Fórum

Mottó:

„Mi hozza közel a távolvalókat? A levél, amely által úgy beszélgetünk a távolvalókkal, mintha ugyan jelen volnánk."

Bod Péter

A grafológus válaszol

Mélyen tisztelt Asszonyom!

Nem mindennapi eset, hogy ilyen személyiséggel találkozom, mint Ön, kedves S. Nagy Erzsébet.

Levele a bizalom érzéséről árulkodik minden leírt betűjével, minden kitöltött sarokkal.

Bizony nem könnyű Önnek most sem, amikor elérte a nyugdíjas kort, de nem volt könnyű egész életében. Egyszerűen csodálatra méltó, hogy mindazokat a szörnyű csapásokat átélte! Volt — és van — ereje élni.

Volt ereje, de kötelességtudata is, hiszen a szüleitől kapott örökséget ápolni kellett! Ennek érdekében egész életét a kulturális értékek szintjéhez próbálta igazítani, kötődött (és ma is ezt teszi) a saját értékrendhez és felfogáshoz.

Nem csoda tehát, ha ad a külsőségekre, szereti a szépet.

Meg van győződve, hogy ma is, akár ANNAK IDEJÉN, a szellemiek kiemelésének igen fontos szerep jut.

Látom és érzem, hogy bár fájdalmas tapasztalatokban, megtört életben volt része, féltő gonddal őrzi ma is „titkos kertjét". Csodálatra méltó az önkontrollja, fegyelmezettsége, erős idegzete, kitartó akarata.

Igaz, hogy mindezekért az egészségével fizetett — és ez nem kevésbe került!!

Ez a csodálatra méltó arisztokrata mára beteges emberré lett, aki elvesztette elaszticitását, megtört, ingerlékeny lett! Ez az egyén, aki méltósághoz, komolysághoz szokott, annyi mindent el kell fojtson! De ezen a csatornán tudja csak levezetni a pszichikum a letiltott ösztönkésztetés energiáját. Így tud csupán beilleszkedni a szociális közegbe, hisz kapcsolatteremtési és tartási igénye — és képessége — van.

Magatartásának labilitásfaktorai közül kiemelkedik az agresszivitásra való hajlam (bizonyos szerepre, énkiemelésre vágyik). Ezért, bizony jó lenne, ha közelében volna valaki.

Igaz, hogy egészségi állapota miatt — igen komoly szívgondokat látok, nem tudom, hogy nem volt-e infarktusa —, mozgása korlátozottá vált, de az intim szférában jól kibontakozik. Ennek, kedves Erzsébet, Ön tudatában van. Örvendetes, hogy hihetetlen erős akarata nem engedi letiporni!

Fejlett vitakészséggel rendelkezik, igazságszerető, kötelességtudó.

Az a bizonyos CÉL, ami élteti Önt, nem engedi meg, hogy kihasználhatóvá, mások áldozatává váljék.

Inkább tisztes távolságot tart minden másik embertől. Ez érdekes, hisz menedékigénye van a közösség irányítására, vezetői, felülkerekedési, uralkodási vágyak megléte motiválja. Etikai tudatossága, felelősségvállalása kötekedő hajlamát erősítené meg.

Megértem Önt! Annyi vér után végre szeretné ügyeit véglegesnek tudni, lezárni.

Élettempója ma már nem gyors, hisz minden tettének súlya van, így megelégszik a hétköznapok nyújtotta élményekkel. Ön, mélyen tisztelt Asszonyom, nemcsak gyakorlati tevékenységek iránt érdeklődik, emelkedett gondolkodásra és lelkesedésre is képes, ezekből fakad elégedettsége. Valamikor Ön parancsoláshoz szokott, szeretett reprezentálni, egyszóval kiváltságos szerepet töltött be.

Hiszem, hogy az életében elszenvedett megfosztások és a „kiontott vér" miatt mégis érdemes volt élni.

Hiszem, hogy mindezekért a történelem is megismerheti. Ebben tudok Önnek segíteni.

Tisztelettel, Gáspár Andrea grafológus

Postabontás – az Új Idő levelesládája

Oltean Ioan, kolozsvári olvasónk írja:

(...) Az én nevem tulajdonképpen Oltyán János, csak az 1919-es változások folytán apám nevét az új adminisztráció az anyakönyvben átjavította. Az elkövetkezőkben írnék cikkeket, gondolom érdeklődésre tarthat esetleg számot.

Kedves Oltyán János!

Írjon bátran, mint tudja ezt a rovatot Önöknek, az Olvasóknak tartjuk fenn, bízva abban, hogy az Önöket leginkább érdeklő témákat itt felvetik, s hogy van mondanivalójuk nekünk és egymás számára. Várjuk az írásait!

Tisztelt Szerkesztőség!

Köszönöm szépen a pénzjutalmat, nagyon meg voltam lepődve. Sajnos nem volt eddig időm megköszönni, leköte a munkahely meg a gyereknevelés.

Ami receptet írtam, ha érdekesnek találják, csinálhatnak egy kis szakácskönyvet belőle. Sok boldogságot, hosszú-hosszú életet kívánok családommal együtt.

Gabriella, Kibéd

Kedves Gabriella!

Jókívánságait köszönjük és örvendünk, hogy sok felelőssége mellett mégis csak tudott egy kis időt szakítani, hogy írjon nekünk. Egyelőre nem tervezünk önálló szakácskönyvet kiadni beküldött receptjeiből, ez már csak azért is nehéz lenne, mert senkivel sem tehetünk kivételt. Receptet pedig nagyon sokan küldtek. Viszont megjelent az Ízvilág 2. száma, s ebben az Ön receptjeiből is talál válogatást más olvasók legjobbjai mellett.

Kacsó András

Eszperantó egysoros

Pri arto
La stupos naskitaj sub la silento

***

A művészetről
Lépcsők születtek a csend alatt

Katócz Ágnes, Szatmár

Írjon az Új Idő orvosának!

Rovatunkban igyekszünk válaszolni az olvasóink kérdéseire, segíteni bármilyen egészségügyi problémáik, gondjaik megoldásában.

Megjegyezzük, hogy személyes orvosi vizsgálat hiányába a feladatunk nem könnyű, így szíves elnézésüket kérjük abban az esetben, ha válaszaink nem kielégítőek. Szívesen válaszolunk jeligés levelekre is. Arra kérjük az olvasóinkat, hogy mindig bizalommal forduljanak hozzánk, mert számunkra az orvosi etika szellemében a titoktatás kötelező. Várjuk a jövőben is leveleiket!

Lázár Gábor,
nyug. város főorvos

Lapok nagyapám naplójából

– Ilyés András-Zsolt rovata –

Fogas kérdés

Kilenc óra körül ment szénáért nagyapám, a málnásfürdei temető felett húzódó Szomosba. A helyszínre érkezésekor, egy csapat diákot irányító tanárral találkozott. A tanár kezében térkép volt, melyből bizonyos területeket jelölt ki, ahol aztán ásni kezdtek a diákok. Nagyapám nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy meg ne kérdezze: mit keresnek a föld alatt?

A tanár odalépett nagyapám szekeréhez, bemutatkozott, majd mesélésbe kezdett. (Nem emlékszik a nagyi a tanár nevére, ám valószínű, hogy a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium diákjai voltak.) Elmagyarázta, hogy az adott helyen elődeink nyomára bukkantak, s próbálnak bizonyítékokat szerezni, hogy hitelesebb legyen a létezésük fogalma, valamint tanulmányozni lehessen a sokezer évre visszanyúló életformákat.

— És osztán kaptak-e valamit? – kíváncsiskodott tovább nagyapám, falusiasan.

— Igen. Találtunk egy kőmalmot... Épp meg akartam kérni az elvtársat, hogy szekerével szállítsa be a málnásfürdői iskolához.

Nagyapám mindig is segítőkész ember volt, így elvállalta a kőmalom szállítását, közben tovább faggatózott hasonló kérdésekkel: hogyan őröltek vele?... hogyan sütötték a kenyeret?.. stb.

A tanár magával hívta egy kiásott gödörhöz, ott megmutatta a tűzhelyet, ahol ősapáink a kenyeret sütötték. A tűzhely körül jól kirajzolódtak a formák, ahogy az agyagba vájt, vörösre kiégetett fekvőhelyek elárulták, négy (ős)embernek volt a meleg fészke. Miközben eme felfedezéseket mutogatta a tanár, következetesen mesélte a velejáró életformát is, miszerint ; elődeink parázson — a szabad ég alatt — sütötték a sótalan cipókat.

— Mongya, tanár elvtárs, hogyan tutták, evvel a két kővel megőrölni a búzát ? — mutatott nagyapám a kőmalomra.

A tanár nem vette zokon nagyapám érdeklődését, sőt egyre jobban beleélte magát a magyarázkodásba. Kezébe vette a kőmalmot, és sorra mutatta, hogyan, hová rakták a gabonát, hogyan súrolták a kövekkel, amíg lisztté préselődött.

— Furcsák lehettek, ezek az ősemberek?!... Nem tugya, vót-e nekik fogik? — kérdezte nagyapám kételkedve.

— Én is úgy láttam őket, mint maga – felelte a tanár. — Ezt miért kérdi ?

— Hát, csak úgy né, kéváncsiságból... Me` ha igaz, hogy evvel a kőmalommal darálták a búzát, akkor ők kavicsot es rágtak, sze` a puha kövek dörzsölésekor homokszemcsék es kerültek a liszt közi — adta elő következtetését nagyapám, majd hozzátette:

— Az én fogaim még a kenyérhajat se bírják, nemhogy kavicsokat rágjak velik ...

Kis számítógépes tanfolyam 7.

Olvasóink kérték

Nekem is lehet e-mailem?

Természetesen. A szűk hely függvényében megpróbáljuk ideírni mi is kell ahhoz, hogy bárki elektronikus levelezést folytasson.

1. Számítógép, operációs rendszerrel és egy levelező program, ami lehet Eudora, Opera, Internet Mail, Microsoft Outlook, Outlook Express vagy a Netscape levelezője.

