Magyar Tudomány, 2006/1 107. o.

A világ tudománya magyar diplomaták szemével

Grosschmid Péter

tudományos és technológiai attasé, Magyar Köztársaság Nagykövetsége, Helsinki - science @ unkari.fi

A finnek és a tudomány

Az innováció támogatásának társadalmi elfogadottsága Finnországban


A legfrissebb hivatalos statisztikák szerint Finnország 2004-ben a hazai össztermék 3,5 %-át fordította kutatás-fejlesztésre. A ráfordítások GDP-arányos mértéke 1998 óta van tartósan 3 %, azaz az ún. lisszaboni célkitűzésekben 2010-re elérendő célként meghatározott arány fölött. Ezt az értéket az Európai Unióban csak Svédország múlja felül.

Érdemes megvizsgálni, hogy a finn politika és közvélemény hogyan viszonyul a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés kérdésköréhez, mennyire támogatja az állami szerepvállalást és, mennyire tartja indokoltnak és szükségesnek a - más költségvetési helyek kárára is - tartósan magas ráfordításokat.

A technológiafejlesztés állami támogatásának története a második világháború éveire nyúlik vissza, amikor 1942-ben megalapították a VTT állami technológiai kutatóintézetet, amelynek fő feladata akkor a háborús gazdaság és a hadsereg technológiai igényeinek kielégítése volt. A háború után a Szovjetuniónak elsősorban gépekben és berendezésekben fizetendő jóvátétel is jelentős technológiafejlesztési feladatokat rótt az iparra és a VTT-re, amely már akkor az egyetemekkel és más kutatóintézetekkel együttműködve tett eleget folyamatosan növekvő feladatainak. Az állami és magánvállalatok is igénybe vették a VTT szolgáltatásait, az intézmény számos technológiai ágazatot szolgált ki prekompetitív kutatásokkal. Az 1960-as évekre a politika számára is világos volt, hogy az ország nemzetközi versenyképessége a vállalatok innovációs képességén múlik, és 1967-ben parlamenti döntéssel hozták létre a SITRA technológiafejlesztési alapot, amelynek fő feladata az új technológiák kifejlesztésének támogatása és az innovatív vállalatok növekedésének elősegítése volt. A 70-es évek gazdasági recessziójából való kilábalás gyorsítása érdekében 1983-ban létrehozták a Tekest, melynek feladata már a SITRA-tól átvett tevékenységen túlmenően a technológiafejlesztés proaktív támogatása lett. A SITRA az innováció állami - csak a parlamentnek beszámoló - kockázatitőke-alapjává vált. A Szovjetunió összeomlásához is kapcsolódó, a 90-es évek elején bekövetkezett strukturális válság idején világossá vált, hogy a kivezető utat az innováció, az oktatás, a tudományos kutatás és a technológiai fejlesztés támogatása jelenti, ezért az általános költségvetési restrikció éveiben is folytatták ezen területek következetes és növekvő támogatását. Finnország így a válságból az újonnan kifejlesztett csúcstechnológiai termékek exportjának ugrásszerű növekedése, valamint a külkereskedelmi cserearányainak számukra pozitív változása révén rendkívül gyorsan lábalt ki.

Ezek a fejlemények is hozzájárultak ahhoz, hogy mind a napi politika, mind a költségvetések tervezése, valamint a közép- és hosszú távú tervezés során a politikai erők között konszenzus van a tudományos kutatás és a technológiai fejlesztés támogatásának szükségességét illetően.

A kutatás-fejlesztés nemzeti intézményei sokat tesznek az eredmények széles közönség előtt való megjelentetése érdekében, a Tekes és a Finn Akadémia rendszeresen ismerteti a sajtóval a legújabb eredményeket, az új innovatív vállalkozások és a tudományos kiválósági központok sikereit. Az utca embere megérti az innováció fontosságát, nemzeti büszkeségét növelik az ország ilyen téren elért sikerei.

A finn tudományos ismeretterjesztő társaság (Finnish Society for Scientific Information) 2004-ben 2500 véletlenszerűen kiválasztott, 18-70 év közötti finn állampolgár véleménye alapján állította össze az ún. 2004-es tudománybarométert. Az adatok az alapvető demográfiai, szociális és regionális tényezők alapján az átlagnépesség szempontjából reprezentatívnak mondhatók.

