények között pedig több olyan rovarfaj egyedeit is megtalálták, amelyekről tudjuk, hogy meglehetősen érzékenyek az éghajlati viszonyokra. Mindezekből sok értékes következtetés vonható le a több tízezer évvel ezelőtti körülményekről.

„Rettenetesen örülnénk, ha emberi tevékenység — esetleg neandervölgyiek — nyomaira bukkannánk, de ezt a lehetőséget sajnos ki kell zárnunk. Egyszerűen olyan hideg volt itt, hogy nem élt meg az ember" — állítja Simon Buteux az ásatások vezetője.

Erre éppen az első orrszarvúleletből következtettek. Valószínűleg azért maradt meg kitűnő állapotban, mert halálát követően azonnal megfagyott, és így a ragadozók vagy a dögevők nem téphették szét.

Tudta-e?

- A kártyajátékok már a 12. században ismertek voltak Perzsiában és Indiában. Akkoriban egy pakli nem 52, hanem 48 lapból ált.

- Az időszámításunk előtt 5000-ből származó egyiptomi sírok ásatásaiból tudjuk, hogy az egyiptomi gyerekeknek játék sündisznóik voltak.

- A szappan első írásos említése sumér agyagtáblán maradt fenn i. e. 2500-ból. A recept szerint a hozzávalók víz, lúg és kassziaolaj voltak.

- A skóciai Loch Ness-i szörnyről fennmaradt első írásos beszámoló i. sz. 565-ből származik.

Az olvasó pulzusán

A félelem fala

1999 végén hatalmas műfelháborodást váltott ki az RMDSZ kormánypárti szárnyán belül Tőkés László azon megállapítása, hogy az RMDSZ fokozatosan átalakult egyfajta kommunista párttá. Akkor egy írásomban (Kommunisták és ellenállók, Kapu 2000/1) hosszan elemeztem azon hasonlóságokat, melyek az egykori állampárt valamint az erdélyi magyarság érdekképviseletének monopóliumát birtokló RMDSZ között mutatkoznak, a belső pluralizmus elfojtásától a döntési kompetenciák központosításán, a klientúra-építésen keresztül a totalitarisztikus megnyilvánulásokig. Akkor a közös jellemzők intézményes-strukturális vonatkozásaira összpontosítottam, nem hangsúlyoztam ki kellőképpen azt, ami talán a legártalmasabb hangulati következménye a Markó-féle politikának: s ez a félelem pszichózisa.

Kolumbán Gábor mutatott rá az Erdélyi Napló hasábjain évekkel ezelőtt, hogy az RMDSZ olyan hatalomként jelenik meg, melytől az erdélyi magyar polgárnak félnivalója lehet. E drasztikus meglátást finomítva, a Kádár-rendszerhez hasonlítanám az RMDSZ-en belüli illetve az RMDSZ által elért szférákon belüli hangulatot. Ha az ember beáll a sorba, nem kezdi ki a hivatalos ideológia hazug dogmáit, nem mutat rá arra, hogy a meghirdetett elvek és a gyakorlat között mekkora szakadék tátong, akkor semmi félnivalója nincs a párttól, sőt a párt segítségével bizonyos mértékű érdekkijárás is lehetséges, mi több egyfajta biztonságérzetet is adhat a hatalomhoz tartozás illúziója. Az igazsághoz ragaszkodók, az ideológiai tabuk megsértői, az orwelli duplagondolkodás ellen lázadók, a hatalom és alattvalói között kialakult, mélyen erkölcstelen hallgatólagos alku felmondói viszont megtorlásra számíthatnak. Kényelmetlenségi fokuk adja meg azt, hogy mekkora a megtorlás mértéke.

A sajtó esetében egy olyan orgánum, amely az RMDSZ tíz évvel ezelőtti, hivatalosan soha meg nem tagadott célkitűzéseit tartja szem előtt s azok érvényesítésére szeretné rábírni a Szövetség vezetését (pl. Erdélyi Napló), nem számíthat támogatásra. Az a képviselő, szenátor vagy csak esélyes képviselőjelölt, aki szembekerül a hivatalos irányvonallal, nagy valószínűséggel nem kerül fel a választási listákra (lásd: Borbély Imre, Csapó József, Kincses Előd). Ha egy színházigazgató a hatalomnak nem tetsző művet tűz programra, számíthat eltávolítására (Kincses Elemért azért rúgták ki az RMDSZ kormányzásának kezdetén igazgatói posztjáról, mert be merte mutatni Szőcs Gézának a Kisbereki böszörmények c. darabját, mely a kisebbségi vezetők politikai prostitúciójának lelki mélyrétegeibe enged betekintést.). Szinte kísérteties mindemellett az is, hogy mind a kádári, mind a markói puha diktatúra idegen érdeket szolgál(t). A kádári gulyáskommunizmus célja éppen úgy a szovjet hatalomnak való megfelelés volt, mint ahogy az RMDSZ–en belüli antidemokratizmus is arra szolgál, hogy véletlenül se térítsék vissza a szervezetet a magyar érdekek által meghatározott útra, amin tíz évvel ezelőtt Kolozsváron elindultunk.

Ezt a sajátos autoriter jellemzők által meghatározott közhangulatot ragadta meg Toró T. Tibor a Kolozsvári Nyilatkozat tizedik évfordulója alkalmából a kolozsvári operaházban elmondott beszédében. Toró hosszan sorolta, hány barátja, a képviselőtől, a megyei RMDSZ-elnökön, papon, újságszerkesztőn keresztül a polgármesterig nem mert eljönni a megemlékezésre, mert az RMDSZ megtorlásától félt, pontosabban attól, hogy ellehetetlenül a központi politikai és/vagy anyagi támogatás nélkül. A Szövetség vezetése a félelem falát építi körénkmutatott rá a Reform Tömörülés elnöke. Úgy vélte viszont, – s ebben csak egyetérthetünk –, hogy a fal nem épült még fel, még meg lehet állítani a pártosodás folyamatát, ha most sikerül összefogni azokat, akik nem akarnak téglák lenni a félelem falában.

