Magyar Tudomány, 2005/7 899. o.

Vélemény, vita

Egri Borisz

az állatorvos-tudomány kandidátusa, egyetemi tanár, Nyugat-Magyarországi Egyetem Állategészségtani Tanszék - egrib @ mtk.nyme.hu

VERITAS VOS LIBERABIT!

SZUBJEKTÍV REZONANCIÁK OBJEKTÍVNEK TŰNŐ ELVÁRÁSOKRA


A Magyar Tudomány ez évi 3. számában Papp Zoltán tollából olvashattunk - úgy hiszem - közel objektív gondolatokat az egyetemi oktatók előmeneteli rendszeréről. Szembe kell néznünk azonban néhány olyan ténnyel is, melyek nem,vagy csak érintőlegesen kerültek említésre, s így elképzelhető, hogy e témakörök még néhány árnyalattal sötétebbre festik az amúgy sem túl világos pannót:

1. Bizton állítható, hogy nemcsak egyéni tulajdonságok része a "publikációs kényszer"... A publish or perish elv nemegy (oktató) kutató közösség differenciáló alapja. Sajnos azonban a kifejezések közül az elsőt sokan meglehetősen sajátosan értelmezik, miközben felmentik magukat a publikációs etika bizonyos íratlan (írott?) szabályai alól. Mindannyian tudjuk, hogy a jelenkor tudománya és annak írásos megjelenítése - sokrétűségénél fogva - csapatmunkát igényel. Az viszont már kevésbé publikus, hogy megjelent egy kiválóan egzisztáló és speciális publikátorfajta, az ún. "hátizsák-publikátor." Vele nincs baj, kilóra ír, és sosem egyedül. Igaz, személyesen a publikáló teammel csak baráti - s nem szakmai - kapcsolatban van, de a do ut des elve alapján a team őt veszi be társszerzőként, míg ő a team barát-tagját jelöli munkatársként anélkül, hogy a közlemények elkészítésében tényleges, mindkettejüket foglalkoztató (vice-versa) munka lenne... Így, ezek után a különböző leendő minősítések ellenőrzései során bátran lehet nyilatkozatokat tenni az elvégzett munka százalékos arányáról, hiszen "barátok közt" vagyunk.

2. Igen, könnyen mondhatják egyes idős(ödő) oktatókról, kutatókról, hogy publikációik kumulatív impakt faktora alacsony. Kár azonban elfelejteni, hogy a 70-es, 80-as években külföldön publikálni bár nem lehetetlen, de meglehetősen bonyolult volt. Akkoriban a magyar folyóiratok vagy egyáltalán nem bírtak impakt faktorral (IF), vagy 0,00 kezdetű értékek jellemezték őket. Ezért amikor egy-egy korosabb szakemberről volt szó, aki esetleg több tíz publikációt jelentetett meg itthon, alacsony impakt faktorú vagy - horribile dictu - anélküli lapban, a mai minősítések során nemegyszer csak legyintettek: kevés az IF, gyűjtsön még...

Aprócska, ám fontos tény, hogy ma sem ismerjük pontosan az egyes publikációk aktuális IF-át, hiszen a "friss" Journal Ranking (érthető okokból) minimum két-három éves...

A közleményekre történő hivatkozás megint érdekességek tárháza, hiszen van olyan oktató, aki diplomásai reá való citációit is beszámítja, míg mások csak doktorandusz-hallgatóik disszertációjukban való hivatkozásaival számolnak... Megint mások megbeszélik, hogy (ha kell, ha nem) egymásra hivatkoznak... Talán a citációk IF-ának mérése szűkíthetné a kört...

Érdekes minősítő szemléletet tükröz, hogy a magyar vagy akár idegen nyelven írt könyvek, könyvrészletek a jelöltek minősítése során szinte semmilyen számszerű értéket nem kapnak, legfeljebb a teljes munkásságban egy felsorolás részei. Ugyanez vonatkozik a könyvlektorálásra, bár mindannyian tudjuk, hogy ez a munka nemcsak meglehetős precizitást igényel, de bizonyos vonatkozásaiban igencsak kényes is...

3. Komoly vitaalap lehet, hogy tanítsunk-e avagy ne tanítsunk-e "TUDOMÁNY"-t. Az oktatók egy része azt vallja, hogy csak letisztult, biztos ismereteket adjunk a hallgatóknak. Ez megfontolandó, azonban így pontosan azon kreatív és dinamikus gondolkodásmód taglalásától fosztjuk meg a diákot, ami a tudomány újabb eredményeihez vezetett. Jómagam úgy hiszem, hogy érdemes az elmúlt három-öt év aktuális eredményeit - dekódolva - megismertetni a hallgatókkal. Ezért talán az sem közömbös egy oktató tevékenységének megítélése során, hogy óráin mennyire ad korszerű ismereteket.

4. A 2004-ben megjelent docindex Családorvostan II. című kötetében a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Családorvosi Tanszékének munkatársai A tudományos publikációk értékelése címmel írtak fejezetet. Ebben az alábbi kitétel olvasható: "A különböző módszerekkel végzett vizsgálatok eredményei nem egyforma erősségű bizonyítékokat jelentenek, s emiatt a bizonyítékok hierarchiájáról beszélhetünk. A publikációk értékelésekor a szolgáltatott bizonyítékok erősségének megítélése is fontos." Az említetteket úgy tűnik, hogy az (oktató)-kutató-(oktató)- (azért a két zárójel, mert valahogy mindig csak zárójelben érződik az oktatói tevékenység súlya) tevékenységének értékelésére is alkalmazhatjuk. Gondoljuk csak meg, minden minősítés a véleményezők tisztánlátásának függvénye. Mindennek ellenére azonban a minősítendő által szolgáltatott bizonyítékok "erősségének" mérésekor továbbra is kikapcsolhatatlan marad az objektív elvárások szerinti döntés helyett a sokszor szubjektív(nek tűnő?) megítélés...

IRODALOM

Ilyés István - Simay A. - Erdei I. (2004): A tudományos publikációk értékelése. In: docindex. Családorvostan II. Documed Kft., Budapest

Papp Zoltán (2005): Az egyetemi oktatók előmeneteli rendszerének problémáiról. Magyar Tudomány. 3. 325-332.


<-- Vissza a 2005/7 szám tartalomjegyzékére