A felmérés alapján készült tanulmány elsősorban a finnek tudományos ismereteit, az információk eredetét, az emberek érdeklődésének irányát és mélységét vizsgálja, és kitér a tudományról és a tudományos kutatásról formált véleményre és értékelésre is.

A válaszadókat arról kérdezték, hogy mennyire érdekli őket a tudomány, milyen aktívan követik a híreket különféle tématerületeken.

Az eredmény azt mutatja, hogy az embereket leginkább a társadalmi folyamatok és a társadalom ügyei érdeklik (73 % válaszolta, hogy nagyon vagy eléggé érdekli), ezután pedig, megelőzve a könnyűzenét, szórakozást és a sportot is, 62 %-kal a tudomány, kutatás és technológia következik. A kultúra, a művészet, a politika és a gazdaság lényegesen kevesebb embert érdekel. A tudomány iránti érdeklődés kissé magasabb a férfiak között és a fiatal korosztályban. A legnagyobb érdeklődést a felsőfokú végzettségűek mutatták, közülük 85 % kíséri figyelemmel a tudományos kérdéseket.

A tudományok közül a legtöbb embert az orvostudomány érdekli (73 %), de a környezettel kapcsolatos kutatások csak kissé maradtak le (69 %). A finnek nagy többségét érdekli a tudomány fejlődése, az új kutatási eredmények és találmányok (72 %). A megemlített tudományterületek közül a legkevésbé vonzó az űrkutatás, amely a megkérdezettek 37 %-át érdekelte. A tudománypolitika kérdései iránt alacsony (23 %) érdeklődés mutatkozott. Meglepő, hogy a 2001-es felméréssel összehasonlítva az információtechnológia iránti érdeklődés némileg csökkent, miközben a terület ismertsége növekedett, és számos új vívmánya lett közkincs.

A tudománnyal kapcsolatos információk forrását vizsgálva evidencia, hogy a tömegmédia a legfontosabb forrás, a megkérdezettek 91 %-a állítja, hogy a rádióból és a tévéből, 84 %-a pedig a nyomtatott sajtóból is szerez információt. Minden második megkérdezett munkája vagy tanulmányai révén is szerez tudományos ismereteket. A szakirodalmat (42 %) épp hogy megelőzi az internet és az adathálózatok (44 %). A nyilvános eseményeken, szemináriumokon és előadásokon valószínűleg kevesebben vesznek részt, mivel mindössze 21 % jelölte meg ezt forrásként. A fentiekből természetesen nem lehet következtetni a tudományos információk mélységére vagy minőségére, legfeljebb a csatornák népszerűségére.

A felmérés egyik legérdekesebb része a tudomány és a tudományos kutatás iránti közbizalmat vizsgálja. A résztvevőket többek között arról kérdezték, hogy mennyire bíznak a társadalom különféle intézményeiben és szereplőiben. A legnagyobb bizalmat az ország és a társadalom védelmét ellátó szervezetek és személyek kapták, az emberek 83 % bízik nagyon vagy eléggé a rendőrségben és 75 %-a a honvédségben. A nem bízik választ megjelölők aránya mindössze 8, illetve10 %. A tudomány és mindazon testületek, amelyek kapcsolatban állnak a tudománnyal és a kutatással, rendkívül magas bizalmat élveznek. A rangsorban az egyetemek és más felsőoktatási intézmények csaknem elérik a fegyveres erőket, 70 % bízik bennük, és mindössze 9 % nem. A tudományos és kutató intézmények közül a VTT állami technológiai kutatóközpont kapta a legjobb helyezést (64 % igen, 8 % nem), melyet a Finn Akadémia (50 % / 12 %) és a Tekes technológiafejlesztési központ (48 % / 14 %) követ. Az utóbbiak kevésbé ismertek a széles közvélemény előtt, amit a "nem tudom" válaszok nagy aránya mutat. Érdemes tanulmányozni az egész grafikont.

