Bányásznap Alberttelepen 1999-ben
Szeptember 5-én, e verőfényes nyár végi vasárnapon a Sajómenti Egyesített Bányász Fúvószenekar indulói és a rudolftelepi majorettek bemutatója invitálta Múcsony-Alberttelep lakóit a Hunyadi János Művelődési Házba bányásznapi ünnepségre. Őszülő nyugdíjasok, bányászegyenruhás fiatalabbak, lányok, asszonyok, sőt kisgyerekek gyülekeztek a kultúrház nagytermében.
A kormány nemrégen született, a
mélyművelésű szénbányák újabb bezárásáról szóló döntése rányomta a
bélyegét a rendezvény résztvevőinek hangulatára. Mind Viszlai Viktor, a
település polgármestere, mind Molnár István szakszervezeti vezető csak a
szénbányászat múltjáról szólva tudott ünnepi hangokat megütni. Mindketten
szóltak arról, hogy Múcsony-Alberttelep lakóinak a szénbányászat biztos
megélhetést, a településnek pedig fejlődést jelentett. Ma viszont az ország összes
szénbányájában foglalkoztatottak száma sem éri el azt a számot, amennyien korábban
csak a borsodi szénbányákban dolgoztak.
Jól illeszkedtek a köszöntő és az “ünnepi” beszédhez Papp Andrásnak, a
művelődési ház korábbi vezetőjének aggodalommal teli verssorai, amelyek szerint a
bányászok holnap kellenek-e valakinek? S ezért “Egy országnak szólunk, kiáltunk:
Adjatok nekik hitet! Adjatok nekik reményt, hogy lássanak újra csöppnyi fényt! hogy
lássanak értelmes jövőt.”
A borongós hangulatot csak a jól összeállított és színvonalasan előadott
kultúrműsor oldotta, amelyben Brahms muzsikájának dallamai, bányász- és népdalok,
kedvelt slágerek csendültek fel, valamint a település általános iskolás
néptáncosai szórakoztatták a résztvevőket.
* * *
Működő bánya már Alberttelepen sincs. A
bányásznapi megemlékezést Múcsony önkormányzata rendezte.
Vajon Kazincbarcikán, ahol a szénbányászatnak szintén nagy múltja, s jelenleg is
még nem kevés bányász dolgozója, s még több bányász nyugdíjas lakója van,
lesz-e még valaha bányásznap?