stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Kisebbségkutatás - 2007. 1. szám

Holokauszt-regény – a mese, a humor és a szatíra nyelvén (Edgar Hilsenrath)

Sienerth, Stefan: Schreiben entlang der Lebenslinien. Gespräch mit Edgar Hilsenrath. = Spiegelungen. Jg. 1. 2006. H. 3.  p. 25 – 33.

Az egyetemi intézetté (Institut für deutsche Kultur und Geschichte Südosteuropas, München) átalakult Délkelet-német Kulturális Intézet (Südostdeutsches Kulturwerk) neves folyóiratát (Südostdeutsche Vierteljahresblätter) is új folyammal, új címmel viszi tovább. Így csak folytatódik a régi portré-interjú sorozat, melynek interjúalanya ezúttal a második világháborús moldvai – bukovinai tapasztalatokból merítő, most nyolcvanéves Edgar Hilsenrath.

     Legismertebb regénye: Der Nazi & der Frisör (1977; magyar kiadása: A náci és a borbély, 1978) a külsőre kevésbé tipikusan „árja” borbély, majd SS-lágerőrmester elmés történetét meséli el, aki a háború után egyik zsidó áldozatának (korábbi ismerősének) az identitását veszi fel, hogy hosszú időn át meghúzza magát – hol is máshol, mint éppen Palesztinában és a későbbi Izraelben, ahol nem keresték. A könyv a horror és a szarkazmus maró hatású keveréke, amely nem ismer irgalmat sem a tettesek bújtatásával, sem a mindenoldalú felelősség-elhárítással kapcsolatban. Hilsenrath szatirikus paradigmája nem egykönnyen törte át az emlékezet magasztos gyászba vagy száraz dokumentációba merevült megszokását.

     Hilsenrath 1926-ban Lipcsében született németországi zsidó, de a család az egyik szülői részről a régi bukovinai Szeret városkában bírt kiterjedt rokonsággal, akiket még békeidőben gyakran látogattak, majd 1938-ban, nem sokkal a „kristályéjszaka” előtt, oda is menekültek. Rá három évre itt érte utol őket a náci veszedelem. Hilsenrath a gettóból (Mogilov-Podolszk, Transznisztria) szabadulva Palesztina, majd onnan Franciaország felé vette az útját, végül az 50-es évek elejétől az Egyesült Államokban próbált szerencsét. Itt kezdte írni gettó-élményét és a túlélők felszabadulástörténetét kendőzetlen nyerseséggel, egyelőre a szatírán innen feldolgozó első regényét Nacht (’Éjszaka’) címmel, mely hosszas hányattatás után 1964-ben jelent meg Münchenben. Az eleve szűk példányszámban kiadott kötetet a kiadó (Kindler) az elutasító vélemények hatására egyébként visszavonta. A regény fő jellegzetessége: a kihalt romváros területén összevont óriásgettó éhezéssel, járványokkal sújtott nyomorúságának bemutatása, ahol a túlélés utolsó ösztöne – a rabtartók elévülhetetlen bűnéből - egymás ellen fordítja magukat a lakókat is. A művet az amerikai kiadás mentette meg a német irodalom számára, ahol majdnem bestsellerként fogadták, mint majd A náci és a borbély-t is, melyet szerzője már nem is kínált fel nénmet kiadónak az angol fordítás megjelenése előtt.

     Ez után már a hazai siker és elismerés sem maradhatott el. Az író hazaköltözik Németországba, a jó ösztönű irodalmi kiskiadó (Literarischer Verlag Helmut Braun) az új regény mellett (1977) felvállalja az előzőt is (1978), és sorban az új műveket. Az idő őt igazolja. Hilsenrath írói programja akadály nélkül folytatódhat tovább – önéletrajzi regényekkel, elbeszélésekkel és mindenekelőtt a Jossel Wassermanns Heimkehr (’Jossel Wassermann hazatérése’, 1993) című regénnyel, amely a gyermek- és ifjúkori alapélményt: Szeret és a környék még élő hagyományát, jiddissel kevert kultúráját – pusztulása előtt a huszonnegyedik órában – idézi meg, sötét jövendőjéből visszafejtve. Moldva zsidó meséi, fortélyos népi humora ragyog fel fekete keretben a könyv lapjain, az áttétel látszólag érzelemmentes költőiségével.

     Hilsenrath időközben arra is vette a bátorságot és a kiterjedt történeti-kulturális háttérkutatás fáradságát, hogy a soá történeti előképeként, a maga részéről mesékbe és legendákba beleburkolva, Franz Werfel Musza Dag-regénye után újra feldolgozza az örmény holokauszt tragédiáját - Das Märchen vom letzten Gedanken (’Az utolsó gondolat meséje’, 1989) címmel. Az örmény holokauszt-feldolgozás mese-paradigmája tulajdonképp a Jossel Wassermann-regényben továbbfejlesztett módszer első kipróbálásának is tekinthető. A mű örmény megjelenése nyomán az örmény állam nemrégiben magas kitüntetést adományozott írójának, a jereváni egyetem pedig díszdoktorává avatta, míg előzőleg a török kiadás nyolc hónapi börtönbüntetésébe került a kiadójának.

     Az interjú módszeresen végigköveti az életrajz és az írói pálya főbb állomásait. A pálya nem érdektelen tartozéka: íróként megőrízte nyelvét, s noha több élethelyzetben is alkalma nyílt volna nyelvcserére, a megélt ősmiliő hiteles nyelvét is megőrízte. Hilsenrath számára az a lehetőség is megadatott, hogy kortapasztalatának hosszú időn át vasfüggönnyel elzárt eredeti helyszíneit utóbb újra felkeresse és megélje ezek tökéletesen megváltozott, új életét, ahol régi lakóira, elmúlt állapotaira nem is emlékeznek. A hiteles helyszíneken (melyek ma két országban: Romániában és Ukrajnában találhatók meg) a maga személyes közreműködésével készített dokumentumfilmek örökítették meg egymás tükrében a múltat és jelent. Ez a jelen nem lenne teljes a múlt üzenetének befogadása nélkül. A kortanú az elkötelezett túlélő nyugtalanságával és az alkotó szenvedélyével megtette a magáét. Több művének számos idegennyelvű fordítása mellé várná köteteinek román, illetve ukrán átültetését.

                                                                                                                      Komáromi Sándor


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.