Magyar Tudomány, 2005/2 156. o.

Magyar kisebbségek a kutatások tükrében

Kolláth Anna

PhD, egyetemi docens, tanszékvezető, Maribori Egyetem Pedagógiai Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, Maribor, Szlovénia - anna.kollath @ uni-mb.si

Fejezetek a kisebbségi magyar nyelvhasználat összehasonlító vizsgálatából


Határtalanítás: előzmények és eredmények - szándék és megvalósulás1

A Magyar Tudományos Akadémia szlovákiai (Gramma Nyelvi Iroda, Dunaszerdahely), kárpátaljai (az MTA Ukrajnai Kutatóállomása, Beregszász), erdélyi (Szabó T. Attila Nyelvi Intézet, Kolozsvár), vajdasági (Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka; Vajdasági Magyar Nyelvi Korpusz, Kanizsa) kutatóállomásai 2001-ben alakultak meg a kisebbségi magyar közösségek magyar nyelvhasználatának, a magyar nyelv kontaktusváltozatainak, a határon túli magyar nyelvhasználati színtereinek kutatására (Lanstyák, 2002/b: 203; www.mtaki.hu/kutatoallomasok/). Ezek a nyelvi irodák 2003-ban, az illyefalvi műhelytalálkozó megállapodásai értelmében kiegészültek az ausztriai, horvátországi és szlovéniai magyar kisrégiók ún. egyéni kutatóhelyeivel. Így teljessé vált a határon túli magyar nyelvészeti kutatóműhelyek virtuális hálózata. A közös kutatási programokat az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete, valamint az MTA Nyelvtudományi Intézete koordinálja. Az említett régiók egyetemi magyar tanszékein, az ottani intézetekben tizenöt éve folynak hasonló célú és tematikájú kutatások a Nyelvtudományi Intézet Élőnyelvi Osztályának összefogó irányításával. Az eredmények nemcsak az Élőnyelvi Konferenciák köteteiben mérhetők le, hanem többek között a Kontra Miklós szerkesztette A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén című sorozatban, amelynek eddig megjelent három kötete az adott határon túli állami változat több szempontú leírását adja. (A vajdasági, a kárpátaljai és a felvidéki kötet adatai megtalálhatók a bibliográfiában.)

A nyelvi irodák által végzett nyelvészeti kutatásokat hármas célrendszer irányítja. Dokumentációs célú kutatásaik egyrészt a nyelvi rendszer egészére irányulnak, eredményük szövegközlésekben, szöveggyűjteményekben, illetve írott és beszélt nyelvi korpuszokban realizálódik;2 másrészt a szókincsre irányulnak, ennek eredményei a szójegyzékek és a szótárak (a Magyar értelmező kéziszótár megújított kiadása, rövidítve: ÉKsz.2 ; Laczkó - Mártonfi, 2004, azaz az Osiris Helyesírás; Lanstyák István 2004b.: Idegen szavak szótárába ajánlott határon túli lexikális elemek című szójegyzék, azaz a ht-lista - ezekről a későbbiekben részletesebben); harmadsorban a nyelvi elemek nyelvföldrajzi összefüggéseit vizsgálják, eredményük pedig a nyelvatlaszok lehetnek (például egy Kárpát-medencei élőnyelvi atlasz).

Az elméleti célú kutatásokból szakcikkek, tanulmányok és monográfiák születnek. Ennek első eredménye a Nádor Orsolya és Szarka László szerkesztette Nyelvi jogok, kisebbségek, nyelvpolitika Kelet-Közép-Európában című kötet, amely az adott térség nyelvi jogi körképén kívül kilenc országtanulmányban mutatja be a magyar nemzeti kisebbségi közösségek jogi helyzetét, azokat az egyéni és közösségi jogokat, amelyek hatással lehetnek az egyes kisebbségek közösségi létére, nyelvhasználatára és életminőségére (Szépe, 2003).

Az alkalmazott nyelvészeti kutatások elsősorban a nyelvtervezés, nyelvi tanácsadás, nyelvi ismeretterjesztés, nyelvoktatás területeit ölelik fel.

