Kisebbségkutatás - 2010. 4. szám

Dr. Körtvélyessi Zsolt

Népszámlálás, etnikai adatok és törvényhozás1

 

The article gives a short account on the legislation concerning the collection of ethnic data on the Hungarian census of 2011. Examples from countries all over the world show that the otherwise comparable census data differ substantially when it comes to race, and ethnicity. While there are emerging European standards on national censuses, the case of ethnicity seems to remain untouched, left to the discretion of the country (the data on diversity thus remaining diverse). This does not mean, however, that there are no existing standards. The importance of these standards (that are summarized in the article) can be seen if we consider that the very framing of the ethnic question(s) reflect a view on ethnicity in the country, it is far from being neutral, and can have a large impact on the outcome, and the way people think of themselves as members of ethnic groups. Legislators should therefore provide arguments why they chose that specific method, they should make their motives explicit, making it clear what is the goal of the legislation, and of the data collection. Finally, the paper covers the recent legislative debates on the 2011 census, and concludes that the compliance of the Hungarian regulation remains to be seen: the existing standards require all efforts against undercount- something that happened most notably to the Roma community in earlier censuses.


A jogalkotás (és a mögöttes szakpolitika) kiindulópontja ideális esetben egy olyan alkotmányos cél, amelyhez képest felmérhető, hogy a választott megoldás alkalmas-, szükséges- és arányos-e. A népszámlálás története azt mutatja, hogy a lakosság számbavétele régen elsősorban katonai és adózási felmérést jelentett (ezért tiltakoztak például az összeírási törekvések ellen a franciák a 18. században),2 később, az állami feladatok bővülésével, a célok is sokrétűvé váltak. Bár a népszámlálásnak mint intézménynek a fontosságát ma már nehéz lenne megkérdőjelezni - a közszolgáltatások, az állami és önkormányzati tervezés igényli a minél pontosabb lakossági nyilvántartást, még ha azok részleteikben akár más forrásból is biztosíthatóak - ,3 az továbbra is vitatott, hogy milyen adatokat és milyen formában gyűjtsenek.

Különösen érzékeny terület hazánkban az etnikai hovatartozásra, nemzetiségre vonatkozó adatok gyűjtése. A huszadik század történelmi tapasztalatai után gyanakvást kelt minden olyan törekvés az állam részéről, amely a kisebbséghez tartozók összeírását célozza. Ehhez kapcsolódik a vélt vagy valós adatvédelmi akadályokra hivatkozás, amellyel sokszor éppen az esélyegyenlőség megteremtését célzó programokat lehetetlenítik el (jogilag azonosíthatatlanná téve a cigány etnikumú diákokat az őket célzó ösztöndíjrendszerben4 vagy éppen a szegregációellenes törekvések során).5 Az olyan jellemzőknél ráadásul, mint az etnikai identitás, fokozottan igaz, hogy a népszámlálás nem egy külső, semleges intézmény, hanem olyan eszköz az állam kezében, amely maga is alakítja az „eredményt”.6

Jelen írás a téma jogi vetületét igyekszik körüljárni úgy, hogy először földrajzilag távolabbi példákat mutatok be, majd közelítve hazánkhoz, az európai szabályozási környezetet nézem át röviden. Ezt követően tekintem át a hazai jogi környezetet, a dolgozat végén kitérve a népszámlálás lebonyolításának egyes kérdéseire.

Irányadó gyakorlatok a kontinensen túlról

Az etnikai, nemzetiségi, faji hovatartozás legösszetettebb nyilvántartását valószínűleg Amerikában találjuk, az Egyesült Államokban, Kanadában és Brazíliában. A hosszú (olykor rasszista felhangoktól sem mentes)7 múltra (és vitákra) visszatekintő szabályozás alapelve a köztes identitások elismerése.8 Az Egyesült Államokban a 2000-es népszámlálás faji, etnikai adatait bemutató rövid áttekintő füzetben szereplő táblázat9 hatszoros megjelölésig követi a válaszokat.10 Az amerikai rendszerben különös helyet foglalnak el az őslakosok, akiknél a státusz gyakran lényeges többletjogokkal jár, azonban az elismerés származáshoz, illetve a közösség elismeréséhez kötött.11 Kanadában az a sajátos helyzet alakult ki, hogy hiába lehet többes választ adni, az 1996-ban bevezetett „kanadai” válaszlehetőség egyre népszerűbb,12 amely - hasonlóan a balkáni háborúkat követően sokat hivatkozott „jugoszláv” megjelölésre - elfedi a mögöttes hovatartozást, kilépési, egyszerűsítési lehetőséget biztosítva például a vegyes házasságokból származóknak.

Sajátos helyet képviselnek a volt szovjet utódállamok, sok helyen fennmaradt ugyanis az a gyakorlat, hogy hivatalos okmányok tartalmaznak nemzetiségre vonatkozó bejegyzést. Benedict Anderson idézi Ernest Renant, miszerint a nacionalizmus nem a nemzetek öntudatra ébredése, hanem a nemzetek létrehozása ott, ahol azok korábban nem léteztek.13 Ennek a nemzetépítő erőfeszítésnek válhat részévé az állami nemzetiségi besorolás, akár a népszámlálás során felállított nemzetiségi kategóriák révén. Üzbegisztánban például a bürokratikus osztályozás (népszámlálások, az ott nyert adatok használata az állami döntéshozatalban, az egyéni nyilatkozatok) meghatározó szerepet játszott az egyének nemzetiségi önmeghatározásában.14

Az afrikai, gyarmatosítást követő államépítő törekvések folytatták a lakosság osztályozását célzó erőfeszítéseket - sokszor, különösen az egyes országok lehetőségeit tekintve meglepő forrásokat mozgatva meg.15 A brutális erőszakba torkolló számbavételek sajátos vetületét mutatták meg, mennyiben lehet a népszámlálás, a lakosság etnikai csoportok szerinti felosztása a hatalom és kontroll eszköze.16

