Bartha Csilla

ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék & MTA Nyelvtudományi Intézet

A magyar nyelv megőrzésének lehetőségei és korlátai a Muravidéken egy szociolingvisztikai vizsgálat tükrében1

1. Bevezető

A Szlovén Köztársaság Alkotmánya a muravidéki kétnyelvű területen megannyi törvénnyel együtt garantálja a magyar közösség különjogait, köztük a magyar nyelv formális színtereken történő használatához, a nyelv és kultúra megőrzéséhez és fejlesztéséhez való jogokat. Mindeközben napjainkban a magyar közösség jó része a nyelvcsere előrehaladott fázisát éli át, s jelentős mértékben csökken azok száma, akiknél az anyanyelv még az identitás egyik elsődleges szimbólumaként van jelen (vö.1. ábra).

1. ábra

Az új Köztársaság létrejöttét követő kezdeti optimizmust, várakozást az utóbbi években mind az olasz, mind a magyar nemzeti közösségben egyre inkább a kritikai hangnem váltja fel. A szlovéniai magyar társadalmi diskurzusban két téma mind intenzívebben van jelen. Az egyik a Muravidék magát magyarnak, illetve magyar anyanyelvűnek valló népességének drámai méreteket öltött fogyása (különösen a 2002-es népszámlálás adatainak tükrében; vö. 2. ábra); a másik pedig az 1959-ben bevezetett, azóta kétszer megreformált kétnyelvű oktatási modell hatékonyságának megkérdőjelezése.

2. ábra

A valóságos helyzet feltárásának igénye mellett több kutató, értelmiségi számára logikusan adódik az a kérdés is: vajon van-e s ha igen, mi az összefüggés e két jelenség között. Ahhoz, hogy e kérdéseket biztonsággal megválaszolhassuk, kiterjedt kutatásokra van szükség. Az elmúlt időben számos tanulmány, könyv látott napvilágot a muravidéki magyarság nyelvi helyzetével kapcsolatban (lásd például Guttmann 1989; Nećak Lük 1992; Bence 1994; Szabó 1994; Bokor 1995; Ruda szerk. 2003; Klopčič és Novak Lukanovič 2004; Kolláth 2005; a vonatkozó irodalom áttekintését részletesebben lásd Bokor 2001), amint azonban Bokor József fogalmaz: „kimerítő vagy akárcsak viszonylagos teljességű tanulmány azonban máig sincs a szlovéniai magyar nyelvről, mint ahogy — hírek szerint — a reá vonatkozó, összehasonlítást célzó szociolingvisztikai kutatás is csak a kezdeti lépéseknél tart” (Bokor 2001: 34)2.

Egy 2003-ban és 2004-ben, a Lendvai Magyar Művelődési Intézet munkatársaival közösen végzett szociolingvisztikai kutatással e hiány enyhítéséhez szerettünk volna hozzájárulni. A vizsgálat adatainak feldolgozása több száz oldalt tesz ki, így a jelen beszámolóban csupán néhány eredményt szeretnék felvillantani, melyek a magyar közösség szociolingvisztikai helyzetének értelmezéséhez mindenképpen közelebb vihetnek bennünket, egyszersmind a kétnyelvű oktatás első negyven évének értékeléséhez is adhatnak támpontokat.

2. A kutatásról

A kérdőíves vizsgálatot részt vevő megfigyelés előzte meg Lendván, Göntérházán, Dobronakon és Hosszúfaluban 2001 és 2002 között, amikor a kétnyelvű iskola óráinak látogatása mellett interjúkat készítettem iskolaigazgatókkal, a kétnyelvű programban tanító magyar és szlovén nemzetiségű tanárokkal, szülőkkel, önkormányzati képviselőkkel, óvodavezetővel, orvossal, kutatóval. Az ebben a fázisban szerzett tereptapasztalatok, az interjúk elemzése, a muravidéki magyarsággal kapcsolatos szakirodalom feltárása, valamint a kisebbségi közösségek nyelvi helyzetét elemző szociolingvisztikai-kétnyelvűségi vizsgálatok eredményei alapján egy 312 kérdésből álló kérdőívet állítottam össze. Módszertani szempontból különösen fontos volt, hogy a kérdőívet helyi terepmunkások kérdezzék ki. Külön köszönet illeti ezért a Lendvai Magyar Művelődési Intézet munkatársait3.

A terepmunka 2003 és 2004 között zajlott. A minta 147 adatközlőt jelent az alábbi megoszlásban (3, 4., 5. ábra):

3. ábra

4. ábra

Megjegyzendő, hogy a minta abban az értelemben mindenképpen torznak számít, hogy a vizsgálatban csak azok az emberek vettek részt, akik önként vállalták, hajlandóak voltak magyarul beszélni s magyar identitásukat ki is nyilvánították.