A kutatóállomások dokumentációs tevékenységének típusait a 2003. július 18-i illyefalvi tanácskozáson határozták meg az irodák képviselői. Elsőként az egy-egy irodában készült önálló munkákat kell megemlíteni. Ezek az adott állami változat leírására vállalkoznak a szókincs egy-egy rétegét tartalmazó szótárak, nyelvjárási leírások formájában. A másik, a határon túli állami változatok sajátosságainak beépítése az egyetemes magyar nyelv szótáraiba és kézikönyveibe, ez a folyamat a határtalanítás,3 mely súlyánál és jelentőségénél fogva csak a koncepciók összehangolásával, a kutatóállomások közös munkájával valósítható meg.

A határtalanításnak az a célja, hogy a magyar nyelv szótárai és kézikönyvei, amelyek Trianon óta, de elsősorban 1945 után inkább csak a magyarországi magyar nyelvről szóltak, váljanak egyetemes léptékűvé, összmagyarrá. Az államhatárokhoz igazított magyar nyelvtudomány diszciplínái között elsősorban a magyar dialektológia említendő kivételként. A Magyar Nyelvjárások Atlasza (1968-1974) a magyar nyelvterület egészéről közöl adatokat. Az Új Magyar Tájszótár is tartalmazza a határon túli nyelvjárások tájszavait, s az átfogó nyelvjárási monográfiák, nyelvjárási leírások szintén kitérnek a magyar államhatáron túli nyelvjárásokra. Ugyanakkor az is köztudomású, hogy a korábbi magyar helyesírási kiadványokban ugyancsak akadtak elenyésző számban "határon túli" magyar szavak.

Az egyetemes magyar nyelvre irányuló kutatások határtalanításának, a magyar nyelv szótárai és kézikönyvei egyetemes léptékűvé válásának hármas jelentősége van (Péntek, 2004). Szimbolikus okokból azért fontos, mert aláhúzza a nemzetállam - kulturális nemzet változás lényegét. Arra utal, hogy a magyar nyelvterület határai nem esnek egybe a jelenlegi országhatárokkal, hogy a magyar nyelvi és kulturális nemzet nem azonos a magyarországi magyarok közösségével. A többnyire csak az egyes határon túli régiókban használatos lexikai egységek, azaz a határon túli régiók magyar nyelvváltozatainak, az állami változatoknak a szavai, kifejezései tehát a mai magyar nyelv teljes jogú elemei. A folyamat gyakorlati jelentősége abban áll, hogy javítja a magyar-magyar kommunikáció minőségét, hiszen nem kirekesztő, hanem befogadó szemléletével elősegíti a nyelvi egységesülés folyamatát, csökkenti a magyarországi sztenderd és a kontaktusváltozatok közti szókészleti különbségeket. A gyakorlatban ez úgy valósulhat meg, hogy egyrészt a magyarországiak megismerhetik a határon túli nyelvváltozatok legjellemzőbb sajátosságait, másrészt viszont a határon túliak is megtudhatják, hogy az általuk nemegyszer szinte kizárólagosan használt sajátos szókészleti elemeknek melyek a magyarországi megfelelőik. S mivel a határon túli szavak rögzítése a nyelvleírás része, van a folyamatnak elméleti jelentősége is, amennyiben serkenti a magyar szókészlet differenciálódásával kapcsolatos vizsgálatokat, ezeket újabb dimenziókkal gazdagíthatja (az eddig is vizsgált regiszterbeli, stilisztikai és nyelvjárási differenciálódáson túl).

A történet valójában Pete Istvánnak az 1983. évi szombathelyi nyelvészkongresszuson elhangzott előadásával kezdődött (Pete, 1988, 789.).