A felmérés számos kérdése vonatkozott a tudomány helyzetére. Az általános kép kétségtelenül pozitív. Az orvostudomány esetében a válaszolók 88 %-a vélte úgy, hogy színvonala jó vagy nagyon jó, míg mindössze 1 % szerint rossz vagy nagyon rossz. A technológia volt a másik rendkívül magasra értékelt ágazat (85 % / 1 %) A tudomány és a kutatás helyzetét általában szintén jónak vagy nagyon jónak ítélték (78 %), és csak nagyon kevés válaszadó (2 %) vélte úgy, hogy rossz. A megkérdezettek 71 %-a szerint a finnországi tudomány nemzetközi összehasonlításban is jó. A válaszolók fele úgy gondolja, hogy az elmúlt néhány év fejlődése pozitív, és körülbelül ugyanannyian várják, hogy a közeljövő is pozitív fejleményeket hoz. Ennek ellenkezőjére csak mintegy 6 % számít.

Azzal az állítással, hogy a tudomány érvényes és megbízható eredményeket szolgáltat, a megkérdezettek 61 %-a egyetért és csak 4 %-a nem, bár mindössze egyharmaduk gondolja úgy, hogy a tudományos kutatás valóban a legfontosabb kérdésekkel foglalkozik.

A nagy többség szerint a tudományos kutatás hasznos a társadalom és a gazdaság számára, de némi fenntartás mutatkozik azon a téren, hogy a mindennapi életben van-e haszna.

A tudományos kutatás erkölcsi megítélése is pozitív, sokkal többen (48 %) gondolják úgy, hogy a tudományos kutatás magas erkölcsi szinten áll, mint ahányan (8 %) ennek ellenkezőjét. Nagyon nagy azoknak a száma, akik ebben a kérdésben nem nyilvánítottak véleményt. A tudomány függetlenségével és pártatlanságával kapcsolatban is nagy a bizonytalanság, a megkérdezettek közel fele nem tudott a kérdésben dönteni.

A tudományos kutatásra rendelkezésre álló alapokról a megkérdezettek 38 %-a gondolja, hogy túl alacsonyak, és csak 13 % szerint elegendő vagy bőven elegendő.

A kérdőív állításokat is megfogalmazott a tudományos kutatással kapcsolatban, ezek közül némelyik rendkívül direkt és néhány esetben populista, de azoknak a vitáknak a hangulatát tükrözi, ahonnan származik.

A megkérdezettek 80 %-a értett egyet azzal, hogy a finn tudományt és tudományos kutatást hatékonyság és nagy szakmai hozzáértés jellemzi. Sokkal kisebb az egyetértés (46 %) azzal az állítással kapcsolatban, hogy Finnország jóléte jelentős mértékben függ a tudományos és technológiai kutatás szintjétől, miközben a megkérdezettek közel negyede ezzel egyáltalán nem ért egyet.

A válaszadók többsége (61 %) úgy gondolja, hogy a tudományos kutatásból származó információkat nem eléggé használják fel a politikai döntéshozói folyamatban.

Miközben a Finn Akadémia által készített hivatalos tanulmány szerint viszonylag kevés külföldi kutató dolgozik Finnországban, és általában a kutatói mobilitást nem tartják még kielégítőnek, a jelen felmérésnek azzal az állításával, hogy az agyelszívás komolyan veszélyezteti a finn tudományt, 55 % egyetért és csak 19 % van ellenkező véleményen. Ezen a téren a magasabb iskolai végzettségűek kevesebb veszélyt láttak, de a többség (53 %) közülük is egyetértett.

A megkérdezettek nagy többsége (70 %) véli úgy, hogy "annak ellenére, hogy a tudományos kutatás jelentős gazdasági erőforrásokat használ fel, megéri a ráfordítást, mivel a társadalom hasznára válik". Az összes válaszadó mindössze 5 %-a nem értett egyet ezzel az állítással. A fenti arány az elmúlt években nem változott. Az egyetértési arány az egyetemet végzettek között a legnagyobb, ám a társadalomnak egyetlen olyan csoportja sincs, amelynek tagjai úgy gondolnák, hogy a tudományos kutatásokra költött összeg fölöslegesen kidobott pénz volna. Teljes az egyetértés abban, hogy a tudomány pénzbe kerül, a kérdés az, hogy elsősorban milyen jellegű kutatásokat kell finanszírozni. A rövid távú és nyíltan profitorientált kutatást erősen bírálják. Azt az állítást, miszerint "a kutatási forrásokat kizárólag a gazdaságilag legtöbb hasznot hozó területekre kell irányítani", a nagy többség elutasítja (59 %). Ugyanakkor az alapkutatást erősen védik a véleménynyilvánítók: 74 %-uk ért egyet azzal az állítással, hogy "bár az ún. alapkutatásból nem származik közvetlen gazdasági haszon, mégis alapvetően szükség van rá, mert mindenfajta alkalmazott kutatás számára elengedhetetlen". Ezzel csak 2 %-nyi kisebbség nem ért egyet. A megkérdezettek többsége (62 % / 5 %) szerint a kutatás és a gazdasági élet együttműködése nagyon fontos, mivel "az egyetemek és az üzleti élet együttműködése nagymértékben elősegítette a finn tudomány fejlődését".

