Kisebbségkutatás - 2009. 4. szám

változatos kulturális szociológia

A The Annals of the American Academy of Political and Social Science különkiadása


Binder, Amy; Blair-Loy, Mary; Evans, John; Ng Kwai; Schudson, Michael (szerk.): The Annals of the American Academy of Political and Social Science, 2008, szeptember, 619. szám


A The Annals exkluzív kiadásának elsődleges célja, hogy új eredményekkel egészítse ki az elméletet, miszerint a szociológia minden egyes ágát tekintve alapkérdés a tudományág pontosabb meghatározása. A kiadás naprakész tanulmányokat közöl a szociológia számos területéről, alátámasztva, hogy a kulturális vonatkozások mindenhol átszövik a tudományágat. A gyűjtemény tudatosan kerüli a kulturális szociológia meghatározásának egy kiemelt elméleti szempontból történő megközelítését: a kirekesztő végkövetkeztetések levonása helyett azt törekszik érzékeltetni, hogy a kulturális vonatkozások kihatnak a szociológia számos területére, olyanokra is, amelyeknek első ránézésre nem sok közük van a kultúrához. Az alapvető cél tehát a kultúra a szociológiára gyakorolt, növekvő befolyásának bizonyítása, az elvont eszmefuttatások helyett a gyakorlatra helyezve a hangsúlyt.

A kiadás szerkesztői, valamennyien a San Diego-i Kaliforniai Egyetem professzorai, a kulturális vonatkozásokra fogékony szociológusokat kerestek fel, hogy dokumentálják a kulturális szociológia térhódítását, és elemezzék a kultúra szociológiai alkalmazásának eddigi eredményét, illetve a még hátralévő kihívásokat. A csokorba szedett írások a tudományág legteljesebb értelmezésében veszik számba a kulturális szociológia feladatait: az érintett területek palettáján olyan nagy szociális intézmények mellett, mint a gazdaság és a jogi rendszer, a kis csoportok kölcsönhatásai is megtalálhatók. A kötet mind a kiválasztott témák, mind a bemutatott nézőpontok tekintetében vállaltan átfogó és egyetemes. A tanulmányok szemléltetik, hogy a kulturális vonatkozások a szociológia milyen sok területén jelen vannak: a művészetekben, a pop kultúrában, a szerveződésekben, az oktatásban, a faji és etnikai kérdéskörben, a szexualitásban, a tudományban és technológiában, a társadalmi egyenlőtlenségekben, a jog szociológiájában, a gazdasági szociológiában és a mikroszociológiában egyaránt. A szerkesztők határvonalak meghúzása helyett inkább egy széleskörű kultúra-értelmezést vettek alapul, új és egyre inkább előtérbe kerülő szociológiai kutatások gyakorlati megvitatásán keresztül építve fel a tanulmánykötetet.

A szerkesztők és a szerzők tehát egyaránt a kulturális felvetések gyakorlati alkalmazása mellett tették le a voksukat. Meggyőződésük, hogy a kulturális szociológia elméleti fejlődését az szolgálja leginkább, ha tapasztalatokon alapuló kutatásokra, konkrét szociális problémákra összpontosítanak a kutatók. Elzárkóznak egy olyan határvonal meghúzásától, amely „megdermeszti” a kultúra értelmezési lehetőségeit, és örömmel alkalmazzák a kultúra kaméleon-tulajdonságát, hogy rengeteg változatban tűnhet fel. Ha mégis meg kellene fogalmazni egy, a válogatás minden darabjában hirdetett üzenetet, az így szólna: „kultúra és társadalom állandó, dinamikus kölcsönhatásban vannak egymással”.

Mivel a kötet szerkesztői koncepciójának magvát nem testes elméletek jelentik, a szerkesztők kezét nem köti szigorúan meghatározott elméleti keret. A munkát gyakorlatilag néhány alapvető meglátás mentén szerkesztették. Az első ilyen alaptétel lényege a klasszikus határok átlépése volt a kultúra értelmezésében. E felfogás szerint a kultúra nem merül ki az esztétikum iránti érdeklődésben. Az ember kulturális lény, és ilyen értelemben az emberi tevékenységek minden, a szociológusok által vizsgált területe egyben kulturális vonatkozással is bír. A kiválogatott tanulmányok a bizonyítékok arra, mekkora különbséget jelent egy ilyen megtévesztően egyszerű szemléleti változtatás alkalmazása.

A második alapvetés, hogy a szerkesztők és a tanulmányírók a kultúrát a hatalomgyakorlásban is tetten érhető gyakorlatként értelmezik. Meggyőződésük, hogy a szegénység, a hátrányos megkülönböztetés, a munka és munkavállalás, a szexpiac, a homoszexuálisokat és leszbikusokat érintő politika, a globális intézmények nem kevésbé kulturális kérdések, mind azok a témák, amelyekkel kapcsolatban a kulturális megközelítés általában meghatározóbbnak tűnik.

