Kisebbségkutatás -  13. évf. 2004. 1. szám

A nemzeti azonosságtudat problémái a mai Oroszországi Föderációban

Kortunov, Sergej: Nacional'naâ identičnost' Rossii: vnešnepolitičeskoe izmerenie. = Meždunarodna⠞izn', 2003. 6. no. 38-51. p.

Hogyan kell érteni és értelmezni az Oroszországi Föderációt mint államot? Milyen a reális helyzete a világban ennek az entitásnak? Kik a szövetségesei és a vetélytársai? Hol-merre húzódnak határai? Milyen meghatározottság alapján? Miként viszonyul az orosz államiság történeti tapasztalata a jelenlegi helyzetekhez? Milyen az ország 21. századra szóló hosszú távú stratégiája?

Jelen pillanatban a felsorolt kérdések egyikére és más hasonló kérdésekre sincs világos és egyértelmű válasza sem a hatalom gyakorlóinak, sem a társadalom egészének, sem az egyes polgároknak. Ez a legfőbb oka annak, hogy az országban a politikai döntések korántsem szolgálják a hosszú távú nemzeti érdekeket, hanem pusztán-kizárólagosan csak a pragmatikus, sőt: intuitív módon színezett elképzeléseket.

Mindez végső soron oda vezet, hogy Oroszország hosszabb távon elveszítheti világpolitikai vonatkozásban saját törvényes és természetes helyét és szerepét. A kedvezőtlen folyamat előjelei a legutóbbi évtizedben átélt nemzetközi és belpolitikai események alakulásában máris felfedezhetők.

A bajok gyökere: akut hiány van nemzeti azonosságtudatból. Ennek szükséges voltát, illetve hiányát azzal "elintézni", hogy az Oroszországi Föderáció nem más, mint a "Szovjetunió folytatása", félrevezető és megalázó. Ugyan mit jelent a bolsevizmus 73 esztendeje az orosz történelem ezer éves hagyományához képest? Mindössze egy pillantásnyi időszakaszt. Már csak ilyen nézőpontból is nevetséges az a belhonilag hivatalosan érvényes megfogalmazás, miszerint Oroszország történetileg a "Régi Rusz (Drevnaâ Rus'), a moszkvai cárság (Moskovskoe carstvo) és a cári Oroszország (Rossijskaâ imperiâ) örökösének, illetve a Szovjetunió keretében végbement folytatásának" tekintendő, ami a referált cikk szerzője szerint botrányos.

A Szovjetuniót semmiképpen sem szabad a cári Oroszország és még korábbi alakulatok érdemi és szerves folytatásának tekinteni, nevezetesen azt a Szovjetuniót, amely mind elméletileg, mind gyakorlatilag gyökerekig menően destruálta és semmisítette meg az ország korábbi időszakainak valamennyi hagyományát és eredményét. Ennek jegyében ateizmust erőszakolt a kereszténység helyébe; kegyetlen világuralmi aspirációkat az általános jólétet célzó eszme állami szintű érvényesülése helyébe; az orosz muzsik kijátszását és tönkretételét a cári Oroszország valamennyi nemzetének és népének fokozatos önmegvalósítási törekvései, illetve e törekvések támogatása, serkentése helyébe.

Ezért, miközben joggal mondhatni: míg az Oroszországi Föderáció örököse a cári Oroszországnak, addig a Szovjetunióval kapcsolatban következetesen hangsúlyozni kell: ez a formáció az orosz történelemnek mindössze egy viszonylag rövid időn át tartó és az állam területére vonatkozó folytatása volt és lehetett csak. Azt, hogy a Szovjetuniót Gorbacsovék a korábbi orosz államalakulatok örököseként értelmezték, baljós és fájdalmas következményeiben a birodalom szétesésének módjában érhetjük tetten. Ekkor egyetlen nemzetet, népet, etnikumot sem kérdeztek meg arról, hogy miként vélekedik az azonosságtudat kérdéseiben, illetve melyik államhoz kíván tartozni, hanem mechanikusan az orosz népet eláruló szovjet közigazgatási beosztást követték a bolsevik államalakulat felosztása során. Ennek következtében - milliószámra - új kisebbségek keletkeztek a mesterséges határok mindkét oldalán. De olyan értelemben is balszerencsés volt a felosztás, hogy az oroszországi hazához való ragaszkodás ténye sem vétetett figyelembe az ország más nemzetiségű polgárainak hatalmas tömegeinél.

A jelen álláspont helyességét igazolják az azóta a különböző utódrégiókban tartott választások és referendumok eredményei, amelyek szerint az ide-oda szakadt állampolgárok sokasága szeretné, ha minél előbb bekövetkeznék az ő történeti hazájukkal, azaz Oroszországgal való integrációjuk. Valójában senkinek sem szabadna ignorálnia az így gondolkodó tömegek akaratát és törekvéseit.

Futala Tibor

<< vissza a főoldalra