A különböző népszámlálási gyakorlatok legfontosabb üzenete az lehet, hogy a számláló, illetve az annak módját meghatározó személy, intézmény, köztük maga a jogalkotó, legalább annyira befolyásolja az eredményt, mint a válaszadók.17 A törvényhozó által felállított keretek olyan előfeltevéseket, előítéleteket tükrözhetnek a kategorizálás, a kérdések tárgya és megfogalmazása során, amely akár döntő jelentőségű is lehet. Ezért különösen fontos, hogy a népszámlálási kérdőív pontjait ne önkényes szempontok határozzák meg, hanem jól körülírt célok. Ezek között találunk olyanokat, amelyek közelebb állnak a statisztikai megfontolásokhoz, például az összehasonlíthatóság (amely azonban szintén nem teljesen független jogi, adatvédelmi szempontoktól, hiszen szorosan kötődik a célhoz), és olyanokat is, amelyek közvetlen adatvédelmi, jogi relevanciával bírnak, így a törvényes céllal való kapcsolat.18

A célhoz igazodtak a népszámlálás eszközei például az Egyesült Államokban már a korai időszakban: az Alkotmány eredeti formájában19 arról rendelkezett, hogy a Képviselőházba választandók számát az egyes államokban a szabad emberek (férfiak) létszámából kiindulva kell meghatározni, figyelmen kívül hagyva az indián lakosságot, akik nem fizetnek adót, azonban hozzáadva valamennyi további lakost három ötödnek számolva.20 Kezdetben a hatalom célja tipikusan a hadra fogható, illetve az adóztatható lakosság felmérése volt.

Európai minták?

A népszámlálás során gyűjtött etnikai adatokra vonatkozó gyakorlat Európa-szerte sokszínű, a szabályozás részletei nagy változatosságot mutatnak. A szabályozási környezet egyre több területet átfogó harmonizációjával azonban igény mutatkozott arra, hogy a lakosságról szerzett adatok is összehasonlíthatóvá váljanak, a statisztikai megállapításokat több országra ki lehessen terjeszteni. A KSH tájékoztatójában21 utal arra, hogy az ENSZ már 1949-ben igyekezett egységes iránymutatást adni a népszámlálásokhoz. (A 2010-es évek körül tartandó népszámlálásokhoz kapcsolódóan az ENSZ honlapján részletes adatbázis érhető el az egyes országokban alkalmazott kérdőívekről,22 ahol többek között követhető az etnikai vetületű kérdések szerepeltetése, a kérdésfeltevés módja - azonban ennek összehasonlító elemzése meghaladná jelen dolgozat kereteit.)

Az ENSZ keretében működő Európai Gazdasági Bizottság és az Unió Statisztikai Hivatala, az Eurostat 2010-es népszámlálásokra kiadott ajánlása23 az „etnokulturális jellemzők” közé sorolja az etnicitást, a nyelvet és a vallást, valamennyit nem alapvetőként jelölve, és hangsúlyozva, hogy ezek esetleges felvétele során tekintettel kell lenni az adott ország sajátosságaira. Az ajánlások szerint a válaszadóknak lehetőséget kell biztosítani, hogy akár több etnikumhoz tartozást is megjelölhessenek,24 továbbá biztosítani kell a válasz megtagadásának lehetőségét („nincs” vagy „nem nyilatkozott” opció).25 Figyelni kell továbbá arra, hogy az etnikai csoport minőséget az adatfelvételkor a lehető legtágabb értelemben kell meghatározni, beleértve olyan vallási, regionális, helyi vagy állampolgárságon alapuló csoportokat - kifejezetten kiemelve, hogy ezen kérdésnél nem javasolt a nemzetközi összehasonlíthatóság követelményét szem előtt tartani, helyette messzemenőkig a nemzeti sajátosságokat érdemes figyelembe venni.26

Lényeges tanács, hogy fel kell tárni és az adatok felhasználói számára hozzáférhetővé kell tenni, hogy az etnikai besorolás során milyen mögöttes tudományos, társadalmi-politikai felfogásokat követtek az országok.27

A nyelv kérdése legalább négy alkérdésre osztható: anyanyelv (gyermekkorban, először beszélt nyelv), főnyelv (legjobban beszélt nyelv), leggyakrabban használt nyelv (otthon, illetve munkában), egyéb nyelvismeret.28 Az első két esetben kisebbségeknél lehet fontos, hogy a megkérdezett több választ is megadhasson.29 A vallás esetén is figyelembe lehet venni a helyi sajátosságokat (így biztosítani az önkéntességet), azonban az osztályozásnál már javasolt egy egységes, összehasonlítható szempontrendszert követni (a világvallások, illetve azokon belüli csoportok szerint).30 A vallásra vonatkozó adat valójában ötféle kérdést takarhat: formális tagság, azonosság vállalása, vallásos hit, vallásos nevelés és részvétel.31

Az I. függelékben32 az ajánlások két csoportra osztják a népszámlálás során felvett adatokat. Az alapvető jellemzők között a 29 leglényegesebb földrajzi, demográfiai, gazdasági, iskolázottsági, családi és lakáskörülményekkel kapcsolatos kérdés szerepel, mint például a nem, kor, lakóhely, állampolgárság, foglalkozás, iskolai végzettség, lakók és szobák száma. A nem alapvető adatok között szerepel többek között a bevándorlás éve, a jövedelem, az eltartottság vagy eltartottak száma, az írni-olvasni tudás, a lakás felszereltségével kapcsolatos kérdések, továbbá olyan, a tárgyalt téma szempontjából lényeges információk, mint az állampolgárság megszerzése, az „etnikai és/vagy nemzetiségi csoport”, a nyelv és a vallás.

Az Európai Unió a feladati ellátása érdekében szintén szükségesnek látta, hogy egységes és összehasonlítható adatokhoz jusson a lakosságról. Ennek érdekében fogadták el az Európai Parlament és a Tanács 763/2008/EK rendeletét (2008. július 9.) a nép- és lakásszámlálásról, amelyet a magyar jogalkotó is figyelembe vett a 2011-es népszámlálás előkészítése során. A rendelet azonban nem foglalkozik sem a nemzetiség, sem vallás vagy nyelv kérdésével - hiszen, mint az EGB-vel közösen kidolgozott osztályozásnál láttuk, ezek szükségessége és módszertana csak tagállami szinten rendezhető megnyugtatóan az uralkodó felfogás szerint.