Pete a magyar sztenderd szétfejlődését, az állami változatok kialakulását természetes nyelvi folyamatnak tekintette. Éppen ezért azt javasolta, hogy az egynyelvű szemlélettől eddig inkább megbélyegzett kontaktusjelenségeket a szótárkészítők természetes nyelvi képződményként vegyék figyelembe. A második lépésnek az 1994-es egri nyelvészkongresszus tekinthető. Itt Lanstyák István és Szabómihály Gizella előadásában arra tett javaslatot, hogy váljék a készülő Magyar értelmező kéziszótár az egyetemes magyar nyelv kéziszótárává. Számos olyan példát mutattak be a szlovákiai magyar nyelv szókészletéből, amelyeknek ott a helyük a készülő értelmező szótárban (Lanstyák - Szabómihály, 1994/1998, 216.). Pusztai Ferenc, az értelmező szótár munkálatainak vezetője - a fent említett előadástól függetlenül - az 1992-es nyelvművelő konferencia norma-vitáira visszautalva elismerte, hogy "értelmező szótárainknak is a teljes magyar nyelvterület léptékében kell elkészülniük" (Pusztai, 1994, 418). Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy "amiként az említett nyelvjárási mesterművek sem szippantották magukba a nyelvjárási beszélők élő nyelvhasználatának kevert nyelvi elemeit, úgy kell ezeket egy magyar értelmező szótárból is kihagyni" (i. h.). Indokoltnak tartotta viszont a nyelvi regionalizmusok bemutatását, de a kisebbségi magyar nyelvváltozatok sajátos szókincse kutatottságának tényleges hiányára teljesen jogosan hivatkozva elvetette az állami változatok sajátosságainak szótárba kerülését (vö. Lanstyák, 2002a., 116.; Pusztai, i. h.). A határtalanítás sorsa tehát nem Egerben dőlt el. Az ott elhangzott javaslatok alapos mérlegelése után a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete átértékelte az értelmező kéziszótár új kiadásának koncepcióját. Kontra Miklós meggyőző munkájának köszönhetően a négy nagyrégió nyelvészei: Péntek János és Szilágyi N. Sándor, Lanstyák István, Csernicskó István, Ágoston Mihály mégis felkérést kaptak a szótár határon túli anyagának összeállítására (Lanstyák 2002a., 116-117).

A magyar nyelvészet határtalanításának megvalósulása az ún. szótárprogramban követhető nyomon. A továbbiakban csak erről lesz szó. Eddig két szakaszt különíthetünk el. Mindkettőben tudománytörténeti jelentőségű munkák kerültek a magyar (s nem csupán magyarországi) nyelvtudomány asztalára.

Az első, a nyelvi irodák előtti szakasz, amelynek legfontosabb jellemzője az egyes kutatók, tanszékek, tudományos műhelyek saját kutatásai, viszonylag elszigetelten, kevés összehangoltsággal. Mégis innen datálható az első konkrétum: a Pusztai Ferenc szerkesztette Magyar értelmező kéziszótár (ÉKsz.2 ). A szótár nem új, hanem az 1972-ben megjelent ÉKsz. átdolgozott, bővített változata. 1995-ben indultak a munkálatok az irányelvek kidolgozásával, a kötet 2003 nyarán jelent meg. Úttörésre vállalkozott, hiszen a fent említett, határon túli nyelvészek közreműködésével mintaanyag került a szótárba a három nagy régió regionális elterjedtségű szókészleti elemeiből. (A vajdasági anyag az akkori ottani nehéz körülmények miatt nem készült el.)

A munkát több tényező is nehezítette. Ezek közül talán a legfontosabb az, hogy a határon túli szóanyagot egy olyan szótárba kellett beilleszteni, amelynek eredeti koncepciója nem számolt a magyar nyelv állami változatai sajátosságainak fölvételével. Az a törekvés vezette munkájukban a kollégákat, hogy a szótárba kerülő szókészleti elemek, alakváltozatok, vonzatok, jelentések, jelentésárnyalatok és stílusértékek viszonylag hű képet adjanak a magyar nyelv szlovákiai, kárpátaljai és erdélyi szókincsének sajátosságairól - a jelenlegi ismereteknek megfelelően (Lanstyák, 2004a.). Az ÉKsz.2 előszavából is kiderül, hogy a szótár készítői a határon túli szóanyag beépítésének inkább szimbolikus, mintsem elméleti vagy gyakorlati jelentőséget tulajdonítottak. A feladatnak nem a megoldására adtak mintát, hanem szándékuk és reményeik szerint a folytatásra kívántak ösztönözni (ÉKsz.2: VI).