2. A számítógéphez legyen csatolva egy modem: külső vagy belső, minimálisan 14 400-as.

3. Egy fix telefonvonal és automata központ. (Tárcsás, nénis központtal is lehet internetezni, e-mailezni, de nem érdemes).

Itt el kell mondanunk, hogy a Windows 95 óta (98 és így tovább) úgymond automatikusan felkerül a gépekre legalább egy levelező program. Ha nem tetszik, tegyünk vagy tetessünk mást.

Hogyan szerzünk kapcsolatot és mennyibe kerül?

Bárhol van a lakhelyünk, ha a faluban vagy a városban van Internet-szolgáltató cég menjünk, oda, ha nincs, a megyeszékhelyen biztosan van. Ott egy szakember kitölt egy szerződést és elmondja mit kell tenni. Általában ki is szállnak a lakásra, ha a kliens úgy igényli és beállítják s elmagyarázzák a használatát. Ára havonta az elektronikus postafióknak kb. 4-6 dollárnak megfelelő lej és a telefontársaság számlázza az internetezéssel töltöt időt, ez nappal drágább, éjszaka olcsóbb, de nem drágább mintha ugyanannyi időt beszélnénk. E-mailt letölteni naponta 4-5 perc, ennyi a telefondíj is. Vannak olyan szolgáltatók, amelyek szerződést kötnek a telefontársasággal és náluk csökkentett telefondíjjal internetezhetünk. Következő számunkban részletesen leírjuk, mi mennyi, milyen szolgáltatókhoz fordulhatnak Kovászna, Brassó, Hargita, Maros, Kolozs, Szilágy, Bihar megyékben és mennyi az ára.

Itt meg kell jegyeznünk, hogy a minimális képzettséggel és felszereltséggel rendelkezők számára van egy módszer, amellyel öt perc alatt internetközelbe kerülhet egy számítógép, egy modem és egy telefonvonal segítségével. A levelező program tárcsázó részébe be kell írni az Easynet számát, ami 890123 és a telefontársaság szerverén keresztül azonnal kapcsolatba kerülünk az internettel. Telefonszámlánkon pedig megjelenik az Easynet díj, ami kevesebb mint a telefonálás.

WW

Család és egészség

A jó családi környezetről...

Csellengők a vonaton

Utazom a személyvonaton Csíkszereda-Sepsiszentgyörgy között. Útközben útitársammal kimegyünk a dohányzóba, ahol a következő kép fogad: egy rövidujjús, rövidnadrágos, baseballsapkás, 10 éves körüli gyerek hangos nevetéssel kinyitja a vagon ajtaját és kiszól: „Gyere be, gyere be!" Legnagyobb megdöbbenésünkre kintről, a robogó vagon lépcsőjéről egy hasonló korú, kopaszra nyírt, láthatóan rosszabbul öltözött, vele egyivású gyerek mászik be. Meghűlt a vér bennünk.

A gyerekek tovább vidultak, látszott, hogy nem érezték át tettük veszélyességét. Aztán, mikor társam a cigaretta végéhez ért, és indultunk volna befele, rágorombulok a delikvensre. Na nem durván, csak kellőképpen megijesztve, hogy mi történhetett volna vele. Látszik, hogy megérti, és megígéri, hogy többet nem mászik ki. Bemegyünk.

Kicsit később ugyanott. Egy másik utas is szóba elegyedik a gyerekekkel, mi hallgatjuk és lassacskán kirajzolódik a történet. Az a gyerek, amelyik egy hajszál híján a vonatkerekek alá eshetett volna, megszökött otthonról, ahol állítólag többször is kikapott. Egy ilyen verés után aztán fogta a vándorbotot. Hű barátja pedig követte, bár neki nem volt oka menekülésre. Brassóba mentek az előbbi nagymamájához, de mint kiderült, azt sem tudta, hol lakik a nagyi. Úgy éjfél körül értek volna Brassóba, egyikük nem is evett, ruházatuk meglehetősen lenge volt. Gyergyóból indultak, tehát három órát kellett volna utazniuk, s úgy éjfél körül értek volna célba, azaz Brassóba, ahol viszont ők sem tudták, hova-merre?

Vonatjegyük nem volt, de szerencséjükre a kalauz, vonatvezető nem is zaklatta őket (holott a fülkéje mellett ültek), feltehetően túlságosan bajos lett volna az ügy számukra.

Egy szó mint száz, a gyerekeket vallató férfinak sikerült annyira megijesztgetni őket, az igencsak valós veszélyek és a kilátástalanságuk felvázolásával, hogy Málnásfürdőn a szembe jövő személyre átszálltak, s irány haza. Inkább vállalták az ezúttal jól megérdemelt otthoni verést, mint az ismeretlenben való csavargást.

Az ügyön még sokat rágódtunk, s reménykedtünk, hogy a másik szerelvényen is ugyanilyen elnéző hivatalos közeget találnak, s ha hajnali egyre is, de biztonságban hazaérnek.

Kacsó András

A lelkiismeretről

Nem kell ahhoz vallásosnak lennie az embernek, hogy rájöjjön, van benne egy titkos hang, egy belső iránytű, egy láthatatlan érzékszerv, amely mindig pontosan megállapítja, mi az a jó, amit meg kell tenni és mi az a rossz, amit kerülnünk kell. Az emberiség közös tapasztalata ez, amit lelkiismeretnek nevezünk. (...)

A lelkiismeretet már gyermekkortól nevelni kell tanítással, személyes példával, pozitív, követendő erkölcsi mintákat adva a gyermeknek, mert belőlük lesznek a holnap szülői, nevelői. Manapság a felnövekvő nemzedék azt látja, hogy a közvagyont megkárosítani nem bűn, csak leleményesség, a csalás csak életrevalóság, a hazugság szükséges a túléléshez, a munkát úgy kell végezni, hogy más is hozzáférjen, az erkölcsi parancsok viszonylagosak, hiszen az a jó, ami nekem jó. És lassan a bűn már nem bűn, lassan eltompul a belső érzék és lelkiismeretlenné válunk. Mert ugyanúgy elvesztegethetjük a lelkiismeretünket is, mint bármely érzékszervünket, ha nem neveljük. „Ahol sokat tapossák a földet, ott nem nő fű, sem virág" – mondja Gárdonyi Géza. A lelkifurdalás, a lelkiismeret vádja azonban úgyis felszínre tör néha, és ilyenkor elsírjuk, elszégyelljük magunkat vagy pótcselekvésekbe, zajba, alkoholba, zenébe fojtjuk azt. Sokkal jobb lenne, ha Istentől kérnénk szabadulást, akinél nem létezik olyan bűn, amit ne tudna megbocsátani.

(Sebestyén Péter t. Agapétől Zsoltárig c. könyve nyomán)

Játszani is engedd!

Mozgókép 6-12 éveseknek

Hozzávalók: Egy tenyérnyi kb. 2 cm vastagságú jegyzettömb, írószer, lehetőleg marker.

Elkészítés

1. Kezdjük egy egyszerű alakzattal, például egy labdával.

2. Az egymás után következő lapokon rajzoljuk meg a mozzanatokat. Például: az első lapon a labda a földön fekszik, a másodikon kissé elmozdul felfelé, a harmadikon még feljebb kerül.

3. Ki lehet színezni az ábrát.

4. Pörgessük át a telerajzolt jegyzettömböt, a tárgyak, alakok mozgóképpé alakulnak. 25-30 lapon már pompás mozgókép keletkezik. Az alakok elhelyezése nem nehéz, hiszen a papírboltokban kapható jegyzettömbök lapjai eléggé átlátszóak. Lakásban vagy autóban játszható.

Az orvos válaszol

Tisztelt Doktor úr!

Már 12 éve ekcémás belülről a fülem. Heti gyakorisággal pörkösödik, majd kissé váladékozik. Ön milyen cseppet vagy kenőcsöt ajánlana? Van-e esetleg valamilyen gyógyteás borogatás? A háziorvosom szerint a vattapálcika használata is okozhatja a bajt. N.Gy.

Önnek krónikus ekcémája van. Az ekcéma a bőr túlérzékenységén alapuló gyulladása. Számos oka lehet, melyek tisztázása gyakran még a szakorvos számára is probléma. Gondolom, Ön már járt bőrgyógyásznál, amennyiben nem, akkor feltétlen szakorvosi kezelésre lenne szüksége. Számos gyógyszer és kezelési eljárás van. A kezelés általános és helyi is kell legyen. Az általános kezelés előtt a legfontosabb a túlzott érzékenységet okozó allergén felkutatása. Fontos a kellemetlen viszketés csillapítása, amelyre számos gyógyszer van, antihisztaminok, mint például a nálunk is kapható Tavegyl. Kerülendők a sós vagy fűszeres ételek, fehérjében gazdag étrend szükséges. A helyi kezelést illetően: a szappan az ekcémás bőrt irritálja. Az ekcémás bőrt szárazon bekenjük az orvos által előírt kenőccsel, majd lemossuk. Borogatás is indokolt. Erre a célra megfelelnek a bórsav 2 %-os oldata, Rivanol 0,1 %-os oldata vagy akár a kamillatea is. Szteroid tartalmú kenőcsöket javasolhatok, ilyen a Triamcinolon acetonid, 1 napig, fóliával fedett kötésben gyorsítja a pörkök felszívódását és 1-2 napos szünetekkel megismételhető. A háziorvosának igaza van, a vattapálcika használata helytelen.

***

A lányom 15 éves, hatalmasakat roppan a nyaka. Ijesztően hangos futás közben az ízülete! Ijesztő, mi ez!? Mitől van? Sportos, gyönyörű lány. 170 cm magas, az iskolában — ahol testnevelőként dolgozom — egyre többen vannak ilyenek.

K.R.

A 15 éves lány szüleinek azt tanácsolom, amennyiben hatalmasakat roppan a nyaka, ami valóban ijesztő, feltétlen ortopéd szakorvoshoz kell fordulni, aki tisztázza a kiváltó okot és megfelelően tudja kezelni. Miután az iskolában testnevelőként dolgozik, kísérje figyelemmel a dolgot, és irányítsa a szakorvoshoz az eseteket!