5. ábra

A kérdőív adatait kódoltuk4. A statisztikai elemzést Vargha András végezte a MINISTAT statisztikai programcsomagcsomag segítségével. (Vargha és Czigler 1999).

3. A vizsgált kérdések

Az igen részletes magyar nyelvű kérdőív tíz részből áll. Az első rész az adatközlőkre és családjukra vonatkozó szociológiai és szociolingvisztikai háttérinformációkat tudakolja (anyanyelv, etnikai identitás, iskolai végzettség, foglalkozás, vallás, vallásgyakorlás, családi állapot, családi viszonyok, munka, barátság, szomszédság, intra- és interetnikus kapcsolatok stb.).

A második, legterjedelmesebb rész a voltaképpeni nyelvhasználati kérdőív, amely a II. Nyelvhasználat, nyelvválasztás címet viseli. Ebben a magyar és a szlovén nyelv használatának eloszlását vizsgáltuk informális és formális nyelvhasználati színtereken, különböző beszédtémák szerint, eltérő beszédpartnerekkel. Külön kérdéssor vonatkozott a gyermekkori és a jelenlegi nyelvválasztási szokások megismerésére, valamint az iskolai nyelvhasználatra (III. Iskola és nyelvválasztás). Ugyancsak ez a rész tartalmaz olyan kérdéseket, ahol az adatközlőnek szubjektíve értékelni kellett saját és mások, a fiatalok és az idősek magyar- és szlovénnyelv-tudását a beszéd, az értés, az írás és olvasás nyelvi készségeiben. A kérdőív ezen egysége egyaránt tartalmazott zárt és nyitott kérdéseket, továbbá többféle feleletválasztásos feladatot.

A nyelvtudás mérése (IV. Nyelvtudás) jelen helyzetben azért különösen fontos, mert lenyomata lehet a kétnyelvű oktatás hatékonyságának. Mindazonáltal a kétnyelvűségkutatók az ilyen kutatásokban a nyelvi készségek közül hajlamosak csak a beszédre koncentrálni az egyes érintkező nyelveket illetően. A jelen vizsgálatban ezzel szemben külön kiemeltük az írás-olvasási készséget, illetőleg az olvasás és írás gyakorlatát mindkét nyelvre vonatkozóan, hiszen az iskola az, lassan 50 éve, amely ezeket a kétnyelvű készségeket ki kell, hogy alakítsa, fejlessze és erősítse. Egy hatékony kétnyelvűségi program esetében ez úgy jelenik meg a mindennapi gyakorlatban, hogy a bilingvis nyelvhasználóknál írásban és olvasásban is kiegyenlített a magyar és a szlovén használata. Éppen ezért kb. húsz kérdés vonatkozott az írásra-olvasásra.

Ma már teljes egyetértés van a tekintetben, hogy a kisebbségi közösségekben zajló nyelvi-társadalmi folyamatokban, a nyelvmegőrzés-nyelvcsere lefolyásában az attitűdöknek, ideológiáknak kiemelkedő szerepe van, így vizsgálatuk is régóta megkerülhetetlen. Ez magyarázza, hogy a kérdőív rendkívül sok attitűd-kérdést tartalmazott (Nyelvi attitűdök V–VII; VIII. Kulturális attitűdök). Ezek között rendkívül fontos közösségspecifikus kérdéskör az iskolához és a kétnyelvű oktatáshoz kötődik.

Egy másik kiemelt kutatási kérdésünk az volt, milyen szerepe van a magyar nyelvnek a magyar identitás szerkezeti elemei között. Szükségesnek látszott az egymás mellett élő közösségek iránti attitűdök és sztereotípiák feltérképezése is (IX. Kisebbségi és többségi sztereotípiák és előítéletek). Az attitűdkérdéseken keresztül arra is fokozottan kíváncsiak voltunk, vajon olyan közösségekben, ahol a magyar nyelv a mindennapi érintkezésekben még fontos szerepet játszik, milyen esélyei vannak egy esetleges nyelvi revitalizációs programnak. Mindehhez arról is képet szerettünk volna kapni, milyen a kisebbségijog-tudatosság. Más szóval: a muravidéki magyarok mennyire vannak tudatában és mennyire élnek azokkal a jogokkal, amelyek a kétnyelvű területen őket megilletik (X. Kisebbségijog-tudatosság).

