stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Kisebbségkutatás - 2008. 2. szám

2


A migráció haszna: változó koncepciók

Römhild, Regina: Migranten als Avantgarde? = Blätter für deutsche und internationale Politik. Jg. 2007. No. 5. 618-624. p.

Ziai, Aron: Migration als Entwicklungshilfe? = Uott. 610-617. p.

Napjaink némely gondolkodói a poszt- és transznacionális társadalom jövendő esélyeit latolgatva egy nyílt, kozmopolita Európa lehetőségére tekintenek, amely az elmaradott és válságos övezetekből a fejlett központok felé irányuló globális migrációs folyamathoz kapcsolódik. Az új arculat elemei a társadalmi periférián belépő bevándorló csoportok lassú beilleszkedése során alulról szerveződve hatják át a gazdasági-politikai struktúrákat, egységesítő irányt szabva a nemzeti rendszereknek. Ez a kozmopolita távlat egy világméretű társadalmi integráció részeként messze túlmutat a késő XIX. századi modernizációs összefonódás kozmopolitizmus-eszményén. R. Römhild cikke lényegében a Kölnischer Kunstverein Projekt Migration (2005) című kötetének, valamint a folyóirat korábbi írásának (Ulrich Beck, Edgar Grande: Europas letzte Chance: Kosmopolitismus von unten, in: Blätter… 2005. No. 9) mondandójához kapcsolódik.

Napjaink globális migrációja a transznacionális váltás hajtóerejének szerepét tölti be. Az idegen besorolás változatos kliséit hordozó bevándorló közösségek súrlódásokkal alkalmazkodó identitása a befogadó környezetben új minőséget teremt. Ez a kontinens számos pontján ma már kézzelfogható, tanulmányozható szociológiai tény. Az így formált identitás egy új, több be- és kimenetű tapasztalatiság forrása, amely újfajta kultúrát, világképet, új társadalmi és politikai igényt fejleszt. Tapasztalati tartalma a helyi standardokat keresztezi vagy elsajátítva meghaladja, az általános irányába mutat. A változó tartalmak változó formákat is kívánnak, új koncepcionális és egyúttal eljárási normákat kényszerítenek ki.

Az új kozmopolitizmus konvergál éppenséggel az EU-alkotmányszerződés-terv homályos egység a sokféleségben -elvével, amely a nemzeti másság talaján álló transznacionális együttműködést tartja szem előtt, ám túlhaladja, feloldja azt. Az EU-integráció keret jellegű egység-elve mindössze a tagállamok együttműködését érinti, ezek vagy legalább is a vezető államok összességében azonban a levitézlett fehér, keresztény-gyarmatosító Európa örökségét őrzi, a kultúrpolgár meg a polgári intellektuel klasszikus kozmopolitizmusa szemhatárán. A migrációs folyamat az az erő, amely a megkövült struktúrát a szemünk előtt írja felül. Hogy mennyiben jó vagy nem jó mindez a kontinensnek - nem kérdés, hiszen a tartós demográfiai válsággal küzdő Európa jövője a bevándorlók nélkül kétséges is lenne. Ebben az összefüggésben alapvetően a munkaügyi migrációról van szó. Európa sorsa ma: a befogadás kényszere, és igazán szerencséje, hogy újrafeltöltő fázisához önintegrációjával egy időben érkezett el.

*

A bonyodalmat a migrációs politika, a befogadási stratégiák, illetve technikák kialakulatlansága okozza, különös tekintettel a migráció és a menekültügy összefonódására, a befogadás kezelhető ütemezésére, a gazdasági érdekek és a jogi-politikai szempontok egyensúlyban tartására (illegális bevándorlás). Súlyos deficit a tagállamok akcióegységének hiánya is. A hosszabb humanitárius múltra visszatekintő Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) konzultációi, az Európai Tanács elvi, eljárási kezdeményezései, mint a Tamperei Program (1999), az ennek is háttérben álló Amszterdami Egyezmény (1997) alapjain létrehozott Migrációval és Menekültüggyel Foglalkozó Magasszintű Csoport (HLWG) különféle tervezetei legfeljebb ajánlások megfogalmazásáig jutnak el. Ezek gyakran vitathatók, és némely részletekben olykor ellentmondanak egymásnak. Például az IOM eredeti, stratégiai célú vállalása a migráció irányítható, koordinált kezelését illetően mindinkább átfordul az illegális migráció, az embercsempészet, emberkereskedelem elleni felvilágosító kampányokba, mintha csak migrációellenes körök megbízását teljesítené, vagy a tájékozatlansága miatt sommásan elutasító közvélemény és a botrányra, a kriminalitásra kihegyezett sajtó után futna. Valójában maguk a kormányok is inkább az illegális bevándorlás megakadályozását szolgáló részletszabályok továbbhalmozásával vannak elfoglalva, mintsem a legális folyamat pozitív szabályozására törekednének. Ennek folytán a befogadási kontingenseket éppen a tiltás résein átjutó, homályos hátterű elemek (mint például feketemunkások) töltik ki elsősorban. Ez a menetrend részint a béralkupozíciók gyengítésével destabilizálja a fogadó országok munkaerőpiacát, elszegényedéssel sújtja a munkavállalókat, részint felerősíti az idegenellenes hangulatot.

A befogadó társadalmak tényleges építkezése számára a munkaügyi migráció olyan, szervezett és tervezhető formája felelne meg, amely felmérhető keresleti-kínálati alapon, kétoldalú egyezményekkel alátámasztva fogadna alanyokat, akik számára nyitottá tenné a tartós letelepedés, illetőleg adott feltételekkel az állampolgári befogadás távlatát. Egy ilyen migrációs politika tulajdonképp a partnerségre építene a fogadó, illetve a kibocsátó övezetek között. Ehhez közelít az A. Ziai cikkében érintett koncepció, amely részt vállal az improduktívnak bizonyuló gazdasági segélynyújtás neoliberális trendváltásában a global governance irányába, és amelyet újabban az IOM és a szociális, illetve munkaügyi profilú Global Migration Group közös keretei között a Világbank bevonásával létrehívott Nemzetközi Migráció- és Fejlesztésügyi Kezdeményezés (Internataional Migration and Development Initiative, IMDI, 2006) magáévá tesz. Itt a migránsok anyagi és tudásbeli nyereségének visszavezetéséről van szó akár a családnak szóló hazautalás, akár tőke- és tudástranszfer és kisvállalkozási hálózatépítés formájában. Hogy ez hatékony lehet, a megfigyelők a kínai és tajvani tapasztalatok alapján igazolva látják: ebben a két, nagy arányokban fejlődő övezetben például a külföldi befektetések igen magas százalékaránya egykori kivándorlóktól származik. E struktúrában a kibocsátó országok agyelszívást fájlaló panaszának jogossága is megdől. A koncepciót, neoliberális kiindulásának megfelelően, száraz racionalitás vezérli, de valószínűsíthetően hosszabb távon kézzelfoghatóbb hasznot hajt a világ gyengébben fejlett felén is, mint a korábbi intervenciós kísérletek. Migrációs hozama ugyanakkor a fejlett övezetek számára adott esetben létfontosságú lehet. Amúgy a fejlett világ a fejletlen világot, miután kiszipolyozta, nem tudja, jelen pillanatban nem is akarja megváltani.

Komáromi Sándor


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.