A nyelvi irodák 2003. évi Állásfoglalás-ukban (kézirat) levonták a tanulságokat, a koncepciók és a munkálatok összehangolására tették a hangsúlyt a következő szótártani munkálatok kivitelezésében (Péntek, 2004). Ezeknek a munkáknak az egyik legfontosabb következményét abban jelölhetjük meg, hogy ösztönzőleg hatnak a műhelyek-irodák kontaktusnyelvészeti kutatásaira.

A második szakaszt a nyelvi irodák megalakulásától számítjuk. Napjaink szótártani határtalanító programját az a határon túli lista (ht-lista) fémjelzi, amely egyrészt Tolcsvai Nagy Gábor A magyar nyelv kézikönyvtára címmel készülő sorozatának egyes kötetei, másrészt Kiss Gábor Képes diákszótára, illetve Prószéky Gábor Word helyesírás-ellenőrző programja számára rögzít meghatározott szempontú határon túli anyagot. Ez a tevékenység már a teljes virtuális nyelvi hálózat összehangolt tevékenységére épül, koordinátora, szíve-lelke Lanstyák István.

A továbbiakban Tolcsvai Nagy Gábor "magyar Dudennek" is nevezett sorozatáról lesz szó, mégpedig három ok miatt: egyrészt azért, mert rendkívül rokonszenves koncepciója pontosan megfogalmazza a határtalanítás lényegét is (Tolcsvai Nagy Gábor, kézirat), ezért ebben a munkában részt venni és vehetni nemcsak megtiszteltetés, de jó és örömteljes feladat. Másrészt azért, mert első darabja, Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila Helyesírás című munkája 2004 augusztusában - minden nyelvhasználó nagy örömére - az Osiris Könyvkiadó gondozásában megjelent. Harmadsorban a sorozat második kötete, az Idegen szavak szótára számára készült el a ht-lista, amely alapjául szolgál minden más munkálatnak, kiegészíthető, bővíthető és bővítendő a mindenkori nyelvi helyzetnek, valamint az objektív lehetőségeknek megfelelően.

A magyar nyelv kézikönyvtára című sorozat nyelvtudományi indokoltsága és felépítése a következőkben foglalható össze vázlatosan. Jelszava: Anyanyelvünkben érezzük otthon magunkat, hisz beszélni jó, beszélni öröm. Célja a magyar nyelv különböző tematikájú bemutatása

a.) a legkülönbözőbb kommunikációs helyzetekben (elsősorban a mindennapi életben, továbbá a művészettől a hivatalig, a tudománytól az iskoláig);

b.) a különböző nyelvi "szinteken" (a sorozat nem kizárólag a szavakra összpontosít - bár ezt sugallná a hagyomány -, hanem igyekszik valóban kommunikációs szempontokat érvényesíteni);

c.) a (magyar) kultúra részeként, tehát a nyelvet nem mint magában álló elvont rendszert részletezi, hanem mint a kultúra részeként élő (és más nyelvekkel, kultúrákkal kapcsolatban álló), színes, változó világot;

d.) a beszélő/hallgató szemszögéből. A beszélő embert nem passzív befogadóként szemléli a sorozat, akinek meg kell "tanítani" a magyar nyelvet, hanem olyan valakinek, aki sokat tud anyanyelvéről, de még többet megtudhat, illetve több ismeretet tudatosíthat önmaga, közössége és kultúrája jobb megismerése és a hatékonyabb kommunikáció érdekében.

Fontos szellemi összetevője a presztízs. A sorozatjelleg önmagában is tekintélyadó. Ez a presztízs vonatkozik a) a magyar nyelvre mint értékre; b.) a magyar nyelvet magába foglaló kultúrára; c.) a magyar nyelv változataira és e változatok értékrendjére.