4. Az eredményekből

4.1. Nyelvválasztás

A nyelvcserével foglalkozó kutatók leginkább a különböző generációs csoportok nyelvválasztási szokásainak változása segítségével szokták mérni a nyelvi asszimiláció folyamatát. A fokozatos nyelvcsere nemzedéki változás, az egyes életkori csoportok nyelvhasználati gyakorlatában különbségek mutathatók ki, és ha az egyes csoportok nyelvválasztási szokásai különböző nyelvhasználati színtereken gyökeresen eltérőek (például a fiataloké az idősekétől), akkor azt mondhajuk, hogy az egyik nyelvi egynyelvűségből egy átmeneti kétnyelvű szakaszon át a többségi nyelvű egynyelvűség felé tartó nyelvcserefolyamat zajlik a vizsgált közösségben.

Egy kétnyelvű kisebbségi közösség nyelvállapotát tanulmányozva különösen nagy jelentősége van az informális nyelvhasználati színterek vizsgálatának. Téves vélekedés ugyanis, hogy egy nyelvcserét átélő kisebbségi közösségben, ha a család nyelvátörökítő szerepe meggyengül, ezt a szerepet az iskola maradéktalanul át tudja venni. Számos kutatás – éppen ellenkezőleg – azt mutatja, hogy ha a családban a kisebbségi nyelv háttérbe szorul, a természetes nyelvátörökítés megszakad, akkor legyen bármilyen kiváló iskolai program, legyen bármilyen jogi támogatottság, a nyelvi asszimiláció folyamatát megállítani önmagában az iskola vagy a jog nem képes. Mindezt azért fontos már itt hangsúlyozni, mert az eredményekből úgy tűnik, hogy a vizsgált mintában ebben a tekintetben nem olyan kedvezőtlen a helyzet, mint amit más tanulmányokban olvashatunk, vagy amit első látásra gondolunk (6. ábra).

6. ábra

A 6. diagramon jól látszik, hogy különbség van a jelenlegi és a gyermekkori nyelvválasztási szokások között: felnőttkorra némiképpen csökken a magyar választása minden beszédpartnerrel a családban. Az az alapminta látszik itt is, miszerint a nagyszülőkkel, szülőkkel a legnagyobb a magyar nyelv választásának gyakorisága. A testvérekkel való kommunikációban életkori különbségek mutatkoznak: bár az idősebb testvérekkel még a magyar használata a jellemzőbb, ám éppen ők azok, akik – az iskolán keresztül – behozzák a többségi nyelvet a családba, s innentől a fiatalabb testvérekkel is látványosan csökken a magyar használata.

A 7. diagram azt mutatja, hogyan változik, mennyivel csökken a magyar nyelv választása az iskoláskor előtt s azt követően, hogy a gyermek elkezd iskolába járni.

7. diagram

A statisztikai elemzésből az is kitűnik, hogy általában a magasabb iskolázottságú fiatalok nagyobb eséllyel választják a szlovén nyelvet, mint az alacsonyabb iskolázottságúak. A középgenerációnál az iskolázottság tekintetében nincs különbség, s az idősebbek esetében is iskolázottságtól függetlenül magyar a domináns nyelv a családban. A kérdőív családi nyelvválasztásra vonatkozó kérdéseinek elemzése alapján tehát elmondható, hogy a magyar nyelv a családi használatban elsődleges, így itt még vannak olyan lehetőségek, amelyek tudatos nyelvtervezéssel a családon belüli nyelvátadást s a magyar nyelv iránti pozitív attitűdöket felerősíthetik.

Mi a helyzet a közösségi, illetőleg félformális, családon kívüli nyelvhasználati színterekkel? Magyar kollégákkal, szomszédokkal, idegenekkel az utcán stb.? Az alacsonyabb iskolázottságúak, illetve az idősek például nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy az idegent is magyarul szólítsák meg az utcán, mint a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők vagy általában a fiatalok. A kétnyelvű közösségekben gyakran jellemző szabály itt is jelen van, miszerint ha egy szlovén is belép a társalgásba vagy társaságba, abban a pillanatban átváltanak szlovénre akkor is, ha többségében magyarok vannak jelen.

Talán a kétnyelvű területen meglévő jogok érvényesülése szempontjából sem érdektelen megvizsgálni a formálisabb nyelvhasználati színtereket. A közéleti színterek közül a kérdésekben olyanok szerepeltek, melyek életszerűbbek és a beszélők mindennapjaihoz hozzátartoznak (8. diagram).