Az Európa Tanács szervezetrendszerén belül kifejezetten megjelent az etnikai adatokra, illetve a népszámlálásra vonatkozó ajánlás. Az Európa Tanács Nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye által létrehozott Tanácsadó Bizottság idei véleményében33 - amelyet, bevárva a Kormány válaszát, 2010. szeptember 22-én hoztak nyilvánosságra - célzatosan kitér a 2011-es népszavazás és az etnikai adatok kérdésére. A harmadik vizsgálati ciklusban kiadott vélemény adatgyűjtésről szóló fejezete üdvözli, hogy az előkészítés során konzultáltak a kisebbségek képviselőivel, és kitér arra is, hogy több (nem kötelező és nyitott) kérdés szerepel majd a kisebbségekre vonatkozóan a népszámlálási kérdőíven. A dokumentum fontosnak tartja biztosítani, hogy a megkérdezettek egy kérdésnél több választ is megjelölhessenek - például vegyes házasságból származó személyek esetén ez adott esetben pontosabban tükrözheti a valódi identitást, nyelvet, kultúrát - , és hogy a népszámlálás megtartása előtt a kisebbségek körében tájékoztató kampányt tartsanak, buzdítva őket hovatartozásuk felvállalására.34

Érdekes módon a vélemény az etnikai adatok kérdését nem a Keretegyezmény 4. cikkéhez kapcsolódóan (melynek 2. pontja szól az esélyegyenlőséget biztosító intézkedések szükségességéről), hanem a 3. cikknél, amely az identitásválasztás szabadságát és az egyéni, illetve kollektív joggyakorlást biztosítja - a hatékony és demokratikus kollektív joggyakorlás társadalmi méretekben ugyanis elképzelhetetlen az adott kisebbségre vonatkozó megbízható adatok nélkül.

Az ECRI, az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottsága számos ponton támaszkodik etnikai adatokra, bírálja azok hiányát. A Bizottság 4. számú ajánlásában, amely kifejezetten az adatgyűjtésre fókuszál, elsősorban az áldozatok védelmét mint jogalkotói célt hangsúlyozza.35

A hazai szabályozás

Az etnikai adatgyűjtés állami célokhoz kapcsolódó indokai helyett a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény 8. §-a az identitásválasztás szabadsága felől közelíti meg a kérdést: a „kisebbséghez tartozó joga, hogy kisebbséghez tartozását az országos népszámlálás alkalmával anonim módon (névtelenül) megvallhassa”. A 7. § (3) bekezdése továbbá sajátosan rendelkezik a többes identitás lehetőségéről: „A nemzeti és etnikai önazonossághoz való jog és ilyen kisebbséghez való tartozás vállalása és kinyilvánítása nem zárja ki a kettős vagy többes kötődés elismerését.” Ebből akár következhetne, hogy a népszámlálás során sem zárható ki, hogy valaki több választ adjon meg a nemzetiségi, etnikai hovatartozás kérdésénél. Amint láttuk, ez a nemzetközi ajánlásokkal is összhangban lévő megoldás.

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 2. § 2. a) pontja szerint különleges adat - többek között - „a faji eredetre, a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más világnézeti meggyőződésre” vonatkozó adat, tehát valamennyi jelen írásban vizsgálat adattípus ebbe a fokozottan védett körbe tartozik. A törvény 3. § (2) bekezdése értelmében ilyen adat csak akkor kezelhető, ha: „a) az adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul, vagy b) a 2. § 2. a) pontjában foglalt adatok esetében, az nemzetközi egyezményen alapul, vagy Alkotmányban biztosított alapvető jog érvényesítése, továbbá a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy a bűnüldözés érdekében törvény elrendeli; c) egyéb esetekben azt törvény elrendeli”. Jelen esetben mind az a) pontban - a 121/B/2001. AB határozat36 szerint az önkéntes válaszadással az érintett hozzájárulását adta az adatkezeléshez - , mind b) pontban foglaltak - a fentiekben bemutatott nemzetközi ajánlások, illetve érintett alkotmányos megfontolások alapján - , mind a c) pontban írtak megvalósulnak.

A statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény 6. § (1) c) pontja a Központi Statisztikai Hivatala feladatává teszi „a népesség adatainak összeírása céljából időszakonként népszámlálás végrehajtás[át] külön törvény alapján”, mely külön törvény - amely az adatvédelmi törvény értelmében felhatalmazást ad az etnikai, nemzetiségi adatok kezelésére - tíz évvel ezelőtt a 2001. évi népszámlálásról szóló 1999. évi CVIII. törvény37 volt, jelen esetben pedig a 2011. évi népszámlálásról szóló 2009. évi CXXXIX. törvény. Ez utóbbi jogszabály egy éves történetét, az alapul fekvő vitákat mutatja be a következő fejezet.

A 2011-es magyarországi népszámlálás jogalkotási története

A magyarországi népszámlálás kisebbségeket érintő adatai közül, társadalmi jelentőségére tekintettel messze a legfontosabbak a cigányságra vonatkozó információk. A legnagyobb hazai kisebbséget célzó programok szükségességében valamennyi párt egyetért (bár a tartalmi különbségek messze túlmutatnak a hangsúlybeli eltéréseken, az LMP például ugyanazt a célt színvak programokkal szeretné elérni, a Jobbik részéről pedig a táborba költöztetés réme is felvetődött38).

A 2011-es népszámlálás törvényi hátterét tehát a 2009. évi CXXXIX. törvény teremti meg, amelyet az Országgyűlés 2009. december 7-én fogadott el, és amelyet 2010. június 1-jén módosítottak. A pártpolitikai viták elsősorban a nemzetiség, a vallás és a fogyatékosság kérdése körül forogtak.