Ezek a tényezők a kommunikációs és műveltségi szempontok mellett hozzájárulnak a magyar nyelvi és kulturális identitáshoz mind csoport-, mind nemzeti/társadalmi szinten (erősíthetik például az adott közösségben való aktív részvételi készséget, a nyelvi lojalitást). Ennek megfelelően a sorozat alapállása nem egyetlen zártan rögzített kánon (norma, szabályrendszer) propagálása (tehát nem előíró nyelvművelés), hanem a nyelvi sokféleség funkcionalitásának bemutatása, mégpedig a beszélők szocioregionális származása, szövegük célja, a beszédhelyzet és a szöveg típusa szerinti változatosságban. Ez azt jelenti, hogy a presztízs - stigma értékskála presztízsoldalán nemcsak a sztenderd grammatikával megalkotott nyelvi produktumok, hanem a beszédhelyzetnek megfelelő, illetve kifinomult, érdekes nyelvi formák állnak, míg a másik oldalon a durva, leegyszerűsítő, a helyzetnek meg nem felelő stb. nyelvi formák (Tolcsvai Nagy, kézirat).

A tervezett kötetek: 1. Helyesírás 2. Idegen szavak szótára 3. Nyelvtan 4. Nyelvtörténet 5. Nyelvhelyesség 6. Szólások és közmondások 7. Szövegalkotás, stílus 8. Nyelvváltozatok 9. Szinonimaszótár. 10. Értelmező szótár.

A sorozat első köteteként megjelent, s a köztudatba Osiris Helyesírásként bevonulni látszó, minden szempontból felhasználóbarát kézikönyv az 1984-ben kiadott és jelenleg is érvényes akadémiai helyesírási szabályzat részletező kifejtése, valamint szótári bemutatása. Olyan átfogó, rendszeres helyesírási kézikönyv, amely a teljes rendszert szem előtt tartva az alapoktól ismerteti és magyarázza a szabályokat, valamint számba veszi azokat az újabb vagy eddig szabályozatlan helyesírási jelenségeket, amelyekre az érvényben levő szabályzat nem ad eligazítást. Koncepciójával nagymértékben hozzájárulhat a magyar írásgyakorlat egységének erősödéséhez.

Az 1540 oldalas kötet két nagy egységből áll: a szabálymagyarázó, tanácsadó első részt - itt a szabályok kifejtése a szabályok alkalmazhatóságára összpontosít - egy minden eddiginél nagyobb, a megváltozott társadalom igényeihez szabott szóanyagot tartalmazó szótár követi. Ez a rész 47 186 szócikkben 213 974 szót, szóalakot, kifejezést, tulajdonnevet tartalmaz. Ehhez járul 13 559 elválasztási és 4789 kiejtési minta, ill. 101 689 utaló. A kötetet bibliográfia, glosszárium és tárgymutató teszi teljessé.

A szótár határon túli anyagát az egyes kutatóállomások és kutatóhelyek készítették, ebből közös lista nem készült. Néhány száz szó, szókapcsolat, köztük sok földrajzi név és intézménynév került a kézikönyvbe (ez a szerzők rendelkezésére bocsátott anyagnak kb. ötven százaléka). Ez a szám természetesen a megfelelő kontextusban értelmezendő, hiszen egy-egy szó több listán is előfordult (lásd: közös szócikkek a ht-listán), illetve nem minden szóról derül ki, hogy határon túli, s magától értetődően az sem, hogy az egyes határon túli régiókban más jelentésben (is), s a magyar sztenderdtől eltérő használati gyakorisággal él a nyelvhasználatban (ennek megjelenítése ugyanis nem a helyesírási szótár kompetenciája).

A muravidéki helyesírási lista 112 címszavának néhány példájával szeretném érzékeltetni, miben látom a megvalósulás gyakorlati jelentőségét. Az intézménynevek közül csak egyet emelek ki: a Munkaügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium nem csupán helyesírási ismereteket közöl, hanem javaslatot tesz a szlovén minisztérium (Ministrstvo za delo, družino in socialne zadeve) nevének a magyar nyelvű írásbeliségben való használatára az eddig megszokott, tükörfordítással megoldott (Munka-, Család- és Szociálügyi Minisztérium) változat helyett. A köznevek közül az államnyelvi eredetű kölcsönszavakat többek között a namaz (kenyérre kenhető hidegkonyhai készítmény), a gibanica (százrétű béles, azaz dióval, almával, túróval, mákkal, lekvárral gazdagon töltött sütemény) vagy a tréma (lámpaláz) képviseli.