8. diagram

Szembetűnő, hogy a postán rendkívüli módon dominál a szlovén, s nem ritka az egynyelvű szlovén nyelvhasználat sem. A községházán a kétnyelvűség is jelen van: közel azonos arányú az egynyelvű szlovén és a kétnyelvű nyelvhasználat (9. diagram). Az orvossal való kommunikációt illetően igen sokan beszámoltak arról, hogy konkrét problémáik adódnak, amikor az orvosnál szeretnék magukat megértetni. Az idősebbeknél különösen gyakoriak az ilyen esetek, amikor is kommunikációs zavarok lépnek fel, melyeknek messzemenő következményei is lehetnek.

9. diagram

4.2. Nyelvtudás

Számos kérdés vonatkozott a magyar és a szlovén nyelv ismeretére a beszéd, értés, olvasás és írás nyelvi készségeiben. Összességében elmondható, hogy a magyar nyelv leggyakrabban és legmagasabb kompetenciával beszédben van jelen. Az írás és olvasás terén a szlovén az uralkodó, bár életkoronként és iskolázottság szerint vannak különbségek. Minél iskolázottabb valaki, annál inkább szlovénül ír és olvas. Ezek az eredmények szoros összefüggést mutatnak a bevallott nyelvtudással. Mint korábban már volt szó róla, a nyelvtudás vizsgálata azért különösen fontos, mert lenyomata lehet a kétnyelvű oktatás hatékonyságának. A nyelvtudásra vonatkozó adatok összegzése előtt érdemes az alábbiakat szemügyre venni. Az idézet Vera Klopčič és Szonja Novak Lukanovič 2004-es, Bécsben megjelent oktatási jelentéséből származik.

„Mindkét modell nyelvmegtartó, kompetenciafejlesztő. Társadalmi rendeltetésük a kulturális sokféleség kialakítása, nyelvi céljuk pedig az, hogy egyenlő lehetőségeket teremtsenek mindkét nyelv használatára minden beszédhelyzetben, tehát az élet és a munka világának minden színterén. A tanulók mindkét nyelvi kommunikatív kompetenciáinak fejlesztésével (etnikai hovatartozásuktól függetlenül) e két modell az anyanyelvi használatot segíti elő, illetve a második nyelven történő (legalább minimális szintű) megértést alakítja ki.

A tankönyvek az adott etnikai sajátosságokhoz vannak igazítva, a magyar és az olasz történelmet, földrajzot, illetve kultúrát tárgyaló fejezetek egészítik ki a szlovén anyagot. A másodiknyelv-elsajátítás és az egymás történelmének, kultúrájának, irodalmának megismerése hozzájárul a kölcsönös tolerancia és tisztelet kialakulásához.” (Dr Vera Klopčič és Dr Sonja Novak Lukanovič: Report on minority education in Slovenia. Bécs, 2004. saját ford.)

A jelen kutatás adatainak ismeretében azt kell mondanunk, hogy számos fenti megállapítás sokkal inkább vezérelvként, a programmal szemben támasztott ideális elvárásként, mintsem tényként kezelendő.

A nyelvtudásra vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy az őrségi, hetési, göcseji nyelvjárási területen, a Muravidéken, ahol erősen él a nyelvjárás, torz eredményekhez vezetne, ha a kérdésekben egyszerűen a magyar/magyarul vagy szlovén/szlovénül szerepelne. Nem mindegy ugyanis, hogy a saját anyanyelvváltozatról vagy pedig az irodalmi magyar nyelvről, a helyi szlovén nyelvjárásról vagy a szlovén irodalmi nyelvről van szó. Fontos módszertani elv volt tehát, hogy a kérdéseket e szerint bontsuk. Látható, ahol a magyar nyelv megjelenik, az elsősorban a muravidéki magyar nyelvjárási változatot jelenti s nem az irodalmi nyelvet.

A 10. és 11. diagramról leolvasható, hogy az anyanyelváltozat ismeretét mindhárom életkori csoportban jóval nagyobb arányban értékelik tökéletesnek, miközben a magyar irodalmi nyelv esetében a középnemzedék az, amely a legbiztosabb magyartudásról számol be.

10. diagram

Érzése szerint milyen szinten beszéli ön a muravidéki magyar nyelvjárást? (k142)

Bar chart

11. diagram

Érzése szerint milyen szinten beszéli ön a magyar irodalmi nyelvet? (k143)

Bar chart

A 12. diagram a Milyen osztályzatot adna 1–5-ig a szlovénnyelv-tudására? válaszait mutatja. A tökéleteset választók a legfiatalabb életkori csoportba tartoznak, de összességében a fiatal és középnemzedék biztosnak, jónak értékelte szlovénnyelv-tudását, miközben a harmadik nemzedéknél ez az érték közepes vagy annál rosszabb. További, a nyelvi készségek mindegyikére vonakozó elemzésekből markánsan kirajzolódik, hogy minél iskolázottabb valaki, annál magasabbra értékeli szlovéntudását. A nők ugyancsak magasabbnak ítélik a szlovén kompetenciájukat a férfiakhoz képest.