A törvény parlamenti (általános) vitája során a Miniszterelnöki Hivatal részéről a következő érvek hangoztak el az etnikai adatok gyűjtése mellett:

Egyrészt a nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos állami, helyi és kisebbségi önkormányzati feladatok tervezhetősége az indok. Másrészt az alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott diszkriminációtilalom, illetve az esélyegyenlőség követelményének gyakorlati érvényesítése a második nagyon fontos ok.

Harmadik okunk a kormány romaprogramjainak megalapozott meghatározása és eredményes megvalósítása, a roma integráció megoldásához kapcsolódó feladatok végrehajtása, negyedrészt pedig természetesen az egyes települési és régiószintű uniós pályázatokhoz szükséges, a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozók számát és arányát tartalmazó statisztikai mutatók biztosítása.”39

A vita a továbbiakban nem is az etnikai kérdés szerepeltetése, hanem annak mikéntje körül forgott. Sólyom László köztársasági elnök a törvény első, 2009. október 5-én elfogadott változatát 2009. október 21-én a törvényt, élve a politikai vétó40 lehetőségével, megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek. Levelében41 hiányolta a termékenységre, a fogyatékosságra és a vallásra vonatkozó kérdést a törvényből, holott mindhárom szerepelt a 2001-es népszámlálás során, ezért többek között összehasonlíthatósági szempontok indokolják azok újbóli felvételét. A termékenységre vonatkozó kérdést demográfiai és erre alapuló tervezési okokból látta szükségesnek a köztársasági elnök, míg a fogyatékosságra vonatkozó kérdés - a nemzetiséghez hasonlóan - az esélyegyenlőség gyakorlati érvényesítése miatt lényeges.42

A köztársasági elnök a továbbiakban bírálja (levelének 2.2. pontjában), hogy a törvény eredeti verziója szerint csak valamelyik („hivatalos”, magyarországi) kisebbséghez való tartozást lehet megvallani. Ahhoz, hogy valóban átfogó képet nyújtsanak a népszámlálási eredmények, a levél szerint szükség van általában a nemzetiséghez tartozás, illetve az anyanyelvre vonatkozó kérdés felvételére, előbbi esetben tehát mellőzve a kisebbségi- többségi dimenziót. A köztársasági elnök egy további lényeges kérdést is felvet, a többes identitás megvallásának lehetőségét. Bár a levél ezt a problémát nem részletezi, láttuk, hogy nemzetközi ajánlások fokozottan felhívják a figyelmet ennek szükségességére. Amellett ugyanis, hogy a kisebbségi identitás felvállalása a hovatartozás kizárólagos választása során háttérbe szorulhat, a többes válasz lehetősége pontosabb képet ad a társadalomról, a népszámlálás egyik alapvető célját szolgálva ezzel.

Az Országgyűlés ezt követően a köztársasági elnök észrevételeit részben elfogadva felvette a kérdések közé az anyanyelv, a termékenység és a fogyatékosság kérdését, illetve módosította a kisebbségi kitételt, és a kihirdetett törvényben már nemzeti és etnikai hovatartozás szerepelt. Továbbra sem tartalmazta azonban a törvény a vallásra vonatkozó kérdést.

A Fidesz választási győzelmét követően, lényegében a köztársasági elnök iránymutatásai szerint, a népszámlálási törvényt a 2010. évi XLIX. törvénnyel módosították, egyebek mellett úgy, hogy a nemzeti és etnikai hovatartozás helyett nemzetiség szerepeljen, illetve felvették a vallásra és a nyelvismeretre vonatkozó kérdést is. A három kormánypárti képviselő által jegyzett módosító indítvány első formáját - amely nem tartalmazta a fogyatékosságra vonatkozó, önkéntesen megválaszolható kérdést - visszavonták,43 és azt a jelenleg hatályos szöveget tükröző tartalommal fogadta el az Országgyűlés 2010. június 1-jén, majd azt Sólyom László aláírását követően kihirdették. A felsorolás egyébként tükrözi a 2001. évi népszámlálás törvényi hátterét biztosító 1999. évi CVIII. törvény megfogalmazását, a fogyatékosságra vonatkozó kiegészítéssel.

A módosításról folytatott általános vita során - amely 2010. május 21-én közvetlen éjfél előtt zajlott - a képviselők elsősorban a vallásra vonatkozó kérdés létjogosultsága kapcsán fogalmazták meg véleményüket. Azonban a fentiekben láttuk, hogy a vallási, illetve a nemzetségi, etnikai hovatartozás kapcsolódó területek, nem véletlen, hogy mindkét kérdésben irányadó az önkéntesség a válaszadás során. A vallásra vonatkozó kérdés felvételének egyetlen ellenzője az MSZP frakciója volt, a szónok félelmekre, a választások során botrányt kavaró, választópolgárokra vonatkozó illegális pártlistákra hivatkozott, illetve arra, hogy ezekhez az adatokhoz az államnak egyszerűen nincsen köze.44 Az LMP szónoka szerint jogos a kérdés, hogy mennyiben indokolt a XX. században vallásra vonatkozó adatokat felvenni. A frakció álláspontja szerint

akkor, ha azt gondoljuk, hogy az ilyen statisztikai adatfelvételekre elsősorban a társadalomtervezés, a társadalompolitikai tervezés szempontjából van indok, akkor azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a kulturális sokféleségnek, ami reményeink szerint fenn is marad a társadalomban, egy elég fontos vonása a vallási hovatartozás, a világnézeti meggyőződés. Tehát ha pontos képet szeretnénk kapni egy társadalom állapotáról, akkor nem megkerülhető sok egyéb más mellett az sem, függetlenül attól, hogy kinek mi a világnézeti meggyőződése, hogy a vallási megoszlás milyen az országban.”45

A képviselő a továbbiakban elkülöníti az egyházfinanszírozás és a vallási adatok kérdését. A Fidesz szónoka válaszában46 ezzel egyetértve bírálja az MSZP álláspontját, hiszen az etnikai adat is magánügy, tehát ha következetesek akarunk lenni, azt sem lehetne lekérdezni.