Gyógyulást kíván:
Dr. Lázár Gábor

A tudomány világa

Megkerült az inkák elveszett városa

Fellegvár az Andokban

Peru délkeleti részén, az Andok hegyvonulatának egyik magas csúcsán régészek egy csoportja egy ősi inka városra bukkant. A sírok és ceremoniális szent építmények mellett az ásatások egy teljes várost is a felszínre hoztak. A várost az inkák hatalmuk kezdetén birtokolhatták, ugyanakkor ez lehetett az egyik utolsó mentsvára civilizációjuknak a spanyol hódítók térnyerésének idején.

A várost valószínűleg nem az inkák építették, hanem egy őket megelőző civilizáció. Erre a következtetésre jutott a Peter Frost régész által vezetett felfedezőcsoport. Egy bizonyos, a felfedezés váratlanul újszerű adatokkal járul hozzá az inkák történetéhez, mert eddig nem feltételezték, hogy uralmuk korai szakaszában olyan távoli régiókban is jelen voltak, mint Vilcabamba.

A romok egy tipikus inka városra utalnak: mezőgazdasági teraszok, gabonaraktárak, temetkezési tornyok és az épületekkel körülvett városközpont teljesen az inka hagyományokat idézik. Emellett azonban a környező hegyoldalakon 3900 méteres magasságban több mint 100 olyan építmény került elő, amelyek az inka civilizáció előtti stílusban épültek. Ezért látszik valószínűnek, hogy az inkák felemelkedésük elején elfoglalták a várost.

A vilcabambai település csak 35 kilométerre van Machu Picchu-tól, és ugyancsak a közelében van egy másik fontos inka város: Choqequirau.

Az utolsó mentsvár

Amikor 1536-ban Manco Inka király seregét a spanyol konkvisztádorok szétverték, az inkák elhagyták fővárosukat, Cuzcót és Vilcabamba vadonjaiba menekültek. Harminchat évig éltek a biztosnak vélt menedék oltalmában, míg végül az aranyat kereső spanyolok ide is betörtek, és megölték az utolsó Inkát, azaz uralkodót Tupac Amarut.

A vilcabambai Corihuayrachina, az utolsó főváros lett aztán a legendák „elveszett városa", melyről sokan hitték, hogy elrejtett arany és ezüstkincsekben gazdag.

A régészek és történészek szerencséjére eddig a városig még a spanyolok közül is csak kevesen jutottak el, s így megmaradhatott az inka birodalom felvirágzásának és bukásának hű tükre évszázadokon át.

A kutatók 2001 júniusában érkeztek meg Corihuayrachina romvárosába. Első meglepetésük az volt, hogy két indián családot találtak, akik az inkák által emelt épületekben laktak. A régészeti feltárások folytatását az idénre tervezik.

(A National Geographic nyomán, K.A.)

Inkák

Az inkák egy elit uralkodó osztály volt, akik hatalmukat isteni eredetükkel magyarázták. Fővezérüket, a Sapa Inkát a napisten legközelebbi leszármazottjának tartották, ezért övé volt minden földi hatalom. Legnagyobb kiterjedése idején a birodalom Dél-Kolumbiától a chilei partokig és Észak-Argentínától az Amazonas medencéjéig terjedt. A birodalom kormányzását és működését a jól kiépített úthálózat segítette, ahol a gyalogos futárok (chasqui), szó szerint futva vitték a parancsokat. A földek köztulajdonban voltak, a termékfölösleget állami raktárakban tárolták. A nyilvántartást bogozott fonalakon vezették, ezt nevezték quipu-nak. A vörös fonal a lámákat jelentette, a kék a fiatalokat és így tovább. Nevezetesek építményeik, amelyeket habarcs nélkül, hajszálpontosan összeillesztett kőtömbökből építettek.

Az inka birodalom felemelkedése és bukása

i.sz. 1200: Az első inka törzsfőnökként kezdi pályafutását Peru déli hegységeiben. 1438-1532: Az inka birodalom kikövezett útjainak hossza 25 000 mérföld; ezek kötik össze a városokat, raktárakat, közigazgatási centrumokat.

1525: A felfedezők betegségeket hurcolnak be, minek nyomán az inka lakosság nagy tömegei halnak meg.

1532: A spanyol Francisco Pizarro 160 szerencsevadász élén győzelmet arat a hatalmas inka sereg felett. Elfogják az Inkát és 20 tonna ezüstöt és aranyat követelnek váltságdíjként.

1533: A spanyolok kivégzik az Inkát és elfoglalják a fővárost, Cuzcót.

1533-1541: Pizarro Peru kormányzója lesz, a főváros Lima.

1536-1572: Manco Inka 50 000 harcosával elhagyja Cuzcót. Az új fővárost a Vilcabamba régióban építik fel, innen folytatják a küzdelmet.

1572: A spanyolok elfoglalják Vilcabambát és Cuzcóba hurcolják az Inkát, ahol lefejezik. Az inkák kihalnak.

AZ OLVASÓ PULZUSÁN

Hajrá, magyarok!

Medgyessy elvtárs azt harsogja kelettől nyugatig, Komandótól Kismartonig, hogy ő tízmillió magyar miniszterelnöke.

[...] csak egy jóval szűkebb körű csoport miniszterelnökévé silányodik Medgyessy elvtárs, mégpedig annak a csoportnak a miniszterelnökévé, amelynek érdeke, s mindig is az volt, hogy a tizenötmilliós magyar nemzet ne ismerje a történelmét, de ne emlékezzék még Rákosi Mátyás és Kádár János rémtetteire sem, és az úgynevezett MSZP fedőnevű csoportot szociálisan érzékeny pártnak hitesse el, s mindezeket azért, hogy megoszthassa, feldarabolhassa és a mindenkori idegen hatalmaknak kiszolgáltathassa az amúgy is igen nehéz helyzetben levő magyarságot, hogy ő végül a saját érdekeit a lehető legmesszemenőbben kielégíthesse.

Ha a Bokros-csomagról tömegekkel el lehet hitetni, hogy az szociálisan érzékeny párt szüleménye, ha Kovács elvtársék által Peter Weisznek és a többi szlovák kollegájának a felbujtása a felvidéki és ezáltal tulajdonképpen az egész határontúli magyarság ellen, mely akció nem más mint az elszakított és sanyarú sorban sínylődő, mindennapjaikat másodrendű állampolgári kategóriában megélő magyar nemzetrészekért a szomszéd államokkal a nyolc évtizede tartó rendkívüli feszültségekkel terhes viszonyban kínkeserves, de végre reménykeltő harcot folytató magyar kormány aljas kúnbélai hátbatámadása, hasonlóképpen, mint a Benes-dekrétumok melletti magyarországi ellenzéki kiállás (mellyel ismét magyar lovat adnak az ellenség alá), ha nem haza- és nemzetárulásnak számítanak, akkor Magyarországon a társadalomban rendkívüli fogalomzavart sikerült meghonosítani. Kérdés, hogy mennyire és meddig sikerül ezt még fenntartaniuk azoknak a köröknek, akik nem a nemzet függetlenségét, megmaradását, fejlődését, gyarapodását tűzték a zászlajukra, hanem valami egészen mást. Meddig lehet még a fehérről azt hazudni úgy, hogy azt sokan el is higgyék, hogy fekete, a jóról, hogy gonosz, az összefogásról, hogy kirekesztés, a hazaszeretetről, hogy fasizmus, a nemzeti színű kokárdáról, hogy nyilaskereszt, a hősökről és áldozatokról, hogy bűnözők, az erkölcstelenségről és a szabadosságról, hogy az az igazi szabadság stb.? Mert az eszközök megvannak hozzá: a pénz, a külföldi szakmai segítség, egy jókora agymosott réteg és a tömegtájékoztatási (helyesebben: tömeg-félretájékoztatási) eszközök[...]

Az új kormány amint elkezdi tevékenységét ez az eszköztár még bővül majd. A globalizációhajhász kormányalakító magyarországi (magyarnak szándékosan nem nevezem) pártoknak, ha sikerül kiárusítaniuk és kiszolgáltatniuk az ország javait párhuzamosan a polgárság és a kisgazdák vagyis a nemzet fő erejét képező középosztály elszegényedésével, ellehetetlenítésével, és eközben még nagyobb tőkére tesznek szert, mégjobban megnövelik hatalmi befolyásukat. Sajtószabadságból kioktatva a másik oldalt mégtöbb kereskedelmi adót és műsort vásárolnak meg, illetve létesítenek újabbakat, mégtöbb jusztlászlót és ugyanabból a fajtából valót állítanak csatasorba és a tolerancia nevében megpróbálják felszámolni a polgári, a nemzeti és a keresztény médiumokat és szerveződéseket. És minden támogatást megkapnak külföldi barátaiktól a globalizáció kiteljesítésére. Sok pénzzel sok mindent el lehet érni. A szabadkőművesek ars poeticája az, hogy minden embernek megvan a maga ára. No azért ez nem egészen így van. Ezért is üzentek ők hadat az egyháznak, a kereszténységnek, mert a hívő embereket nem lehet megvásárolni. Azokat, akik számára nem a vagyon és nem a hatalom jelenti a világmindenséget, akiknek nem a pénz az istenük.

A Kovács-Kuncze szövetség rafinált demagóg, ideológiák és elvek nélküli erőivel nagyon nehéz lesz a harc, de nem reménytelen. Azért nem reménytelen, mert Országkettészakító Kovács elvtárséknak sem lesz könnyű, ugyanis a választások második fordulója olyan tanulságokkal szolgált és olyasmire világított rá, amitől a győztesek szájában savanyú lett a szőlő, éspedig:

1. Nagyobb odafigyeléssel sikerült a választások második fordulójában a csalást, a hamisítást az első fordulóban történtekhez képest visszaszorítani, korlátozni. Az eredményen ez is meglátszik.

2. Ismét beigazolódott, hogy vészhelyzetben a magyarság nagyon tud mozgósítani és nagyon össze tud fogni.

3. Az első fordulóbeli eredmény egy katasztrófa-nemzetpolitika rémképét vetíti előre, hidegzuhanyként hatott sokak addig alvó lelkiismeretére és igazságérzetére, és normális irányba befolyásolta immár a második forduló eredményét.