Borbély Zsolt Attila

Hármat egy csapásra

A második pesederizálás után az ország megyéinek többségében a kormánypárt uralja a megyei tanácsokat — állapítja meg az Adevărul napilap. Ezen túlmenően a megyék többségében a polgármesteri székeknek is több mint fele van a PSD birtokában.

Részleteiben: a kormánypárt kezén van az összes megyei tanács, kivételt csak Szilágy, Maros, Hargita, Kovászna (RMDSZ) és Szatmár (KDNP) megyék képeznek. További négy megyében a megyei tanácsosok többsége a PSD tagja, csak a tanácselnöki tisztséget tölti be valamely más párt képviselője.

Némileg gyengébb a PSD pozíciója a polgármesterek szintjén, itt 15 megyében nem sikerült 50 százalék fölötti arányt elérni. Huszonhat megyében viszont megvan a többség. A kitartó elcsábítási kampánynak azonban megvannak a maga sikerei. A Demokrata Párt színeiben megválasztott városi és községi elöljárók jelentős része átigazolt a kormánypártba. Így történhetett meg, hogy például Hunyad és Olt megyében 100 százalék felé közelít a peszedés polgármesterek aránya.

Az említett lap összeállítása egyúttal burkolt eligazítást is ad a sokak által politikai bombának tartott, viccnek minősített kormánypárti kijelentések, javaslatok céljáról. Melyek is voltak ezek a javaslatok, fenyegetések: előrehozott választások, a parlamenti mandátum meghosszabbítása további két évre, Iliescu elnök újraválasztása illetve az, hogy az elnököt a parlament válassza.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy ezeket a felvetett kérdéseket egyáltalán nem viccnek szánták. Inkább a közvélemény tesztelése volt a cél, s az ország népe jól vizsgázott a legutóbbi közvélemény-kutatáson. Az egyértelműen alkotmány- és demokráciaellenes kijelentések ellenére is a kormánypárté lenne a választói szavazatok közel ötven százaléka (48,4). Ha ezt összevetjük a fenti adatokkal, mindjárt világossá válik, hogy miért olyan magabiztos Năstase pártja. Nem szeretnék elszalasztani a lehetőséget, amelyet ebben a helyzetben az előrehozott választások biztosítanának nekik. Sokat nyerhetnének egy csapással: megszabadulnának a belső válsággal küszködő RMDSZ egyre kellemetlenebb társaságától, többségi kormányt alakíthatnának.

Gyakorlatilag ellenzék nélkül kormányozhatnának, hiszen az RMDSZ, az egyetlen potenciálisan ütőképes ellenzéki erő a fenti bajaival van elfoglalva, s pillanatnyilag erősen tendál a Parasztpárt sorsa felé. Ugyancsak megadnák a kegyelemdöfést a már így is erősen meggyengített Demokrata Pártnak.

Megvalósulna a szocialista állameszme: a hatalom egységes és oszthatatlan.

Magyarán pártállam lenne Romániából, s innentől a már jól ismert jogtipró módszerek alkalmazásának nem lenne akadálya. A mai napig akadályozott helyi autonómia is pontosan úgy működne, ahogy azt a Párt központi bizottsága elképzeli. Van tehát, mit nyerniük.

— szentgyörgyi —

A gazdag százak

Lapzártakor került a standokra a Capital című hetilap „A 100 leggazdagabb román" nevű kiadványa. A toplistán szerepel két magyar név is, nekük szánjuk a teret a Pulzus rovatban, annál is inkább, mert legalább 10 magyar névnek kellene ott szerepelni, ha érvényes lenne a legenda, hogy „a magyarok jobban élnek, dolgoznak, bal-bla-bla."

Teszáry Zoltán

Kommunikációból szerezte vagyonát, 60-70 millió dollárra becsülik a szerzők.

A 32 éves, nagyváradi Teszáry nőtlen és hat év alatt küzdötte fel magát az egyik legerősebb romániai kábeltévés társaság élére. Barátai „cable guy"-nak becézik. Cége, az RCS a második a román piacon, több mint 150 millió dollárt ér ma. Teszáry a birtokosa még egy több mint ötven százalékos részvénypakettnek egy Szlovákián és Magyarországon átnyúló cégben is.

A kezdetekkor Ovidiu Crisannal indult, akiről azt tartják, ő a CATV atyja és ők indították a Kappa céget is. Crisan később kiszállt, eladta részvényeit 8 millió dollárért. Teszáry 1998-ban budapesti, 2000-ben szlovákiai alvállalatot indított.

Verestóy Attila

Neve ismerősebb, 20 cége irányítása mellett még magyarságképviselettel is keresi a kenyerét (szenátor az RMDSZ nevű alakulat színeiben).

48 éves, házasember, egy gyereke van, Udvarhelyen és Bukarestben lakik egyszerre. Sógorával együtt szerezte viszsza a nagyapjától elkobozott bútorgyárat, s ma az udvarhelyi Famos Rt. 1500 munkást foglalkoztat, 95 százalékban exportra termelnek. Verestóy sok cége még fafeldolgozással, bútorgyártással, rádiókommunikációval, szállítással, vegyipari termékekkel, állattenyészéssel, lap- és könyvkiadással csinálja a pénzt. Személyes vagyonát több mint tízmillió dollárra becsülik.

Willmann

Minek nevezzelek...?