Vitathatatlan, hogy a két legérzékenyebb területre, az etnikai, nemzetiségi hovatartozásra, illetve a vallásra vonatkozó kérdéseknél különös körültekintés indokolt az adatkezelés során. Ezt jelzi az is, hogy a 2001-es népszámlálás kapcsán az adatvédelmi biztoshoz érkező beadványok legnagyobb része éppen a különleges adatok körét érintette.47 Az adatvédelmi biztos egyik válaszában48 leírja, hogy többször konzultált a Központi Statisztikai Hivatal elnökével, és a megtett óvintézkedések alapján - például a részletes címmegjelölés elhagyásával - az adatvédelem megfelelő szintje biztosított.

Azonban ehhez képest előkérdés, hogy az adatgyűjtés valóban szükséges-e az állami feladatok ellátásához. Ebben a tekintetben pedig az etnikai, nemzetiségi adatok lekérdezése mellett, mivel azok az esélyegyenlőségi, antidiszkriminációs, nyelvi, oktatási stb. feladatok ellátásához szükségesek, kétségkívül súlyosabb érvek szólnak, mint a vallásra vonatkozó adatok esetén, ahol az állami feladatok körében a finanszírozás kérdése játszik központi szerepet - azonban ebben a népszámlálási adatok figyelembe vétele és súlya vitatott.49 Az etnikai, nemzetiségi adatoknál ilyen kifogás a fentiekben látottak szerint nem merülhet fel.

A 2001-es kérdőív külön kérdést tartalmazott a nyelvismeretre (kötelezően, anyanyelvet külön nem jelölve), illetve a „nemzetiségre, nyelvi kötődésre” további négy (nem kötelezően megválaszolandó) alkérdést, a lehetséges válaszok számát háromban határozva meg. Az első a nemzetiséghez tartozást, a második a kulturális kötődést, a harmadik az anyanyelvet, a negyedik a családi, baráti közösségben használt nyelvet kérdezte le.50 A jelenleg elérhető 2010-es próbakérdőíveken a nyelvismeretre (kötelezően, több válaszlehetőséggel), az anyanyelvre (nem kötelezően, legfeljebb két válasz) és két külön pontban a nemzetiségi hovatartozásra (nem kötelezően) vonatkozó kérdés szerepel.51 Valamennyi kérdés nyitott, tehát lehetőség van a felsoroltakon kívül további nyelv, illetve nemzetiség megjelölésére. Az utolsó két kérdésnél nem szerepel a többes válasz lehetősége (az elsőnél arra kérdeznek rá, hogy az érintett mely nemzetiséghez tartozónak érzi magát, a másodiknál pedig arra, hogy az „előzőekben megjelöltön kívül” tartozik-e másik nemzetiséghez). Miközben a fentiek szerint még messze van a többes identitások bonyolultabb hálózatát feltérképező megoldás, a technika más irányban pontosabbá teheti a népszámlálás eredményét: minden bizonnyal mód lesz a kérdőív kitöltésére az interneten keresztül, amely egyes nehezen elérhető csoportok válaszadási hajlandóságát növelheti.52

Tekintve, hogy a népszámlálás számos kérdésben politikai döntést igényel, és ez különösen igaz a vizsgált területre, az etnikai adatok körére (ezt láthattuk a parlamenti vita során), a népszámlálás eredményeként nyert adatokhoz is kritikus szemmel kell közelítenünk, ami a jogalkotó számára azt üzeni, hogy minden újabb döntésnél (melyre csak tízévente nyílik mód) reagáljon a korábbi eredmények alapján feltárt hiányosságokra. Az etnikai adatok kapcsán a leginkább kézzelfogható probléma az egyes kisebbségi csoportok számának alacsony mért száma a kutatási mérések alapján ismert adatokhoz képest. Azt, hogy ennek milyen nehézségei vannak, jól mutatja Peter Skerry leírása arról, hogy például az Egyesült Államokban egészen más okok vezetnek a spanyol és a fekete lakosság alacsony mért arányához,53 ebből következően eltérő módszerekkel kell a népszámlálás hatékonyságát javítani. A magyar jogi környezet az etnikai (de nem a vallási) adatokat illetően, legalábbis a népszámlálás kapcsán, túllépett a mérni vagy nem mérni kérdésén, következhet tehát annak vizsgálata, hogy hogyan lehet minél pontosabb adatokat mérni54 - amelyeket később az állami fellépés, ennek hiányában a jogvédő szervezetek hatékonyan tudnak felhasználni munkájuk során. Ezek közül itt a magyar társadalom számára legégetőbb és leghosszabb távú esélyegyenlőségi problémát, a cigányságot érő iskolai szegregáció ügyét emelem ki mint sürgető érdeket.55

 

Összességében megállapítható, hogy a magyar törvényi szabályozás eleget tesz annak a kívánalomnak, hogy a népszámlálás során átfogó adatokat gyűjtsenek a lakosság etnikai összetételéről. Törvényi szinten azonban nem jelennek meg azok a részletek, amelyek döntőek az adatok „minőségét” illetően: (1) mennyire összetetten mérhető a származás - a 2010-es próbakérdőíveken legfeljebb kettős identitás jelezhető, a nyelvhasználatnak csak két aspektusa jelenik meg; (2) mit jelent a nemzetiség, milyen alkérdésekre bontható, milyen célhoz képest kell mérni az eredményességet. A nemzetközi ajánlások áttekintése után az is egyértelmű, hogy a népszámláláshoz kapcsolódó állami kötelezettség nem egyszerűen az adatok „passzív” begyűjtése. A kisebbségek tagjait tájékoztatni kell a hovatartozás megvallásának lehetőségéről, annak tétjéről, és meg kell őket győzni, hogy a kisebbségi identitás felvállalása számukra semmilyen hátrányt nem ­jelent. Ebben az értelemben a nemzetközi ajánlások azt kívánják, hogy a népszámlálás etnikai adatait minél pontosabb képet adjanak a társadalomról - erősen kérdéses tehát, hogy ezt teljesítenék a tíz évvel ezelőtti népszámlálás során szerzett adatok, amelyek például a hazai cigányság létszámát messze alulmérték (kevesebb mint felére téve a „hivatalos” létszámot56 bármilyen más, szakértők által becsült létszámmal összevetve).57


* * *

1Körtvélyesi Zsolt, a Közép-európai Egyetem Összehasonlító Alkotmányjogi Programjának doktorandusz hallgatója. A tanulmányban szereplő internetes források legutolsó ellenőrzésének ideje 2010. szeptember vége.