4. A nemzeti oldal a megszerzett mandátumok tekintetében csupán minimális különbséggel maradt alul, de társadalmi bázisát tekintve már most jobb helyzetben van internacionalista ellenfelénél, s míg Orbánék tábora növekedő, addig a Kovács elvtárséké kiöregedő, fogyó. Ebből a szempontból az idő nekünk dolgozik. Nekünk, magyaroknak határon innen és túl.

A magyarság ugyanis nagyon régóta nem volt ennyire együtt, ennyire egy akaraton, ennyire öntudatosulva és talán ennyire tenniakaró sem. [...] Hinnünk kell a nemzetben, mert csak addig létezünk nemzetként.

Osváth Attila, Marosvásárhely

Kitörési pontok

Az RMDSZ és stratégiai partnere, a román kommunista utódpárt elégedetten dőlhet hátra: a közösen megteremtett demokratikus látszat meghozta gyümölcsét, Romániának megszüntették az európa tanácsi utómonitorizálását. Minden jel szerint így fog ez menni a továbbiakban is: a magyar testvérpárt, a kormányra lépő MSZP ingyen fogja támogatni Románia integrációját, nem akarva meglátni azt az alapvető igazságot, hogy a román állam soha semmit nem adott érdekmentesen a kisebbségek számára, hogy annak elérése, amit az integráció előtt nem tudunk magunkénak, a NATO-n s az EU-n belül már felettébb kétséges.

Mi tagadás, az előző, most leköszönő magyar kormány sem támasztott egyértelmű és világos elvárásokat Romániával szemben az integrációs törekvések támogatásának ellenértékeként. Nem tette, főként azért, mert a Horn-kormány alatt az alapszerződés-politika, vagyis a szomszédokkal a magyar érdekek sérelmére történő látszatkiegyezés pozitív társadalmi fogadtatása miatt ezt nem tehette. Arra nem volt elég médiaereje, hogy a magyar választópolgárok széles köreiben tudatosítsa: a magyar érdek érvényesítése szükségképpen konfliktusokkal jár, s így a „jószomszédi viszony" megromlását eredményezi. (Hadd emlékeztessek arra, hogy egy olyan ügyben, amikor az egyetemes emberi jogok, a természetes igazságérzet s a kodifikált nemzetközi jog egyaránt a magyar oldalt erősítette, konkrétan a náci ihletettségű Benes-dekrétumok ügyében, akkor is a „magyar" baloldal s a többségi államok magyarellenes indulata képes volt ezt is az Orbán-kormány ellen fordítani.)

Ugyanakkor az RMDSZ sem mutatkozott megfelelő partnernek egy keményebb külpolitikában. A Szövetség vezetői legjobb tudomásom szerint az utóbbi hat évben egyetlen alkalommal sem tárgyaltak román partnereikkel az autonómiáról, az önálló külpolitikai tevékenység megszűnt, a társadalomépítés látszatcselekvésre korlátozódik s az RMDSZ első számú közvetítője annak az üzenetnek, hogy az erdélyi magyarság problémái országon belül megoldást nyernek. Amikor ennek éppen az ellenkezőjét kellene hirdetni, tételesen azt, hogy a következő nemzetközi erőkkel semlegesítendő potenciális válsággóc Erdélyben van.

Le lehetett volna térni az önfeladás eme útjáról több alkalommal is, a kitörési pontok maguktól kínálkoztak.

1998. október 3-án nem kellett volna visszavonni az RMDSZ-nek az önálló magyar egyetemre vonatkozó ultimátumait, hisz így teljesen komolytalanná tettek középtávon minden ultimatív fellépést. (Más kérdés, hogy azóta sem próbálkozott az RMDSZ a határozott és hajlíthatatlan fellépéssel: azt próbálta alkalmazni, ami megmaradt számára, az alkudozás politikáját.)

Az1999-es kongresszuson teljes határozottsággal ki lehetett volna állni az Reform Tömörülés által megfogalmazott, Bill Clintonnak címzett nyílt levél mellett, mely leszögezte, hogy a clintoni állítással szemben, miszerint a román kisebbségpolitika modellértékű, az erdélyi magyarság sorsa még rendezésre vár s a kilátások nem éppen kedvezőek. Megkockáztatom, hogy nem volt abban a levélben egyetlen mondat sem, amit magyar elkötelezettségű politikus ne vállalhatott volna.

Szakítani lehetett volna a külpolitikai statisztaszereppel 2000-ben a PSD kormányzásának kezdetén, de 2001-ben a második protokollum megkötésének idején is. De az RMDSZ ment tovább az 1993-ban Neptunfürdőn megkezdett úton.

Akkor, 1993 őszén még volt annyi ereje a Szövetség elvhű részének, hogy a román stratégiai érdekeket szolgáló különutas politizálást elítélje, de három évvel később, 1996 novemberében már a többség jóváhagyásával lépett az egész Szövetség erre az útra s menetel rajta mindmáig.

Jövőre ismét egy lehetséges kitörési ponthoz fogunk érni: az RMDSZ tisztújító kongresszust tart. Az önálló magyar politika hívei egyelőre kisebbségben vannak a Szövetség struktúráiban. Meglátjuk, sikerül-e a többséget maguk mögött felsorakoztatni egy év leforgása alatt, kettős politikai ellenszélben.

Borbély Zsolt Attila

Kétheti napló

Hajolaj!

Pablo Neruda írta visszaemlékezéseiben valahol, hogy „a korabeli argentin kultúra lényeges eleme volt a brillantin (hajolaj – sz.m.). Érdekes mondat volt ez, még harminc év múlva is emlékszem rá, de szabatos voltáról csak mostanában győződhettem meg igazán, amikor egy másik latin kultúra, a román fejlődésének lehetek szenvedő alanya és tanulmányozója. A hazai politikai életnek is a hajolaj vagy – miért ne? – a hajlakk az igazi domináns eleme: ebben a gyönyörű országban úgy születnek politikai, gazdasági döntések a legfelsőbb szinteken, hogy a kutya sem számol a következményekkel, a hosszú távú hatásokkal. A máz az, amelyre maximálisan koncentrálnak. Amit mutatni kell: az a fontos. Az alkotmányt ki lehetne cserélni arra az analfabéta bakák által szajkózott „bölcsességre", hogy „cinci minute să fii destept", magyarán öt percre légy okos, amíg lát a főnök, aztán jöhet a vízözön. Erre a bölcsességre putrikat lehet építeni, ahogyan hajdanán a Nagy Vezír fogadott szülőfalujában, Scornicesti-en: fő utca, két oldalt tömbházakkal, a sánc kikövezve, s a tömbházak közt kisétálva ott találtad a kecskéket és a putrikat.

Könnyed, laza nép ez, amely rá se ránt arra, merre viszik és mindenevő. A „minden" talán túlzás, azt eszik, ami jut. A május közepén egy hangzatos nevű bizottság (Szegénységet Felszámoló és Szociális Felzárkóztatási Bizottság, ha jól értettük) közlése szerint Romániában 6,6 millió a szegény, ebből 2,6 millió „extrémen" szegény. A fenti statisztika szerint az elmúlt évben a városi „bennvalók" 38 %-a és a falusiak 21 %-a nem tudta teljesen kifizetni a közköltséget vagy a villanyt.

Ugyanabban az országban (Románia) július elsejétől a kormány (ugyanaz a kormány, amelyik a fenti hangzatos nevű bizottságot üzemelteti) 40 százalékkal emeli a hőenergia árát, 3 százalékkal a villanyáramét.

„Hajolajos" kormánydöntés született még egy: június elsejétől a tanügyi fizetések 5 százalékkal, a felsőoktatásban nyolc százalékkal nőnek. Miért szélhámos ez a bejelentés? Ez a fizetésemelés csak októberben lesz esedékes, mert a tanítók és tanárok június után csak akkor kapnak fizetést. Mi szólt ehhez a kormányfő: „túl sok pénzt adtak". Mármint annak a tanügynek, amelynek néhány kórházba utalt tanár alkalmazottjánál Petrozsényben az orvosok „kiéhezettséget" állapítottak meg. No Comment!

Willmann Walter

Nem hagyhatom szó nélkül egymondatban

Anyaországi komcsi bársony, neptunos asszisztenciával, elrendezték a romániai magyarságot

Olvastam a marosvásárhelyi Vörös Zászlóban (2002.05.17), hogy az Európa Tanács monitoring bizottsága megszüntette Románia utóellenőrzését, a kihegyezett bukaresti ülésén, mert itt minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel nagyon meg lehetünk elégedve. Az ET monitoring bizottságának az elnöke Bársony András, egy anyaországi parlamenti komcsi képviselő, az egyik alelnöke pedig, a hírhedt neptunos Frunda, akiknek a fő tevékenységi területük az ET-ben: a magyarság békés úton történő kiirtása a Kárpát-medencéből. Tőkés László a következőket fűzte az ügyhöz, a Szabadság című kolozsvári lap csütörtöki számában: „... a magyar egyházi vezetők vegyes érzésekkel fogadták, hogy a bizottság Románia utóellenőrzésének megszüntetését javasolja. Európa kevéssel beéri, Románia pedig olcsón kifizeti Európát ... Románia mestere a porhintésnek, amit az is mutat, hogy most eredményként tudja eladni a két évvel ezelőtt kiadott, korlátozó jellegű és mostanáig halogatott kormányrendeletet." Piros Bársony így reagált a püspökre: „... nem kívánok politikai vitába bocsátkozni Tőkés Lászlóval, de úgy gondolom, hogy a püspök sem saját egyházának, sem saját országának nem használ az ilyen nyilatkozatokkal. (Vajon Vörös Bársony kinek használ, ki szolgálatában áll és kit és mit képvisel?, sz.m.) Arra is felhívjuk a figyelmet (Bársony, sz.m.), hogy az egyházi tulajdonok visszaigénylése Romániában jóval meghaladja azt a szintet, mint amilyent például Magyarország a saját egyházaival szemben vállalt. (Gazember egy összehasonlítási alap!, sz.m.) Az Európa Tanács általános elvárásokat fogalmazhat meg, arra sem lehetősége, sem eszköze nincs, hogy valamelyik tagországnak előírja milyen formában és mértékben rendezze a tulajdonviszonyokat." (Hát akkor mi a fenének vannak úgy oda az EU-s jogharmonikálással?, sz.m.) Románia a legújabb évezredben is sikeresen veri át Európát! Bársony elvtárs folyamodjon nyugodtan román igazolványért – megkapja! Remélem, hogy ezután a magyar érdekeket, az Európa Tanácsban, Orbán Viktor fogja képviselni, és nem holmi anyaországi komcsi, aki mindig idegen ideológia szerint tartotta karámban a Kárpát-medencei magyarságot.

