Magyar Tudomány, 2008/03 261. o.

Száz éve született Teller Ede



MEGNYITÓ


Vizi E. Szilveszter


az MTA elnöke

Tisztelt Akadémikustársaim!

Hölgyeim és Uraim!


Ez az ember mindent tud, mindent! – ezt George Gamow professzor Teller Edéről – barátjáról és munkatársáról – mondta; ekkor a magyar fizikus körülbelül huszonhét esztendős lehetett.1

Idén lenne Teller Ede százéves.

Ebben a száz esztendőben – sokakkal szemben merem állítani, hogy – mi, magyarok szerencsések voltunk, hiszen olyan nagyjaink születtek, mint Teller Ede. Sőt szerencsések vagyunk többszörösen is, hiszen Magyarország elveszítette Tellert, de több mint ötven év távollét után visszahívta, és Teller Ede örömmel visszatért, ahogyan ő fogalmazott: „újjászületett magyarként”.

Teller Edének a kémiától, a matematikán keresztül a fizikáig tartott tudományos útja, munkamódszere a ma egyértelműen elfogadott interdiszciplinaritáson alapult, így állítható, hogy modern tudós volt, talán ennek is köszönhette óriási tudományos eredményeit.

Teller – a kortársak szerint – gyerekkorától elsősorban kérdezni szeretett, így állítható, hogy a természetébe volt kódolva későbbi hivatása: a kutatás. A jó kérdés nem mindig vezet el a helyes válaszhoz, hiszen nem is biztos, hogy az létezik, de a helyes és megfelelő tartalommal feltett kérdések biztos, hogy hozzásegítenek egy még jobb, a problémát még inkább megvilágító kérdéshez. Ennek a – mondhatni szókratészi – módszernek volt a birtokában Teller Ede, ezzel segítette sokunk munkáját, még abba az esetben is, ha az övétől nagyon távoli területen, tudományban dolgoztunk.

A fentiek alapján elmondható, Teller az az ember volt a tudományban, aki új és új szakaszokat nyit. Ő volt, aki nemcsak felkészült, a szakmáját – a tárgyterületet és a módszertant – kiválóan ismerő, okos tudósként élt és dolgozott közöttünk, hanem bölcsként – a tudományon kívüli – cselekedetei, tettei is iránymutatóak voltak.

Teller Ede tudta: a puszta – mondhatnánk durva – erő csak a nálánál nagyobb erővel szemben alázatos, és az érvek, tények, illetve értékek nem érdeklik; ezért van úgy, hogy a tudomány segítségével – és okos taktikával – kell az erőszakot, a rombolást kordában tartani; emberként és tudósként egyaránt tudta, hogy a tudomány soha nem szolgálja az erőszakot, hiszen az igazi tudomány nem szolgál, mert lényegénél fogva szabad, az erő(szak) viszont nem tűri a szabadságot.

A tudományos kutatásnak, tevékenységnek persze lehet, sőt kell hogy legyen egy jól meghatározott kiindulópontja, illetve célja, de a tudósnak – a kutatás és a publikálás – minden pillanatában tudnia kell: eredményei számos módon továbbfejleszthetőek, valamint felhasználhatóak; és a gyakorlati alkalmazások – tiltása, engedélyezése, az esetleges alkalmazás mikéntje – már nem szaktudományos kérdések, azok a filozófia és erkölcs területére tartoznak, itt a tudós – és a politikus – okoskodásának helye nincs, itt csak a tiszta erkölcsi alapokon álló, jó szándékú bölcs szólalhat meg.

Teller Ede, az emigrációba kényszerült magyar, a rokonait elveszítő, családjától elszakított zsidó, a tudós és amerikai polgár az emberiség egészének szabadságáért küzdött, de önként vállalt feladatai, küzdelmei során nem veszített mértéket, ismerte az emberi korlátokat, és elfogadta azokat úgy is mint tudós, és úgy is mint közéleti szerepet vállaló személy. Erről egyik versében tanúságot tesz:


…félni, hogy talán még igazság sincsen,
tudni: az ész rövid, az akarat gyenge,
hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre. …2


Teller nemcsak kutatói eljárásaiban, tudományközi szemléletében volt modern, hanem abban is, hogy tudta, a tudás közkincs, a tudományos ismeretterjesztés a tudomány művelőinek alapvető feladata. Mindezen felfogása és tevékenysége abból táplálkozhatott, hogy kiemelt fontosságúnak tartotta az oktatás kérdését – ő maga is előszeretettel tanított –, de ezen a területen a szó jó értelmében régimódi volt: nem tudta elképzelni az oktatás és nevelés szétválasztásának lehetőségét, gyakorlatát, hiszen Teller Ede tudta, hogy mi az eredménye az erkölcsi értékektől „mentesített” tudásnak, információnak, tudománynak: mindez a társadalmi, a gazdasági, a tudományos és a kulturális szabadság megszűnésének a lehetőségét hordozza magában.

Így akár telleri hitvallásnak is tekinthető az alábbi két mondata: …Az a kötelességünk, hogy a tudást gyarapítsuk. Bízom benne, hogy a társadalom, amelyben élek, értelmesen fogja használni a megszerzett tudást.3

Nekünk, tudósoknak szakmai és erkölcsi iránymutatásként kell elfogadni Teller Ede szavait, és bíznunk kell abban, hogy a társadalom – az emberiség – is odafigyel a száz esztendővel ezelőtt született magyar fizikus gondolataira, és tanácsként fogadja meg azokat.

Köszönöm figyelmüket, eredményes konferenciát kívánok Önöknek!


Kulcsszavak: Teller Ede, tudós, szabadság, tudomány, tudományos ismeretterjesztés


Irodalom

Marx György (1998): Teller Ede köszöntése, Fizikai Szemle. 1, http://www.kfki.hu/fszemle/ 2007. 11. 14.

Tóth Eszter (2003): Teller Ede 1908–2003, Fizikai Szemle. 9. http://www.kfki.hu/fszemle/ 2007. 11. 14.

Marx György (2000): A marslakók érkezése – Magyar tudósok, akik nyugaton alakították a 20. század történelmét. Akadémiai, Budapest, 244.


1 Idézi Marx, 1998

2 Idézi Tóth, 2003

3 Idézi Marx, 2000. 244.


<-- Vissza a 2008/03 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra