ÉVFORDULÓS ÉVFORDULÓ

A 25 éves citerazenekar

Az együttest annak megalakítója és a kiscsoportnak mai napig is vezetője Jenei Károly mutatja be. “Együttesünk az 1973. novemberi meghallgatás után 1974-ben alakult meg a Borsodi Hőerőmű Vállalat dolgozóiból. A próbákat az Egressy Béni Művelődési Központban és Könyvtárban tartottuk, és tartjuk ma is. Zenekarunknak a 25 év alatt sok száz iskolás gyermek volt a tagja, és városunk különböző rendezvényein nagyon sokszor szerepeltünk. Többször vettünk részt táborozáson Zánkán, Csillebércen, Debrecenben. Ezeken nem csak a táborozás élményével gazdagodtunk, de a sikeres szereplések is nagy örömet szereztek valamennyiünknek. Ugyanígy emlékezetesek számunkra az országos népzenei találkozón való szerepléseink Berettyóújfalun, ahol négy alkalommal vettünk részt.”

E rövid bemutatás után ismerkedjünk meg Jenei Károllyal, aki 25 éve fáradhatatlan szorgalommal foglalkozik az iskolás gyerekekkel. Korábban a 4–8. osztályosokat tanította, de mintegy 10 éve az alsósokba plántálja be a zene szeretetét. A nagyobbakat egykori tanítványa, Scserbin János oktatja.

Jenei Károlynak nincs zenetanári képesítése. Géplakatos és vasesztergályos szakmát tanult, és 1957-től 1987-ig az erőműben dolgozott. A zene iránti szeretetét a sarkadi otthonából hozta, ahol szülei 12. gyermekeként 1927-ben látta meg a napvilágot. Itt hallott először citerazenét, amikor szombatonként a fiatalok összejöttek egy kis muzsikálásra és táncra. 10-11 éves volt, amikor maga is beállt a citerázó legények közé. Azóta a citerázás a kedvenc időtöltése. Közben a zenekészsége és -tudása is egyre fejlődött, csiszolódott. Munkájának eredménye és elismerése, hogy a Herman Ottó és az Árpád Fejedelem Téri Általános Iskola citerásai, akiket ő tanít, országos minősítő versenyeken megállták a helyüket, és ezüst minősítés tulajdonosai.

Károly bácsi még nem szeretné letenni a “lantot”, azaz abbahagyni a citerázást. Még sok-sok gyerekkel szeretné megismertetni és megszerettetni a citerazenét.


A nőmozgalom Kazincbarcikán

1994-ben, a Kazincbarcika várossá nyilvánításának 40. évfordulójára megjelent Barcikai Históriás bemutatta a városban működő pártok, tömegszervezetek és mozgalmak rövid történetét. A nőmozgalom történetének ismertetése kimaradt az akkori számból. E hiányt szeretnénk pótolni az alábbi írással.

Bátor Sándorné, aki 1956-tól 1968-ig vezetője volt a mozgalomnak, emlékezik annak munkájára.

Bátorné a nőmozgalmi munkát a felszabadulás után Mezőkövesden kezdte, ahol titkárként vezette a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének (MNDSZ) helyi szervezetét. Kazincbarcikára 1956 tavaszán került és itt a Hazafias Népfront (HNF) helyi tiktára lett. (1956 tavaszán az MNDSZ megszűnt önállóan működni, mivel a HNF része lett mint mozgalom.) Kazincbarcikán addig Alsó- és Felsőbarcikán, valamint a 31. sz. Állami Építőipari Vállalatnál működött MNDSZ-szervezet, aminek vezetője Lukács Gyuláné, illetve Fejkó Sándorné volt.

Bátorné mint HNF-titkár a helyi szervezet elnökének, Perjési Zoltánnak a segítségével hozzáfogott a városi nőmozgalom megszervezéséhez. Ezt a munkát az 1956-os októberi-novemberi események megszakították, s csak 1957 márciusában alakult meg a Kazincbarcikai Nőtanács. A megalakulás napja egybeesett a Béke moziban tartott nőnapi ünnepséggel. A termet teljesen megtöltötték a barcikai lányok és asszonyok. A rendezvényre a miskolci helyőrségtől 20 szovjet katonafeleséget is meghívtak, akiket a férjük is elkísért. A vendégeket a résztvevők, de az utcán is lelkesen fogadták az emberek.

A megalakult nőtanácsnak 11 tagú vezetősége volt, s ennek három tagja egy-egy bizottságot irányított, melyek a következők voltak: 1. anya- és gyermekvédelmi bizottság, Kurucz Mihályné pedagógus vezetésével; 2. kulturális és művelődési bizottság, amit Baktai Jánosné, a mozi vezetője irányított; és 3. háztartási bizottság, Káró Sándorné főnővér vezetésével. Egy-egy bizottságban 10-15 nő dolgozott. A bizottságok pedagógusok és védőnők közreműködésével különféle tanfolyamokat szerveztek, az óvodákban és az iskolákban segítették a szülői munkaközösség létrehozását, beindították a szülők iskoláját stb. A cél az ismeretek bővítésén túl a közösségek kialakítása volt. A városi nőtanács munkája kiterjedt az üzemekre is: itt nőfelelősi hálózatot szerveztek, amely magja volt a megalakítandó üzemi nőtanácsoknak. A nőnapi, anyák napi, gyermeknapi és pedagógusnapi ünnepségek megszervezésében is jelentős szerepe volt a nőmozgalomnak.

Bátor Sándorné 1968-ig volt a városi nőmozgalom vezetője. Utána Kiss Andrásné bölcsődevezető irányításával néhány évig még működött, majd megszűnt városunkban a nőmozgalmi munka. A rendszerváltozás óta történtek bizonyos kezdeményezések nőszervezetek vagy klubok létrehozására, de tartós működésről nincs tudomásunk.