E szavak a magyarországi beszélők számára idegenek, ismeretlenek, számukra az Idegen szavak szótárá-ba vagy az Értelmező szótár-ba való bekerülésük jelenthet igazán gazdagodást. Ugyanez a helyzet a jelentésbeli és/vagy stilisztikai kölcsönszókkal is: a dolgozik (működik), egyezik (egyetért), elesik (megbukik például a vizsgán), feltesz (levelet felad), kimegy (szórakozik) közvetett kontaktusjelenségekről csak az ottani jelentés ismeretében tudjuk, hogy nem magyarországiak. Éppen ezért jó, hogy megindultak az összmagyarrá válás útján, hiszen többletjelentésükkel csak gazdagíthatják a nyelvet.

Végezetül a blokk szó szócikkén keresztül - benne van az Osiris Helyesírásban, az ÉKsz.2 -ban, és rajta van a ht-listán - röviden próbálok rámutatni arra, milyen információkat kapunk - a szótár természeténél fogva - az egyes címszóadatokból, mennyiben segítik, hogyan egészítik ki egymást az információk, hol és miért hasznosak.

Osiris Helyesírás:

blokk blokkot, blokkok, blokkja, blokkal || blokkalakítás {blokk-a·la-kí-tás}, blokkdiagram, blokkház, blokkhengersor, blokk-kapcsolás, blokk-kondenzátor, blokk-könyv, blokklakás, blokknegyed, blokkrendszer, blokkszisztéma, blokkvázlat | blokkos építés || ® adat, cement, falazó, fogaskerék, fúró, jegyzet, kormány, motor, novokain, párt, reklám, tantárgy, vizes | háborús, keleti, pénztári OH, 525.

A szócikk összefoglalja a címszó helyesírási tudnivalóit a legalapvetőbbektől a legizgalmasabbakig (például blokkal, de: blokk-kapcsolás), valamint gazdag utalásaival kíváncsivá tesz bennünket: fellapozzuk az ÉKsz.2 -ban a számunkra ismeretlen szavakat, szókapcsolatokat. Csak zárójeles megjegyzésnek tűnik - de nem teszem zárójelbe, mert nem annak tartom -, hogy a helyesírás-ellenőrző a blokknegyedet még aláhúzza, hiszen lexikai negatívum a magyarországi magyarban (helyette van a lakótelep). Az általam félkövéren szedett (összetett) szók a ht-listáról valók.

Az ÉKsz.2 -ban már konkrét utalás történik a határon túli jelentésre, ezeket kiemeltem.

blokk 2 fn 1. Jegyzettömb. 2. Ker Üzletben a vásárolt áru(k) fizetendő árát feltüntető cédula. 3. Posta Bélyeggyűjtőknek készült, díszes lap közepére nyomott bélyeg(ek). Bélyegsorozat. Azonos címletű bélyegekből álló perforált ív. 4. ritk Háztömb. < Az erd. és a szl. m-ban:> lakótelepi panelház; tömbház. 5. Pol Tömb. 6. Műsz Vhol vminek az áthaladását megakadályozó v. tiltó szerkezet. Vasút A jelző- v. váltószerkezet helyzetét biztosító berendezés. 7. Ép Falazóblokk. 8. (tíz doboz) cigarettát tartalmazó csomag; karton. 9. egy témakörhöz tartozó (,előzetesen összeállított) szerkezeti egység. 10. Inf Jeleknek egységként kódolt és továbbított csoportja. ... ~lakás 5 fn lakótelepi lakás. ~negyed 5 fn (panelházas) lakótelep. ÉKsz.2 137.

A ht-lista - amely a nyelvi irodák és kutatóhelyek első, valóban közös, összehangolt munkájának eredménye - államnyelvi eredetű kölcsönszavakat tartalmaz mind a hét határon túli régióból. Olyanokat, amelyek közül soknak elvileg ott lenne a helye a készülő Idegen szavak szótárában. A válogatás, a szótár koncepciójába való beillesztés Tolcsvai Nagy Gábor feladata. Nem kész mű tehát, nem jelent meg nyomtatásban, nem is ez a célja egyelőre. A szótárba kerülés lehetőségén kívül - vagy éppen ezzel összhangban - fontos forrása lesz a Gramma Nyelvi Iroda kezdeményezésére másutt is készülő köznyelvi adatbázisoknak; egyben mintául is szolgál más, hasonló célú és rendeltetésű határon túli szójegyzékek létrehozásának.

A ht-listán külön címszóként szerepel mindhárom lexéma:

blokk 1. (köz) Er Fv Va Hv Mv [blok; blokok, blokkok] Őv (lakótelepi) panelház; tömbház; 2. Ka (köz) karton (cigaretta); 3. (köz) Va Hv agyagból égetett üreges építőelem

blokklakás (köz) Er Fv Őv panelházban, tömbházban lévő lakás

blokknegyed Er (köz) (panelházas) lakótelep

A szócikkek felépítése egyszerű: nincs etimológia, hiszen jelentésbeli kölcsönszóról van szó; a közömbös stílusminősítés azt jelenti, hogy a szó írásban is használatos (a bizalmas beszélt nyelvi használatra utalna). A felségjelzések változtak az ÉKsz.2 -éihoz képest. A jelentéseket nem követi példamondat. A szócikkek legfontosabb információja az adott szó aktuális jelentésének pontos lokációja. Ennek alapján illeszthetők be a magyar nyelv egyetemes léptékű szótáraiba.

A határtalanítás megosztotta és mind a mai napig megosztja a magyar közvéleményt: nyelvészek és nem nyelvészek vallanak előnyeiről, jogosultságáról, hátrányairól, örömök és félelmek, eufória és aggódás fogalmazódik meg a magyar nyelv további sorsát illetően. Magyarországiként kisebbségi magyar tanszéken dolgozva tapasztalásból is tudom, hogy a kétnyelvűségben csak és kizárólag kétnyelvűségi szemlélettel lehet közelíteni minden nyelvi tényhez és jelenséghez.

A magyar nyelv állami változatai közötti különbségeket nem szabad tragédiaként értékelnünk (Csernicskó-interjú, 2004, 11.). A magyar nyelvnek Trianon után országonként egymástól eltérő, a megváltozott körülményekhez is alkalmazkodó változatai kialakulásában semmiképpen sem a nyelv pusztulásának előjelét, hanem éppen életképességének bizonyságát kell látnunk (Szilágyi, 2002). A sokak által szétfejlődésként vagy különfejlődésként értelmezett nyelvi folyamat "visszarendeződését" jelentené a határtalanítással is elősegített egységesülés, amelynek célja, hogy a nemzet legalább nyelvileg valóban egyesüljön, ha már más módon ez - több ok miatt - nem lehetséges. Ehhez a folyamathoz járul hozzá határtalanító szótárprogramjával, a Nemzeti Szövegtár keretei közt folyó korpuszépítő munkájával a Magyar Tudományos Akadémia koordinálásában tevékenykedő nyelvi iroda és kutatóhely-hálózat.


Kulcsszavak: állami változat, határtalanítás, ht-lista, kétnyelvűség, kontaktusjelenség, magyar Duden, nyelvi irodák, szlovéniai magyarok, szociolongvisztika, szótárprogram


1 Köszönöm Kontra Miklósnak, Lanstyák Istvánnak, Mártonfi Attilának, Tolcsvai Nagy Gábornak, hogy a szöveg elkészítésében tanácsaikkal önzetlenül segítettek.

2 Az MTA Nyelvtudományi Intézetének Korpusznyelvészeti Osztályán, Váradi Tamás vezetésével működő Magyar Nemzeti Szövegtár keretében 2002 óta készül a határon túli magyar élőnyelvi anyag. http://www. nytud.hu/oszt/korpusz/index.html Az erdélyi, szlovákiai, vajdasági, kárpátaljai írott és beszélt magyar nyelvi szövegek összegyűjtése, lejegyzése, digitalizálása és feldolgozása az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetében folyó NKFP kutatási program részeként, Bartha Csilla irányításával folyik. http://corpus. nytud.hu/mnszworkshop/links.html. Lásd még: Pintér, 2003.