2David I. Kertzer and Dominique Arel: Foreword. Census and Identity. The Politics of Race, Ethnicity, and Language in National Censuses, Cambridge University Press, United Kingdom, 2002. p. 7.

3A kisebbségi jogok országgyűlési biztosa 2009-es beszámolójában ezt a következőképpen fogalmazza meg: „A működőképes, effektív társadalom- és kisebbségpolitika kialakításának előfeltétele, hogy minél teljesebb, összehasonlíthatóbb képpel rendelkezzünk az ország területén élő kisebbségi közösségek létszámáról, földrajzi elhelyezkedéséről, társadalmi-gazdasági-demográfiai mutatóiról.” Beszámoló 2009, 38. p.

4Az ösztöndíjat egyebek mellett az önkéntes megvallás és az „objektív kritériumok” kettős feltételénél említi példaként az etnikai adatok kezeléséről szóló vizsgálat megállapításáról szóló közös jelentése a kisebbségi és az adatvédelmi biztosnak. http://www.kisebbsegiombudsman.hu/data/files/158627216.pdf, 13. p.

5Lásd pl a szerző cikkét a Föld-rész című folyóiratban: Etnikai adatok és stratégiai, szegregációs perek a hazai és strasbourgi példák tükrében, Föld-rész, II. évfolyam, 3-4. szám, 7- 17. pp.

6Lásd Kertzer & Arel: im., p. 2.: „the census does much more than simply reflect social reality; rather, it plays a key role in the construction of that reality.”

7Lásd a „Brazilian censuses: White is better” című alfejezetet: Melissa Nobles: Racial categorization and censuses, in: David I. Kertzer és Dominique Arel (szerk.): Census and Identity. The Politics of Race, Ethnicity, and Language in National Censuses, Cambridge University Press, United Kingdom, 2002. pp. 60- 63.

8Melissa Nobles: im. pp. 67- 68., 2.1. és 2.2. táblázat

9Elizabeth M. Grieco and Rachel C. Cassidy: Overview of Race and Hispanic Origin. Census 2000 Brief, March 2001, Table 2, pp. 4-5. http://www.census.gov/prod/2001pubs/c2kbr01-1.pdf

10Az Egyesült Államok népszámlálási honlapján az egyes kérdések mellett az ismertető kitér arra is, hogy az államnak miért van szüksége az egyes adatokra: A 8. kérdés a spanyol(ajkú) eredetre („Hispanic”) kérdez rá, 1970 óta, célja az antidiszkriminációs szabályok érvényesülésének ellenőrzése, illetve annak felmérése, hogy hol lehet szükség állami szolgáltatásokra spanyolul. A 9. kérdés célja a faji egyenlőtlenségek felmérése, 1790 óta szerepel a népszámláláson. A felsorolás nyitott végű, és több válasz is megadható. http://2010.census.gov/2010census/how/interactive-form.php

11Az őslakos jogokról lásd: Körtvélyesi Zsolt: Az őslakos népek jogai. Pro Minoritate 2009. (Ősz) 10- 30. pp.

12Calvin Goldscheider: Ethnic categorization in censuses, in: David I. Kertzer és Dominique Arel (szerk.): Census and Identity. The Politics of Race, Ethnicity, and Language in National Censuses, Cambridge University Press, United Kingdom, 2002. pp. 79- 83.

13Benedict Anderson: Imagined Communities. Reflections on the Origin and Spread of Nationalism. Revised Edition. Verso, London - New York, 1991. p. 6.

14David Abramson: The Soviet legacy and the census in Uzbekistan, in: David I. Kertzer és Dominique Arel (szerk.): Census and Identity. The Politics of Race, Ethnicity, and Language in National Censuses, Cambridge University Press, United Kingdom, 2002. pp. 176- 201.

15Peter Uvin: Categorizing and Violence in Burundi and Rwanda, in: David I. Kertzer és Dominique Arel (szerk.): Census and Identity. The Politics of Race, Ethnicity, and Language in National Censuses, Cambridge University Press, United Kingdom, 2002. p. 169.

16Peter Uvin: im., p. 171.

17David Abramson tanulmánya elején egy David Laitin-től vett idézettel érzékelteti ezt: „Nations … are not out there to be counted. They are a function of social, political, and economic processes.” David Abrahamson: im., p. 176.

18Lásd a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 5. §-át.

19Az Egyesült Államok Alkotmánya, 1. cikk 2. szakasz 3. bekezdés: „Representatives and direct Taxes shall be apportioned among the several States which may be included within this Union, according to their respective Numbers, which shall be determined by adding to the whole Number of free Persons, including those bound to Service for a Term of Years, and excluding Indians not taxed, three fifths of all other Persons.

20A hivatkozott rendelkezést az 1868-ban jóváhagyott 14. alkotmánymódosítás 2. bekezdése módosította, kiterjesztve a számítást a nem adóztatott indiánokon túl valamennyi lakosra. A 15. alkotmánymódosítás a szavazati jog faji alapú korlátozását tiltotta meg 1870-től, az 1920-as 19. alkotmánymódosítás a nemi alapú diszkriminációt szüntette meg a választások terén, a 24. alkotmánymódosítás alapján pedig az adózási mulasztáshoz kapcsolódó szavazatijog-megvonás 1964-től az alkotmányba ütközik. Végül a 26. alkotmánymódosítás a választási korhatárt 21 évről 18-ra csökkentette.

