Német etnikai kisebbség Lengyelországban és a Cseh Köztársaságban: egy összehasonlító értékelés

Cordell, Karl and Wolff, Stefan: Ethnic Germans in Poland and the Czeh Republic: A Comparative Evaluation. = Nationalities Papers, 33. vol. 2005. 2. no. June 255–276. p.

E tanulmány célja a német kisebbségek természetének elemzése a Cseh Köztársaságban és Lengyelországban. Amint azt látni fogjuk, a felszín alatt komoly feszültség parázslott a Német Szocialista Egységpárt (SED) és a Lengyel Egyesült Munkáspárt (PZPR) között és valójában igen kevés és alkalmi kapcsolat állt fent a két szervezet között. A szerző utal a II. világháború német megszállás időszakában mind a cseh, mind a lengyel földön folytatott politikára. Természetesen figyelmet kapnak a háborút követő kitelepítések, melyeknek során német nemzetiségűeknek kellett elhagyni szülőföldjüket Lengyelországban és Csehszlovákiában egyaránt; a rendelkezésre álló terjedelem miatt azonban és mivel ez nem képezi a tanulmány fő tárgyát, a szerzők ezt nem fejtik ki részletesen.

Ami a kisebbségi lakosságot illeti, a németek helyzete Csehszlovákiában és Lengyelországban 1945-től az 1980-as évek végéig nagyon hasonló volt. Mindkét csoport olyan államokban sínylődő etnikai kisebbség volt, ahol az ideológia fő irányvonala a társadalmi osztályhoz való tartozást az etnikai identitás fölé helyezte. Továbbá németként el kellett szenvedniük a nácik által a zsidók, lengyelek, csehek és szlovákok sérelmére elkövetett bűnök következményeit.

Ma úgy találjuk, hogy a Lengyelországban fennmaradt német kisebbség mind létszámában, mind százalékos arányában sokkal jelentősebb méretű, mint a Cseh Köztársaság területén élők. Mindazonáltal a helyzetelemzés szerint, bizonytalanság övezi a Lengyelországban élő német kisebbség pontos létszámát. Tágabb értelemben a körülmények, amelyek ezeknek a populációknak a létszámát csökkentették, viszonylag jól ismertek. A II. világháború alatt a lengyel és a csehszlovák politikusok között volt egy pártközi egyezmény, amely kimondta, hogy az állam- és etnikai határokat olyan messzire kell kitolni, amennyire lehetséges, és a háborús időszak szövetségesei egyetértettek ezzel az alapelvvel.

Amikor a mai helyzetet értékeljük, azt találjuk, hogy a kétoldalú cseh–német kapcsolatokban a fennmaradt német kisebbség ügye nem kérdés. Méretében túl kicsi maga a közösség, hogy bármely országban politikai súllyal bírjon. Továbbá a cseh kormány viszonya e kisebbséghez nem szolgáltat táptalajt a „Szudéta-vidék kérdésköréhez”. Az elemzés szerint a méretét és eredetét tekintve a Lengyelországban élő német kisebbség helye és szerepe sokkal fontosabb kérdés a lengyel–német kapcsolatokban, mint a cseh területen élőké, Berlin és Prága kapcsolatában. A szerző bemutatja, hogy 1990-től kezdve az egymást követő német és lengyel kormányok miként próbálták meg a kisebbség problémáit rendezni anélkül, hogy az politikai programjuk hangsúlyos eleme lett volna. Bár sok kisebbségi aktivista elégedetlen ügyük ilyen állásával, de feltétlenül le kell szögezni, hogy 1990 óta jócskán történt előrelépés, és sokkal kevesebb történt volna, ha a Lengyelországban élő német kisebbség akár Varsóban, akár Berlinben erős politikai helyzetbe került volna. Hogy a sokat emlegetett „összekötő híd” szerepkör hozta-e meg az 1990-es évek elején elképzelt és megígért előrelépéseket, az továbbra is kérdés marad. Valójában kijelenthető, hogy az 1990-es években mind az elvárások, mind a félelmek, hogy ez az összekötő szerep hová vezethet, tévesnek, elhibázottnak bizonyultak. Szilézia egyetlen része sem vált súlyozott központtá a német–lengyel viszonyban vagy Lengyelország EU-integrációs stratégiájában. Nem vezetett Lengyelország területi integritásának megkérdőjelezéséhez sem. Bár már bekövetkezett pozitív változás, de vannak nehézségek továbbra is. Lengyelországban a kormány és a menekültek megkísérelték megérteni egymás álláspontját, és megpróbáltak megegyezésre jutni egymással. Hogy ez a megértés milyen mértékben sikeres, az vita tárgyát képezi. A cseh területen élő német kisebbség kísérletei, hogy ezt a kevéske sikert is utolérjék, folyamatosan kudarcba fulladnak az 1938–48 közti hajthatatlanság szikláján megtörve.

1989 óta a Lengyelországban és a Cseh Köztársaságban élő német kisebbségek helyzete drámai különbséget mutat. A Lengyelországban élő kisebbség egy szellemi közösséget alkot, amely fontos szerepet játszik a regionális, politikai, társadalmi és gazdasági életben. Másfelől azonban sokkal kevesebb német él a Cseh Köztársaságban, és hiányzik mindenféle feltétel ahhoz, hogy bármilyen szempontból jelentős tényezővé váljanak. Továbbá jövőbeni kilátásaikat jelentősen behatárolják olyan tényezők, melyeket nem képesek befolyásolni, és nem mindig az előnyükre szolgálnak. Ebből a szemszögből nézve, a Cseh Köztársaság német kisebbsége Németország és a Cseh Köztársaság, valamint a Szudéta-vidék német száműzöttei között holtpontra jutott, őrlődik. Míg egy, ehhez rendkívül hasonló körülmény-együttes a Lengyelországban élő német kisebbség javára dolgozott, addig a történelmi és jelenkori események meggátolták, hogy a Cseh Köztársaságban élő németek hasonló elismertségre tegyenek szert társadalmukban. A cikk megírásának idején (2004 nyara) kevés okot lát a szerző arra, hogy bármely kisebbség életében radikális változás következzen be.

Bosznay Csaba