(to)

ÉLETMÓD

Erdélyi utazások

Mesebeli kirándulás

Kiérve a dombtetőre, elmerengtem a távolba, szemeim pásztázva szemlélték a harmatos természetet, mohón szívtam tüdőmbe a friss, kellemes, reggeli levegőt. Ahogy haladtam, mind jobban és jobban hívogatott a messzeségben virító hegytömb, a Tordai hasadék.

Messziről úgy tűnik, mintha egy darab lenne az egész, de ahogy közelebb érsz hozzá, lassan-lassan szétnyílik, mint Ali-Baba előtt a barlang. Lassan és biztosan haladtam a poros határi úton hátam mögött hagyva egy zsúfolt hetet, a nehézségeket és a városi életet. Hétvégén minden ember, aki kirándulni kívánkozik, szerintem ők is mind ezeket nélkülözik és eggyé válnak a természeti csodával. Már a nap a hátamat kezdte perzselni, mint egykor régen a boszorkányok a mesebeli hősöket, a harmatos hideg fű csillogtatva ragyogott mellettem, imitt-amott egy-egy sáska kísérgetett, kitűnő virágos rétek és kaszálók váltakozva terítették elém virágaikat, mintha természeti szépségverseny lett volna. Imitt-amott egy nyulacska szaladt ijedten, kiáltva „meneküljetek, vadász jön", pedig én csak csodálni jöttem a természetet.

A nap már tüzesebben égetett, amikor megérkeztem a hasadékhoz. Csodálatos látvány. Egy óriási völgy terül el a hasadék és a határi út között. Tiszta élvezet leereszkedni a völgybe. Mielőtt elindultam volna a völgybe vezető úton, szemeim végigszaladtak a gerincen, csodálatosan látszott a hasadás. Elgondolkoztam, vajon mi okozhatta ezt a csodálatos látványt, a természet vagy rege.

Szerintem mindkettőben lehet hinni, mert egyik a másik nélkül nem nyújtana teljes kielégülést a kirándulónak. Így gondolkodóba esvén mintha a hunok idejében találtam volna magam és szemeim előtt peregni kezdett az a bizonyos rege, amit gondolom sokan ismernek, éspedig, Szt. Lászlót üldözvén a hunok, Istenhez fohászkodott, hogy nyissa meg a hasadékot, hogy üldözőitől megszabaduljon és íme a hasadék megnyílt és azóta úgy maradt, sok kiránduló és turista csodálkozására.

B.L.

A TORDAI FÜRDŐ

Torda municípium déli részén található, 360 méteres magasságban, egy erdők által határolt medencében. Fürdőit már a rómaiak is ismerték, a középkortól pedig a XVII. század végéig „Tordai sóaknák" néven szerepelt. Az üdülő legfontosabb tavai a Római-tó és a Fülemüle-tó. Vizét különféle betegségek, de leginkább a mozgásszervi megbetegedések kezelésére ajánlják.

TORDAI – HASADÉK

A Tordai-hasadék úgy keletkezett, hogy a Hesdát-folyó a Petrid-szikla mészkőtömbjeit vágta át 2 kilométeres hosszúságon. Lenyűgöző szépségét, növényzetének és állatvilágának változatosságát már a római korban is értékelték. Függőleges falak, rendszertelenül szerveződött sziklák és barlangok alkotják, utóbbiak közül a legfontosabbak a Calastur-barlang (751 m), a Denevér-barlang és a Cuptorului-barlang. A barlangok többnyire szárazak, ezért régészeti szempontból értékes kőkorszaki bronz- és kőeszközöket őriztek meg, sőt a későbbi időkben is, a tatárok betörésekor, búvóhelyül szolgált a helyi lakosok számára. A Tordai-hasadék közelében menedékház épült a turisták számára, 1385 méteres magasságban.

Szállás a hasadék környékén

Az árak a következők: 200 000 lej egy éjszakára a kemping házikó, 200 000 lej egy ágy a menedékházban éjszakára és állítólag a kemping helyiség részére bekerített tisztáson a sátorozást is meg kell fizetni négyzetméterre, de óriási tér áll a kirándulók rendelkezésére, hogy a bekerített helyen kívül sátorozzanak ingyen.

Utazás a Hasadékhoz

Ha kocsival szeretné megközelíteni a Tordai hasadékot, egy kicsit problémás, mert a régi útvonal, ami Torda városán keresztül, Szentmihályfalván és Mészkőn lehetett menni, le van zárva, mivel Mészkőn van egy híd, ami átszeli az Aranyos vizét és az javításban van. De van még egy másik útvonal is, amit jelzőtábla jelez az első körforgalomnál Tordán.

A kempingnek nincs külön neve, mert pont a menedékház mellett van és egybe van kerítve a kettő, de szerintem mégis alkalmasabb a sátoros kirándulásra, mivel szebb a patak partján sátorozni.

(az összeállítást Bartha Lajos
írásai alapján készítettük)

Tanuljunk eszperantót - 2.

La amikino de marko

Dua leciono – Második lecke

Marko havas amikinon. Tia nomo estas Anna. Ti estas juna kaj bela. Anna kaj marko estas geamikoj. Anna venis al la hejmo de marko.

– Bonvolu eniri, amikino!

– Saluton Marko. Kion vi faras? – Saluton. Mi legise, sed nun mi volas paroli kun vi. Ću vi havas bonan libron? – Jes, mi havas. Mi tatas legi nur bonajn librojn. Ću vi volas trinki kafon? – Jes. Ću viaj gepatroj kaj gefratoj estas en via hejmo? – Ne. Jen la kafo, ři estas ankoraý varma. Mi nun kuiris řin. – Dankon. Ni povas trinki nur malvarman kafon. marko rigardis la belajn okulojn de Anna. Mi vidas, ke li amas tin.

Új szavak – Novaj vortoj

Al –nak; -nek, AMI – szeretni, ANKAÝ – még, BELA – szép, BONA – jó, BONVOLU – legyen szíves, DANKON – köszönöm, DEMANDI – kérdezni, DIRI – mondani, DONI – adni, FACILA – könnyű, FARI – csinálni, FRATO – testvér, GRANDA – nagy, HAVI – van neki, HEJMO – otthon, IRI – menni, JEN – íme, JUNA – fiatal, KAFO – kávé, KE – hogy, KIA? – milyen, KUN- – -val; -vel, KUIRI – főzni, LEGI – olvasni, MONO – pénz, NOVA – új, NUR – csak, OKULO – szem, PAROLI – beszélni, POVI- – -hat; -het, RAPIDA – gyors, RIGARDI – nézni, SALUTON – üdvözlöm, SED – de, hanem, SUFIĆA – elég, TATI – kedvel, szeret, TRE – nagyon, TRINKI – inni, VARMA – meleg, VENI – jönni, VIDI – látni, VOLI – akar, szándékozik, szeretne.

Gyakorlás – Ekzercoj

A. fordítsa / válaszoljon – traduku/respondu

1. Milyen az otthonod?

2. Milyen könyveket olvasok, jók-e azok?

3. Mit csinált Anna és Márk a Márk kis szobájában?

4. Szeretsz-e olvasni régi könyveket a szerelemről?

5. Ki fog hazamenni veled?

6. Milyenek a barátnőd szemei?

B. Egészítse ki a mondatokat/kompletigu la frazojn

1. Marko havas amik... kaj amikin..., ili estas ... amikoj.

2. Li kuiras kaf... kaj ili trinkas ři... en granda ćambro.

3. Ili iras ... hotelo. Mi vidas ... ke Marko amas tin.

C. Fordítsa le / traduku

deveni, eniri, kunsido, malbona, kunveno, malfacila, maljuna, gepatroj, alporoli, alveni, bonvena, malrapida, gefratoj, trinkmono, neesperantisto, malami, kunlabori, geparolistoj.

A babos ételekről 1.

A Jókai bableves

Ha babról van szó, a magyar konyhában kicsit járatos turista is rögtön a Jókai bablevesre és a babgulyásra asszociál. (A „bobgulast" itt Aradon is több román vendéglőben hirdetik, mint magyar specialitást.) Mindkettőnek jó néhány változata ismert, vannak, akik elég szimplista módon oldják meg az alapanyagok kérdését és csülök helyett virslit karikáznak a Jókai bablevesbe. Legfrappánsabb meghatározást a Pasaréti úti Vasas vendéglőben hallottam 6-7 évvel ezelőtt, első komolyabb konyhai próbálkozásaim idején, amikor azt mondta a pincér, kérdésemre, hogy miben különbözik az étlapon szereplő babgulyás a Jókai bablevestől, hogy a babgulyásban borjúpörkölt van, a Jókai bablevesben meg főtt füstölt csülök. Ez így nagyjából igaz is, a lényeget mindenképpen tartalmazza. Ha nem is stílszerű, mondjuk gulyáslevest úgy készíteni, hogy marhapörköltet összekeverünk krumplilevessel, tény az, hogy az eredményt tekintve hatékony. S ugyanez áll a bablevesre is. A Jókai bablevesre csak annyiban, ha a csülök fozőlevéből készítették a levest, hisz ennek lényege éppen a füstölt csülök átható és komplex aromája.

Jómagam a Jókai bableveshez meg szoktam főzni a csülköt, s miután kiveszem a főzőléből, egy részét kockára vágom. Egy másik edényben a pörköltekhez használt alapot készítek, vagyis olajban vagy disznózsírban hagymát üvegesre pirítok, amit megszórok pirospaprikával. Ebbe teszem bele az egy éjjelen keresztül ázott szárazbabot s öntöm fel a csülök főzőlevével. Addig kell főzni, amíg a babszemek teljesen puhák, de még nem főttek szét. Legjobb hozzá az erdélyi piacokon is kapható óriásbab.