A harmadik alaptétel a kultúra értékalkotó, építő jellegét hangsúlyozza. A szerzők tanulmányozzák a különböző jelentéstartalmakat és hitrendszereket, amelyeket az egyén és a közösség alkalmaz élettapasztalatai értelmezéséhez. Ezzel párhuzamosan nem tulajdonítanak kisebb jelentőséget annak sem, hogy az említett tapasztalatok hogyan mutatkoznak meg a társadalmi életben.

Végül, a negyedik alapvetés a kultúra intellektuális irányultságát és az akadémiai szociológiában gyökerező mivoltát fogalmazza meg.

A kötet cikkei - ezek többsége 2005 és 2007 között, a San Diego-i Kaliforniai Egyetem éves kulturális konferenciáin hangzott el - érzékeltetik a látókörét, mélységét és újdonságát annak az attitűdnek, amellyel a szociológusok a kultúra kutatása felé fordulnak számos különböző területen. Az első három tanulmány szerzője azt kutatja, hogyan értelmezik a kultúrát a szociológia néhány fő ágában. Calvin Morrill a szervezeti elmélet témakörében vizsgálja a kultúra meghatározását, a XX. század elejétől kezdve, amikor a kultúra még mellőzött és nem méltányolt része volt a kutatásoknak. A második tanulmányban Maria Charles összetett kérdést vet fel: „Mi a kultúra szerepe a társadalmi egyenlőtlenségek újrateremtésében?”, és kiemeli az egyenlőtlenségek kulturális tényezőire az utóbbi időben fordított, fokozott figyelmet. A kulturális megközelítés politikai vonatkozásai egyértelműen a faj és etnikum témakörében rajzolódnak ki legélesebben. John Skrentny tanulmányában azon meglátásának ad hangot, miszerint az említett téma nagy részére rányomja a bélyegét Oscar Lewis „találmánya”, a „szegénység kultúrájának” fogalma, amely közkeletűvé vált a politikai konzervatívok körében.

A tanulmányok következő csoportjában a hangsúly a szociális mozgalmak dinamikusan változó világán keresztül a modern társadalom legfőbb intézményeire helyeződik: az oktatásra, a gazdaságra és a törvénykezésre. Francesca Polletta kritikájának ad hangot, miszerint a mozgalmak kutatói hosszú ideje csak „tartalékkategóriaként” alkalmazzák a kultúrát, magyarázatot adni azokra a kollektív viselkedési tényezőkre, amelyeket strukturalista modelleikkel nem tudnak megmagyarázni. Az oktatás szociológiájának fejlődését elemző tanulmányában Mitchell Stevens kifejti, hogy az oktatást lendületben tartó két vonatkozás - az egyenlőtlenség és a rétegződés - Karl Marx osztályok újrateremtéséről szóló elméletének és Max Weber társadalmi legitimációról szóló teóriájának az összeolvadásából jött létre. Peter Levin a piacok szociológiáját elemző kutatásokról ír tanulmányában, a kultúra és a piac összefüggéseiben megfigyelhető kettősséggel magyarázza a kultúra jelentőségének korlátozott elismerését. Végül Abigail Saguy és Forrest Stuart a jog szociológiájában bekövetkezett kulturális fordulatot tárgyalja, kihasználva a kultúra és a jog egymásrahatásának hosszú történetét, ami egészen azokig az időkig nyúlik vissza, amikor a kultúrát morális értékek halmazaként értelmezték.

A következő szekció tanulmányai a hétköznapi életben, a tudományban és technológiában, valamint a szexualitásban kutatják a kultúra jelentéstartalmait. Gary Alan Fine és Corey Fields a „mikroszituációk” jelentősége mellett érvelnek írásukban, kifejtve, hogy a két személy között vagy kis csoportban zajló eseményeket tanulmányozva fontos válaszokat kaphatunk arról, hogy a gyakorlatban hogyan alakul ki egy kultúra, és az emberek hogyan érzékelik azt. Steven Epstein, a tudományról és technológiáról szóló cikkében rokonságot vél felfedezni a kulturális szociológia, illetve a poszt-mertoniánus tudományszociológia között, ugyanakkor jelzi, hogy a kettő nem hatott egymásra figyelemreméltó mértékben. Dawne Moon tanulmányában rámutat, hogy a szexuális kategóriákat felépítő diszkurzív elemek vizsgálata részben megegyezik a kulturális szociológusok társadalmi jelentésalkotást és annak közvetlen hatásait célzó kutatásaival.

Az utolsó két cikk a populáris kultúra és a művészet tárgykörét vizsgálja. Laura Grindstaff azokról a szellemi hagyományokról ír, amelyek a populáris kultúra szociológiáját formálták. Felkutatja a szociológusok és más, a populáris kultúrát kutató tudósok között felfedezhető párhuzamokat és eltéréseket. A kötetet záró tanulmányban Sophia Acord és Tia DeNora visszatérnek az esztétikai tárgyak és gyakorlatok szociológiai szempontú elemzéséhez. A művészetek szociológiájának új fejleményeit kutatják. Számukra egy művészeti alkotás nem csupán szöveg, amely vagy diktál bizonyos válaszokat a közönségnek, vagy bármilyen válasszal megelégszik. A művészet „lehetőségeken” (affordances) keresztül működik, azaz meghatározott válaszok kiváltására törekszik.