12. diagram

Milyen osztályzatot adna 1–5-ig szlovénnyelv-tudására? (k144)

Bar chart

A vizsgálatban részt vevőket nem csak saját nyelvtudásukról kérdeztük. Arról is beszámoltak, hogyan érzékelik a közösség egészének magyarnyelv-tudását (13. diagram). Az adatközlők 26%-a pozitívan nyilatkozott, míg 69,9%-uk emelte ki a magyar és a szlovén nyelv keveredését, 4,1% pedig úgy vélte, hogy a többség már nem is beszéli a magyart.

13. diagram

Nagyon fontos, hogyan érzékelik a nyelvi és társadalmi változásokat maguk a nyelvhasználók. Érzékelik-e a nyelvcserét, a nyelvi asszimilációt? Kifejezettebb az a vélemény, miszerint van különbség az idősek és fiatalok magyar nyelvhasználatát illetően (14. diagram).

14. diagram

Másképp beszélnek-e a fiatalok és az idősek szlovénül? A megkérdezettek itt is határozottan érzik a különbséget (15. diagram). Érdekes módon a középgeneráció az, amely a legtudatosabban vállalta, hogy különbözik a fiatalok és idősek szlovénnyelv-tudása.

15. diagram

Bar chart

4.3. Nyelv és identitás

A nemzeti és etnikai identitás fogalma a mindennapi nyelvhasználatban, a nyilvános közbeszédben, de a tudományos diskurzusok egy részében is gyakran jelenik meg egymás szinonimájaként. Minthogy a nyelv igen fontos csoportjegy, a más csoportoktól való elkülönülés jelölője, így egyszerre közege és eredménye a „mi” és „ők” szembenállás konstruálásának (vö. Wright 1997; Joseph 2004), a nemzeti és etnikai identitás azonosítása mindenkor a hatalmat gyakorló, nemzet–állam–nyelv kongruenciát elvben megtestesítő többségi nézőpontot jelenti. Nyilvánvaló, hogy ha a valóságos nyelvi (és etnikai) elrendezéseket kívánjuk megragadni, e fogalmakat mindenképpen külön kell választanunk egymástól (vö. Bartha 2006).

Természetesen egy kérdőíves vizsgálat eredménye valóban árnyalt képet nem adhat erről a bonyolult viszonyrendszerről, az azonban jól látszik, hogy az identitás összetevői között a magyar nemzetiséget tudatosan vállaló muravidéki megkérdezettek számára legfontosabbnak az anyanyelv bizonyul. A következő tényező a származás, illetve a szülők hovatartozása. A 16. diagramon jól látszik, hogy a legtöbben tehát első helyen az anyanyelvet választották, utána a szülőket, a közösséget, s hogy az „anyanyelv” és a „magyarul beszélni” nem összetartó kategóriák a megkérdezettek számára.

16. diagram

Ennek némiképpen ellentmondani látszik az Ahhoz, hogy valaki egy kisebbségi közösséghez tartozónak tartsa magát, nem kell, hogy beszélje is a kisebbségi nyelvet állítás elfogadási aránya: ugyanis a megkérdezettek közel 80%-a nem értett egyet ezzel a kijelentéssel (17. diagram).

17. diagram

4.4. Attitűdök

4.4.1. Az érintkező nyelvek szépsége és hasznossága

Korántsem periférikus kérdés a beszélők beállítódása, viszonyulása, attitűdje a nyelvek és beszélőik iránt. A nyelvhasználók ugyanis nem intézmények, jogok, hanem a saját megtapasztalt és érzékelt beállítódásuk alapján viselkednek és viszonyulnak a körülöttük lévő valósághoz, így a nyelvekhez is, tehát voltaképpen az attitűdök vizsgálata az, ami leginkább mérhetővé teszi, milyen változások zajlanak egy adott közösségben. A kisebbségi nyelv jövője szempontjából tehát mind a pozitív, mind a negatív beállítódásnak tényleges következményei vannak.

Az esztétikai és érzelmi beállítódás tekintetében a muravidéki beszélők többsége a magyart részesíti előnyben (18. diagram).

