Skócia és Wales identitása: a skót és wales-i nemzeti identitások típusai

Richard Haesly: Identifying Scotland and Wales: types of Scottish and Welsh national identities. = Nations and Nationalism, 11 (2), 2005, 243–263. p.

A jelenkori nemzeti identitások empirikus kutatása számos kihívással szembesül. Ezek közül talán a legfélelmetesebb az, hogy a nemzeti identitásokat egyidejűleg befolyásolják mikro- és makroszociális tényezők. Makroszinten ezek a befolyásoló tényezők (nem kizárólag): történelem, kultúra, nyelv, politikai intézmények, szocializációs szervezetek stb. Benedict Anderson amellett érvel, hogy mivel a nemzeti identitások „képzeletbeli közösségekhez” kötődnek, és mivel az egyének rendkívüli találékonysági potenciállal rendelkeznek, a nemzeti identitások az egyéni megjelenési formáikban nem kizárólag makroszociális erők közreműködésével jönnek létre. Hogyan deríthetjük fel a kortárs nemzeti identitások körvonalait? Ezek a nemzeti identitások miként utalnak az alapvető társadalmi, politikai áramlatokra és a vitatott területekre egy adott nemzeten belül? A szerző amellett foglal állást, hogy a Q-módszer, amely egy tényező elemzésen nyugvó empirikus technika, amely kihangsúlyozza a nemzeti identitások politikai szubjektivitását, ez lenne az a módszer, mellyel megragadható a nemzeti identitások mikro- és makroszintű alapja, úgy ahogyan azt a való világban is felleljük.

A nemzeti identitás hat változata, melyet ez a tanulmány feltár, bemutatja, hogy ezek miként viszonyulnak a jelen Skócia és Wales alapvető összetettségéhez, ezáltal bemutatva egy olyan módszert, amely lehetővé teszi a nemzeti identitás egyedi kifejezését, amelynek segítségével megrajzolhatók a jelenkori és fennálló képzelt közösségek körvonalai. Ezenfelül, a nemzeti identitásnak e típusai támogatják és elmélyítik a nacionalizmus elméletének irodalmát, mely elsődlegesen a polgári és etnikai nacionalizmus közti elkülönülés mellett érvel. E tanulmány azonosít olyan skót és walesi identitástípusokat, melyek polgári vagy etnikai jelzővel leírhatók, de a válaszadók elkötelezettségei e nemzeti identitás-változatok iránt sokkal szövevényesebbek és összetettebbek, mint ahogy azt az elméleti irodalom láttatja.

A hat különböző típusú nemzeti identitás – három Skóciában és három Walesben – rávilágít a jelenkori Skócia és Wales különbségeire. Különös hangsúlyt helyez a walesi képzelt közösség megfigyelésére, amely alapjaiban vitatottabbnak tűnik, mint a nálánál sokkal könnyebben létrejövő skót szellemi közösség. A nemzeti identitások három típusa a skótoknál a polgári (30,4%), a nacionalista (26,6%) és a büszke (kirekesztő – 25,3%). A walesiek esetében a polgári (35,7%), a büszke (kirekesztő – 23,2%) és a felületes (25%).

A skót nacionalisták és a walesi lakosok számára az alapvető kérdés, hogy „Mi Skócia? Mi Wales?”. A nacionalista nemzeti identitás léte Skóciában, és annak hiánya Walesben arra enged következtetni, hogy a walesi és a skót politikai környezet nagymértékben eltér egymástól. A valamikori vita, hogy kit kell skótnak tekinteni, megszűnt, és ami a legnagyobb jelentőséggel bír Skóciában, az a skót függetlenség visszaszerzésének kérdése. A nacionalisták számára az a kérdés, hogy „Mi Skócia?”, nyilvánvaló válasszal és következményekkel jár. Skócia a skót nacionalisták szerint mindig is az volt, jelenleg is az, és mindörökké egy nemzet marad, melynek egyedi, jól felismerhető kultúrája, hősökben, csatákban, udvari intrikákban bővelkedő gazdag történelme van stb. és egy közösség, amely felülemelkedik a skót társadalmat megosztó más tényezőkön. Eközben a polgári és büszke walesi identitás-változatok számára az a súlyos kérdés, hogy mi is Wales valójában? A felszínes walesiek számára a walesi nemzetiség közel sem ennyire nyilvánvaló. Természetesen fontos az angoloktól való elkülönülés, de az ilyen tagadás általi meghatározáson kívül meglehetősen kevés marad számukra. Skóciában ezért a „Mi Skócia?” kérdés különböző válaszokhoz és nyilvánvaló politikai következményekhez vezet, míg Walesben azok, akik a „Mi Wales?” kérdést hangsúlyozzák, további kérdésekkel és bizonytalansággal szembesülnek.

A cikk bemutatja és illusztrálja, hogy a Q-módszer miként választja szét a különböző típusú nemzeti identitásokat. A válaszok jellege 43 különböző állításra, melyek a skót vagy walesi nemzeti identitás potenciális összetevőit érintették, precízen azonosítja a társadalmi és politikai megvalósulás területeit, melyek körülveszik a képzelt nemzeti közösséget. Túl azon, hogy Skócia és Wales különböző stílusú megjelenését mutatja be, ezek az empirikus típusok egyértelműen különböző típusú nemzeti identitások. Ezek a nemzeti identitás-típusok nem egyszerűen az egyéni viselkedésről szolgáltatnak információt, hanem rámutatnak Skócia és Wales különböző összetevőire. Azáltal, hogy kikristályosíthatók a skót és walesi nemzeti identitás közös koncepciói, a Q-módszer eszközt nyújt az elsődleges egyezési pontok felderítésére – amit a cikkben a skót és walesi nemzeti lét alapjaként nevez meg –, valamint a jelen skót és walesi nemzeti identitás társadalmi és politikai megtestesülési területeinek feltárásához. Ezeknek az ideáltípusoknak az átgondolása lehetővé teszi számunkra, hogy a különböző típusokat a makroszociális környezet specifikus aspektusaihoz kapcsoljuk, melyekben ezek a nemzeti identitások létrejöttek és fennmaradtak.

Annak felismerése, hogy különböző típusú nemzeti identitások léteznek a skót és walesi választók körében, valószínűleg segít precízebben meghatározni, hogy a különböző egyének miként válaszolnak majd politikai eseményekre, melyek felmerülhetnek a Walesi Nemzetgyűlésen és a Skót Parlamentben munkájuk során.

Bosznay Csaba