Amikor a bab majdnem megfőtt, be lehet zöldségezni, csipetkét is lehet szaggatni bele, de egyik sem kötelező ellentétben a csülökkockákkal, amiket mindenképpen bele kell tenni. Gundel Károly szerint jó, ha van a Jókai bablevesben egy kis rántás és egy kis tejfeles habarás is. Fűszerezni lehet borssal, babérlevéllel, petrezselyemlevéllel, zellerlevéllel. Én cseresznyepaprikát is szoktam bele főzni, de aki érzékeny az erős ízekre, az mellőzze. Van, aki kolbászt is főz bele, de vigyázni kell, mert egy gyenge minőségű kolbász többet ront, mint amennyit használ. Sót nem is írtam, mert egy jóféle csülök általában elég sós. A legvégén kis ecetet is lehet bele tenni, de csak nagyon óvatosan. Tányéronként egy evőkanál tejfellel, apróra vágott vereshagymával, zöld erős paprikával és zöld petrezselyemmel szoktam tálalni. A babgulyás lényegében ugyanúgy készül, mint a hagyományos gulyás, csak krumpli helyett babot teszünk az edénybe vagy a bográcsba.

A Jókai bableves s a babgulyás kellően sűrűre főzve kiadós egytálételként is fogyasztható, ebben az esetben nem túl tanninos, de azért markáns vörösbort ajánlanék mellé. Például a Szőlőskert RT Mátra Hill sorozatának Cabernet Sauvignonját, amit 2001-es évjáratban a minap mindössze 700 ft-ért láttam a szegedi CORÁban.

BZSA

ROMÁNIA – MAGYARSÁG

Ha szembejön velem a téma...

– Gazda József rovata –

Mégis van Romániában autonómia!

Sok ideig azt hittem, hogy Romániában nem szeretik az autonómiát. Ezt zengik már 1990 óta az akkor hevenyében létrehozott RMDSZ legmagasabb tisztségviselői. Az akkor "érdekvédelmi képviseletet teremtett" első elnök, Domokos Géza személyesen lépett fel az udvarhelyi "szakadárok" ellen, akik agyagfalvi megnyilatkozásról, autonómia-igényünk megfogalmazásáról álmodoztak. És ezt mondta, mondja a Domokost követő elnök, mondják a képviselők, szenátorok, ügyvezető elnökök és alelnökök, a magyar bürokrácia hivatali ajtónyitogatói, hogy jó lenne az autonómia ugyan, ki merné azt mondani, hogy nem lenne jó, csakhogy "ezt a románok nem értik meg!" S ha nem értik, bizonyára meg sem kell magyarázni nekik. Mert eme urak szerint nem is lehet megmagyarázni.

És amikor ez már kőszikla-igazságnak tűnik, íme egy ellenoldalról jött nyilatkozat, mely megfogalmaztatott arra az RMDSZ–SZDP protokollumra, mely magyar tagozatok létrehozását irányozza elő a kolozsvári Babes-Bolyai és a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemeken. Magyar karok felállítását itt, Romániában, az ősi román földön! S mert ez bevétetett ama protokollumba, ott van, le van írva fehérre feketével, s még terminus is van kijelölve a végrehajtására, akkor – ne adj isten – kiderül, hogy mégis van autonómia Romániában, s még a hatalom emberei sem riadnak vissza tőle, sőt: ők fogalmazzák meg. De idézzük csak Ioan Rus urat:

"Magyar tannyelvű fakultások és katedrák csak az egyetemi AUTONÓMIA alapján álló Tanügyi törvény feltételeinek megfelelően hozhatók létre. Az SZDP és az RMDSZ közötti protokollum a felsőoktatásra vonatkozóan megállapítja, hogy a Babes-Bolyai egyetemen létre fognak hozni magyar nyelven működő fakultásokat és katedrákat, és hogy megvizsgálják ("se vor analiza") a lehetőségét annak, hogy a marosvásárhelyi Orvosi Egyetemen is magyar tagozatot létesítsenek. A kolozsvári és marosvásárhelyi egyetemek több rektora egyet nem értését fejezte ki ezzel a megállapodással szemben, úgy vélvén, hogy elégséges lehetősége van a magyar kisebbségnek arra, hogy az anyanyelvén tanulhasson."

Tehát: a tabu nem tabu már. Győzött az önrendelkezés eszméje Romániában. Fel hát a harcra! Az RMDSZ jelenlegi vezetése előkaparhatja az 1992-ben, a brassói kongresszuson elfogadott alapszabályzatát, mely a többlépcsős autonómia megvalósításában látja a romániai magyarság megmaradásának, fejlődésének a biztosítását. Most már látjuk – ha ilyen illusztris személy, mint Ioan Rus úr is az autonómia lehetősége, sőt: jogos léte mellett voksolt, akkor "a románok is akarják", a "románok is megértik", és akkor fel kell melegíteni a vasat, hogy aztán ütni is lehessen!

S hogy esetleg Ioan Rus úr ekkor másképp fog nyilatkozni? Akkor már nem fog tetszeni neki az autonómia gondolata? Lehetséges, ezen sem kell meglepődnünk, mert a román politikában minden lehetséges. Amit szabad Lucifernek, nem szabad az ökörnek. Feltételezem, Năstase úr is, amikor leült Béla Markóval tárgyalni, és engedményeket tett, tudta, hogy ez csak szóbeszéd, hadd örüljenek neki az udemerések, és támogassák csak tovább a kormányt, színesítsék, vastagítsák ezzel az ország imázsát, pozitív megítélését, mert ott vannak a rektorok és ott van az autonómia, az ígéretek csak ígérgetések maradnak, mert hát még a miniszterelnök sem teheti meg, hogy szembehelyezkedjék a demokrácia, az autonómia eszméjével, Mert az ugye, törvény Romániában.

Gazda József

Tragikomédia

A MÚRE Fellebbviteli Etikai Bizottsága ítéletet hirdetett a Reform Tömörülés kontra Tibori Szabó Zoltán ügyben. Mint az talán ismeretes, Tibori Szabó Zoltán 2001. augusztus 21-én a Szabadság és a Népszabadság hasábjain szemlézett egy olyan, a Reform Tömörülésnek tulajdonított dokumentumot (egy elnökségi gyűlés állítólagos jegyzőkönyvféleséget, egy „emlékeztetőt"), melyet ő mindmáig hitelesnek tart, viszont melynek hitelességét az érintett platform határozottan cáfolta s cáfolja. Ezen túlmenően Tibori, az „emlékeztetőre alapozva", úgy igyekezett beállítani a platformot, hogy az gátlástalanul tör a hatalomra, semmiféle erkölcsi cél nem mozgatja, s emellett olyan kifejezéseket engedett meg magának, mint pl. a MÚRE Etikai Bizottsága által is kifogásolt „bűnszövetkezet". Az Etikai Bizottság megállapította, hogy Tibori még akkor is rágalmazott, ha az emlékeztetőt hitelesnek fogadjuk el.

Tibori védekezése helyenként kifejezetten tragikomikus. Azt állítja, hogy „a testület három pontban felmentett, és egy cikkelyben vétkesnek talált. Ezt pedig „elmarasztalásnak" nevezni olyan, mintha egy csapat 3—1-re megnyerne egy meccset, de azt adnák hírül, hogy egy góllal vereséget szenvedett." Sajátos szemlélet. Vagyis ha valakit beperelnek több bűncselekmény elkövetéséért, de a bíróság ezek közül csak egyet lát bizonyítottnak, akkor tulajdonképpen a vádlott megnyerte a meccset.

A másik probléma az ügyben az, hogy a bizonyítási kényszer az újságíró oldalán kellene legyen. Hisz hogyan igazolhatná egy hamis dokumentum alapján hírbe hozott személy vagy szervezet az illető irat hamisságát? Ilyen helyzetben egy dokumentumnak az eredetiségét kellene bizonyítani!

De nézzük még egy kicsit a Tibori által mondottakat, aki viszszautasította a Bizottság azon megállapítását is, miszerint rágalmazott volna: szerinte az a tény, hogy az emlékeztetőben az szerepel, hogy a Reform Tömörülés Magyarországról vár anyagi támogatást, ütközik a magyar és a román jogrenddel, ami indokolja a „bűnszövetkezet" kifejezés használatát. Tibori úgy véli, hogy arra, aki törvényeket sért, a bűnöző kifejezést szokás alkalmazni. Holott a „bűnöző" kifejezésnek nincs pontos jogi meghatározása, a köznyelv kategóriái pedig vitathatóak. Az viszont tény, hogy az ártatlanság vélelme mindenkit megillet az ellenkező bizonyításáig. Vagyis, amíg a bíróság ki nem mondta valakiről, hogy törvényt sértett, addig a „bűnöző" minősítés mindenképpen kimeríti a rágalmazás tényálladékát.

De ha elfogadjuk az „emlékeztetőt" hitelesnek, akkor is csak azt lehet megállapítani, hogy a platform ugyanazon módszert szándékozta alkalmazni, mint az RMDSZ. Nyílt titok, hogy az RMDSZ is kap, nem is kevés anyaországi támogatást, ami egyébként helyénvaló dolog. Az anyaország támogassa csak továbbra is azokat a szervezeteket, melyek képesek megfelelni a formai legitimitás követelményeinek. Ettől még nem nevezném az RMDSZ vezetését bűnbandának vagy bűnszövetkezetnek. Meg egyébként sem. Messzemenően elhibázottnak tartom a vezetőség politikáját, de ebből még nem következhet a Tibori-szintű verbális gátlástalanság elfogadása.

Torday Levente

Olimpia vagy politika?

Kihívás Tiriacnak

A Nemzeti Liberális Párt (PNL) nagy dobásra készül. Román sajtóhírek szerint a PNL Ion Tiriacot szeretné jelölni a 2004. évi államfőválasztásokra. Valeriu Stoica pártelnök már tárgyalt a jeles sportemberrel, a félhivatalos tárgyalást megelőzték a Dinu Patriciu PNL-alelnök felvezető megbeszélései.