Ezüst és bronzéremmel szerepelnek választott RMDSZ politikusaink azon a toplistán, melyet azok a szenátorok alkotnak (52), akik jogtalanul tulajdonítottak el közpénzeket. Miből áll ez? A szenátor urak akkor is felvették a 230 000 lejes napidíjukat, amikor nem is tartózkodtak Bukarestben ill. a szenátus ülésein. Adatok lejben. Íme a lista:

Frunda György

7 471 640

Seres Dénes

6 323 520

Szabó Károly

5 809 180

Eckstein K. Péter

4 098 620

Kereskényi Sándor

3 619 760

Sógor Csaba

2 107 840

Verestóy Attila

1 502 840

Markó Béla

1 463 820

Pete István

1 053 920

Németh Csaba

367 340

Az illetőket az összegek viszszafizetésére kötelezték, a hibás természetesen a sajtó, pontosabban az Adevărul napilap.

K.A.

A tartalomból:

Csak néhány szót a romániai magyar sajtóról

Amit érdemes tudni róla a határon túl és itthon is, az az, hogy 1989 után a romániai magyar kommunista pártsajtó átvedlett „új" sajtóvá, ugyan azokkal az emberekkel, ugyan azzal a mentalitással, néhol átkeresztelve, néhol nem. A kommunista újságírók 1989 után bebetonozták magukat a MÚRE nevezetű (Magyar Újságírók Romániai Egyesülete) újságíró baloldali népfrontba és szervezetten ugatnak mindenkire, aki nem tátong a dalárdájukban, vagy netán másként csinálja. Romániában 1989 után egykézen megszámolható új magyar újság született, amelyeket a nagytekintélyű MÚRE mostohagyerekként kezelt, mert nem úgy daloltak a romániai magyar egypártrendszernek, mint ahogy azt a neptunos politikum elvárta volna. Tessenek nyugodtan belelapozni a Vörös Zászlóba (Népújság), az Előrébe (Romániai Magyar Szó), a Hét-be, stb. és észre tetszenek venni azt, hogy a komcsi újságírók csinálják ugyan azt mint eddig, mellőznek mindenféle sajtóetikát: a komcsi vélemények megelőzik a híreket, a komcsi kommentár helyettesíti magát a hírt, az ellenzék érdekességei csak a kommentár és a vélemény szintjén jöhetnek szóba, pártfunkcionáriusok számtalan politikai diszkurzusai nyomják agyon a közélet valós történéseit. Először a párt és vezetői, másodszor a pártvezetői utasítás, harmadszor pedig a párt és vezetői jöhetnek szóba, a többi elhanyagolható. Kb. ez a romániai magyar újságírás 95 százaléka 2002. végén, 13 év „posztkommunizmus" után. Pártpropaganda minden szinten! Ez van, tudomásul kell venni, de nem muszáj szeretni!

Dr. Toducz Endre, Mikháza

Misztérium

Asztrológiai praktikum VI.

1831 Zadkiel (Richard James Morrison) több tízezer példányban jelenteti meg Asztrológiai híradó című lapját, amely azt mutatja, hogy az asztrológia iránt tömeges érdeklődés mutatkozik. Alfred J. Pierce folytatja Morrison munkáját ugyanazon álnév alatt.

1844 Megalakult a Brit Csillagtudományi Szövetség, a British Association for Astral Science.

1846 Leverrier felfedezi a Neptunuszt.

1860 Eliphas Levi (Alphonse Louis Constant) A mágia története című művében összegzi kora asztrológiai ismereteit. 1861-ben megírja A rejtélyek kulcsa című könyvét.

1862 Frances Rolleston kiadja a Mazzaroth-ot (a zodiákus héber elnevezése), melyben magyarázza a Bibliában található asztrológiai utalásokat.

1875 Helena Blavatsky megalakítja a New York-i Teozófikus Társaságot, mely nagyban támogatja a spirituális asztrológiát.

1880 Richard Garnett az egyetemi folyóiratban közzéteszi A lélek és a csillagok című cikkét, melyben bírálja a kor asztrológusait, hogy az asztrológia mint tudomány helyett inkább a kabbalát és a mágiát alkalmazzák.

1889 Chicagóban Olney H. Richmond megalapítja a Magi rendet, mely keresztény okkult asztrológiával foglalkozik.

1890 William Henry Chaney kiadja a Primer of Astrology and American Urania című művét. Luke Broughton tanítványa volt és negyven éven keresztül tanít asztrológiát.

1892 Karl Anderson kiadja az Ótestamentum asztrológiája című művét, amely terjedelmes anyag, és az eddigieknél sokkal mélyebb betekintést nyújt a Biblia asztrológiai vonatkozású utalásaira. Nagyobb részben – a keresztény, egyiptomi, héber, szanszkrit numerológiával, szimbólumokkal foglalkozik.

1895 Karl Brander Pracht asztrológiai társaságot alapít és Németországban kiadja az Astrogische Rundshau című folyóiratot. Az asztrológia ezen megújulása Németországban elsősorban Helena Blavatsky határának tulajdonítható. Alan Leo az Asztrológiai Magazinnak új nevet adott (Modern Asztrológia.)

1898 Sepharial új asztrológiai kézikönyvet jelentet meg. Joseph G. Dalton kiadja a Amerikai Efemeridákat. Nagy szerepet játszik a bostoni asztrológiai alapítvány létrehozásában. Luke Broghton kiadja Az asztrológia elemei című művét.

1899 Evangeline Adams New York egyik divatos szállodájában lakosztályt bérel, ahol a gazdagok számára asztrológiai képleteket készít. Legfőbb erénye a pontos jóslat, ezért nagy hírnévre lesz szert.

HOROSZKÓP

(2002. november 16 - november 29-ig)

KOS (március 21-április 19.)