18. diagram

A muravidéki nyelvjárási változat ugyanakkor felülírja a magyarországi változatot (19. diagram). Az az eredmény, miszerint a saját változat értékei gyermekkorban még magasabbak voltak (20. diagram), azt látszik alátámasztani, hogy a helyi nyelvjárásra az oktatásban még inkább érdemes alapozni. A helyi köznyelvi standard kialakítása, fejlesztése szempontjából is jelentős értékről van szó, ugyanis a nyelvjárás iránti ilyen mérvű pozitív beállítódás – szemben a magyarországi beszélők többségének saját nyelvjárásukkal szembeni negatívabb attitűdjeivel –, ha erre a változatra tananyagok, tankönyvek épülnek, hosszabb távon a magyar irodalmi nyelv iránti pozitív beállítódást is erősítheti.

19. diagram

Ön szerint melyik a szebb, a Muravidéken beszélt magyar vagy a magyarországi? (k145)

Bar chart

20. diagram

Gyermekkorában melyiket tartotta szebbnek? (k146)

Bar chart

Miközben szépség tekintetében a magyar nyelv iránti attitűdök jóval pozitívabbak a szlovénénél, a nyelvek instrumentális szerepéről, helyi és nemzetközi használhatóságáról más másképp vélekednek a megkérdezettek (21. diagram). Az, hogy más nyelveket a magyarnál hasznosabbnak ítélnek, elsősorban nem a szlovén, hanem az angol, német és más világnyelvek viszonyában igaz. Mindezt megerősítik az idegennyelv-ismeretre vonatkozó válaszok. Általánosan elmondható, hogy a megkérdezettek átlagosan három, három és fél nyelv ismeretéről számoltak be a magyart és a szlovént is beleértve; minél iskolázottabb és minél fiatalabb valaki, ez a szám 3–4 között van, az idegen nyelvek pedig a német, angol, horvát, francia és a többi nyelv sorrendet követik.

21. diagram

Minthogy 2004-től EU-nyelv a magyar és a szlovén is, megfelelő tájékoztatással tudatosítani lehet: hogyha egy hatékony kétnyelvű oktatási program segítségével magas szintű kétnyelvűséget ér el valaki (ez lenne az ideális célja a muravidéki kétnyelvű oktatásnak), akkor ez rendkívüli módon megkönnyíti további nyelvek elsajátítását, számos egyéb előnnyel is jár, nem beszélve a munkaerő-piaci előnyökről.

4.4.2. Az érintkező nyelvek nehézsége

A beszélők általában azt a nyelvet tartják legkönnyebbnek, melyet legelőször, természetes körülmények között, az elsődleges szocializáció során sajátítottak el. Mégis, bár adódnak különbségek életkorok, nemek, iskolázottság szerint, a válaszok alapján összességében a beszélők a magyar nyelvet nehezebbnek, bonyolultnak, nehezebben elsajátíthatónak tartják, függetlenül attól, hogy irodalmi nyelvről, vagy nyelvjárásról van szó (22., 23. diagram). Ezek az eredmények akkor különösen elgondolkodtatóak, ha összehasonlítjuk a gyermekkorra vonatkozó válaszokkal. Míg gyermekkorában a beszélők 23,6%-a vélte a magyart nehezebbnek, ma 66,7% gondolja így, miközben a szlovén esetében fordított az arány: gyermekkorban 76,4% tartotta a szlovént nehezebbnek, addig ma már csak 33,3%. Ezek az eredmények egyfelől magyarázhatók azzal, hogy a magyar nyelv használati lehetőségei a valóságban ma szűkebbek, mint korábban, másfelől pedig azzal a majd negyven éves oktatási gyakorlattal, amely a szaktárgyi órákon a magyart fokozatosan háttérbe szorította, s nem teremtette meg annak lehetőségét, hogy a beszélőknél bizonyos szaknyelvi regiszterek (adott témához, területhez köthető lexikai egységek), formálisabb stílusváltozatok megszilárduljanak.

22. diagram

23. diagram

4.5. Nyelvhasználat és iskola

A klasszikus kétnyelvű oktatási modell magyar nyelvre vonatkozó hatékonyságával kapcsolatos fenti megállapításokat mind az interjúk, mind pedig a kérdőíves eredmények megerősítik (24. diagram; lásd még Bence 1994; Zágorec-Csuka 1995; Kolláth 2005).

24. diagram

Az iskolai számonkérés nyelvek közötti megoszlásának adatai drámai csökkenést mutatnak az alsó tagzattól a középiskoláig. Az 50–50%-os arány már alsó tagozatban sem valósul meg, s a megkérdezettek szerint a felső tagozatos alapminta a szlovén 80–90%-os, míg a magyar 10%-os használata. Középiskolában a 40–45 éves korosztálynál kiugróan magas a tiszta szlovén választása, ez egyrészt összefügg azzal a ténynel, hogy jó húsz évet késett a középfokú kétnyelvű oktatás bevezetése a Muravidéken, másrészt a mai napig korlátozottak azok a továbbtanulási, pályaválasztási lehetőségek, amelyekben a magyar nyelv bármiféle szerepet kaphat. Nem véletlen tehát, hogy a fiatal korosztályban is egyre inkább a szlovén jelenik meg. 40 év távlatában, időben minél közelebb vagyunk a mához, annál inkább csökken a magyar nyelvű számonkérés mennyisége (25. diagram).