A volt teniszező, később sikeres üzletember és menedzser, a Román Olimpiai Bizottság (ROB) elnöke még nem válaszolt a liberálisok ajánlatára. Korai is lenne, ha csak a két és fél év múlva esedékes választásokra gondolunk, de a stratégia azt kívánná, hogy a választók mihamarabb értesüljenek a „Ciri" álláspontjáról. Egyértelmű dolog, hogy ha igent mond a felkérésre, akkor ez a PNL számára rendkívül kedvező lenne az általános választások szemszögéből is. Tiriacnak sok tisztelője, híve és volt sportolóként sok szurkolója van. Előnyére szolgál, hogy jó nemzetközi hírnévvel rendelkezik, emellett nem elhanyagolandó szempont (sőt!) az sem, hogy van pénze. Menedzseri, üzletemberi múltja bizonyíték arra, hogy ért a „pénzcsináláshoz". Persze azt semmi és senki nem garantálhatja, hogy megnyeri a választásokat. De ha van egy-két millió normális ember, azaz szavazó ebben az országban, akkor Vadim Tudornál több esélye lehet – több kell hogy legyen – bejutni a második fordulóba.

A Ion Tiriac dolga nem könnyű a hízelgő ajánlat ellenére sem, hiszen ROB-elnökként számára rendkívül fontos a 2004. évi athéni nyári olimpiára való felkészülés. Igaz, a tisztsége nem túl üdvös a számára, a 2000. évi sydneyi olimpia után például benyújtotta a lemondását. Ennek egyik oka az volt, hogy ROB-elnökként elítélő döntést kellett volna jóváhagynia Andreea Răducan doppingbotrányával kapcsolatban. Tiriac meg volt győződve az Andreea ártatlanságáról, és lelkiismereti okokból inkább megvált volna tisztségétől. Végül is elállt távozási szándékától.

B. L.

Győznek a józan érvek?

Drakula: stop!

Az Új Idő legelső (bejelentkező, vagyis nulladik) számában másfél oldalas összeállításban foglalkoztunk a román Dracula-jelenséggel, a Segesvár melletti magaslatra tervezett Drakula Park körüli vitával. Sajtóhíreket, nyilatkozatokat, álláspontokat idéztünk, tárgyilagosan, de nem rejtettük véka alá elítélő véleményünket, a Segesvár magyar-német múltját megcsúfoló létesítménnyel szemben.Több mint fél év telt el azóta, és a rémpark terve még mindig indulatokat, vitákat szül. Belföldön és külföldön is sokan bírálták a román turisztikai elképzelést. Magas rangú román és külföldi politikai, egyházi, közéleti személyiségek is kifejezték aggodalmukat amiatt, hogy a Drakula Park építése veszélyezteti a segesvári óváros kulturális, építészeti örökségét, a több évszázados épületek épségét, a szász-magyar múltú város általános arculatát.

A turisztikai miniszter által bejelentett építőtelep-avatás előtt alig néhány hónappal még nem lehet pontosan tudni, hogy lesz Drakula Park vagy nem lesz Segesvár mellett. Sok olyan hír kelt szárnyra, miszerint győz a józan ész és Agathon miniszter más helyszínt keres. Ezt igyekeznek cáfolni más hírek. Az Erdélyi Történelmi Múzeum vezetője például nem ellenzi a rémpark tervét és építésének helyszínét, tehát az engedélyt megadják.

Eközben erős gazdasági érdekszféra alakult ki a rémpark terve mellett, nem is csoda, hiszen a befektetések összege már elérte a 100-150 milliárd lejt. Zajlik a lobbizás, a segesvári lakosság jelentős hányada is reménykedik, hogy hasznot húzhat a turistaáradatból. A remények és számolgatások egyik első jeleként Segesváron az eget ostromolják a lakásárak, egy garzonért már 200 millió lejt is elkérnek. Aki egy ilyen eladandó garzon ablakain keresztül nézi a Drakula Park tervét, az nem fog törődni a kulturális világörökség részét képező óváros falainak épségével, és az sem fogja érdekelni, hogy hol élt Dracula (alias Vlad Tepes). A segesvári Drakula Park sokak számára se nem vér, se nem iszonyat, se nem kultúra. Egész egyszerűen: pénz!

Háttér

Botrányos szentmisék

Akikért a harang nem szól

Három éve annak, hogy Mikóújfaluba (Kovászna megye) kihelyezték Ferenc Imre plébánost. Azóta állandó zavargások, botrányok vannak a faluban, mert a plébános úr nem hajlandó a hívek felé igazodni. A hívek felháborodásukat fejezték ki gyulafehérvári feletteseinek, akik különféle mentegetőzésekkel elzárkóztak az ügytől, azaz „oldjátok meg egymás között" jelzést küldtek vissza. Csakhogy Ferenc Imre plébánossal nem lehet zöld ágra vergődni, kitart saját rögeszméi mellett, nem veszi figyelembe a hívek igényeit. A falu úgy véli, hogy egy ilyen pap csakis büntetésként sújtja a népet, szégyent hoz az egyházra. Az elvárásoktól eltérően, a plébános úr egymaga hoz meg minden döntést. Sajnálatos módon kellett rájönni, hogy súlyos hiányossággal – amit egyébként Gyulafehérváron is elismertek –, alulmaradottsággal rendelkezik a plébános úr, és ez meggátolja abban, hogy szeretetteljesen végezze hivatását. Az elmúlt három év alatt félreálltak mellőle az emberek, nincsenek egyháztanácsosok, nincs kántor, nincs harangozó. A hívek nem mennek segédkezni, mert visszataszítóan viselkedik velük. Egytizedére csökkent a szentmisére járók száma, és most, mikor elbocsátotta maga mellől a harmadik harangozót is, a nép kijelentette, hogy nem fognak templomba menni, míg nem lesz más papjuk. Annyira elfajultak a dolgok, kiéleződtek az egyház körüli gondok, hogy a hívek nem mernek gyónni a papnak, a szentmise közepén vonulnak haza, mert a prédikációiból a harag, a megvetés és a gyűlölet árad feléjük. Mikóújfalu történelmében ez az egyetlen katolikus pap, akinek szolgálata alatt nem szól a templom harangja. Felmerült a gyanú, hogy a sok szabálytalanul elkövetett döntés és cselekedet az anyagi haszonszerzés végett van, mert bizony mindent elkövet annak érdekében, hogy ne legyen kivel osztozzon. A legmélyebb érzésekig hatol az emberek szívében, és ott ejt sebeket. Ezekkel kapcsolatosan kerestem fel az érintett személyeket, köztük Ferenc Imre plébánost is, aki megtagadta az együttműködést, sőt még rám is parancsolt, hogy ne avatkozzak bele. Ezek után már nem kétséges, hogy a tények bizonyíthatóan igazak, különben megcáfolta volna, és nem riadt volna meg a hangrögzítő látványától. Azonban vannak, akik hitük megőrzésének érdekében merték vállalni a nyilvánosságot, azzal a reménnyel, hogy mielőtt végleg elveszítenék hitüket, más plébános veszi át a mikóújfalusi katolikus egyház irányítását és minden visszatér a régi kerékvágásba. Következzen a sértettek vallomása:

„Kértem szépen, hogy esős és téli napokon ne tartsa órák hoszszát a gyászszertartást. A temetéseken a nép egymás között beszélget, nem foglakoznak a pappal, hogy mit beszél, mert elkalandoz a témától. Valami hiányossága van, segítsen rajta a püspökség... Nem otthagytam, ha más pap jön, én szívesen helyre állok, végzem tovább a munkámat. Nekem nincs lelkiállapotom, hogy amíg ő itt pap lesz, elmenjek templomba. Egyáltalán nem értek vele egyet a sok félrebeszéde miatt. Nem megfelelő ember, húsvétkor is elmentem, meggyóntam egy idegen papnak. Három éve le van járva a mandátum, és nem csinálta újra az egyháztanács-választást. Miért?... Itten összedőlt az istálló, bedeszkázta. Ha még sokáig itt tartják, minden leomlik. Elmentünk koldulni házról-házra, hogy újrafödjük a plébánia épületét, megvettük a cserepet és most, két év után került a helyére, mivel a nép nem megy segédkezni, mert hálátlan." (D. Sándor, volt egyháztanácsos)

***

„Minden héten ki kellett mosni a kézimunkát és kéthetente 72 gyerek fehér ruháját. Sokat kellett mosni, és amelyik üzletből vásároltam a mosószert, kértem a kasszabont. Amikor odavittem az elszámolás végett, azt felelte: ... az egyház nem fejős tehén... viszont, hogy kimossam fehérre azokat a kézimunkákat és ruhákat, oda temérdek mennyiségű szóda kell. Vegyen kétlejes szódát és főzze ki a szennyest... – felelte nekem. Ha tényleg így akarja, az ő felelősségére megcsinálom, mert ezek a kézzel varrott anyagok nem forró vízbe valók." (S. Gyöngyvér, volt harangozó)

***

„A plébános bejött az udvarra és azt mondta a híveknek, a lépcsőről prédikál, hogy mindenki hallja. Elmondta az imádságot, de nem ment be, hogy megszentelje a halottat, mert cigány volt." (V. Ignác, a halott hozzátartozója).