21Központi Statisztikai Hivatal: A nemzetközi szervezetek népszámlálási ajánlásai http://www.nepszamlalas.hu/hun/dokumentumok/nemz1.html

22http://unstats.un.org/unsd/demographic/sources/census/censusquest.htm

23United Nations Economic Commission for Europe, in cooperation with the Statistical Office of the European Communities (EUROSTAT): Conference of European Statisticians Recommendations for the 2010 Censuses of Population and Housing, ECE/CES/STAT/NONE/2006/4, United Nations, New York and Geneva, 2006 (a továbbiakban: EGB/EUROSTAT)

24EGB/EUROSTAT 2006, 426. számú ajánlás

25EGB/EUROSTAT 2006, 427. számú ajánlás

26EGB/EUROSTAT 2006, 429. számú ajánlás

27EGB/EUROSTAT 2006, 428. számú ajánlás

28EGB/EUROSTAT 2006, 430. számú ajánlás

29EGB/EUROSTAT 2006, 431. számú ajánlás

30EGB/EUROSTAT 2006, 444. számú ajánlás

31EGB/EUROSTAT 2006, 439. számú ajánlás

32EGB/EUROSTAT 2006, p. 155-

33Advisory Committee on the Framework Convention for the Protection of National Minorities (ACFC), Third Opinion on Hungary, adopted on 18 March 2010, Strasbourg, 17 September 2010, ACFC/OP/III(2010)001, http://www.coe.int/t/dghl/monitoring/minorities/3_FCNMdocs/PDF_3rd_OP_Hungary_en.pdf

34Lásd a vélemény 40-42. pontjait, ACFC 2010, pp. 10- 11.

35ECRI General Policy Recommendation N°4: National surveys on the experience and perception of discrimination and racism from the point of view of potential victims. CRI (98) 30, http://hudoc.ecri.coe.int/XMLEcri/ENGLISH/Rec_Gens/recgen-04-eng.pdf, magyarul elérhető: http://www.europatanacs.hu/pdf/ECRI_4.pdf (A potenciális áldozatok hátrányos megkülönböztetéssel és rasszizmussal kapcsolatos tapasztalatairól és benyomásairól végzett országos felmérések)

36121/B/2001. AB határozat, 2002. február 11. A beadványozó szerint a 2001. évi népszámlálásról, illetve a statisztikáról szóló törvény sérti az Alkotmányt, mivel annak 59. § (2) bekezdésében foglaltak ellenére is csak egyszerű többséggel elfogadott törvényben szabályozza a személyes adatok kezelését. Az Alkotmánybíróság egyrészt megállapította, hogy az 59. § (2) bekezdésében foglalt törvény az adatvédelmi, és nem a népszámlálásról vagy a statisztikáról szóló törvény, mely utóbbiakra a kétharmados többségi szabály nem vonatkozik. Másrészt hivatkozik az önkéntességre, vagyis hogy a nem kötelező válasznál a nyilatkozó egyúttal hozzájárul az adatkezeléshez (lásd a határozat II.1.1. és 1.2. pontjait).

37Teljes nevén: A 2001. évi népszámlálásról, valamint a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény módosításáról szóló 1999. évi CVIII. törvény

38Mivel a törvényhozás a pártok képviselőiből áll, talán nem haszontalan áttekinteni, milyen célok vezérlik őket:

A paletta a Jobbik szélsőséges kijelentéseitől indul: „Kitelepítené a cigány származású, többszörösen visszaeső bűnözőket a Jobbik Miskolcról, táborba zárná őket, és akár állampolgárságukat is megvonná - jelentette be Szegedi Márton, a párt miskolci polgármesterjelöltje sajtótájékoztatón, kedden.” A Jobbik táborokba zárná a "cigánybűnözőket" Index/MTI, 2010. augusztus 24. http://index.hu/belfold/2010/08/24/a_jobbik_taborokba_zarna_a_ciganybunozoket/

Orbán Viktor 2010. szeptember 13-án a Jobbik felvetésére válaszolva a következőket mondta: „Végül az élősködők között említette a bűnözést is, és említette a cigánybűnözés kifejezést is. Sajnálom, hogy a magyar parlamentnek kell ebben a kérdésben néhány perc erejéig gondolkodnia, mert önmagában, hogy erre szükség van, már számomra nemkívánatos. […] Mi nem támogatjuk azt a politikát és azt a gondolkodásmódot, amely eltagadja a valóságot. […] Ha a politika nem nevezi meg a valóságot, akkor hogyan akar megküzdeni a valóságból érkező kihívásokkal?

Ugyanakkor, amikor megnevezünk valamit, tudnunk kell, hogy embereket nevezünk meg. Ezért a legnagyobb körültekintéssel kell eljárni. Ezért én azt elfogadom, hogy a bűnözők között bizonyos vonásokkal rendelkező emberek nagyobb számban vannak, mint mások, de minden olyan megnevezés ellen tiltakozni fogok, amelyből az következne, hogy azért, mert az ember valaminek születik, potenciális bűnözővé is vált.” Országgyűlési Napló, 2010. szeptember 13. http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat_aktus?p_ckl=39&p_uln=29&p_felsz=6&p_felszig=19&p_aktus=4 (14:50 perc előtt)

Az LMP választási programja szerint „a társadalmi integrációt elsősorban színvak esélyteremtő programokkal [kell] megvalósítani, amelyek szorosan összefüggnek a foglalkoztatáspolitikai és oktatáspolitikai javaslatainkkal”, továbbá „Vissza kell szorítani a beiskolázáskor érvényesülő szociális és etnikai szelekciót.” A fenntartható jövő, a befogadó társadalom és a megújuló demokrácia stratégiája. A Lehet Más a Politika választási programja, 2010, pp. 21. és 66. http://lehetmas.hu/upload/9/9/201003/LMP_Program_2010_1.pdf

Az MSZP választási programja szerint „A romák bekapcsolása a társadalmi és gazdasági együttműködésbe nem egyszerűen kisebbségvédelem: ez a többségnek is létérdeke. A most meghirdetett integrációs program folytatására és pontos ütemezésére, az óvodáztatás kiterjesztésére, új tanodákra, speciális egészségügyi programokra, a leghátrányosabb helyzetű kistérségek külön fejlesztésére van szükség. Nemcsak a romák, hanem általában a szakképzetlenek értelmes munkalehetőségét biztosíthatják az árvízvédelmi, erdő- és vízgazdálkodási programok, a fejlesztéshez, építkezéshez kapcsolódó foglalkoztatási lehetőségek. a háztáji gazdálkodás újjászervezése.” Új Kiegyezést! Haladást - Biztonságot - Demokráciát!, 2009. december 12., p. 13. http://mszp.hu/public/downloads/pdf/haladast_biztonsagot_demokraciat.pdf