A következő két hétben kintlévőségeinek behajtásával tölti el a napjait. Az előjelek kedvezőtlenek, ugyanis csak hosszas huzavona után juthat jogos jussához. A szerelemben nehezen fogadja el partnere nézeteit, mert úgy érzi, hogy ezzel kiengedi kezéből a „gyeplőt", és oda a tekintélye. Csakhogy a szerelemben együtt és egymásért kell élni.

BIKA (április 20 - május 20.)

Vitákat, elhúzódó pereskedést ígérnek a következő napok, s előfordul, hogy még a jó elképzelései is érthetetlen ellenállásba ütköznek. A szerződéskötéseknél legyen óvatos, és ha valakinek kölcsönt ad, akkor feltétlenül készítsen róla hivatalos írást. A szerelemben ezekben a napokban megnő vonzereje. Élvezhetné az életet, de félő, hogy megint első helyre teszi a kötelességet, és csak utána jöhet a boldogság.

IKREK (május 21- június 21.)

Kollégái vagy üzletfelei megnehezítik elképzelései valóra váltását, vagy csapdát állítanak érvényesülése útjába. Nagy hasznát veszi diplomáciai érzékének, gyors helyzetfelismerésének. A szerelemben, amennyiben párválasztás előtt áll, ezúttal nem annyira az érzelmek, mint inkább az érdekek irányítják a lépteit. Ez pedig nem jó alap a boldogsághoz.

RÁK (június 22 - július 22.)

Egy szerencsés pénzügyi fordulat nyomán nagyobb összeghez juthat, és ez előrelendíti a holtvágányon veszteglő terveit. A szerelemben tartós kapcsolatra vágyik. Ha eddig görbe utakon járt, most megpróbál kilépni és idejét inkább állandó partnerével, hitvesével tölti.

OROSZLÁN (július 23 - augusztus 22.)

A munkájában kifejezetten örömét leli, még akkor is, ha e hetekben nem lesz látványos sikere. Megújuló barátságai is kedvező helyzetet teremtenek az anyagi helyzetében. A szerelemben a közvetlen környezetében (esetleg szomszédai közül) valaki nagyon szeretne komolyabb kapcsolatot kialakítani önnel, de ebből aligha lehet tartós szerelem.

SZŰZ (augusztus 23 - szeptember 22.)

Ügyintézés nehézségei, valamint kellemetlen találkozások emészthetik az erejét és idegeit. Rosszindulatú pletykák kereszttüzébe kerül. A szerelemben túl sötéten látja a világot. Kételkedik szeretteiben, mindenkiről rosszat feltételez, ezzel azonban nemcsak a környezetét kínozza, hanem saját magát is gyötri. Legyen nyitottabb, s merje hinni, hogy van, aki szereti.

MÉRLEG (szeptember 23 - október 22.)

Befolyásos ismerősei segítik elképzelései valóra váltásában és népszerűsége is növekszik, s a Mérleg jegyében járó Mars a szokásosnál jóval határozottabbá teszi. Anyagi helyzetét inkább a kiadások, mint a bevételek jellemzik. A szerelemben, ha most az az érzése, hogy a helyzete kilátástalan és a hullámok összecsapnak a feje fölött, akkor ne a párját hibáztassa, saját szertelensége, bizonytalansága miatt jutott idáig.

SKORPIÓ (október 23-november 21.)

Igyekeznie kell, hogy lépést tartson a felgyorsuló eseményekkel és a hivatásában gyakran változó körülményekkel. A lehetőségek rendkívül csábítóak, és még a kiskapuk is kinyílhatnak, amelyeken eddig hiába kopogott. A szerelemben sokféle elképzelése van a jövőt illetően, de ebben a felfokozott érzelmi állapotban egyik mellett sem tud jó szívvel dönteni.

NYILAS (november 22 - december 21.)

Jó eredménnyel kecsegtet szakmai tanulmánya, valamint a most kiépülő üzleti kapcsolata. Kerülje azonban a kétes haszonnal kecsegtető lehetőségeket, mert kínos helyzetbe sodorhatja magát. A szerelemben kezdeményező és határozott, olyan, amilyennek talán még sosem látta a partnere. Ezzel az új „stílussal" alighanem gyorsan leveszi őt a lábáról.

BAK (december 22 - január 19.)

A korábbról esedékes járandósága végre megérkezik, s ez szilárd alapot ad további tervei megvalósításához. A riválisai is támadásba lendülnek. A jelek arra utalnak, hogy a konkurencia kerül ki győztesen ebből a versenyből. A szerelemben szeretné az eddigi laza kapcsolatait végre dűlőre vinni: némelyiknek örökre véget vet, csakhogy ezek a hetek nem a szerelemnek, inkább a barátságnak kedveznek.

VÍZÖNTŐ (január 20 - február 18.)

Meg kell birkóznia a kollégák által okozott gondokkal és a munkahelyén eluralkodó káosszal. Gyors eredményre ne számítson, mert a változások csak rövid időre hatnak. Ha teheti, maradjon semleges és szemlélője az eseményeknek. A szerelemben az érzések uralják gondolatait és tetteit. Beleveti magát a kalandokba, és nem érdekli, mi lesz a következménye.

HALAK (február 19 - március 20.)

Kezdenek beérni korábbi igyekezetének pénzben is mérhető eredményei, ám ne elégedjen meg ezzel, mert a szerencsésen alakuló körülmények ismét felkínálják azokat a lehetőségeket, amelyeket néhány hete elhalasztott. A munkájával kapcsolatos adminisztrációra fordítson a szokottnál is nagyobb figyelmet, mert nehezen tisztázható bonyodalmakba keveredhet. A szerelemben titkos vágyai is valóra válhatnak, de még nem nagyon meri elhinni, ezért továbbra is titkolja érzéseit a partnere előtt.

Astro Horoscope

Életmód

Mátraalja 1.