***

„Életemben nem foglalkoztam azzal, hogyan viselkednek a papok, de amikor eltelik egy nap, aztán egy hónap, hogy egy harangszót nem hallok sem délben, sem a szentmisékre. Azok az emberek, akik 80-90 évesek, nem éltek olyan napot, hogy falunkban ne hallják a harangszót. Azoknak a munkásembereknek, akik a mezőn dolgoznak, ez az üzenet volt a megváltás, mert a déli harangszókor leültek ebédelni. Mikor ezt elmondtam a lelkiatyának, azt felelte: ...menjen oda és harangozzon, vagy fogadjon harangozót. De hiszen az ő feladata volna, hogy az egyház táján rendben legyenek a dolgok...Egyik legszebb dolog volt, amikor a kántor elkezdte az orgonával az éneket, utána a hívek. Ez megszűnt. Nem kell kántor, mert a hívek eleget énekeltek, meg ő, azzal a drága szép hangjával... Ez nem lelkiatya, hiányzik belőle a szeretet. Hallom, hogy üti a gyerekeket is, reszketve és félve mennek a hittanórára. Egy lelkiatya úgy kellene bánjon, hogy a gyerekeket maga mellé kellene fogja és megtanítsa a leckét. De szó se róla, ahelyett a szexről beszél. Ez nem tud bánni sem a gyerekekkel, sem a hívekkel. Én még az állatot sem bíznám rá, mert az állatnak is szeretet kell, hogy viszont szeressen. Favágónak, esetleg kőtörőnek jó volna, mert az ütéstől sem retten vissza, ha oda kell vágni, lelkiatyai mivoltát megtagadóan, oda is vág. Úgy viselkedik, mint a híres olasz színész (Bud Spencer), aki a bunyós pap szerepét alakítja az „Őrzőangyalok"-ban." (B.Ferenc, üzletember).„Rettenetes, hogy milyen aljas ember, nem jő, hogy misére menjek. Meg vagyok botránkozva: a gyermekeket is elűzte maga mellől, most a híveket is. Nem tudom megérteni milyen ember, mert papnak nem nevezhető... Meggyóntam, elémentem az oltárhoz és akkor egy negyed ostyát adott, az is olyan avas, régi volt, hogy azt is hittem, meghánytat. És még azt meri mondani, hogy: sok a bűnös ember és nem ad ostyát, mert a saját pénzén kell megvegye. Nem szégyelli magát, elvégre mi tartjuk őt, nem ő minket, és akkor miért nem állja meg a helyét, mint ahogy egy papnak illik. Befeketíti az oltárt, csúfot űz a faluból." (B. Ilona, nyugdíjas).

***

„Márciusban nála jártam, hogy kérjek egy igazolást a magyar igazolványhoz, mely bizonyítja, hogy katolikus vagyok. Az ajtónál így fogadott: ...mi van, reám szorultál?!..., majd bementünk és utána nézett, hogy fizettünk-e egyházadót, mert aki nem fizette ki minden évre, annak nem adja ki az igazolást. Megkapta a könyvet és mivel nem volt bejegyezve az adó, nem adott. Pedig tisztán tudtam, hogy kifizettük. Hazamentem, és otthon megkerestük a nyugtákat, melyeket a pap saját kezével írt meg, miszerint kifizettük az adót, és mégsem volt beírva a nagykönyvbe... A helyi katolikus fiatalok időnként összegyűltünk a plebánián és a bibliába foglalt igékről beszélgettünk, zsoltárokat énekeltünk. A plébános ahelyett, hogy támogatta volna hitünk felerősödését, kitiltott a plebániáról." (D. K., tanítóképzős diák).

„El kellett menjen a kántor, mert nem úgy viselkedett vele, mint egy teológiát végzett ember. Amikor az előző pap elment, elzárta a fát a mostani plébános, hogy ne tudjon tüzelni a harangozó, pedig a fa az egyházé volt. Télnek idején csinálta, a jószándékú szomszédok kellett fát adjanak, hogy a harangozó két éves gyereke ne fagyjon meg... Mióta ő a pap, megcsappant a hívek száma, mert állandóan megbántja őket... Amikor volt az egyháztanácsosok megválasztása, a pap kijelentette, hogy három egyháztanácsos marad, ezt pedig úgy vettem, hogy én nem kellek már oda. Tehát, én személyesen nem mondtam le, én az egyházért vagyok, nem a papért. Nem értettem egyet vele sok mindenben, mert lehetetlen elfogadni az ő álláspontját, többek között azt, hogy megváltoztatta a szertartásaink hagyományos formáit... Hárman nem lett volna szabad, hogy döntéshatározatot hozzanak az egyház érdekében, mivelhogy 12 személyből áll(t) a tanács. Nem volt jogos, hogy kitette a harangozót és elűzte a kántort. Azt a nép választotta, és a pap nem teheti ki." (ifj. T. Tibor, volt egyháztanácsos).

***

„Nyitva volt a kertkapu és a tehén beszaladt füvet enni. A pap ott szántott a kertben, és amikor meglátta a tehenet, nekifutott, s mint egy dühös pásztor hajtotta ki a tehenet. Mondtam neki: hagyja el, mert az a tehén kárt nem csinál. Akkor nekem szökött, a nyakamat lekörmölte, aztán legyúrt egy kőcsomóra és reám térdelt... Egy művelt ember nem így dolgozik, lehet, hogy én parasztabb voltam mint ő, s az a tehén is, de úgyis az iskolázottság többet kellett volna csináljon." (N. Árpád, nyugdíjas).

***

„Bementem a gyóntatófülkébe, és meggyóntam. Mivel nem tudtam helyesen a gyónás utáni imát, elkezdte csapkodni a nyakamat... Hittanórán voltunk, és én elkezdtem énekelni az „Isten bárányát". Erre odajött hozzám és mellbe ütött, hogy székestől hanyatt estem. Mikor feltápászkodtam, azt mondta nekem: ...egyszer figyelmeztettelek, s most bűnhődtél... Kokszot adott, morzsolta a fülünket, és az abortuszról, a nemi erőszakról beszélt botrányos kibontakozásban. Mesélte az erotikus filmeket... Az egyik tanár beküldött négyünket, hogy a paptól elhozzuk a dobbantót. Mikor végeztünk, viszszavittük a plébániára, az egyik osztálytársam az almafa alól felvett egy almát. A pap meglátta, odajött és kiabálni kezdett: lopni jöttetek?!, és kujakkal állon csapta a társamat, aztán engem. A másik kettő elfutott, de én akkor sem futottam el, mert én nem vettem a lehullott almából, aztán még egyszer gyomron ütött. Sőt még egyszer az úton is nekem futott, hogy megverjen. Azóta a román paphoz járok." (V-VIII osztályos tanulók, neveket nem írok, hogy utólag ne éreztesse velük a plébános úr).

A méltányosság jegyében meg kell még jegyeznünk, hogy nem teljesen a plébánosé a felelősség, mivel az idők során tucatnyi pap szolgált Mikóújfaluban, és ezek közül egyet sem talált megfelelőnek a falu népe. Mindegyik ellen panaszt emeltek a püspökségen, tehát részben hibásak lehetnek a hívek is.

Lejegyezte: Ilyés András-Zsolt

SZTÁRMAGAZIN

Demológia- Defender: Kőszobor

A marosvásárhelyi Defender úgy élt az emlékeimben, mint aki Pokolgép és Metallica feldolgozásokkal szórakoztatja a rockereket, a saját dalai mellett.

Április folyamán többször is volt alkalmam élőben látni/hallani őket. Most meg itt a Kőszobor című demójuk, amely hét dalt tartalmaz, a címadó pedig hat részből áll, amelyek betöltik a kazi teljes A oldalát. Ez a hat dal egy összefüggő rész, amelynek fő témája a szerelem, annak elvesztése, keresése; és ezeknek a dolgoknak az árny- illetve napos oldala, fájdalma, öröme az eldigitalizálódó világunkban.

A hatos fogat – Fülöp G. Imre szólógitár; Florin Suteu billentyűk; Fülöp Zsolt dob; Bodáli István ének; Fülöp Csaba basszusgitár és Dănut Chiorean gitár – zenéje a power metál kategóriába sorolható be leginkább. Persze rengeteg más hatás érhette a fiúkat, a legfülbeötlőbb hatás, Pityi énekhangján vehető észre, amely férfiasan kemény, ugyanakkor érzelemdús is, mint a Kalapács Józsié és helyenként kalapácsos hajlításokat is alkalmaz. Az egész demo fölött amúgy ott lebeg a Dream Theater szelleme. Pl. Fülöp Csaba bőgős színpadi kiállása olyan, mint a John Myungé, de a Szétszakadt álmok sétánya című instrumentális szerzeményükben basszusgitárján bemutatja, hogy nemcsak külsőségeket vett át a Dream bőgősétől.

Amely negatívumok mellett nem tudok elmenni – mindazok ellenére sem, hogy a demót a „hazai fülek" felcsatolásával kagylóztam/kagylózom – azaz, hogy a torzított gitárok hangszíne egysíkú, néhol bántó, ahogy be van torzítva; főleg a lírai daloknál (Ördögi ajándék, Férfivér, Hazudj) kellett volna a torzítás mértékére figyelni. Egy-két szólót pedig nem ártott volna jobban kidolgozni.

Összességében tetszik a demo, sőt elmondhatom, hogy mindenik dal bejön, fenntartásaim csak a fenti problémák miatt vannak.

Biztos vagyok benne, hogy több stúdióidővel és egy jó hangmérnökkel egy óriási erdélyi magyar power (nem túlzok, ha a progresszív jelzőt is megemlítem) metál anyag születne.

Épp ezért, nem először kérlek Titeket, olvasókat, rockrajongókat, hogy támogassátok – legalább azzal, hogy megveszitek a kazettáit – a hazai magyar, magyarul éneklő csapatoknak, hisz Értünk/Nekünk vannak, ők azok, akik, ha ritkán is, de a határon túlra is elviszik/elvihetik a mi gondolatainkat. Pl. a Defender vendég lesz az őszi, nagyszabású Pecsa-beli Ossian bulin.

Hadd zárjam a soraim a Defender Én ott leszek című, zongorával/szintivel kísért, líraijának gondolatával:

„Tudod úton vagyok, de nélküled sohasem érkezek meg
Ez a sorsom, hát ne hagyj elvesznem.
Keress a dalban, én így üzenek,
Keress magadban, s én ott leszek"

Defender elérhetőség: 4300 Târgu-Mures, str. Rodnei 50, Tel:094-288570;

e-mail:
imrefulop@freemail.hu; csabimusic@hotmail.com

SchEndre

U.i.: Én továbbra is várom zenekarok bemutatkozó anyagait: 4180 Cristuru-Secuiesc,cp.12; paranoid@mail.nextra.ro

Copyright © Új Idő