Az oktatás kapcsán a sajtó a közelmúltban hívta fel rá a figyelmet, hogy Gyurcsány Ferenc 2005-ben bentlakásos iskolákról beszélt: „Itt egyetlenegy dolog van: megszakítani a generációs láncot, és azt mondani, definiálni azokat az egyre inkább világos szegénytelepeket, bezáródó falvakat, ezeket kinyitni, közlekedést vinni, bentlakásos intézményt csinálni már óvodától, késő délutánig tartó napköziket tenni, ruhát adni a gyereknek, hogy a bölcsődében újra van ruha, és megpróbálni itt kisgyerekkortól újra visszavezetni a rendszeres felelősségvállalás, tanulás és munka világába.” Gyurcsány Ferenc a Demos Magyarország és a Policy Network közös konferenciáján, 2005. december 9. http://www.demos.hu/Sajto?news_id=48&page=details

39Lásd az expozét: Országgyűlési Napló 2006-2010, 221. ülésnap (2009.09.15.), 50. felszólalás, Dr. Molnár Csaba (MSZP), a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=38&p_uln=221&p_felsz=50&p_szoveg=&p_felszig=50

40Lásd a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 26. § (2) bekezdését.

41Sólyom László köztársasági elnök levele az Országgyűlésnek a 2011. évi népszámlálásról szóló törvény visszaküldéséről, 2009. október 21., http://www.solyomlaszlo.hu/admin/data/file/6538_20091021_visszakuldo_level_nepszamlalas_cimerrel.pdf

42Lásd Sólyom László hivatkozott levelének 2.1. pontját.

43Lásd: http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_irom.irom_adat?p_ckl=39&p_izon=33

44Országgyűlési Napló 2010-, 5. ülésnap (2010.05.21.), 230. felszólalás, Dr. Nemény András (MSZP) http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=39&p_uln=5&p_felsz=230&p_szoveg=&p_felszig=230

45Országgyűlési Napló 2010-, 5. ülésnap (2010.05.21.), 236. felszólalás, Dr. Schiffer András (LMP), http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=39&p_uln=5&p_felsz=236&p_szoveg=&p_felszig=236

46Országgyűlési Napló 2010-, 5. ülésnap (2010.05.21.), 238-242. felszólalás, Balog Zoltán (Fidesz), http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=39&p_uln=5&p_felsz=238&p_szoveg=&p_felszig=242

47Az adatvédelmi biztos 2001. évi parlamenti beszámolója, II. A. 1. 1. 2. A 2001. évi népszámlálás, http://abiweb.obh.hu/abi/index.php?menu=beszamolok/2001/II/1/1/2

48Uo.

49A volt egyházi ingatlanvagyon, az egyszázalékos felajánlások és az egyházi intézmények által nyújtott szolgáltatások igénybevétele mellett választható újabb finanszírozást befolyásoló tényezőként a népszámlálás során gyűjtött, vallásra vonatkozó információ. Ezzel szemben felvethető, hogy önkényes értelmezését jelenti a vallásra vonatkozó kérdést úgy interpretálni, hogy „akarja-e Ön … egyház nagyobb állami támogatását?” Nem lényegtelen ebből a szempontból a kérdésfeltevés módja. A parlamenti vitában, Balogh Zoltán fentebb hivatkozott válaszában hangzott el az is, hogy a 2001-es népszámláláskor felekezetre vonatkozó kérdés nem hangzott el. A KSH népszámlálási honlapjáról letölthető kérdőív szerint a 2001-es kérdés így hangzott: „vallása, hitfelekezete?” (http://nepszamlalas.hu/hun/kerdoiv/hun_4.html, 24. kérdés); a 2010-es próbakérdőív megfelelő kérdése a következő: „Mely egyházhoz, felekezethez tartozónak érzi magát?” (http://portal.ksh.hu/pls/portal/url/ITEM/903719112FD4508EE04400156004451E, 36. kérdés)

50http://nepszamlalas.hu/hun/kerdoiv/hun_4.html, 22. és 23.1- 4. kérdések

51http://portal.ksh.hu/pls/portal/url/ITEM/903719112FD4508EE04400156004451E, 32- 34. kérdések

52Waffenschmidt Jánosné: Felkészülés a 2011. évi népszámlálásra, Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 3. szám, p. 257.

53Peter Skerry: Counting on the Census? Race, Group Identity, and the Evasion of Politics. Brookings Institution Press, Washington, D.C., 2000. pp. 100- 101.

54A különböző mérési módszerek, a teljesebb képhez vizsgálandó kérdésekről nyújt összefoglalót Hoóz István: Népszámlálás és nemzetiség. Kisebbségkutatás 2000 (9. évf.) 4. szám, http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2000_04/cikk.php?id=345

Például: „az árnyaltabb elemzés […] úgy érhető el, hogy több olyan kérdést fogalmaznak meg, amelyek lehetővé teszik az adekvát válaszadást, a nemzetiségi hovatartozás egyértelműbb meghatározását, a kötődés fokozatainak elemzését és a nemzetiségi kulturális igényekkel rendelkezők körének feltárását. Általános érdek olyan légkör megteremtése, amely biztosítja a valóságnak megfelelő adatok közlését.”

55Lásd az USÁ-ban faji diszkriminációs ügyekben alkalmazott szigorú mércét, amely „compelling state interest” vagyis sürgető állami érdek meglétét kívánja meg a faji megkülönböztetést alkalmazó gyakorlatoknál („strict scrutiny test”).

56A cigányságra vonatkozó legmagasabb 2001-es adat 190 046. Lásd: A 2001. évi népszámlálás nemzetiséggel összefüggő kérdései, p. 4. http://nepszamlalas.hu/hun/kotetek/04/04_modsz.pdf

57Az alulmérés jelensége elleni módszereket veszi számba Peter Skerry idézett művében a 80-120. oldalakon.