25. diagram

Egyforma volt-e a számonkérés mindkét nyelvből? (k115)

Bar chart

A megkérdezettek közel fele egyetért azzal, hogy magyar nyelven nehezebb az iskolában tanulni, mint szlovénül, csupán egyharmaduk utasítja el teljes mértékben ezt a választ (26. diagram).

26. diagram

A helyzet ellentmondásosságára utal, hogy ezzel az állapottal mind az oktatásban, mind pedig a mindennapi életben a beszélők nagy része beletörődő vagy elégedett (27. diagram).

27. diagram

Miközben számos attitűdkérdésre adott válaszban a magyar nyelv jövőjét, megmaradását és stabilitását a megkérdezettek általában nagyon fontosnak tartják (28. diagram), egyértelmű, hogy a kétnyelvűség a muravidéki magyarság természetes közege (29. diagram).

28. diagram

Meg kell őriznünk a magyar nyelvet (k228)

Bar chart

29. diagram

Összegzés

A jelen tanulmány a terjedelmi korlátok miatt a kutatásnak csupán néhány eredményét mutathatta be. Mindazonáltal a közölt adatokból is nyilvánvaló, hogy nyelvcsere zajlik a muravidéki magyar közösségben. Különösen igazolják ezt a nyelvválasztásra és a nyelvtudásra vonatkozó adatok. A magyar nyelv funkcionálisan visszaszorulóban van, s a beszélők minden korosztálya – különböző mértékben ugyan – magyar nyelvi kompetenciájának gyengüléséről számol be. A magyar nyelv, különösen a helyi változat megítélése ugyanakkor kedvező, s pozitívak a magyar nyelv megtartása és fejlesztése iránti attitűdök is.

Noha éppen a helyi nyelvkörnyezettani elrendezések változatossága miatt nincs két teljesen azonos nyelvi helyzet, így a nyelvi változások kimenetele is eltérő lehet, mégis érdemes Muravidéken is számba venni azokat a más közösségekben végzett szociolingvisztikai vizsgálatokból származó tényezőket, amelyek elvben a nyelv megtartását erősíthetik. (A tényezők helyi szerepét az 1. táblázat foglalja össze.)

1. táblázat

a kisebbségi nyelvet folyékonyan beszélők nagy száma Ř

megfelelő számú mintaadó értelmiségi Ř

az intézményes nyelvhasználati színterek széles köre de jure √de facto Ř

földrajzi-etnikai koncentráltság Ř

nagy gazdasági erő Ř

saját intézményrendszer (oktatási, társadalmi, kulturális, vallási, politikai, kisebbségi média, internetes megjelenés) √

saját nyelvű oktatási és képzési rendszer megléte (teljes vertikum+felnőttképzés) Ř

a nyelv használatát széles körűen támogató nyelvi-oktatási jogok megléte √

saját lapok, rádióadások, televíziós programok √

a kisebbségi nyelv használatát támogató, additív társadalmi környezet: de jure √de facto Ř

magas szintű írástudás és írásbeliség a kisebbségi nyelven Ř

endogám házasságok magas száma Ř

intenzív, az egyének széles körét érintő gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatok a nyelvországgal √

A fentiek alapján igen összetett kép rajzolódik ki a muravidéki nyelvi helyzetről. Mégis van jó néhány olyan tényező, amelyek segítségével, intézményi, kulturális, gazdasági, mentális közösségépítéssel, a kisebbségi és a többségi attitűdök formálásával, jogtudatosítással és -ellenőrzéssel, a kétnyelvű oktatásban a tanárképzést, a program mérését és folyamatos ellenőrzését magába foglaló valódi minőségbiztosítással, a korpusz-, presztízs- és elsajátítás-tervezés feladatait is vállaló nyelvi tanácsadó és szolgáltató iroda felállításával talán lehet e folyamatot lassítani. Legalább ennyire szükség van a jövőben minél több olyan helyzetfeltáró kutatásra, amelyek eredményeire a közösség saját revitalizációs stratégiáit és programjait építheti.

Felhasznált irodalom

Bartha Csilla 1999. A kétnyelvűség alapkérdései: Beszélők és közösségek. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

Bartha Csilla 2006. Nyelv, identitás és kisebbségek. A nemzeti identitás fogalmának értelmezései egy országos kutatás tükrében. In: Tóth Ágnes és Vékás János (szerk.), Egység a különbözőségben. Az Európai Unió és a nemzeti kisebbségek. Budapest: Friedrich Ebert Stiftung. 57–84.