Mátraalja egyike azoknak a borvidékeknek, melyeket Alkonyi László, a Borbarát főszerkesztője s a legjelentősebb magyar szakírók egyike a „Borok és birtokok" című könyvében hozzácsapott egy másik borvidékhez, az egrihez. Úgy vélem, e gesztus – akárcsak az, hogy Alkonyi igyekezett szemléletileg a magyar borvidékeket 6 nagyobb borvidék-együttes keretei köré szervezni – alighanem indokolt.

Ettől még persze közigazgatásilag létezik mátraaljai borvidék s lehet, hogy borászai némi ellenérzéssel fogadják Egerhez való imaginárius odacsatolásukat, amikor ők éppenséggel a borvidékük saját arculatának kialakításán fáradoznak. Rohály Gábor, a magyar borszakma doyenje, a következőket írja a borvidékről a Borkalauz 2002-s kiadásában: „A vulkanikus Mátra hegység egy olyan vulkáni lánc tagja, amely a Dunazugtól az erdélyi Hargitáig húzódik (...) Meredek fala védett klímát biztosít a déli lejtők szőlőterületei számára. Elsőrendű szőlők terülnek el Abasár, Domoszló, Gyöngyös, Gyöngyöspata és Nagyréde falvak határában." (Mindezekhez csak a Domoszló és Abasár között fekvő Markazt tenném még hozzá, melynek köztudatba emelésén az egyelőre még kevéssé ismert Vázsonyi borászat dolgozik.) Alkonyi László adatai szerint Mátraalján 32497 hektár termőterületen 5446 hektár ültetvény terül el. (Ez egyébként több mint az egri vagy bármelyik Balaton melletti borvidék termőterülete.) Jellegzetes fehér fajták az olaszrizling, a leányka, a hárslevelű, a muskotály, a tramini és a chardonnay. De van még zengő, zöldveltelini, rajnai rizling, cserszegi fűszeres és pinot blanc is. Érdekes, hogy azzal szemben, amit Rohály Gábor ír, miszerint „az elmúlt századokban erre a borvidékre jellemző vörösbortermés ma szinte teljesen hiányzik", azt láthatjuk, hogy a jelentősebb borászok mindegyike vörösborokkal is jelentkezik, melyek minősége néha felsorakozik a magyar élvonalhoz.

Mátraalja vezető pincészete a Szőlőskert RT, egy gigavállalat, mely azzal büszkélkedhet, hogy ár-érték arányban igen jó borokat tesz az asztalra, annak dacára, hogy saját termőterülettel nem rendelkezik. Szövetkezeti formában működnek, 2001-ben 963 hektár szőlő feldolgozását szervezték meg. (Alkonyi, 228 o.). Boraik évről évre stabil minőséget mutatnak a nagy, milliós nagyságrendű palackszám dacára. Szakmai presztízsüket mutatja, hogy főborászukat, Bárdos Benjámint ismételten jelölték az év borásza címre, s az idei Borfesztiválon ő is résztvevője volt a Bor-ÁSZOK órája nevű akciónak, melynek keretén belül a legjelentősebb magyar borászok mutatták be az érdeklődőknek a jelenleg legizgalmasabbnak, legjobbnak ítélt tételeiket. (Tiffán elhozta a Grand Selection gigantikus, eddig talán legjobban sikerült 2000-es évjáratát, és a lenyűgöző koncentráltságot és fajtajelleget mutató 2000-es Pinot Noir-ját, Bock a Bock cuvéevel jelentkezett és sorolhatnám.)

BZSA

Az alábbi receptet Sővér Anna-Anikó ditrói olvasónk küldte be

Sonkás rizzsel töltött sertésrulád

Hozzávalók: 4 szelet sertéscomb, 6 dkg vaj, egy kis fej hagyma, 2 cikk fokhagyma, 2 tojás sárgája, 20 dkg főtt rizs, 5 dkg gépsonka, 1/2 csokor petrezselyemzöldje, 3 evőkanál olaj, 4 dl húsleves, só, bors, egy kevés őrölt kömény.

Elkészítés: A húst megmossuk, szárazra töröljük, megszórjuk sóval, borssal. 2 dkg vajat felforrósítunk és üvegesre pirítjuk benne a hagymát, fokhagymát, a kockákra vágott sonkát és a finomra metélt petrezselyemzöldjét. Hagyjuk kihűlni, majd 4 hurkát formálunk belőle. Minden hússzeletre ráhelyezünk egyet, összegöngyöljük, hústűvel öszetűzzük, sóval, borssal, őrölt köménnyel fűszerezzük, majd forró olajban kisütjük.

Hagyjuk egy kicsit hűlni, majd felöntjük a húslevessel és fedő alatt puhára pároljuk. Ha elkészült, a hústűket kiszedjük, a ruládokat felszeleteljük, a szaftot besürítjük. Melegen tálaljuk.

Hasznos tanácsok

- Ha egy csipetnyi sót szórunk a feketekávéba vagy teába, sokkal zamatosabb, aromásabb lesz.

- A tejszínhab tartósabb és keményebb marad, ha felverés előtt csipet szódabikarbónát teszünk bele.

- Friss, lágy kenyérből úgy szelhetünk szép szeleteket, ha előbb megmelegítjük a kést.

- Ha kezünk hagymaszagú lett, nyílt láng fölött húzzúk át néhányszor.

- Ha a konyhazöldségek kissé hervadtak, tegyük enyhén cukros vízbe, egy óra múlva szintén frissek lesznek.

- A karfiolnak nem lesz kellemetlen szaga, ha fele-fele arányú vízben illetve ásványvízben főzzük meg.

- Fehérabroszunk szép hófehér lesz, a foltok eltűnnek róla, ha egy héjastól felszeletelt citromot teszünk a mosóvízbe.

Sővér Anna-Anikó, Ditró

Románia – Magyarság

Ha szembejön velem a téma...