A tudományt nem mindig tekintik egyértelműen pozitív dolognak. Van egyfajta aggodalom, hogy a fejlődés olyan gyors, hogy az emberek esetleg nem képesek lépést tartani vele. 49 % értett egyet azzal a megállapítással, hogy "a tudomány és a technológia fejlődése túl gyorsan változtatja meg az emberek életét és életmódját", és csak 26 % gondolta úgy, hogy ez nem igaz. Az ezzel kapcsolatos félelem kisebb a tanultabb rétegek között, és a fiatalokat sem aggasztja különösebben a túl gyors fejlődés. Az életmód változása miatt inkább aggódnak a nők, mint a férfiak. Azt az állítást, hogy "a tudomány fejlődése és az új találmányok legalább annyi problémát okoznak, mint amennyit megoldanak", kb. ugyanannyian támogatják, mint ellenzik (33 % / 30 %). Három évvel ezelőtt 8 százalékponttal többen értettek még egyet vele.

Bár a finn társadalom tudomány- és technológiapárti, megjelenik az aggodalom, hogy a tudomány és főként a technológia túlnő az emberen, és kikerül ellenőrzése alól. Ennek megfelelően a "tudomány és a technológia egyre inkább uralkodnak az embereken, ahelyett, hogy szolgálnák őket" állítással többen értenek egyet, mint ahányan nem (41 % / 34 %).

Az embereket foglalkoztatja a tudomány etikája is. Csakúgy, mint más országokban, az egyik legnépszerűbb téma a genetika, amellyel kapcsolatban a vélemények eléggé megoszlanak. Többen értenek egyet azzal, hogy "bár a géntechnológia kockázatos, de a területen folytatott kutatómunka az emberiség hasznára válik" (43 %), mint ahányan nem (30 %).

A nemzetközi közhangulat tükröződik abban, hogy a megkérdezettek 79 %-a ért egyet azzal, hogy "az ember klónozására irányuló projekteket minden országban be kéne tiltani, míg 10 % ellenzi. Ezt a véleményt még azok jelentős része is osztja, akik amúgy támogatják a másfajta genetikai kutatásokat.

A sok országban szintén erősen vitatott állatkísérletekkel kapcsolatban feltett kérdés kapcsán a válaszolók kétharmada vélte úgy, hogy "bár az állatkísérletekkel kapcsolatban felvetődnek etikai problémák, a kísérletek olyan értékes eredményeket szolgáltatnak, hogy nem kéne őket betiltani".

A többség bízik a tudományos kutatókban, mivel 77 % egyetért, és csupán 5 % nem azzal a kijelentéssel, hogy "a kutatók által elkövetett hibák kivételnek számítanak, és az ilyenek nem vetnek rossz fényt az összes kutatóra". Ugyancsak ezt a bizalmat támaszt-ja alá a nagyarányú egyetértés azzal, hogy "a tudományos közösség Finnországban felelősen dolgozik, és tisztában van társadalmi felelősségével".

A fentiek ellenére a közvélemény csaknem háromnegyede úgy gondolja, hogy a médiának többet kellene foglalkoznia a tudományos eredményekkel.

Összefoglalásképpen elmondható, hogy Finnországban a tudományos kutatás és a technológiai fejlesztés mind a politikai elit, mind a szélesebb közvélemény általános támogatását élvezi, és gyakorlatilag nincs a társadalomnak olyan rétege, amely a ráfordítások csökkentését vagy megvonását szorgalmazná. A szélesebben értelmezett innováció, amely magában foglalja a közoktatást, a felsőoktatást és az ún. élethosszig tartó tanulást is, még nagyobb támogatást élvez.


Kulcsszavak: közvélménykutatás, Finnország, kutatástámogatás, kutatási eredmény, tudományetika



1. táblázat


<-- Vissza a 2006/1 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra