stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Kisebbségkutatás - 2008. 1. szám

Flottau, Heiko

Berobbanás a palesztin erőtérben

Die Implosion Palästinas = Blätter für deutsche und internationale Politik. Jg. 2007. H. 8. 923-927. p.

A palesztin belharcok már-már polgárháborúszerű gázai kiéleződése kérdéseket vet fel. Nem azt, hogy jó-e ez Izraelnek (mert nem jó, mint ahogy a palesztinoknak sem az). Hanem azt: hogy jutnak a palesztinok idáig, s hogy mi ebben Izrael és védnöke, az USA szerepe. A válasz érdekében vissza kell menni a radikális Hamasz szervezet demokratikus választási győzelméhez (2006), amelyet nem voltak hajlandók elismerni, ehelyett bojkottálták és embargóval sújtották kormányát. Szerencsétlen lépések voltak: az arab világ leckét kapott arról, mi is a nyugati demokrácia-felfogás, a palesztinok megélhetése és kilátástalansága pedig csak súlyosbodott.

Az alapvető hibát Washington követte el azzal, hogy a Fatahhal szemben váratlanul élre tört Hamaszt globális antiterrorista stratégiájának célkeresztjébe állította. Miközben ez ugyanúgy lokális ellenállási szervezet, gyakorlati célkitűzésekkel, mint a Fatah, és egyelőre (!) csekély kapcsolatokkal az iszlamizmushoz. Sikeréhez éppen a palesztin lakosság elégedetlensége vezetett, amely a Fatah szociális téren is tehetetlennek tetsző regnálása alatt kiéleződött. A zsúfolt gázai övezet nyomora az elviselhetetlenségig fokozódott az embargóval, az autonómiahatóságok működése teljesen ellehetetlenült. A Hamasz egyet nem volt hajlandó kinyilatkoztatni: Izrael állam létének feltétel nélküli elismerését. Különben azonban számos jelét adta (kormányprogramjában is) együttműködési készségét a béke-dialógust illetően, és koalícióra törekedett a Fatahhal is. Elszigetelődésére, ami éket vert a két mozgalom közé is, azonban a tábora gyorsan eszkalálódó erőszakkal válaszolt.

Az elhatalmasodó káoszban maffiatevékenység a szervezetek háta mögött lelt magára, de gerjesztette a nyugtalanságot, s már csak az izraeli válaszcsapások hiányoztak (egyszerűen a válasz jogán), hogy a belső nyomás berobbanjon a két palesztin-szervezet között is.

Az alapkonfliktus természetesen a mindmáig kibékíthetetlen izraeli-palesztin szembenállás, és a megoldás kimunkálásához Izraelben (is) rendre hiányzik a jól felfogott érdekre alapozott politikai koncepció. Ennek híján csak válaszcsapásokat lehet mérni palesztin területekre, majd onnan szintén válaszolnak, és nem lesz vége. Nem tudják azt, hogy a tárgyalásokat nem a végével kell kezdeni. Izrael számára a Fatah ősvezére mindig önmagában volt akadálya a tárgyalásoknak. Utóda, Abbasz, máig egyetlen ajánlatot sem kapott. Nem igaz az, hogy Ariel Sharon Gáza-kiürítése 2005-ben jelt adott volna a békéltetésre: egyszerűen a telepítési politika csődjének beismerése volt. Az 1967-ben elfoglalt területeket a zsidó nemzet nem tuja benépesíteni, amikor háromnegyede máshol él, és eszébe sem jut hazatelepedni. Valaki ott végre levont valami tanulságot. De hogyan tovább? Várunk a felelős lelkiismeret ébredésére, és okosabb politikai nyitásra mindkét oldalon, mielőtt még az Al Kaida egyszer tényleg a hatalmába keríti az elkeseredett palesztinokat.

Komáromi Sándor


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.