– Gazda József rovata –

Nálunk minden rendben van…

Nincs baj! Legalábbis így látja a nemrég közétett Európa-bizottsági Románia-jelentés. Általános haladást regisztrálnak Romániával kapcsolatosan. Fejlődünk mindenben. Országunk folyamatosan tiszteletben tartja az emberi szabadságjogokat. Javult az intézetekben nevelt gyermekek helyzete. Előbbrelépés történt a férfiak és nők esélyegyenlőségének a megteremtésében, az arra hivatott intézményes keretek biztosításában, melyek az emberi lényekkel való kereskedést korlátozzák, akadályozzák meg. Igen nagy fontosságot tulajdonít a jelentés a diszkrimináció megakadályozásának az intézményesített keretei megteremtésére. És – itt következik – pozitív irányú a fejlődés a kisebbségekkel való bánásmódban. Kiemelik, hogy a törvény alkalmazása, mely a kisebbségi nyelvek használatát biztosítja, viszonylag problémamentesen történt.

Hát igen! Javul az ország helyzete, és azon belül: javul a mi helyzetünk. Már többletjogokkal is rendelkezünk – tudjuk a státus-törvényt ért bírálatokból –, tehát szó sincs arról, hogy valamiben problémáink lennének. Már 1999-ben Clinton is tudott erről a csodálatos fejlődésről, előbbrelépésről, amikor Romániát a kisebbségi jogok biztosításának a mintaállamaként (!) emlegette.

S ha mindezt látja az ember, csak azt nem érti, hogy akkor miért olyan nagyon fontos, hogy a székelyföldi önkormányzati döntéseket román prefektusok felügyeljék és vétózzák meg folyamatosan, vagy hogy valahol egy-egy magyar vezető is helyet kapjon? (Százalékarány, amire még a kommunista rendszer is oly kényesen figyelt, hol vagy már! Ma a „rátermettség" a döntő, és mit tegyen a hatalom, ha az ő emberei a rátermettek! Ez nem "etnikai" kérdés.) És hogy ne legyen aránytalanság a munkanélküliségben, az élet lehetőségében, az egyik kovásznai vállalatvezető azt mondta: amíg egy román munkanélküli lesz Kovásznán, addig ő magyar alkalmazottat nem vesz fel. És alig vannak román munkanélküliek, miközben a magyarságnak közel 40%-a az utcán van. És épülnek a csoda-paloták mindenütt, a Székelyföldön is. Tehát itt sincs megkülönböztetés. Igaz, hogy ama paloták építtetői majdnem mind az itt kisebbségben levő többségiek.

És nincsen baj az egyházi javak visszaszolgáltatásával sem. Vagy harminc egynehány épület visszaadását akkor határozták el, amikor erre a nagy sikerre éppen szüksége volt Markó Bélának és csapatának a csíkszeredai kongresszuson. Hogy ama épületek nagy többsége mai napig nem került vissza? Mit sem számít az! Mert hát ugye, Románia jogállam, s bírósági ügyek lettek az esetek nagy többségéből, s a bíróságok jogerős ítéletekkel juttatták ama egyházi javakat román birtoklóik tulajdonába (lásd a temesvári Magyar Házat, melyet a temesvári magyarság építtetett még a 30-as években, ám a Renasterea Bănăteană című, nem éppen magyar-barát lap telekkönyveztetett még a 90-es évek elején a maga nevére, és a bíróság az ő tulajdonjogát ismerte el). S ahol visszaadták? Lásd a kolozsvári Református Kollégium épületének helyzetét.

Tehát: megvan a jelentés, hogy nagyszerű a helyzet. Csak azt nem érti az ember, honnan vehetik ezeket a csupa-optimizmus megállapításokat.

Honnan? Onnan, hogy a kormányt támogató RMDSZ nem világosítja fel a valós helyzetről. Tehát ez a szomorú valóság. Mi nem teszünk semmit önmagunkért. Sem azért, hogy harcoljunk a valós autonómiánkért, sem azért, hogy a világot felvilágosítsuk sorsunkról, földönfutóvá tett, a szülőföldjén honát nem lelő népünkről. Hanem inkább asszisztálunk megalázóinknak. S hagyjuk, hogy az a kép alakuljon ki Romániáról, hogy itt minden rendben van!

Gazda József

Veszélyben az egészségünk

Szárnyas bombák

A román szakminisztérium egyik ellenőrző testületének hivatalos jelentése szerint az utóbbi 2-3 évben csaknem 300 tonna szalmonellás szárnyashúst és hústerméket hoztak be Romániába. 2000-ben 79 tonna, 2001-ben 107 tonna, 2002-ben 108 tonna fertőzött hús behozatalára adtak engedélyt az illetékes román egészségügyi szervek. A szalmonellával fertőzött hús több cég révén jutott be az országba, az ellenőrök ódzkodtak attól, hogy a forrást (eladót) megnevezzék. A szúrópróbaként megvizsgált 25-30 romániai kereskedelmi vállalat mindegyike hozott be a szalmonellás húsból, de az élelmiszeripari termékek behozatalára engedélylyel rendelkező cégek száma több száz. A szalmonellás hús az ország több vidékére, városába, községébe eljutott, nem kétség, hogy nagy részét a vásárlók elfogyasztották.

A szalmonellás fertőzést terjeszthetik az élelmiszerüzletek, hentesüzletek alkalmazottjai is, ha a szalmonellás húst megérintik (rakodják, vagdalják, csomagolják stb.), és utána más élelmiszeripari termékeket kézbe vesznek. Még valószínűbb a kórokozók terjesztése, ha az árukezelő már ő maga is megfertőződött.

