stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Kisebbségkutatás - 2007. 1. szám

Az oroszajkú fiatalok kulturális beilleszkedésének módjai Lettországban: az érzékelt diszkrimináció és a lett nyelvtudás

Olga Pisarenko: The Acculturation Modes of Russian Speaking Adolescents in Latvia: Perceived Discrimination and Knowledge of the Latvian Language in Europe-Asia Studies, Vol. 58, No. 5, July 2006, 751-773.

A Szovjetunió összeomlásának rendkívül nagy hatása volt a volt szovjet köztársaságok etnikai identitásának kialakulására. Az összeomlás egy olyan helyzetet teremtett, ahol 25 millió orosz nemzetiségű lakos rekedt Oroszország határain kívül és többé nem a többségi nemzethez tartoztak, hanem kisebbségi lakosként vagy betelepülőként, vagy ahogy egyes kutatók tekintik őket az orosz diaszpóra, vagy az orosz telepes közösség tagjaiként voltak jelen. Ezeknek az oroszoknak a helyzete meglehetősen egyedi. Ahogy arra Shafir rámutatott, ez egy hibrid csoport, amely valahol a kisebbség és a bevándorló lakosság között helyezkedik el, mivel csak a Szovjetunió összeomlásával kerültek kisebbségi helyzetbe. Rendkívüli jelentőségű felderíteni, hogy miként alkalmazkodnak az újonnan vagy újból megszületett államokban betöltött helyzetükhöz, és milyen kulturális alkalmazkodási stratégiákat választanak. Mivel az identitás megváltozása és a kulturális alkalmazkodás időigényes folyamatok, és főként a fiatalabb generációt érintik, döntő jelentőségűek az orosz serdülők körében végzett kutatások. A béke és a társadalmi integráció a volt szovjet köztársaságokban, nagyban függ ezeknek a serdülőknek a sikeres kulturális alkalmazkodásától, és beilleszkedésétől.

Ez a cikk Lettországot, mint különleges jelentőségű példát vizsgálja az orosz beilleszkedés szempontjából. Kazahsztán után ugyanis Lettország rendelkezik a legnagyobb arányú orosz nemzetiségű lakossággal az összlakossághoz képest (29%). Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szovjet időszak alatt a szlávok eloroszosítása volt jellemző. A mai demográfiai vonalak többnyire inkább nyelvi, mint etnikai határok, mivel Lettország lakossága gyakorta lett és oroszajkú lakosságra különül el. Ezen folyamatok eredményeként egy „oroszajkúnak” nevezett kisebbségi csoport jelent meg, amely még mindig identitásának kialakítására törekszik. Ha Lettországban bármilyen kutatást végzünk etnikai kisebbségek vagy bevándorlók tekintetében, elsőként azt kell eldöntenünk, hogy a kisebbséget etnikai származása, vagy anyanyelve alapján határozzuk meg. Az orosz nyelvű iskolák állnak e tanulmány középpontjában, mivel szorosan kapcsolódnak a kisebbségi oktatási reformhoz, és gyakran nem csak orosz nemzetiségű gyerekek tanulnak bennük. Ezért az anyanyelv az etnikai származás, vagy identitás elé került a válaszadók kiválasztásánál és a további elemzésnél. Mindazonáltal ez a tanulmány oroszajkú serdülőket vizsgál Lettországban, különös tekintettel Lettország fővárosára, Rigára.

Jelen tanulmány célja, hogy feltárja az orosz nemzetiségű serdülők kulturális alkalmazkodási stratégiáit Lettországban. A kutatás alapkérdései a következők voltak:

Milyen kulturális alkalmazkodási stratégiákat választanak az orosz nemzetiségű fiatalok Lettországban?

Van-e kapcsolat az alkalmazkodási stratégia választása és a személy neme vagy állampolgársága között?

Milyen hatással van a lett nyelvtudás a stratégiaválasztásra?

Milyen hatással van az érzékelt diszkrimináció a kulturális alkalmazkodási stratégia kiválasztására?

A következő feltételezéseket tesztelték:

Az oroszajkú serdülők körében a leginkább kedvelt stratégia az integráció és a legkevésbé a marginalizálódás.

Számottevő összefüggés van a fiatalok neme és kulturális alkalmazkodási lehetőségei között.

Jelentős összefüggés van a kulturális alkalmazkodási lehetőségek és az állampolgárság között.

Nincsen rendszeres statisztikailag jelentős összefüggés a lett nyelvtudás és a kulturális alkalmazkodási stratégiák között.

Statisztikailag jelentős összefüggés van az érzékelt diszkrimináció és a kulturális alkalmazkodási stratégiák között.

A cikk négy részből áll. Az elsőben áttekint néhány tanulmányt, amelyek a Lettországban élő etnikai kisebbségek serdülőkorú tagjainak kulturális alkalmazkodási folyamatairól készültek az etnikai kisebbségen és bevándorló serdülőcsoportokon belül. Ezt követi a kutatás módszerének leírása. Majd a tanulmány eredményeinek bemutatása következik, végül a következtetések és további kutatást igénylő területek kerülnek megvitatásra.

A kutatás eredményeként a szerző igazoltnak látja, hogy a kulturális alkalmazkodási stratégia bizonyos mértékben függ a személy nemétől, noha előzetes felmérések ezzel ellentétes eredményeket hoztak. A nőnemű kisebbségiek alkalmazkodóbbak, és gyakrabban választják az integráció stratégiáját, mint a hímneműek, valamint a kevésbé integrált fiúk az elkülönülést és a marginalizálódást nagyobb arányban preferálják, mint a lányok. Úgy tűnik, hogy a Lettországban élő oroszajkú lányok közül többen és/vagy jobban beszélnek lettül, mint a fiúk. Ha az idegen nyelv ismeretét és a személy nemét is figyelembe vesszük, kijelenthetjük, hogy az oroszajkú lányok Lettországban nagyobb valószínűséggel választanak integrációsa stratégiát, mint ugyanahhoz a csoporthoz tartozó fiúk. A tanulmány a nyelvismeret és a kulturális alkalmazkodás közti kapcsolatot is igazolta.

A kutatás eredményei egyértelmű iránymutatással szolgálnak a jövőben elvégzendő kutatások számára, mely szerint érdekes és hasznos lenne feltárni, hogy többek között a többségi nemzet hozzáállása, illetve politikája milyen hatással van a kulturális alkalmazkodási stratégia kiválasztására.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.