TARKA OLDA-LAK

BALLADA A FEDETTUSZODÁRÓL

A fedettuszoda hányatott történetét, illetve történetének egy részecskéjét 1987-88-ban egy ballada is megörökítette. A címe: Ballada nem tizenkét, csak a két kőművesről. Közzétételének aktualitását a Fedettuszoda tavalyi üzembe helyezése szolgálja.

Tolnai és Takács összetanakodék,
Hogy fedettuszodát ők felépítenék,
Hogy felépítenék százötven milljóért,
Százötven milljóért, s benne a tehóért.

Az építkezés helyén ők meg is jelentek,
S az építéshez már majdnem hozzá is kezdettek.
De ekkor hirtelen arra is rájöttek:
Kevés a százötven, kellene még ötven.

Megint tanakodék Tolnai és Takács,
Hogyan hozzák össze a hiányzó dohányt.
Míg elvégre ilyen gondolatra jöttek:
Bevetünk minden lehetséges fegyvert,
Képviselőnőt és elnökhelyettest.
Ad majd a megye is – véli a Tolnai,
A vébében ő fog majd ezért szólani.

Nem kell ide fedett, mondja egy akarnok,
Épüljön fel inkább a vásározócsarnok,
Meg gázvezeték a Május 1. utcában,
Út és csatorna a Kertek városában.

Elnökhelyettesünk meg emígyen szóla:
Főnököm, főnököm, nem vezet ez jóra,
Az elmúlt éjszaka szörnyű álmom vala,
A fedettuszoda nem épül meg soha.
Meglásd, az uszodába majd belebukunk,
S vele együtt mi is örökre elúszunk.”

De a két kőműves nem hallgat a szóra,
Mindent feltettek ők a lubicko-lóra.
Vallják rendületlen: meg kell annak lenni,
Nem szabad azzal ismét befürdeni.
Ezért az építést nagy bőszen elkezdik,
Közben a pénzforrást tovább is keresik.

Rakják már a falat, épül a medence,
Hogy tudjon majd úszkálni Pista és kis Bence.
S ha a falai folyton ledőlnének,
Lokálpatrióták segítségre jönnek.
Boldogan vállalnák áldozatok sorát:
Sok férj falazná be asszonyát, anyósát.


Olvastuk,

Beteg humorista: Súlyos betegen feküdt a kórágyon egyik humoristánk. Orvosa éppen a nagy operációhoz készülődött. Ettől függött, életben marad-e a beteg. Kezébe vette a peneczilust, és az ágyhoz közeledve, bátorítóan mondta:
– Ne féljen. Képzelje, hogy párbajon van.
A beteg felkönyökölt nagynehezen az ágyban és mosolyogva válaszolta:
– Helyes. De akkor adjon doktor úr az én kezembe is egy bicskát.

(Borsod Megyei Lapok, 1902. január 18-ai szám)


Az A Szabadság hetilap egyik hónapunkat toldotta meg egy nappal. A lap 1998. szeptember 4-ei számában volt olvasható, hogy. “A Munkáspárt elvárja a Kormánytól, hogy a jövő évi költségvetés tervezetét a törvénynek megfelelően szeptember 31-ig nyújtsa be a Parlamentnek.”


Szombati Pál a televízió műsorvezetője 1998. június 21-én a HÉT műsorát így kezdte: “Ma van az év leghosszabb napja.”


BARCIKAI TARKA-BARKA

Élt Barcikán egy idős házaspár. A férj nem csak öreg, de beteg is volt. Talán érezte, hogy közeleg már a vég. Utolsó kívánságként arra kérte asszonyát, hogy süssön neki tököt. A feleség teljesítette a kérést, s a kis lakásban nemsokára már érezni lehetett a sütőtök illatát. És amikor megsült, az asszony bevitte urának a narancssárga színű, sült tököt. A szobába lépve látta, hogy férje sápadtan és mozdulatlanul fekszik az ágyon. Erre siránkozva mondotta:
– Szegény jó uram, mindene olyan merev, csak a töke lágy.


Egy ifjú sajókazinci házaspár az esküvő és a lakodalom után nászútra utazott. A vonat hálókocsijában töltötték az első éjszakát. Lefekvéshez készülve, az ifjú asszony megkérte a férjét, hogy forduljon el, amíg felveszi a hálóingét. Az engedelmes férj ezt meg is tette, s a fiatalasszony elővette a vasalt vászon hálóinget, s magához illesztgetve mondta:
– Milyen szép fehér, milyen hosszú és milyen kemény.
A férj, aki szintén készülődött, ezt hallván megszólalt:
– Julcsa, te lesel?


Házasságkötéshez kapcsolódik az 1998-ban előfordult következő eset is: Annak rendje-módja szerint a házasuló felek a két tanúval az esküvő időpontjában megjelentek az anyakönyvi hivatalban. Miután a szükséges teendőkkel végeztek, az anyakönyvvezető megkérte a két tanút – két, kissé idős férfit –, hogy üljenek be a házasságkötő terembe és ott várják meg az esketést. Nem sokkal ezután a nászinduló dallamára az anyakönyvvezető kíséretében a menyasszony és a vőlegény, és őket követve a násznép is bevonult a terembe. Az anyakönyvvezető ekkor vette észre, hogy a tanúk az ifjú pár helyére ültek. A zene miatt nem tudta felszólítani őket, hogy adják át a helyet a házasuló párnak. Ezt, a násznép nagy derültségére csak némi arcjátékkal és a tanúk helyére irányuló mutogatással sikerült elérnie.