Az Adevărul napilap – szokás szerint – tényfeltáró összeállítást közöl a 300 tonna szalmonellás szárnyashúsról, de az nem derül ki, hogy a román cégek honnan, kitől, kiktől vásároltak. Ez a titkolózás roppant érdekes, mert ugyanaz a lap – más román sajtóorgánumokkal egyetemben – régebb sok írást közölt a „magyar mezőgazdasági áruk inváziójáról". Igaz, nem a minőség ellen volt kifogás, hanem a romániai hústermelők érdekeinek megsértését nehezményezték. Valószínű, hogy ha magyar áruról derült volna ki a szalmonellás fertőzés, akkor szalagcímben szerepelt volna a „magyar" szó. Nyilván, különféle betegségek, fertőződések magyar élelmiszeripari termékek esetében sem teljesen kizártak. Éttermekben, intézmények étkezdéiben idén is történt néhány tömeges szalmonella-fertőződés a fogyasztók körében. Tudni kell azonban, hogy Magyarország az európai uniós csatlakozás, a teljes jogú tagság küszöbén áll, és már csak emiatt is nagyon szigorúak az ellenőrzések. Az EU-tagság egyik fő feltétele a közélelmezés biztonsága, az áruk kiváló minősége. Mind a belpiacon, mind a külpiaci kereskedelemben, exportban.

Mi az autonómia?

E címet adta Markó Béla a legutóbbi SZKT-n elhangzott elnöki beszámolójának. Az RMDSZ szövetségi elnöke az autonómia kérdésköre mellett kitért a belső választás ügyére, valamint ennek kapcsán hosszan szidalmazta Tőkés Lászlót, mivel ez utóbbi az RMDSZ belső fórumainak végigjárása után a román bírósághoz fordult a célból, hogy akár ezen az áron is, de kényszerítse rá a szövetség vezetését a felvállalt program végrehajtására.

Az autonómia kapcsán Markó szokás szerint csúsztatott. Hosszan sorolta az összes engedményt, amivel a román hatalom legitimálta az általa preferált RMDSZ-en belüli csoportot, majd azt állította, hogy mindezzel közelebb kerültünk az autonómiához.

Minden jel szerint Markó gondolkodásra képtelen tömegnek gondolja az erdélyi magyarságot, ha ennyire gyenge lábakon álló érvelést képes egy magas testület nyílt ülése előtt prezentálni. Hisz kinek nem világos az, hogy az autonómia a román államtól való függetlenedést jelenti, s nem a román hatalomba való beépülést? Hogy a magyar érdekek követését jelenti, s nem a román diplomácia elvtelen kiszolgálását? Hogy saját intézményrendszert, saját döntéskört, saját anyagi forrást jelent, s nem Bukarest gyámkodását?

Hasonló technikához folyamodott Markó a belső választások kapcsán is. Felsorolt több kárpát-medencei magyar pártot és érdekképviseleti szervezetet a FIDESZ-től az MDF-en át az MKP-ig, melyek nem rendeztek belső választást, s mégis mindenki legitimnek tekinti őket.

A pártok emlegetése arról tanúskodik, hogy az RMDSZ szövetségi elnöke 10 évvel a Kolozsvári Nyilatkozat után még mindig nem fogta fel saját feladatát, az erdélyi magyar nemzeti önkormányzat államelvű felépítését. Avagy, s erre gondolni sem szeretnék, nagyon jó tudja, hogy mi a feladata, mégis farizeus módon úgy tesz, mintha nem értené a lényeget. Hát mi köze egy versenypárt struktúrájának az erdélyi magyarság közképviseletét ellátó RMDSZ felépítéséhez? Hát milyen alapon várnánk el a FIDESZ-től vagy az MSZP-től, hogy belső választást tartson, amikor a magyar államon belül a versenyelv intézményesítését az országos választás biztosítja? A pártok éppenséggel azt szolgálják, hogy bizonyos politikai értékrend megjelenülhessen a politika színpadán, s hogy megméressen a választók előtt. Az anyaországi közképviseletet nem a pártok, hanem maga a parlament látja el. Az erdélyi magyar politikai térben pedig maga az RMDSZ a közképviselet és a platformok töltik (töltenék) be a pártok szerepkörét (ha a belső választásokat nem odáznák el tíz éve). Lehet, hogy Markó Béla közel 13 év formális romániai demokrácia után még nem jutott el oda, hogy szellemileg appercipiálja és interiorizálja a nyugati politikai rendszerek kompetitív logikájának lényegét? Vagy mégiscsak arról van szó, hogy az RMDSZ elnökének sikerült megdönteni a szemforgatás világcsúcsát?

Markó úgy érzi, hogy immáron mondhat bármit, hatalma oly szilárd, hogy azt megingatni nem lehet. Ezért megengedi magának a tényhamisítást, az ellenfél lejáratását, és azt, hogy erkölcsről beszéljen. Erkölcsről beszéljen az, aki ismételten hazudott a közösség színe előtt, aki cserbenhagyta szövetségeseit, aki 1995-ben azt mondta, hogy az ő neve garancia a belső választások megtartására. Erkölcsről prédikál Hajdú Győző egykori helyettese Temesvár hősének. Ide jutottunk.

Hogy van-e kiút, az rajtunk múlik. Rajtunk, valamennyiünkön, akik immunisak vagyunk a markói demagógiára, akiket nem csábítanak a román hatalom szirénhangjai, akiknek politikai alapállását a magyar érdekek határozzák meg és nem Bukarest akarata.

Torday Levente

Sportmagazin

Bűnbak román módra

Győz a pálya?