Bence Lajos 1994. A kisebbségi iskolától a kétnyelvű oktatásig. In: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 1919–1989. 46–53. Lendva.

Bokor József 1995. A muravidéki kétnyelvű oktatásról. Magyar Nyelvőr 1995.4: 393–397.

Bokor József 2001. A magyar nyelv és használata a szlovéniai Muravidéken az ezredforduló küszöbén. Magyar Nyelvőr 2001.1: 34–52.

Borbély Anna 2001. Nyelvcsere. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet.

Csernicskó István 1998. A magyar nyelv Ukrajnában (Kárpátalján). Budapest: Osiris Kiadó.

Euromosaic III 2005. Slovenia http://ec.europa.eu/education/policies/lang/languages/langmin/euromosaic/slov_en.pdf

Göncz Lajos 1999. A magyar nyelv Jugoszláviában (Vajdaságban). Budapest–Újvidék: Osiris–Forum–MTA Kisebbségkutató Műhely.

Guttmann Miklós 1989. A magyar nyelv állapota, oktatása, művelése Szlovéniában. Magyar Nyelvőr 113/2, 175–80.

Joseph, E. John 2004. Language and Identity: National, Ethnic, Religious. Houndmills and New York: Palgrave Macmillan.

Klopčič, Vera és Novak Lukanovič, Sonja 2004. Analytical Report PHARE RAXEN_CC Minority Education. RAXEN_CC National Focal Point Slovenia. Institute for Ethnic Studies. Report on minority education in Slovenia. Vienna.

Kolláth Anna 2005. Magyarul a Muravidéken. Maribor: Zora 39.

Lanstyák István 2000. A magyar nyelv Szlovákiában. Budapest – Pozsony: Osiris–Kalligram–MTA Kisebbségkutató Műhely.

Nećak Lük, Albina 1992. A muravidéki kétnyelvű iskolák tanulóinak kétnyelvű kommunikációs készségéről. Győri-Nagy Sándor és Kelemen Janka szerk., Kétnyelvűség a Kárpát-medencében II. Budapest: Pszicholingva Nyelviskola, Széchenyi Társaság. 56–67.

Ruda Gábor szerk. 2003. Kisebbségi oktatás és gyermekirodalom/Manjšinsko šolstvo in otroška literatura/Minderheitenschulen und Kinderliteratur. Muravidék, Rábavidék, magyarországi németek/Pomurje, Porabje, Nemci na Mad¤arskem/Murgebiet, Raabgebiet, Ungarndeutsche. Pilisvörösvár: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület.

SECOND REPORT SUBMITTED BY SLOVENIA PURSUANT TO ARTICLE 25, PARAGRAPH 1 OF THE FRAMEWORK CONVENTION FOR THE PROTECTION OF NATIONAL MINORITIES (Received on 6 July 2004) ACFC/SR/II (2004) 008.

Szabó Ildikó 1994. Szocializációs folyamatok a muravidéki magyarok körében. Regio. Kisebbség, politika, társadalom 5.1.

Vargha András és Czigler Balázs 1999. A MINISTAT Statisztikai Programcsomag 3.2 verzió. Budapest: Pólya Kiadó.

Wright, Sue 1997. Language as a Contributing Factor in Conflicts Between States and Within States. In: Current Issues in Language & Society 4.3: 215–237.

Zágorec-Csuka Judit 1995. A kétnyelvűség helyzete Szlovéniában a rendszerváltás után. Kétnyelvűség 3.1.:16–22.

 

 

 

 

 

1 A kutatást az Arany János Közalapítvány támogatta. Külön köszönet illeti Göncz Lászlót és Kepe Lilit a terepmunka megszervezésért és lebonyolításáért.

2 A szerző az MTA Nyelvtudományi Intézete és  Kisebbségkutató Műhelye (ma Nemzeti-Etnikai Kisebbségkutató Intézet) közös vállalkozására gondol, amelynek eddig három önálló kötete jelent meg (Csernicskó 1998; Göncz 1999; Lanstyák 2001).

3 Ezúton mondok köszönetet az iskolavezetőknek, hogy lehetővé tették számomra az óralátogatásokat, valamint minden interjúalanyomnak, hogy vállalták a velem való beszélgetést. Hálás vagyok azoknak a munkatársaknak is, akik a kérdőívek kikérdezésében segítettek.

4 A kódolást Csuhaj Roland és Viga Orsolya végezte.