3 A szónak ebben az értelemben nincs múltja, de rövid története már van: a publicisztikából származik. Gál Sándor szlovákiai író és publicista beszélt először nyelvünk trianonizációjáról (Szabad Újság, 1998. jan. 28. 1. p.). Ebből alkotta meg Lanstyák István előbb a detrianonizációt, majd az idegen szóban rejlő esetleges irredenta felhangok elkerülése érdekében a határtalanítást, jelölendő az illető folyamat visszaalakítását.


Irodalom

Csernicskó István (1998): A magyar nyelv Ukrajnában (Kárpátalján). Osiris-MTA Kisebbségkutató Műhely, Bp.

Csernicskó István (2004): "Nyelvi detrianonizálás", avagy határtalanítás a magyar nyelvben. Az egységes, de változatos magyar nyelvért. Interjú Csernicskó Istvánnal. Kárpátalja. 2004. aug. 20. IV, 34, 11.

ÉKsz.2 Pusztai Ferenc (főszerk.) (2003): Magyar értelmező kéziszótár. Második, átdolgozott kiadás. Akadémiai, Budapest

Göncz Lajos (1999): A magyar nyelv Jugoszláviában (Vajdaságban). Osiris-Forum- MTA Kisebbségkutató Műhely, Budapest-Újvidék

Kiss Jenő (2004): Egy régi-új nyelvi sikerkiadvány: a Magyar értelmező kéziszótár. Magyar Tudomány. 5. www.matud.iif.hu/04maj/21.html#kiss

Kontra Miklós (2003): Élőnyelvi kutatások határainkon belül és kívül. Magyar Tudomány. 4. www.matud.iif. hu/03apr/kontra.html

Laczkó Krisztina-Mártonfi Attila (2004): Helyesírás. Osiris, Budapest

Lanstyák István (2000): A Magyar nyelv Szlovákiában. Osiris-Kalligram-MTA Kisebbségkutató Műhely, Budapest-Pozsony

Lanstyák István (2002a.): A Magyar értelmező kéziszótár új kiadása és a magyar nyelv szlovákiai változatainak szókincse. Fórum Társadalomtudományi Szemle. 3. 115-128.

Lanstyák István (2002b.): Magyar nyelvészeti kutatások Szlovákiában és a Gramma Nyelvi Iroda. in: Lanstyák István és Simon Szabolcs (szerk.): Tanulmányok a kétnyelvűségről. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony. 201-219.

Lanstyák István (2004a.): Szlovákiai magyar vonatkozású szócikkek a Magyar értelmező kéziszótár átdolgozott kiadásában. www.gramma.sk

Lanstyák István (2004b.): Idegen szavak szótárába ajánlott határon túli lexikális elemek (2004. december 31-i állapot. Kézirat.

Péntek János (2004): A magyar nyelv szótárai, nyelvtanai, kézikönyvei és a határon túli magyar nyelvváltozatok. Az MTA határon túli kutatóállomásainak feladatait is ellátó nyelvi irodák állásfoglalása. Magyar Tudomány. 7. www.matud.iif.hu/04jul/008.html

Pete István (1988): A magyar nyelv állami változatai (Kárpátukrán változat). In: Kiss Jenő - Szűts László (szerk.): A magyar nyelv rétegződése. Akadémiai, Budapest, 779-789.

Pintér Tibor (2003): Amit a modern nemzeti korpuszokról tudni kell. Fórum Társadalomtudományi Szemle. 3, 71-84.

Pusztai Ferenc (1994): Leíró lexikográfiánk változó és változatlan feladatai. Magyar Nyelv. XC, 413-421.

Szépe György (2003): Bevezető gondolatok a kelet-közép-európai nyelvi jogok vizsgálata elé. in: Nádor Orsolya és Szarka László (szerk.): Nyelvi jogok, kisebbségek, nyelvpolitika Kelet-Közép-Európában. Akadémiai, Budapest. 7-12.

Szilágyi N. Sándor (2002): A magyar nyelv a Magyarországgal szomszédos országokban. Előadás a Magyar Tudományos Akadémia 2002. évi közgyűlésén.

Tolcsvai Nagy Gábor (sorozatszerk.): Tervezet egy általános magyar nyelvi ismereteket összefoglaló sorozatról. Kézirat.


<-- Vissza a 2005/2 szám tartalomjegyzékére