Afganisztán etnikai alapokon?: befogadás és kirekesztés a Bonni Egyezmény utáni intézményépítésben

Simonsen, Sven Gunnar: Ethnicising Afghanistan?: inclusion and exclusion in post-Bonn institution building.= in Third World Quarterly, 25. vol. 2004. 4. no. 707–729. p. 

Az olyan konfliktusokban, ahol a frontvonalak egybeesnek az etnikai határvonalakkal, az etnikai identitások más identitásokkal szemben kiugró jelentőségűek lesznek. A konfliktust követően könnyű ezeket az identitásokat rögzültként látni, mivel az aktuális képet időben visszafelé vetítjük – és könnyű ezt a konfliktus okaként is szemlélni –, míg előremutatva az alapvető aspektusok a társadalmon belül továbbra is kérdésesek maradnak. Valójában azonban az identitások folyamatosan változnak külső és belső hatások miatt, valamint állandó jelleggel újbóli mérlegelés, tárgyalás tárgyát képezik. Megeshet, hogy már lehetetlen visszatérni a konfliktust megelőző állapothoz, de lesznek lehetőségek a konfliktus utáni elrendezés megerősítésére, valamint olyan lehetőségek is adódnak, melyekkel csökkenteni lehet az etnikai identitás kiemelkedő jelentőségét.

Afganisztán jelenlegi vezetősége, valamint nemzetközi partnerei egy fontos politikai válaszút előtt állnak, amely komoly hatást gyakorolhat az etnikumok közötti kapcsolatokra. Bármelyik utat is választják, mind a kettőn lehetséges az etnikai hovatartozás jelentőségének megerősítése a politikában és ennek az állapotnak rögzítése intézményesen – vagy ugyanígy lehetséges az ország etnikai csoportosulásainak reintegrációja felé történő elmozdulás. A cikk az afganisztáni állam és nemzetépítés folyamatát vizsgálja 2001 novemberét követő időszakban. Kutatás tárgyát képezik politikai döntések, amelyek Afganisztán politikai és más intézményrendszere létrehozásának részét alkotják. A Bonni Egyezmény által hangsúlyozott etnikai sokszínűségből mint kiindulópontból ez a cikk azokat a döntéseket tárgyalja, amelyek a legnagyobb mértékben járulnak hozzá a hosszabb távú stabilitáshoz, és segítik a békés egymás mellett élést a befogadó, integratív identitások támogatásával – és milyen problémákkal vagy eredményekkel lehet számolni ezek megvalósításakor?

A cikk amellett érvel, hogy az afgán politikai és társadalmi életben az etnikai hovatartozás jelenlegi fontosságát alapul véve az új politikai intézmények felépítésekor ezt az etnikai megosztottságot valamilyen módon szükséges kezelni. Ez rendkívül fontos a politikai intézmények legitimitása, ezáltal a társadalmi stabilitás fenntartása szempontjából. Mindazonáltal fennáll annak a veszélye, hogy az intézmények megalkotásakor feltételezzük, hogy a jelenlegi megosztottság erővonalai és intenzitása állandó marad. Mihelyt ez megtörténik, a béke felépítésének fontos lehetőségei vesznek el számunkra. Ehelyett a politikai intézményeket oly módon szükséges megalkotni, hogy azok reprezentálják az etnikumokat, de mindenképpen rugalmasak legyenek. Ideális esetben minden egyes intézmény hozzá kell, hogy járuljon a politika etnikum-mentesítéséhez, továbbá oly módon kell megformálni őket, hogy ne rögzítsék az etnikai hovatartozás hangsúlyozását a politikában, vagy ezzel a hatással ellentétes erőket fejtsen ki a társadalom más szektoraiban.

A cikk az Afganisztánon belüli etnikumok közti kapcsolatok rövid bemutatásával kezdődik, melyben arra a következtetésre jut a szerző, hogy az etnikai hovatartozás az utóbbi néhány évben nagyobb jelentőséggel bír. Ezt követően felvázolja, hogy a Bonni Egyezmény és az azt követő intézményi építőmunka hová helyezi az etnikai identitást. A politikai intézményépítés három alapvető dimenzióját vizsgálja a cikk – a kormányzati intézményeket, a választói rendszert, valamint a központ és régió kapcsolatokat – különös tekintettel az etnikumok közti kapcsolatokra. A politikai intézmények tárgyalását követően az írás rátér az elidegenedés, illetve a befogadás vagy kirekesztés kérdéskörére más területeken: földhöz való jog, az előkészületben lévő népszámlálás és az afgán állampolgárok számára biztosított új személyazonosító dokumentum kibocsátása. Végezetül a cikk az etnikumok közötti megbékélés szempontjából hasznos politikai eredmények kivitelezésének problémáit, illetve kilátásait tárgyalva vizsgálja a még mindig nagyhatalmú hadurak és az afgán politikára hatást gyakorló nemzetközi tényezők, mindenekelőtt az USA cselekvési potenciálját és szerepét.

Az etnikai identitások dinamikusak. Fegyveres konfliktusok növelhetik jelentőségüket. Míg a háború okozta szenvedés és atrocitások nem tehetik meg nem történtté, hatásuk az identitásra idővel csökkenthető. Egy ilyen fejlődési folyamat természetesen nem törvényszerű, de elősegíthető olyan intézményrendszer kiépítésével, amely az integrációt segíti, és finomítja az etnikai elhatárolódás vonalait.

Ma Afganisztánban az olyan vezetők, akik súlyos háborús bűnöket követtek el, és felmérhetetlen károkat okoztak a társadalomnak, még mindig hatalmon vannak. Első reflexük az, hogy mindig a pénz és a hatalom irányába mozduljanak, függetlenül a közösség érdekétől. Afganisztán döntéshozói és a külvilág számára egyaránt fontos, hogy ne fogadja el az ő általuk festett képet kész tényként. Az etnikumok közti kapcsolatok nem maradtak érintetlenek a 23 évnyi háború során, de a jelen más értelmezése lehetséges, ami egy másik jövőkép ígéretét is magában hordozza.

Az etnikai hovatartozás az afgán politikai életben sokkal inkább meghatározó tényező, mint eddig valaha is, és az új intézmények megalakításakor ennek tagadása nem megoldás. Sőt, külön figyelmet kell szentelni annak, hogy a fontos intézmények összetétele tükrözze a lakosság összetételét. De ennél sokkal nagyobb ambíciókra van szükség. A megfelelő képviselet önmagában nem probléma, de azzá válhat, ha az arányosság más célok fölé kerekedik. Amikor ez megtörténik, akkor kizáró jellegű nemzetépítést bátorítunk, és az olyan identitások, melyek többeket vagy minden polgárt érintenek, hátrányba kerülnek. Az első legfontosabb lépés az etnikai identitás jelentőségének csökkentése az intézmények felállításakor és minden rögzített reprezentációs kvóta elkerülése, amely fenntartja a képviselők etnikai hovatartozása szerinti azonosítását. Az afganisztáni ideiglenes hatóság nemzetközi partnerei aktív szerepet vállalhatnak ebben a folyamatban. Meg van a lehetőségük arra, hogy politikai viták eredményét befolyásolják, és hogy integráló jellegű megoldásokat segítsenek elő. Az optimális helyzet elérése kifinomult, koherens és hosszú távú kapcsolatot igényel.

Bosznay Csaba