Aki a helyszínen vagy tévéközvetítésen látta a román-norvég Európa-bajnoki selejtező mérkőzést, az elszörnyülködhetett. Főleg a második félidőben. A Ghencea-stadion (fotó) zöld gyepének nagy része egy idő után latyakká változott. A pályán inkább sárbirkózás zajlott, mintsem foci. Egyértelmű, hogy azon a pályán nem lehetett színvonalas játékot produkálni. Még a norvégok is csóválták a fejüket, pedig ők hozzá vannak szokva a vizes pályákhoz, esős időhöz, sőt a havazáshoz is. A bűn rossz pálya valamire mégis jó volt a román játékosoknak és szakvezetőknek: volt amire ráfogni a vereséget, a vereség okát. A latyakos Steaua-pálya lett a bűnbak a norvégoktól elszenvedett 0-1-es vereségért.

Még valamire jó volt az eső az október 12-i román-norvég mérkőzésen: mindenki ráébredt arra, hogy a kabala nem elég, minőségi gyep (is) kell a jó játékhoz, eredményességhez. (A szakszövetség és sok játékos egyféle babonából ragaszkodott a Ghencea-stadionhoz, azt mondják, hogy „ott mindig jó eredményeket, nagy sikereket ért el a válogatott". Hát azért nem éppen mindig. Tény az, hogy a Steaua stadionjában a lelátók közel vannak a pályához, a szurkolók inkább tudnak hatni a román válogatottra és az ... ellenfélre. Jól láthattuk, hallhattuk ezt a román-magyar mérkőzéseken is.)

A román sajtó napokig ismételgette az Adrian Năstase miniszterelnök ígéreteit, miszerint személyesen kézbe veszi az ügyet, hogy Romániának, Bukarestnek legyen egy olyan futballpályája, amely megfelel a nemzetközi minőségi követelményeknek. A felébredő kormányfő még nem árulta el, hogy milyen lesz az a minőségi román pálya, de a bukaresti sportlapok már közöltek ötleteket ezzel kapcsolatban. A Gazeta Sporturilor a híres Maracana stadion (Rio de Janeiro) ultramodern vízelszívó berendezését mutatja be röviden. A stadiont nemrég felújították, a gyepszőnyeget ellátták az úgynevezett Hunter-rendszerrel.

A Hunter-l-4 nevet viselő rendszer a pálya alá van beépítve. Körülbelül 1800 kis csövecske van a gyep alatt, egymástól arasznyira, ezek a legkorszerűbb érzékelő chipekkel vannak ellátva. A mérkőzés vagy edzés alatt nem zavarják a játékot, nem balesetveszélyesek, de szükség esetén kiemelkednek a fű magasságáig. Szárazság esetén öntözőberendezésként is használhatók. Az amerikai gyártmányú Hunter-rendszer ára 560 ezer dollár, ehhez jön még a felszerelés munkadíja. A ProSport munkatársai a közeli Szófiában találtak követendő példát. A régi Vaszil Levszki stadiont felújították, korszerűsítették, igaz, nem szerelték fel Hunter-rendszerrel, de különleges fűmagból lett a fű, a gyepet tudományos munkával, közel öt év alatt tették (majdnem) tökéletessé. Ennek ékes bizonyítéka, hogy október 12-én este Szófiában is épp olyan időjárás volt, mint Bukarestben, esett, hideg volt, a bolgárok a horvátokkal játszottak Eb-selejtezőt, de a stadion gyepe nem vált sártengerré, sőt ép és üde zöld maradt a mérkőzés végén is. A pálya alatt fűtőberendezés van, ennek tulajdonítható, hogy nem ázik el. A fenntartása évi 60-120 ezer dollárba kerül. Az öt év alatt az összbefektetés elérte a 6 millió dollárt.

B. L.

Élet és halál

Gáz van Moszkvában

A moszkvai hatalom féltékenyen őrzi a titkát, hogy mivel sikerült több mint kétszáz ártatlan ember életét kioltani az esztelen roham során. Moszkvában bizonyára úgy vélik, hogy már eddig is túl sokat árultak el, hiszen a világ, a külföldi katonai szakértők már így is éppen eleget tudtak meg az Oroszország által bármilyen konfliktusban bevethető egyik fegyverről.

Végül is kiderült: nem tiltott ideggázt, hanem a nemzetközi szerződéseket okosan kikerülve egy sebészeti beavatkozásokkor használt érzéstelenítőt eresztettek be a színház szellőzőrendszerébe. Csakhogy az adagolás nem volt egészen pontos. Kábítás helyett ölt a túladagolt gáz. Így az orosz akciócsoport valójában több kárt tett, mint a csecsenek maguk. A gáz hatását egyik túlélő így jellemezte: „Mintha egy tonna vodkát ittam volna meg".

Egyáltalán nem véletlen, hogy a nemzetközi közvélemény két ordas hangadója, George Bush amerikai elnök és Tony Blair brit miniszterelnök a terroristákra hárítják a felelősséget a történtekért, pontosabban a halottakért. A híres-neves terrorista-ellenes összefogás nem egyéb, mint a világ nagyhatalmainak összefogása területi, politikai és anyagi indíttatású háborúskodásaik, fegyveres agresszióik legitimálására.

Más állásponton van Gerhard Schröder német kancellár, aki arra szólította fel Oroszországot, hogy békésen oldja meg a csecsenföldi konfliktust. Schröder a német képviselőházban elmondott beszédében kijelentette, Németország szolidáris az orosz néppel. A kancellár ugyanakkor hozzátette: „ezzel együtt sürgetjük a csecsenföldi konfliktus, valamint a Kaukázus térségében uralkodó összetűzések békés megoldását." Mint tudjuk Németország az Irak elleni érdekháború megindítását sem fogadta fenntartások nélkül.

A koppenhágai csecsen világkongresszuson felszólaló Ahmed Zakajev, az illegális csecsen kormány miniszterelnök-helyettese azzal vádolta meg Moszkvát, hogy azért adott utasítást a túszdráma erőszakos befejezésére, mert meg akarta akadályozni annak békés kimenetelét.

K.A.

Copyright © Új Idő