Kisebbségkutatás -  13. évf. 2004. 1. szám

Az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) történelmi megítélése

Problem nie tylko weteranów UPA. Z prof. Stanisławem Kulczyckim z Kijowa rozmawiają Izabella Chruślińska i Piotr Tyma. = Więź, 2003. 12. no. 122-127. p.

Sztaniszlav Kulcsickij kijevi történészprofesszor (1937) az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN) és az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) tevékenységének vizsgálatára 1997-ben az ukrán kormány által felállított munkabizottság vezetője. A vele készített interjú az ukrán történelem néhány kényes kérdésének mai ukrán megítélésébe enged bepillantást.

Az Ukrán Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében nemrég készült el egy kötet, amely az ukrajnai politikai terror és a terrorizmus történetét tekinti át. Ukrán területen a XX. században előfordult "gyakorlati" terror, amelyet az egymást váltó kormányzatok alkalmaztak, de volt "programszerű" terror is, amelyet főleg az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN) alkalmazott. Az OUN a terrorizmust a politikai harc eszközeként használta. A könyvben az ukrán történészek megkísérelték bemutatni az OUN tevékenységét az egykori II. Lengyel Köztársaság területén az 1939-1941. évi szovjet megszállástól a II. világháborút követő évekig. Hitelt érdemlő adatok szerint a II. világháború befejezése után Nyugat-Ukrajnában 150 ezer ember halt meg, közülük 30 ezer Kelet-Ukrajnából ide irányított állami és pártfunkcionárius, rendőr és mezőgazdasági dolgozó, az áldozatok nagy többsége azonban a helyi lakosságból került ki. Ehhez hozzá kell tenni 200 ezer embert, akiket a Szovjetunió távoli területeire telepítettek azért, mert felmerült velük szemben, hogy szimpatizálnak a földalatti mozgalommal.

Az UPA és az OUN tevékenységéből most az áll a kutatók érdeklődésének középpontjában, ami a II. világháború befejezése után, 1944-től 1954-ig történt ezen a területen. Ugyanakkor az utóbbi években azokat a témákat is kezdik feldolgozni, amelyeket korábban nem lehetett elfogulatlanul tárgyalni, így például a lengyel és az ukrán partizánmozgalom véres konfliktusait Nyugat-Ukrajna területén.

Az OUN-UPA tevékenységének megítélése ma is szenvedélyes érzelmeket vált ki az ukrán lakosság körében. A háború utáni szovjet propaganda nemcsak katonai erőt alkalmazott ez ellen a mozgalom ellen, hanem ideológiai harcot is vívott velük. Az ellenállókra rásütötték, hogy árulók, a hitleristák pribékjei, a fasiszták maradékai. Mélyen hallgattak arról, hogy a nyugat-ukrajnai ellenállásnak gyakorlati okai voltak: az ukrán parasztok a kolhozosítás ellen próbáltak védekezni. A harc során a hatóságok gyakran nyúltak a megtévesztés eszközéhez is: maguk állítottak fel szabadcsapatokat, hogy az UPA számlájára elkövetett kilengésekkel riasszák el a lakosságot a partizánoktól, illetve hogy csapdába ejtsék az ellenállás vezéreit. Így fogták el Vaszil Kukot, az UPA utolsó parancsnokát is. Az ellenfél lejáratására ezt a harcmodort egyébként a lengyel Honi Hadsereg (AK) és maga az UPA is alkalmazta. Az 1940-es és az 1950-es évek fordulóján azonban már több volt az ilyen UPA-egységnek álcázott szovjet különítmény, mint az igazi ellenálló.

Az OUN-UPA megítélése a mai Ukrajnában politikai kérdés is. Az OUN 1938 óta megosztottságban működött, ma is két párt vallja magát örökösének Nyugat-Ukrajnában. Az UPA viszont már nem létezik, tehát már tisztán történeti kérdés. Kulcsickij professzor véleménye szerint nincs szükség az UPA rehabilitálására, mert ezeket az embereket a háború után a szovjet rendszer üldözte, amely már összeomlott. Más kérdés, hogy elismerjük-e az UPÁ-t harcoló félnek a II. világháborúban. 1993-ban hoztak egy olyan törvényt, amelyben a veteránok közé sorolták azokat az egykori UPA-katonákat, akik a németek ellen harcoltak. A német megszállás Ukrajnában 1944 októberéig tartott. Az UPA azonban ezután is hosszú évekig folytatta a harcot a kommunista rendszer ellen. A mai hivatalos szervekben nincs meg a bátorság annak kimondására, hogy az UPA katonái közül sokan nem a németek, hanem az NKVD ellen harcoltak. S azok a veteránok, akik aztán sokéves büntetést is letöltöttek, ma minden szociális kedvezmény nélkül, igen nehéz anyagi helyzetben élnek. Nyugat-Ukrajnában helyzetük javul, mert megkapják ugyanazokat a kedvezményeket, mint a Vörös Hadsereg egykori katonái. Helyenként az is előfordul, hogy nagyobb támogatást kapnak, mint a volt vöröskatonák, s ezekről a helyekről özönlik a sok panasz Kijevbe, hogy az állam az "UPA fasisztáival" törődik, nem pedig velük. Már két éve fekszik az ukrán parlament előtt az a törvénytervezet, amely automatikusan rehabilitálná az OUN és az UPA összes egykori tagját. Az ukrán hatóságok azonban attól tartanak, hogy az OUB és az UPA túlzottan pozitív megítélése komoly társadalmi konfliktushoz vezetne.

Zoltán András

Felhasznált kiadvány: Więź (Lengyelország)

<< vissza a főoldalra