stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Kisebbségkutatás - 2008. 3. szám

Culic, Irina

A határellenőrzés kijátszása: román és moldovai emigránsok az Európai Unióban

Eluding Exit and Entry Controls: Romanian and Moldovan Immigrants in the European Union = East European Politics and Societies, Vol. 22, No.1, 145-170. p.

Az uniós alkotmányt ellehetetlenítő francia és holland népszavazás eredményét egyrészt az alkotmányról való hiányos ismeretek, másrészt a bevándorlás keltette félelmek számlájára írhatjuk. Az európai politikai elitek hosszú időn keresztül nem vették figyelembe állampolgáraik véleményét, ami az európai folyamatok további lassulásához vezethet. Az Európai Bizottság ugyanakkor meg volt győződve arról, hogy a bővítési folyamatnak továbbra is haladnia kell, mivel Délkelet-Európában a legjobb biztonsági garancia az, ha minél több államot sikerült az EU-ba integrálni. Az állampolgárok véleményét persze a két népszavazás után jobban figyelembe kell venni, ezért az EU több figyelmet fordít tájékoztatásra és a társadalmi párbeszédre. A régi EU-államok polgárainak egyik legnagyobb félelme ugyanis az egységes munkaerőpiac létrejötte volt. Ráadásul sokan a növekvő bűnözést, a növekvő társadalmi feszültségeket és a terrortámadásokat részben az új EU-polgárokkal asszociálják. Így több régi EU-tagállam is szigorított bevándorlás-politikáján és munkaerőpiac-politikáján. De egységes európai politika híján az egyes tagállamok intézkedései nem vezettek komoly sikerhez.

A jelenlegi bevándorlás-politikai folyamatokat többen is a "korlátozási tézissel" magyarázzák, vagyis a gazdag államokban a bevándorlás a szélsőséges politikai pártok megerősödéséhez és a kormányzati politika szigorodásához vezet. Más elemzők viszont éppen a kormányzati szigorítások alacsony hatékonyságára hívjak fel a figyelmet, amit a nyugati államok önkorlátozó jellege okoz. A globalizáció is abba az irányba mutat, hogy a nyugati államok egyre kevésbé lesznek képesek ellenőrizni a munkaerőpiacot.

A közvélemény-kutatások szerint a románok három területen vártak változást országuk EU-csatlakozásától: a közös európai munkaerőpiachoz való csatlakozást, gazdasági fejlődést, illetve a demokrácia megerősödését. A 2003-as és a 2005-ös csatlakozási szerződések megengedték a régi EU-tagállamoknak, hogy legfeljebb hét évig korlátozásokat vezessenek be munkaerőpiacukon. A csatlakozás óta eltelt években a munkaerő szabad áramlása továbbra is a legkényesebb kérdések közé tartozik. Nagy-Britanniában, Írországban és Svédországban, ahol semmilyen korlátozást nem vezettek be, az új tagállamokból érkező munkaerő pozitív változásokat hozott. A jóléti rendszert alig terhelték meg, mivel többségük fiatal, gyermeket nem nevelő ember, viszont a gazdaság felpörgetésében komoly szerepet játszottak.

A korlátozások ellenére sok román és moldovai dolgozik ma a régi EU-tagállamok valamelyikében, általában fekete munkásként.1 Többségük alkalmi munkákat végez. A románok számát illetően pontos adattal nem rendelkezünk, különböző 2003-as becslések egy és két millió közötti adattal kalkulálnak. A román vendégmunkások által hazaküldött pénzösszegeket 1,5 és 2 milliárd dollárra teszik évente, ami kb. a GDP 3,3 százalékát teszi ki. 2002-ben hivatalosan 1,2 milliárd dollár érkezett haza vendégmunkásoktól. 2006-ban viszont már összesen 4,3 milliárd eurót küldhettek haza a román vendégmunkások.

A moldovai vendégmunkások számát 600 000 és 1 millió közé teszik, de közülük csak 80 000 dolgozik legálisan. A legtöbb moldovai Oroszországban, Ukrajnában, Romániában és a dél-európai országokban dolgozik. A gagauz kisebbség tagjai gyakran Törökországba mennek dolgozni. 2002-ben a moldovai vendégmunkások 268 millió dollárt utaltak haza, ami az ország GDP-jének 16,5 százalékát tette ki, de ha a nem hivatalos pénzmozgásokat is figyelembe vesszük, akkor ez az arány akár a duplájára is nőhet.

Az utóbbi években egyes EU-tagállamok és az Európai Bizottság is arra biztatta az EU államait, hogy nyissák meg munkaerőpiacukat, mivel így elkerülhető lenne az illegális bevándorlás által okozott társadalmi feszültség. Az EU-nak viszont nem sikerült komoly eredményt elérnie a bevándorlás szabályozásában.

A románok és moldovaiak legkedveltebb EU-s célországai Olaszország, Spanyolország, Nagy-Britannia, Németország és Magyarország voltak. Magyarország hagyományosan az erdélyiek, gyakran magyar nemzetiségűek számára vonzó célpont. A Magyarországra irányuló bevándorlást a budapesti kormány is elősegíti. Németország, ahol az állampolgárságot a jus sanguinis elve alapján igényelhető, elsősorban a német nemzetiségűek körében volt népszerű, különösen a nyolcvanas és a kilencvenes évek során. A rendszerváltozás előtt az 1977-es NSZK-román egyezménynek köszönhetően, 1989 után pedig a szabadabb határok miatt vándorolt sok román állampolgár Németországba. Ugyanakkor Németország nem szívesen ad állampolgárságot a vendégmunkásoknak, és különösen szigorú az EU-n kívülről érkezőkkel szemben. Kivételt képeznek bizonyos szakmák képviselői, különösen az információs technológiai szakemberek. A Németországba bevándorló román IT-szakértők a második helyet szerezték meg az indiaiak után.

Olaszország és Spanyolország az utóbbi években lettek kedvelt román és moldovai célpontok. Mindkét ország elég tapasztalatlan a bevándorlók terén, mivel korábban inkább a kivándorlás volt jellemző rájuk. Mind Olaszországban, mind Spanyolországban megnövekedett az igény alacsony képzettségű munkások iránt, magas a fekete gazdaság aránya, az állami ellenőrzés pedig felkészületlen, így az illegális bevándorlók könnyen találhattak munkát. A nyelvi hasonlóság is sokat segít a románok és moldovai bevándorlóknak.

A spanyol hatóságok egyik válasza az illegális bevándorlásra a törvényesítés volt. A legalizálás egyik legfontosabb haszna a gazdaság kifehérítése. Az ecuadoriak után a románok voltak a második legnagyobb csoport, akik a legalizálási programra jelentkeztek. A legalizálás mellett a másik fontos eszköz a spanyol kormány kezében a munkaerőpiacra való bejutás megkönnyítése volt, az ún. munkakeresési vízum bevezetésével.

Olaszországban az illegális bevándorlók legalizálása után a románok lettek a legnagyobb külföldi származású csoport. Az olasz kormány egységesítette a bevándorlási és a munkaügyi hivatalokat is. Moldovával pedig egy olyan megállapodást írt alá, amelynek értelmében évente 5000 moldovai vállalhat legálisan munkát. Románia több EU-állammal írt alá szerződést a bevándorlás szabályozásáról, a bevándorlók társadalombiztosításáról és munkavédelméről. A fogadó államok hatóságai olyan szabályozást fogadtak el, ami a feketén dolgoztató vállalatokat tette felelőssé. Spanyolországban magas pénzbírság, Olaszországban a pénzbírság mellett elzárás is fenyegeti azokat a munkaadókat, akik illegálisan foglalkoztatnak munkásokat. Ezzel párhuzamosan Románia is megpróbálta csökkenteni az illegálisan kivándorló munkásainak számát. 2002-től a Romániából való kilépéskor az állampolgárnak bizonyítania kellett szállásának, retúrjegyének és az utazás fedezetéhez szükséges pénzösszeg meglétét. A vízumuk lejárta után hazatérőkre, illetve a külföldön bűncselekményeket elkövetőkre útlevelük bevonása várt. A gyerekkereskedelem elleni harc nyomán különösen megnehezítették a szüleik nélkül utazó gyerekek sorsát. Bár ezen intézkedések sok román illegális nyugati munkavállalását akadályozták meg, számos "ártatlan" román turista és különösen magyar nemzetiségű polgár nyaralását tették lehetetlenné.

Ugyanakkor a román migránsok száma a vízumok eltörlése után nem emelkedett, a szigorított határellenőrzés bevezetése után pedig nem csökkent, ami azt mutatja, hogy az illegális migráció hálózata igen jól működik az 1990-es évek óta. A román bevándorlók különböző stratégiákat fejlesztettek ki, amivel ki tudták kerülni a szigorú határellenőrzést. Az egyik ilyen módszer az állásmegosztás, ami azt jelenti, hogy egy adott állást négy különböző ember tölt be az év során. Mindannyian csak a megengedett három hónapig maradnak. Ennek a módszernek az az előnye, hogy nem kell állást, szállást és társadalmi kapcsolatokat keresni. A külföldi tartózkodást fedező összeg bemutatására is komoly illegális iparág épült ki, általában buszsofőrök részvételével. Klienseik a legtöbb esetben nem tértek vissza a megengedett három hónap után. Az EU-ba való bejutásnak szintén elterjedt formája volt az egyetemen való tanulás. Ugyan a tandíjak miatt ez a módszer bizonyos pluszköltségekkel jár, de kényelmesen ki lehetett vele húzni azt az időszakot, amíg törvényes munkavállalási engedélyt nem kap az illető. Egy másik módszer a hivatalosan meghirdetett legalizálási időszakot használta ki. A legalizálási időszak alatt érkező románok azt állították, hogy már évek óta feketén dolgoznak, ezért törvényesítésért folyamodtak, változó sikerrel.

A mai migrációs kutatások központi kérdése az, hogyan tudják a liberális demokráciák összehangolni a magán- és a társadalmi érdekeket, tehát hogyan lehet harmonizálni a gazdaság bevándorlókra támasztott igényét a migráció okozta társadalmi feszültséggel. A román és moldovai vendégmunkások jól példázzák ezt a konfliktust. A befogadó országok két módon reagáltak a román és moldovai migránsok megjelenésére: egyrészt az ellenőrzést megpróbálták a bevándorlók anyaországaira is kiterjeszteni az EU, illetve bilaterális megállapodások segítségével, másrészt megkönnyítették a legális munkavállalást.

Mind Románia, mind Moldova elismeri, hogy külföldön dolgozó állampolgárainak komoly szerepük van az ország gazdaságában, és a visszatérő migránsok jótékony hatást fejtenek ki a munkahelyi kultúrára. Éppen ezért meglepő, hogy egyik ország sem rendelkezik olyan programmal, ami segítené a visszatérő migránsokat az újbóli beilleszkedésben.

Varga-Kuna Bálint

1 Bár a cikk 2008 tavaszán jelent meg, valószínűleg még Románia EU-csatlakozása előtt íródott. Mint az köztudott, azóta a helyzet nagymértékben megváltozott: egyrészt jóval több román állampolgár dolgozik az EU-ban, másrészt többségük már nem feketemunkás. A szerk. megjegyzése.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.